bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

39501  II,  13     |                    készületek meg voltak téve a törökök elfogadására. A
39502  II,  13     |                       a törökök elfogadására. A sáncok, valamint a várnak
39503  II,  13     |              elfogadására. A sáncok, valamint a várnak gyengébb oldalai
39504  II,  13     |                      oldalai megerõsíttettek, a harcfiak összegyülekeztek.
39505  II,  13     |                    harcfiak összegyülekeztek. A várban minden megváltozott,
39506  II,  13     |                     minden megváltozott, csak a csatárok jó kedve, s Jurisics
39507  II,  13     |                      kedve, s Jurisics hûsége a haza és király iránt a régi,
39508  II,  13     |                 hûsége a haza és király iránt a régi, a meg nem tántorítható
39509  II,  13     |                       és király iránt a régi, a meg nem tántorítható maradt.~
39510  II,  13     |                      nem tántorítható maradt.~A török jõ... hangzik a vészkiáltás
39511  II,  13     |                 maradt.~A török jõ... hangzik a vészkiáltás az ország szélétõl
39512  II,  13     |                vészkiáltás az ország szélétõl a másikáig. Csupán Jurisics
39513  II,  13     |                  Csupán Jurisics várában öröm a harcok kezdete; amidõn kitûnik:
39514  II,  13     |                   kezdete; amidõn kitûnik: ki a gyáva, bátortalan, ki a
39515  II,  13     |                       a gyáva, bátortalan, ki a bajnok, ki férfiú, ki szereti
39516  II,  13     |                 bajnok, ki férfiú, ki szereti a hazát, királya-, nemzetét?
39517  II,  13     |                    Ezekrõl gondolkozik nappal a katona, ezekrõl álmodozik
39518  II,  13     |                      Jurisics nyugodtan várja a csapást.~A török itt...
39519  II,  13     |                    nyugodtan várja a csapást.~A török itt... hangzik újra
39520  II,  13     |                     török itt... hangzik újra a harckiáltás nem remegõ,
39521  II,  13     |                      hogy Jurisics vára elõtt a durva pogány. Ott vívnak
39522  II,  13     |                      durva pogány. Ott vívnak a várban a bátor harcfiak,
39523  II,  13     |                   pogány. Ott vívnak a várban a bátor harcfiak, közöttük
39524  II,  13     |                      bátor harcfiak, közöttük a dicsõ, a bajnok Jurisics.
39525  II,  13     |                   harcfiak, közöttük a dicsõ, a bajnok Jurisics. Félistennek
39526  II,  13     |                 termete, hollófekete fürtjei, a harc-tûztõl kipirosodott
39527  II,  13     |                   látják. Szép arca lelkesíti a csüggedõt, érchangja bátorítja
39528  II,  13     |                csüggedõt, érchangja bátorítja a harcolót, vas karja lenyomja
39529  II,  13     |               árasztva vagy halált. Ott rebeg a golyók zápora közt ajka
39530  II,  13     |                    zápora közt ajka halk imát a hõn szeretett szép honért.
39531  II,  13     |                      Hadisten õ.~.......~Lent a törökség bõsz hada a várfalakra
39532  II,  13     |                     Lent a törökség bõsz hada a várfalakra üvöltve ront,
39533  II,  13     |                      várfalakra üvöltve ront, a kartács sûrû esõként hull,
39534  II,  13     |                     hull, az ágyúk durrognak, a várfal ropog. Már harmadszor
39535  II,  13     |                    Már harmadszor hangzott el a háromszoros Allah-kiáltás,
39536  II,  13     |                    háromszoros Allah-kiáltás, a negyedik ostromra a pogányok
39537  II,  13     |            Allah-kiáltás, a negyedik ostromra a pogányok újult erõvel rontanak.
39538  II,  13     |                        Ember ember ellen küzd a várfalakon, a magyar csüggedni
39539  II,  13     |                      ellen küzd a várfalakon, a magyar csüggedni kezd. -
39540  II,  13     |                      magyar csüggedni kezd. - A törökség gyõzelem-kiáltás
39541  II,  13     |                   gyõzelem-kiáltás közt tódul a várba. A magyarok ajkiról
39542  II,  13     |          gyõzelem-kiáltás közt tódul a várba. A magyarok ajkiról hangzik
39543  II,  13     |                      magyarok ajkiról hangzik a vészkiáltás. - Minden elveszett...~
39544  II,  13     |                        Minden elveszett...~De a védangyal siet.~Ki az, ki
39545  II,  13     |                       oroszlán, s megfordítja a háború kockáját? Ki az,
39546  II,  13     |                    kardja elõtt rettegve hull a tar, s gyõzelem-kiáltása
39547  II,  13     |                  hadisten áll véres kardjával a törökök hulláin, a gyõztes
39548  II,  13     |                  kardjával a törökök hulláin, a gyõztes magyar nép elõtt?~
39549  II,  13     |                     jókedvvel, danolva járnak a harcfiak, mintha semmi sem
39550  II,  13     |                 számos barátjai jelenlétében.~A serlegek gyorsan ürülnek,
39551  II,  13     |                     serlegek gyorsan ürülnek, a várban víg zene hangzik.~
39552  II,  13     |               hallatszik az üdvkiáltás: Éljen a hon!... Éljen a király!~.......~
39553  II,  13     |             üdvkiáltás: Éljen a hon!... Éljen a király!~.......~A szultán
39554  II,  13     |                       Éljen a király!~.......~A szultán kérésére, ki ahelyett,
39555  II,  13     |             hazatakarodott: Jurisics feltûzte a lófarkot Kõszeg ormaira,
39556  II,  13     |                       Történeti elbeszélés~I.~A Római birodalom hatalmának
39557  II,  13     |          meghalálozott.~Róma mélyen megérezte a nagy férfiú hatalmát; a
39558  II,  13     |                       a nagy férfiú hatalmát; a nép, midőn uralkodni kezdett,
39559  II,  13     |                       sohasem halt volna meg!~A trónra most Cajus Tiberius
39560  II,  13     |                   ravasz és kegyetlen férfiú, a színészet mesterségét a
39561  II,  13     |                       a színészet mesterségét a legfőbb tökélyig vitte,
39562  II,  13     |                    Augustus után kicsiny vala a fél világ uralta trónján
39563  II,  13     |                  uralta trónján egy Tiberius.~A ravaszság és kegyetlenség
39564  II,  13     |                     jelei nem hagyák kialudni a már kitörni készülő lángokat.
39565  II,  13     |                      Pannoniában három légió. A németországi hadsereg vezére,
39566  II,  13     |                   vezére, Germanicus, hallván a lázadás kitörését, Galliából
39567  II,  13     |                  Galliából Germániába sietett a fölháborodott kedélyek lecsillapítására.
39568  II,  13     |                    kedélyek lecsillapítására. A harcosok imádták Germanicust,
39569  II,  13     |                 üdvkiáltásokra fakadva várták a szeretett hadvezért.~Gordianus,
39570  II,  13     |                  koholva ült sátorában, midőn a szokottnál hangosabb kiáltások
39571  II,  13     |                    világosabban hangzott: »Le a császárral! Éljen Germanicus!«~
39572  II,  13     |                    mint párduc büszkén lépett a vad harcosok elé... A zaj
39573  II,  13     |                  lépett a vad harcosok elé... A zaj csillapodni kezdett,
39574  II,  13     |                    zaj csillapodni kezdett, s a tribun felszökve lovára,
39575  II,  13     |               érchangon kiáltá:~»Esküdjetek!«~A tribun szavait komor hallgatás
39576  II,  13     |                       komor hallgatás követé. A tribun folytatá:~»Soha császárnak
39577  II,  13     |                   kiáltá egy csengő szózat, s a harcosok előtt »Róma gyöngye«
39578  II,  13     |               fegyverzetben, habzó lován.~»Le a császárral! Éljen Germanicus!«
39579  II,  13     |                   Éljen Germanicus!« hangzott a lázadók ajkairól.~»Ne tovább! -
39580  II,  13     |                      tovább! - szólt keserűen a fővezér. - A császár trónja,
39581  II,  13     |                   szólt keserűen a fővezér. - A császár trónja, élete az
39582  II,  13     |                  kézzel vagy az egyiket, vagy a másikat megingatni merészel...
39583  II,  13     |                   merészel... Hadd lássam, ki a vakmerő?«~»Akiket itt látsz,
39584  II,  13     |              rabláncot tűrni tudjanak« felelt a nép nevében Gordian.~»Ha
39585  II,  13     |                      nyomja lábatok, eltörjük a bilincset, s szabadok lesztek
39586  II,  13     |                 szabadok lesztek újra« felelt a nép nevében Gordian. »A
39587  II,  13     |                       a nép nevében Gordian. »A császár nevére kérlek, csillapodjatok.«~»
39588  II,  13     |                       Soha! Éljen Germanicus, a trónra fel vele!«~»Rómaiak!«
39589  II,  13     |                     felemelni Germanicus »én, a császár fogadott fia, hogyan
39590  II,  13     |                    ellen? hogyan ránthatnálak a veszélybe titeket, bajnoktársaim!
39591  II,  13     |                   véremet, egy helyrõl néztem a halált. Tiberius hatalmas
39592  II,  13     |               függenek. Legyen béke, rómaiak! A világasszony rettegett volt
39593  II,  13     |                   világasszony rettegett volt a harcok által, naggyá csak
39594  II,  13     |                     harcok által, naggyá csak a béke teheti.~.......~Ti
39595  II,  13     |                 zúgtok, rómaiak! avagy nem az a szív dobog-é e testben,
39596  II,  13     |                        mint gyalázatos élet!«~A katonák tagadólag rázták
39597  II,  13     |                   elõttetek ontom véremet, ha a császár hûségére vissza
39598  II,  13     |                      nem tértek, nem érem túl a gyalázatot. Róma szívébe
39599  II,  13     |                szívébe önnön gyermeki ütik be a halálthozó gyilkot.«~Germanicus
39600  II,  13     |                    ugrott hirtelen kicsavarni a vezér kezébõl a görbe harci
39601  II,  13     |                    kicsavarni a vezér kezébõl a görbe harci kardot.~Gordian,
39602  II,  13     |                  görbe harci kardot.~Gordian, a büszke tribun, kevélyen,
39603  II,  13     |                      mint királyi sas, lépett a vezér elé, s kihúzva drága
39604  II,  13     |                       kardját, kevélyen tartá a vezér elébe.~»Im, vedd,
39605  II,  13     |                   élesebb.«~Nehány perc múlva a harci kürtök megzendültek,
39606  II,  13     |                  harci kürtök megzendültek, s a katonák ajkairól hangzott
39607  II,  13     |                     katonák ajkairól hangzott a messzeségbe:~»Maradjon Tiberius
39608  II,  13     |               messzeségbe:~»Maradjon Tiberius a trónon, hideg udvaroncok!
39609  II,  13     |                  hideg udvaroncok! Germanicus a táborban, érte meghalni
39610  II,  13     |                       hadfiak körében.«~*~Még a germániai lázadás így fojtatott
39611  II,  13     |                       egy új ütött ki, de ezt a császár fia, Drusus, igen
39612  II,  13     |                        igen könnyen elnyomta. A katonák, az ütközet elõtti
39613  II,  13     |                   Germanicust Németországból. A rómaiak diadalünnepet ültek
39614  II,  13     |                       napon csak láthatta is. A szeretet és tisztelet jelei,
39615  II,  13     |                       és tisztelet jelei, mit a nép iránta érzett, bántották
39616  II,  13     |                    Rómába, melyen Germanicus.~A germán légiók parancsnoka
39617  II,  13     |                    légiók parancsnoka sietett a császárnál tenni tiszteletét.
39618  II,  13     |                 császárnál tenni tiszteletét. A császár megszorítá a vezér
39619  II,  13     |             tiszteletét. A császár megszorítá a vezér kezét.~»Atyám! - mond
39620  II,  13     |                     fog ellenem! Menj, áztasd a földet áruló vérökkel!«~
39621  II,  13     |                       földet áruló vérökkel!«~A vezér homlokára mutatott,
39622  II,  13     |                      kell.«~Két órával késõbb a szenátus termei nyíltak
39623  II,  13     |                   szenátus termei nyíltak meg a császár elõtt. Tiberiust
39624  II,  13     |                szemrehányással fog illettetni a szenátustól a távol elkövetett,
39625  II,  13     |                      illettetni a szenátustól a távol elkövetett, de a tanács
39626  II,  13     |            szenátustól a távol elkövetett, de a tanács figyelmét ki nem
39627  II,  13     |                   gyakori kihágásai miatt.~De a tanács ellenkezõleg: engedékeny
39628  II,  13     |                 ellenkezõleg: engedékeny volt a császár személye iránt.
39629  II,  13     |                Tiberius elégedetten hagyá oda a tanácstermet.~»Mint szereti
39630  II,  13     |                tanácstermet.~»Mint szereti ez a nép a saját rabságát!« mondá
39631  II,  13     |                         Mint szereti ez a nép a saját rabságát!« mondá pokolyi
39632  II,  13     |                    napja volt. Örömét nevelte a Germanicus eltávolítása
39633  II,  13     |                       Germanicus eltávolítása a veszély örvényébe. Mert
39634  II,  13     |                       mértékben gyûlöltetik õ a néptõl, úgy szerettetik
39635  II,  13     |                     szerettetik Germanicus.~Õ a vezérben vetélytársat látott
39636  II,  13     |                    örvendett volna távozásán.~A császári pompás termeket
39637  II,  13     |                      császári pompás termeket a zene hangjai tölték be.~
39638  II,  13     |                mennyezetes székében, részegen a bortól, részegen az örömtõl.
39639  II,  13     |                      és balra udvaroncai, kik a császár gondolatjait lesik.
39640  II,  13     |                   császár gondolatjait lesik. A drága italok, falvakat érõ
39641  II,  13     |                         kacag fel jó kedvében a nagyúr -, oly kedvem volna
39642  II,  13     |                        Sejanus, vezettesd elé a pannon lázadó vezért.«~Két
39643  II,  13     |                       perc múlva széttárultak a trónterem ajtai, s egy bilinccsel
39644  II,  13     |                     terhelt bajnok lépett be. A férfiú felemelte fejét s
39645  II,  13     |                 felkelni, vakmerõ? Felelj...«~A bajnok még magasabbra emelte
39646  II,  13     |                összemarjanak és lenyeljenek.«~A bajnok szavait javalló zúgás
39647  II,  13     |                       javalló zúgás követé, s a császár dühtõl tajtékzó
39648  II,  13     |                  tajtékzó ajakkal kiáltá:~»Ma a halálnak napja lesz! Seján,
39649  II,  13     |                   halálnak napja lesz! Seján, a germán lázadók fõbbjeit
39650  II,  13     |                     Öt-hat deli harcos lépett a trónterembe, mind büszke,
39651  II,  13     |                      de legkevélyebb közöttük a tribun, Gordianus.~A császár
39652  II,  13     |                 közöttük a tribun, Gordianus.~A császár kérdezé a kevély
39653  II,  13     |                  Gordianus.~A császár kérdezé a kevély tribunt:~»Te kardot
39654  II,  13     |                       ellenem, ugye?«~Gordian a császár füléhez hajolt:
39655  II,  13     |                    ellen, és rántok bármikor.~A császár ajkain öröm mosoly
39656  II,  13     |                       Legyen; te nem vagy oka a lázadásnak; lakoljanak a
39657  II,  13     |                      a lázadásnak; lakoljanak a többiek, és te, vakmerõ
39658  II,  13     |                 Vesszetek mindannyian! Sejan, a vérpadra velök!«~A császár
39659  II,  13     |                     Sejan, a vérpadra velök!«~A császár sietett a tornácra
39660  II,  13     |                     velök!«~A császár sietett a tornácra gyönyörködni a
39661  II,  13     |                       a tornácra gyönyörködni a jelenetben, Gordian pedig
39662  II,  13     |                   elégedetten ment, nem többé a börtönbe, de a királyi palotában
39663  II,  13     |                      nem többé a börtönbe, de a királyi palotában rendezett
39664  II,  13     |                   szállására. Midõn elváltak, a császár azt súgá fülibe: »
39665  II,  13     |                    reád.«~IV.~Három nap múlva a gyûlés után már a tenger
39666  II,  13     |                       múlva a gyûlés után már a tenger habja röpíték Germanicus
39667  II,  13     |                       és csak azért, mert azt a földet is, melyen született,
39668  II,  13     |                       életét, hogy eloszlassa a vészfelhõket, melyek Róma
39669  II,  13     |                      érkezik, mindent megtesz a fölháborodott kedélyek lecsillapítására,
39670  II,  13     |                   Miután mindent megtett, mit a nép egy szeretetre méltó
39671  II,  13     |                  hadvezértõl várhatott volna, a békét egészen helyreállította.~
39672  II,  13     |                    Rómának hódoltatott meg, s a szeretet- és tiszteletet
39673  II,  13     |                       volt iránta Piso. Pisót a császár küldé átvenni Syria
39674  II,  13     |                   neveztetik - építette.24~De a kormányzóságban oly kétértelmûleg
39675  II,  13     |                      fog eltávozni Germanicus a világból, mint én Syriából.«~
39676  II,  13     |                  sokat nevelte nyugtalanságát a Piso esküje; midõn értesült
39677  II,  13     |                     volt már az ész, megmérem a kardot.«~Azután lenyugodott,
39678  II,  13     |                        Azután lenyugodott, de a jóltevõ álom kerülte Germanicus
39679  II,  13     |                   szemeit. Nem hagyták aludni a rémképek, melyek Germanicus
39680  II,  13     |                  elfoglalák. Ott látta Rómát, a világasszonyt, halálküzdelmei
39681  II,  13     |                    mint enyészik napról napra a világ-bámulta hatalom, a
39682  II,  13     |                      a világ-bámulta hatalom, a zsarnokság bilincsei mint
39683  II,  13     |                     bilincsei mint nyomják le a népet, mely eddig csak parancsolni
39684  II,  13     |                  Látta fellebbenni maga elõtt a jövõ sötét fátyolát, Caligula,
39685  II,  13     |                 felébredett, valamit keresett a szobában, talán a kardját,
39686  II,  13     |                    keresett a szobában, talán a kardját, azt tette fejéhez.
39687  II,  13     |                      mindannyiszor.~Különösek a végzet útjai.~Korán reggel
39688  II,  13     |                   Korán reggel Gordian állott a vezér elõtt, fekete páncélban,
39689  II,  13     |                    elsõ pillanatra megborzadt a férfiútól, de csak az elsõ
39690  II,  13     |                     csak az elsõ pillanatban; a másodikban már nyugodtan
39691  II,  13     |                    jót hozál Rómából nekem?«~»A legjobbat, a császár kegyét
39692  II,  13     |                 Rómából nekem?«~»A legjobbat, a császár kegyét és köszönetét
39693  II,  13     |                  császár kegyét és köszönetét a néplázadás ügyében tanúsított
39694  II,  13     |                    készséggel engedelmeskedek a császár parancsainak: Piso
39695  II,  13     |                     azonnal, és azután vissza a szeretett és imádott hazába.
39696  II,  13     |                         Gordian és Germanicus a sátor belsejébe tûntek el.~*~
39697  II,  13     |                    kitûnõ szívességgel fogadá a vezért, de viselete szerfelett
39698  II,  13     |                   szerfelett gyanús volt, mit a mulatság zajába vegyült
39699  II,  13     |                      nem látszott észrevenni.~A zene hangzott, a billikomok
39700  II,  13     |                  észrevenni.~A zene hangzott, a billikomok ürültek. Gordian
39701  II,  13     |                     emberek ösmerték egymást.~A tribun e szócskát: »most!« -
39702  II,  13     |                      szócskát: »most!« - súgá a tribun fülébe.~»A császár
39703  II,  13     |                        súgá a tribun fülébe.~»A császár egészségére, bajnokok!« -
39704  II,  13     |                 kiáltá Piso erõteljes hangon.~A rómaiak kezében aláhanyatlott
39705  II,  13     |                 rómaiak kezében aláhanyatlott a pohár. Germauicus lelkesülten
39706  II,  13     |                         Éljen Tiberius! Éljen a világasszony!«~Germanicus
39707  II,  13     |              bágyadtan ereszkedék karszékébe. A vezér szomorú volt a lakoma
39708  II,  13     |              karszékébe. A vezér szomorú volt a lakoma alatt, hiába igyekeztek
39709  II,  13     |                     bánatot?~Az öröm felemel, a bánat lesüllyeszt. Olyan
39710  II,  13     |              gördültek ki - nem szólt semmit, a fájdalom elnyomá hangját,
39711  II,  13     |                 hangját, ámde az ijedt arc és a könnycseppek eleget beszéltek.~
39712  II,  13     |                könnycseppek eleget beszéltek.~A bajnokok görcsösen szoríták
39713  II,  13     |                    szoríták össze karjaikat s a fájdalomtól rezgõ hangon
39714  II,  13     |                  rezgõ hangon kiálták:~»Halál a gyilkos árulóra!« s kardjaik
39715  II,  13     |                  kezükben, mintegy nyomatékul a kimondott szavaknak.~»Halálomért
39716  II,  13     |                  akarják, hogy így végezzem.«~A bajnokok fejeiket rázták.~»
39717  II,  13     |                     fejeiket rázták.~»Vesszen a gyilkos, halál fejére, halál
39718  II,  13     |                      aki Pisóval tanácskozván a kísérettõl elmaradt, lélekszakadva
39719  II,  13     |                       lélekszakadva rohant be a sátorba...~A tribun büszkén
39720  II,  13     |          lélekszakadva rohant be a sátorba...~A tribun büszkén állt meg
39721  II,  13     |                       feküdt halotti ágyában.~A harcosok között fenyegetõ
39722  II,  13     |                   beszélni fog:~»Rómaiak! Ezt a kardot ezelõtt 10 évvel
39723  II,  13     |                     viseljem becsülettel. Ezt a kardot vigyétek neki vissza;
39724  II,  13     |                     rántsa ki bátorsággal, ha a szabadság s Róma üdve úgy
39725  II,  13     |                  kívánja. Ez elsõ kívánságom. A második: E pergamen-darabot
39726  II,  13     |                gyermekeim- és rokonaimról.«~*~A bánatos harcfiak sírva távoztak
39727  II,  13     |                    harcfiak sírva távoztak el a sátorból, de féltvén Germanicust
39728  II,  13     |                        de féltvén Germanicust a ravasz és gonosz lelkû tribuntól,
39729  II,  13     |              elhatározták egyenként õrt állni a sátor elõtt.~Sötét éj volt.
39730  II,  13     |                      alakot lehet ébren látni a sátor nyílása elõtt. A férfiú
39731  II,  13     |                  látni a sátor nyílása elõtt. A férfiú figyelemmel nézett
39732  II,  13     |                 Egyszerre nesz hallatszott, s a férfiú azon pillanatban
39733  II,  13     |                       azon pillanatban holtan a földre rogyott.~Akkor Gordian
39734  II,  13     |                       Akkor Gordian ugrott ki a sátorból s lovára vetve
39735  II,  13     |                 sátorból s lovára vetve magát a római vérétõl párolgó kardjával
39736  II,  13     |                   elszáguldott.~Egy óra múlva a következõ õr társát vérben,
39737  II,  13     |                 nélkül, megcsonkítva találta.~A hír csakhamar beszárnyalta
39738  II,  13     |                    népei! Jajgassatok! Letûnt a nap az égrõl, amely világot
39739  II,  13     |                      amely világot ad; letûnt a csillag, mely fényével elönté
39740  II,  13     |                 csillag, mely fényével elönté a mezõt, hol ezután éj lesz,
39741  II,  13     |                 lováról, nem tekintett hátra. A ló kidõlt alatta, akkor
39742  II,  13     |                   hátra. Holdvilágos éj volt. A szegény pára ott feküdt
39743  II,  13     |                       szegény pára ott feküdt a földön, gazdája leoldott
39744  II,  13     |                      földön, gazdája leoldott a nyeregkápáról egy ólom-szekrényt,
39745  II,  13     |                    figyelmesen kitekergetett.~A nagy római betûket olvasni
39746  II,  13     |                      betûket olvasni lehetett a holdvilágnál:~»Légy jobb
39747  II,  13     |         érvénytelennek találta azt, s eldobta a sárba.~*~Tiberius még nem
39748  II,  13     |                     lehet következtetni, hogy a közvélemény õt tartá Germanicus
39749  II,  13     |                  Germanicus véres feje gurult a fejedelmi trón elé.~Tiberius
39750  II,  13     |                eltitkolta, s sírva jelent meg a szenátusban, hol, véres
39751  II,  13     |                     esküdött annak fejére, ki a borzasztó gyilkosságot elkövetni
39752  II,  14     |                  BÁCSIM~1865~(Humoreszk )~Már a mi családunkban megvan mindenkinek
39753  II,  14     |               családunkban megvan mindenkinek a maga originalitása, p. o.
39754  II,  14     |                       p. o. az apám nem issza a bort, csak vízzel; én meg
39755  II,  14     |                 vízzel; én meg megiszom ugyan a bort víz nélkül is, de a
39756  II,  14     |                      a bort víz nélkül is, de a matézishez megint nem értek,
39757  II,  14     |             matézishez megint nem értek, csak a preferanc mellett. Továbbá
39758  II,  14     |                    preferanc mellett. Továbbá a kigörbített csizmasarkot
39759  II,  14     |              csizmasarkot iszonyúan kedvelem, a német nyelvet pedig rettenetesen
39760  II,  14     |                    szeretett Gyuri bácsim, be a torkomra forrnának ezek
39761  II,  14     |                       torkomra forrnának ezek a zseniális tulajdonságok!~...
39762  II,  14     |                      tekintetben, kivévén azt a fennérintett izét, hogy
39763  II,  14     |                       fennérintett izét, hogy a bort ő is megitta, lett
39764  II,  14     |                       megitta, lett légyen az a maga szükségében vagy nem.~...
39765  II,  14     |               elporlani! mért nem érhette meg a tavali esztendőt, mikor
39766  II,  14     |                    tavali esztendőt, mikor az a sok jó bor termett Nógrád
39767  II,  14     |               megbocsátotta volna, hogy mikor a negyedik klasszisba jártam,
39768  II,  14     |                    1859 nagyon kijutott ebből a portékából. Még magam is
39769  II,  14     |                     Még magam is megcsóváltam a fejem, mikor a jó emlékezőtehetségű
39770  II,  14     |                   megcsóváltam a fejem, mikor a jó emlékezőtehetségű M**
39771  II,  14     |      emlékezőtehetségű M** tanárom felolvasta a grádics előtt. Nevezem pedig
39772  II,  14     |              folytatása, hogy mikor kijöttünk a tanár úr szobájából, illedelem
39773  II,  14     |                       rettenetes ménykő esett a hátam közepére...~- Jaj
39774  II,  14     |               hallod-e te csirke?~Megenném én a te nyakad sülve.«~Erre az
39775  II,  14     |                 rántott csirkét enni? Hol itt a vendégfogadó?~Én megkötöttem
39776  II,  14     |                     majd szólok apádnál, hogy a tanárok csak igazságtalanságból
39777  II,  14     |                 Tessék utánam jönni!~Elértünk a »Három Rózsá«-hoz. Az én
39778  II,  14     |                      beszélte volna, szerette a német szót, s ezen elõszereteténél
39779  II,  14     |                   fogva vegyítette azt mindig a magyarral, ahol csak lehetett,
39780  II,  14     |                     ahol csak lehetett, azzal a húsz-harminc szóval, ami
39781  II,  14     |                     De ha kedvelte urambátyám a német nyelvet, még jobban
39782  II,  14     |                  nyelvet, még jobban szerette a füstölt sertésnyelvet, ami
39783  II,  14     |                      fogadni, miszerint ebbõl a matériából jól megcsinálva,
39784  II,  14     |                 mérõvel.~Elég az hozzá, amint a csirke elfogyott, azt a
39785  II,  14     |                       a csirke elfogyott, azt a kérdést merte kockáztatni
39786  II,  14     |                     kérdést merte kockáztatni a kellnerhez, hogy van‑e füstölt
39787  II,  14     |                  urambátyám örömében kihúzott a bugyillárisából egy szépen
39788  II,  14     |                  érted, - s ezzel meggyújtván a gyufát, egész gravitással
39789  II,  14     |                    egész gravitással tartotta a fatális iskolai bizonyítvány
39790  II,  14     |                  szemeim merõen tapadtak oda. A lángok nyaldosva csaptak
39791  II,  14     |                      én nagy hálával tartozom a mai napért. Most majd hazudok
39792  II,  14     |                 hazudok valamit apádnak, hogy a klasszifikációt ki nem válthattuk,
39793  II,  14     |                      habet vitam!« Addig vagy a gimnázium éghet el minden
39794  II,  14     |            protokolumostul együtt, vagy pedig a revolució üthet ki.~Urambátyám
39795  II,  14     |               Urambátyám kedvenc eszméje volt a revolució.~Én mindezekre
39796  II,  14     |                    volna, vagy az egyik, vagy a másik.~Mintegy négy óra
39797  II,  14     |                        midõn végre kifizetvén a keserû emlékezetû házigazdámnak
39798  II,  14     |                      emlékezetû házigazdámnak a kosztpénzt, kocsira ültünk,
39799  II,  14     |                  Gyuri bácsim rögtön belejött a másik kedvenc témájába,
39800  II,  14     |                témájába, elkezdett tudniillik a lutriról beszélni.~(Gyuri
39801  II,  14     |                  bácsi nagyon szeretett rakni a lutriba, anélkül azonban,
39802  II,  14     |                      az én urambátyám kezdett a lutriról beszélni.~Most
39803  II,  14     |                rescontóját 16 garason adta el a házaló zsidónak.~Már az
39804  II,  14     |                   Gyuri bácsim, úgyhogy ebben a szakmában tökéletesen beillett
39805  II,  14     |                     róla, hogy lesz, mihelyt »A dohányzás mestersége« címû
39806  II,  14     |                      Arany János mellé, ha az a »ha« nem volna.~- Semmi »
39807  II,  14     |                    volna.~- Semmi »ha«... Hát a lutri mire való? Teszek
39808  II,  14     |                       ternóra, öcsém, mihelyt a városba érünk. Itt vannak
39809  II,  14     |                   érünk. Itt vannak tárcámban a számok feljegyezve. Mind
39810  II,  14     |                     akó bort lehet venni azon a 20 ezeren, hányat ad abból
39811  II,  14     |                   számára. Beleképzelte magát a tempus futurumba, hogy minõ
39812  II,  14     |                akkurát olyan ellentétek, mint a kalamáris- és a rozsólis-palack!~*~
39813  II,  14     |              ellentétek, mint a kalamáris- és a rozsólis-palack!~*~Másnap
39814  II,  14     |                   egész természet hasonlított a részeg ember bajuszához,
39815  II,  14     |                       vastagon harmatozott be a bor. Az eget pláne, búzavirág-színű
39816  II,  14     |                       darabot kihasítván volt a Perecz bácsiék Bodri kutyája,
39817  II,  14     |                      kijózanodott. Kiszállván a kocsiból rögtön sietett
39818  II,  14     |                       kocsiból rögtön sietett a lutriba, hogy ott jövendő
39819  II,  14     |                   fundamentumát letehesse.~Én a kocsin vártam, míg megjött.
39820  II,  14     |                    megismertem, hogy haragos; a kalapja le volt húzva félszemére,
39821  II,  14     |                     volt zsebébe dugva, hanem a kezében tartotta, mégpedig
39822  II,  14     |                   akkor tudtam volna, hogy az a valaki én vagyok!~- Gyere
39823  II,  14     |                      rám teli torokkal, amint a kocsihoz közeledett -, hadd
39824  II,  14     |                    olvastam ugyan valahol azt a filozófiai mondatot, hogy
39825  II,  14     |                      oldani, de most gyötrött a kíváncsiság, tehát világért
39826  II,  14     |                  tehát világért sem mozdultam a kocsiról.~- Ugyan ne bolondozzék,
39827  II,  14     |                  kérdezni, hogy mi bajom? Oda a 20 ezer forint! Léb wohl,
39828  II,  14     |                       magyar akadémia! Azokat a lutriba felteendõ számokat
39829  II,  14     |                    lutriba felteendõ számokat a te klasszifikációdra írtam
39830  II,  14     |                       fel tegnap reggel, arra a klasszifikációra, melyet
39831  II,  14     |                      ember módjára felégettem a te kedvedért.~Most már oda
39832  II,  14     |                    vagy pedig vágjam be magam a kocsi derekába s röhögjek
39833  II,  14     |                      keresztül kellett mennie a harag minden szimptomáin.~
39834  II,  14     |                   minden szimptomáin.~Beleült a kocsi hátuljába mellém,
39835  II,  14     |                  egyik kezét csípõjére tette, a másikkal pedig újdonatúj
39836  II,  14     |                   össze, hogy ízzé-porrá tört a markában; az egyik sarkantyús
39837  II,  14     |                csizmájával el kezdte rugdalni a másik csizmáját, mialatt
39838  II,  14     |                    jobbra-balra.~Ez volt nála a harag legfelsõbb foka.~Mikor
39839  II,  14     |                       ezt elunta, hozzáfogott a káromkodáshoz: összeszidta
39840  II,  14     |                bizonyítványodra írtam fel azt a három számot, de hogy micsoda
39841  II,  14     |                       volt felírva.~Hej, azok a számok, azok a számok, hogy
39842  II,  14     |                      Hej, azok a számok, azok a számok, hogy is tudta elfelejteni!~*~
39843  II,  14     |                     bácsi sebe is begyógyult. A negyedik napon pedig egészen
39844  II,  14     |                  öcsém! eszembe jutott már az a fatális három szám: 7, 9,
39845  II,  14     |                      jársz itt?~- Gyarmatról, a hetivásárról jövök.~- Mi
39846  II,  14     |                      hetivásárról jövök.~- Mi a mennydörgõs mennykõt kerestél
39847  II,  14     |                  kérdé Gyuri bácsi, odanyomva a markába egy hórihorgas selmeci
39848  II,  14     |                     korcsmából korcsmába, még a lutriban is voltam.~- A
39849  II,  14     |                       a lutriban is voltam.~- A lutriban? - kérdé meglepetve
39850  II,  14     |                    rámparancsolta. Itt vannak a Notis-könyvemben. Ahon ni:
39851  II,  14     |                  bácsi olyan fehér lett, mint a fal.~- Az én számaim, valóságos
39852  II,  14     |                    szegénynek, ugyan megesett a klasszifikáció-égetés!~El
39853  II,  14     |                       abba az országba, amely a világnak semmiféle mappáján
39854  II,  14     |                   csetneki dohány, mint ebben a kis Magyarországban.~Hogy
39855  II,  14     |                 Magyarországban.~Hogy bor van a mennyországban, arról Gyuri
39856  II,  14     |              bátyámnak. - Milyen kár, hogy az a sok logika mind oda van
39857  II,  14     |                     mind oda van most temetve a b.-gyarmati temetõbe!~Valami
39858  II,  14     |                     lehet többé visszautazni.~A vakációkban meglátogattam
39859  II,  14     |                     vakációkban meglátogattam a sírját. Egyszerû fehér márványlap
39860  II,  15     |                    KOCSISOM~1874~(Böngészetek a baka-történelemből)~Nagy
39861  II,  15     |                  mégis meg kellett reterálnia a halál előtt. Nem is halt
39862  II,  15     |                   cselből« menekült egy időre a sírok lakói közé, hogy a
39863  II,  15     |                      a sírok lakói közé, hogy a közös nagy ellenséget, a
39864  II,  15     |                      a közös nagy ellenséget, a kolerát is kijátssza, és
39865  II,  15     |                  Mihály, mint győztes fél, ki a kolerán kifogott.~Én legalább
39866  II,  15     |                 nagyobb dolgokat is. Ki tudná a vén katona eszejárását?
39867  II,  15     |                    röviden búcsúzott el ettõl a hitvány világtól, melyet
39868  II,  15     |                      dirigált valaha régen... A kolerás holtakat csak úgy
39869  II,  15     |                      úgy tucat számra temette a tisztelendõ úr; nem volt
39870  II,  15     |                  amint tõle magától hallottam a tavali kukoricafosztáskor.~
39871  II,  15     |                emlékszem rá. Kis öcsém felült a kukoricaasztag tetejére
39872  II,  15     |              kocsisnak, hogy meséljen valamit a forradalomról. Látott-e
39873  II,  15     |                      embert?~- Lõttem bizony.~A kukoricafosztókban elhûlt
39874  II,  15     |                     kukoricafosztókban elhûlt a vér, az Ancsa szolgáló kötényébe
39875  II,  15     |                      kötényébe takarta arcát, a nyalka juhászbojtár, ki
39876  II,  15     |                      sorozat alatt, elsápadt, a szomszédbeli öregasszony
39877  II,  15     |                       pedig kiejtette kezébõl a köszvény ellen talált piros
39878  II,  15     |                   volt kend? - vallatja odább a gyerek, ki már megkóstolta
39879  II,  15     |                    gyerek, ki már megkóstolta a magyar háború históriájának
39880  II,  15     |                       históriájának édességét a könyvbõl.~- De bizony éppen
39881  II,  15     |                      elöljáró-beszédnek ahhoz a képhez keretül, amit a huszárfantázia
39882  II,  15     |                  ahhoz a képhez keretül, amit a huszárfantázia lefesteni
39883  II,  15     |                  készül. Még egyszer végignéz a hallgatókon, mintha azt
39884  II,  15     |                      belebámul öreg szemeivel a pislogó mécsesbe, mintha
39885  II,  15     |                pislogó mécsesbe, mintha annak a régen kialudt tengernyi
39886  II,  15     |                   keresné benne.~Jólesik neki a visszaemlékezés, kérges,
39887  II,  15     |                    annyira összevissza vertük a németet, hogy nyálat eresztett,
39888  II,  15     |                eresztett, nagyon megsokalltuk a saját erõnket, s a fõembereink
39889  II,  15     |               megsokalltuk a saját erõnket, s a fõembereink egymás hajába
39890  II,  15     |                       legyen most már közülük a fõvezér? Persze, hogy Kossuth
39891  II,  15     |                       döntötte el. »Az legyen a fõvezér, aki Branyicskót
39892  II,  15     |                    Van velünk kétezer honvéd. A tábornok úr maga tesz háromezeret,
39893  II,  15     |                 tenger mozdul meg... Istenem! a sok cifra tarsoly mint úszott
39894  II,  15     |                     cifra tarsoly mint úszott a levegõben! Vágtatott Guyon
39895  II,  15     |                 legények egytõl egyig, mintha a piktor festette volna õket,
39896  II,  15     |                gombjának lefestésénél maga az a piktor is megbolondult volna
39897  II,  15     |                     nap, négy éjjel kergettük a felhõket, amik toronyirányában
39898  II,  15     |                lélegzett.~Fáradalmas út volt. A lovainkról úgy szakadt a
39899  II,  15     |                      A lovainkról úgy szakadt a tajték, hogy ha valami borbélylegény
39900  II,  15     |                       akkor úgyse sokat adtak a szakállára.~Megsimogattam
39901  II,  15     |                       mint ahogy Suska Mihály a nevem.~- Hát van-e valami
39902  II,  15     |                      követet, aki fölszólítja a vár feladására, tudtára
39903  II,  15     |               kapitulál?~Úgy is lett. Fölment a követ, egy óra alatt megjárta
39904  II,  15     |                    üzente, hogy nem kapitulál a herkópáternek sem; különb
39905  II,  15     |                       majd csak nézi fölülrõl a fûtött szobából, és becsületszavára
39906  II,  15     |                    tudjuk venni...~Bántott ez a hencegés s úgy összeszorítottam
39907  II,  15     |               hencegés s úgy összeszorítottam a fogamat haragomban, hogy
39908  II,  15     |                  szájából ütöttem ki pipástól a kápolnai csatában. Szegény
39909  II,  15     |                     szippantása!~Azonban hogy a dologra térjek - az én uram,
39910  II,  15     |                     vagy halál!~És aztán jött a haddelhadd... nekifogtunk
39911  II,  15     |                     haddelhadd... nekifogtunk a vár ostromlásának, szólt
39912  II,  15     |                      vár ostromlásának, szólt a puska és ágyú eszeveszetten;
39913  II,  15     |                   most is nagyot hallok tõlük a balfülemre...~Rossz munkánk
39914  II,  15     |                       volt. Erõs, vastag volt a fal s nem engedett a lövéseknek;
39915  II,  15     |                     volt a fal s nem engedett a lövéseknek; no, a kapuhoz
39916  II,  15     |                    engedett a lövéseknek; no, a kapuhoz meg éppen fogni
39917  II,  15     |                  kazal. Aztán vasból volt még a fája is; merõ õrültség lett
39918  II,  15     |                      alá venni.~Ezalatt pedig a németek is erõsen dolgoztak
39919  II,  15     |               Seregünk egy negyedrésze beadta a kulcsot: ki halva, ki megsebesítve
39920  II,  15     |                        ki megsebesítve hevert a bevehetetlen vár elõtt.~
39921  II,  15     |                    elõtt.~Guyon káromkodott s a haját szaggatta mérgében,
39922  II,  15     |                     haját szaggatta mérgében, a közlegénység pedig zúgolódni
39923  II,  15     |                      pedig zúgolódni kezdett: a halálhörgés és ágyúdörgés
39924  II,  15     |                      magasan mennydörögtek ki a panasz-felkiáltások.~- Vissza!
39925  II,  15     |                   Mért folyjon hiába, vérünk? A lehetetlenség ellen harcolni
39926  II,  15     |                        Guyonnak füléig hatott a lázító zúgolódás, összeharapta
39927  II,  15     |                 mennydörgõ hatalmas hangon:~- A saját embereim háta mögé
39928  II,  15     |                      boszorkányok takarnak el a folyó elõl.~...Egy boszorkánynak
39929  II,  15     |                     éppen ott lengett magasan a fokon, mintha integetett
39930  II,  15     |                     csúfondárosan: »én leszek a ti szemfedõtök!«~Nekem sem
39931  II,  15     |                      sincs kõbül, s elszorult a sok veszteség láttán; úgy
39932  II,  15     |                    hever, egy lépcsõ lenne le a pokolba.~No, én oda nem
39933  II,  15     |                       mint ahogy Suska Mihály a nevem, nyomban azon kezdeném,
39934  II,  15     |                       kivenném keze közül azt a jámbor német svalizsért,
39935  II,  15     |                   jámbor német svalizsért, ki a kápolnai csatában nekem
39936  II,  15     |                   csatában nekem testálta azt a pipaszerszámot, mikor keresztülszúrtam.
39937  II,  15     |                        lelkemre nehezedett az a gondolat, hogy mi ketten
39938  II,  15     |                       Mihály, Mihály! Gondolj a lelkiismeretedre is, öreg
39939  II,  15     |                  Mihály! Hát mi szükség neked a te rezes orrodat beleártani
39940  II,  15     |                  dolgaiba? Hát mit elõlget az a te pislogó szemeidnek, ha
39941  II,  15     |                  színû lobog Branyicskón? Hát a te talpad is viszket már,
39942  II,  15     |                   talpad is viszket már, mint a nagy uraké, és meg akarod
39943  II,  15     |                  végbe is vittem. Odafutottam a vezér elé, egyet intettem
39944  II,  15     |                       egyet intettem kezemmel a seregnek, s olyan csend
39945  II,  15     |                      egyszerre rácsapnék arra a nagy szájra.~- Mi kell? -
39946  II,  15     |                komédiázzunk tovább. Ne toljuk a szelet, mert istenúgyse
39947  II,  15     |                  istenúgyse leszedi fejünkrõl a kalapot a - fejünkkel együtt!~-
39948  II,  15     |                   leszedi fejünkrõl a kalapot a - fejünkkel együtt!~- Mi?
39949  II,  15     |                      már sok! Felforrt bennem a régi jó huszárvér, haragra
39950  II,  15     |                egyszerre. Egy könny futott le a dolmányomon. Megszégyelltem
39951  II,  15     |        akasztófáravalót: mert nem dukál, hogy a huszár szeme vizet izzadjon.
39952  II,  15     |                  huszár szeme vizet izzadjon. A könnycsepp lefutott dolmányomról
39953  II,  15     |              könnycsepp lefutott dolmányomról a kardtokomra, ott állott
39954  II,  15     |                   kardtokomra, ott állott meg a kellõ közepén; oda is utána
39955  II,  15     |                    közepén; oda is utána ment a tenyerem, s olyan indulatosat
39956  II,  15     |                     olyan indulatosat csaptam a könny helyére, hogy végighangzott
39957  II,  15     |                     mondta senki, hogy gyáva.~A vezér összefonta kezeit
39958  II,  15     |                      ellen, - de nem nézhetem a többieket, kiket asszony,
39959  II,  15     |                    vagy Guyon Rikhárd!~- Igaz a... - szólt a vezér csüggedten.~-
39960  II,  15     |                  Rikhárd!~- Igaz a... - szólt a vezér csüggedten.~- Itt
39961  II,  15     |              sóhajtott s szomorúan nézett fel a magas, vastag falakra.~-
39962  II,  15     |                     téli idõben ugrasztani ki a hajlékából.~- No, hát forduljunk
39963  II,  15     |                        Látja kend, Mihály! Ez a kard ma van betéve elõször
39964  II,  15     |                      elõször gyalázattal ebbe a hüvelybe. Kend ért engem!
39965  II,  15     |                  Ebadta, mégse lehet az, hogy a német meg ne csaljon minket!...
39966  II,  15     |                     Bizonyos, hogy csalás van a dologban, de hogy hol és
39967  II,  15     |                     de hogy hol és milyen, ez a kérdés...~Rágyújtottam s
39968  II,  15     |                     fontolgatva jártam-keltem a vár körül, vizsgálva, fürkészve
39969  II,  15     |                 ösztön vitt akaratomon kívül. A huszár lelke egy nagy, láthatatlan
39970  II,  15     |                       madzaggal oda van kötve a dicsõség szárnyához; az
39971  II,  15     |                         Mérgesen néztem végig a magas falakat, miken keresztülhatolni
39972  II,  15     |        keresztülhatolni emberi lehetetlenség, a bástyákról vagy ötven ágyú
39973  II,  15     |                      ilyen erõs alkotmány még a mesékben sincs, hogy üssön
39974  II,  15     |                       számra méregetett körül a szûcs, mikor pruszlit szabott
39975  II,  15     |                 jöjjön mármost szétrepeszteni a másvilágról Botond vitéz,
39976  II,  15     |                     egészen elkeseredtem; még a kardomat is kihúztam, hogy
39977  II,  15     |                   irtóztató ütést mértem vele a vaskapura. Olyan vágás volt,
39978  II,  15     |                    vágás volt, hogy talán még a föld is reszketett alatta.~...
39979  II,  15     |                 reszketett alatta.~...És íme, a megütött kapu valami különös,
39980  II,  15     |                      hangot adott; mint mikor a mennykõ arcul üti az anyaföldet,
39981  II,  15     |                       kitömve olyan vastagnak a sógorék kapuja.~»Tyû! Hát
39982  II,  15     |                      Ugye hogy mégis megcsalt a német - hála istennek! Vasra
39983  II,  15     |                    ordítottam örömemben, hogy a branyicskói bércek tízszeresen
39984  II,  15     |                      Generális uram! Bevettem a várat!~No, lett erre aztán
39985  II,  15     |                       s majdnem belebolondult a nagy örömbe, bizonyosan
39986  II,  15     |                       nagy örömbe, bizonyosan a nyakamba ugrott volna, ha
39987  II,  15     |                     százan fel nem kapnak, ki a lábamat, ki a derekamat,
39988  II,  15     |                      kapnak, ki a lábamat, ki a derekamat, hogy körülhordozzanak
39989  II,  15     |             türelmesen szenvedte hazafiságból a diadal mámorában.~És amikor
39990  II,  15     |                  tettek le, hanem felültettek a paripámra, aztán megvetették
39991  II,  15     |                    vállukat százan meg százan a csalárd kapunak, mely recsegve-ropogva
39992  II,  15     |                vágtattunk mindenütt legelöl - a várudvarba, ahol fogollyá
39993  II,  15     |                 azután parasztosan gyalog fel a lépcsõkön a termekbe. Kerestük
39994  II,  15     |            parasztosan gyalog fel a lépcsõkön a termekbe. Kerestük Schlikket.
39995  II,  15     |                       mármost kalapot, ha ura a szavának!~Haj, de Schlikk
39996  II,  15     |                      padlást felkutattunk, de a vezérnek hûlt helye. Foglyokat
39997  II,  15     |                mondani semmit. Talán elnyelte a föld vagy a láthatatlan
39998  II,  15     |                    Talán elnyelte a föld vagy a láthatatlan kétfejû sasmadár,
39999  II,  15     |                 fölvitte szárnyai alá takarva a magasba, hogy annál mélyebben
40000  II,  15     |                   annál mélyebben legyen neki a pokol? Vagy tán elolvadott,