bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

42001  II,  26     |                       Ilonkát állították elé, a vidék rosszát, a csintalan,
42002  II,  26     |              állították elé, a vidék rosszát, a csintalan, szeszélyes, a
42003  II,  26     |                      a csintalan, szeszélyes, a szófogadatlan, mindenki
42004  II,  26     |                    kevésbé, s még büszke volt a névre, mellyel általánosan
42005  II,  26     |                      gúnyolták: Tarka Ilonka, a legvásottabb »fiú« a vármegyében.~
42006  II,  26     |                  Ilonka, a legvásottabb »fiú« a vármegyében.~És valljuk
42007  II,  26     |                    vonás? Mi teszi kedvesebbé a leányt, mint a szendeség,
42008  II,  26     |                     kedvesebbé a leányt, mint a szendeség, ártatlanság és
42009  II,  26     |                       anyját korán elveszté s a neveléshez nem értõ apa
42010  II,  26     |                       maga is hajlandóbb volt a rosszra, mint a jóra - midõn
42011  II,  26     |               hajlandóbb volt a rosszra, mint a jóra - midõn egy napon a
42012  II,  26     |                      a jóra - midõn egy napon a következõ esemény történt.~
42013  II,  26     |                  amint az öreg fekete macska, a »Cukri«, mint valami világkormányzó
42014  II,  26     |                    fatörzs mögé húzódva, lesi a pillanatot, midõn a gyanútlanul
42015  II,  26     |                      lesi a pillanatot, midõn a gyanútlanul ott cirkáló
42016  II,  26     |                    Nem sokáig kellett várnia. A ravasz állat csakhamar célját
42017  II,  26     |               kezeivel, de máris megirigyelve a macska szerencséjét, amiért
42018  II,  26     |                  villámsebesen utána iramodik a Cukrinak, hogy a még tán
42019  II,  26     |                     iramodik a Cukrinak, hogy a még tán eleven zsákmányt
42020  II,  26     |                 elvehesse tõle.~Cukri érezvén a veszedelmes ellenfelet és
42021  II,  26     |                   istálló padlására.~Csakhogy a macska mégsem volt igazi
42022  II,  26     |                   Ilonka játszva eléri, s ott a padláson, mint szûkebb területen,
42023  II,  26     |                      szorítja; ha igazi tudós a Cukri, felszaladt volna
42024  II,  26     |                       tudomány korlátolt ezen a gyarló világon!~Ilonka nyakra-fõre
42025  II,  26     |                 Ilonka nyakra-fõre rohant föl a létrán, mindenütt nyomában
42026  II,  26     |               mindenütt nyomában Cukrinak, ki a verebet el nem eresztve
42027  II,  26     |                      s még egy szempillanat s a veréb odavan...~Csakhogy
42028  II,  26     |                      veréb odavan...~Csakhogy a macskák fölött is van magasabb
42029  II,  26     |                       kezét kinyújtotta, hogy a macskát megfogja, mintha
42030  II,  26     |                 mélység támadt volna alatta - a szénatartóba nyíló padláslyukon
42031  II,  26     |                    iszonyú fájdalmakat, miket a zuhanás okozott. Eleinte
42032  II,  26     |                   jött rá, hogy az istállóban a szénatartó-kerítékben fekszik.
42033  II,  26     |                szénatartó-kerítékben fekszik. A veszély iszonyúságát csak
42034  II,  26     |                      most látta be, tekintete a hegyivel fölfelé fordított
42035  II,  26     |                    sokáig gondolt. Elvégre is a szénás-keríték tele volt
42036  II,  26     |                       baja nem történt, s azt a kis sérülést, amit szenvedett,
42037  II,  26     |                    nagyobb baj az annál, hogy a verebet már azóta megette
42038  II,  26     |                     verebet már azóta megette a Cukri, az átkozott Cukri,
42039  II,  26     |                    majd meg fog lakolni ezért a kalandért keservesen!~Ámbár
42040  II,  26     |                   hogy fog majd nevetni rajta a papa, ha elmondja. Hahaha!~
42041  II,  26     |                       legelsõ dolga volt újra a padlásra menni, hogy a Cukrit
42042  II,  26     |                   újra a padlásra menni, hogy a Cukrit megbüntesse. Az most
42043  II,  26     |                   piszkálgató ínyenc - felült a léceken száradni kirakott
42044  II,  26     |                    kirakott juhbõrökre (miket a legújabb idõben sûrûn testáltak
42045  II,  26     |                   sûrûn testáltak gazdájoknak a Tarka István juhai) és onnan
42046  II,  26     |                gondolá magában Ilonka -, hogy a zsidók, kik idejárnak a
42047  II,  26     |                       a zsidók, kik idejárnak a juhbõröket nézegetni, még
42048  II,  26     |                   lépnek s látják magok elõtt a lyukat.~Az ám! De hátha
42049  II,  26     |                      semmi sem könnyebb, mint a padláslyukat berakni apró,
42050  II,  26     |                   törékeny gallyakkal s aztán a gallyakat beborítani vékony
42051  II,  26     |           szénaréteggel, mely egyenlõvé tenné a veszedelmes helyet is a
42052  II,  26     |                       a veszedelmes helyet is a felület többi részeivel.~
42053  II,  26     |                  nagyszerû tréfa lenne ebbõl! A zsidó semmit sem gyanítva,
42054  II,  26     |                  semmit sem gyanítva, rámenne a veszedelmes talajra... egy
42055  II,  26     |                       reccsenés,... s zsupsz, a mélységbe.~Ennek nevetne
42056  II,  26     |                 nevetne aztán még csak igazán a papa!...~Ezt bizony meg
42057  II,  26     |                     majd csodálkozás, nevetés a pórul járt zsidón, ki legalább
42058  II,  26     |                      azt fogja képzelni, hogy a pokolba repül.~Ilonkának
42059  II,  26     |                    repül.~Ilonkának szíve (az a gonosz szív) már elõre majdnem
42060  II,  26     |               zsidózuhanásra« gondolt.~Hiszen a zsidót bántani nem szégyen,
42061  II,  26     |                 látott az úton, nekiuszította a kutyákat, még a láncos szelindeket
42062  II,  26     |                 nekiuszította a kutyákat, még a láncos szelindeket is eleresztve,
42063  II,  26     |                   tudom ugyan, hogy miért? de a lehetõ legnagyobb bántalom
42064  II,  26     |                    lehetõ legnagyobb bántalom a vidékbeli zsidókra. Hát
42065  II,  26     |              vidékbeli zsidókra. Hát még azok a szegény zsidók mi mindennek
42066  II,  26     |                 egyfogatú talyigán utaztak el a Tarkáék kastélya elõtt.~
42067  II,  26     |                    lovon utazó zsidók nemcsak a gyermekek gúnytárgyai, hanem
42068  II,  26     |             kiáltásokkal illetni õket, kivált a kevély magyar köznépnél -
42069  II,  26     |                     kedves polgárság, mikorra a te hámod már nagyon megfakósodik
42070  II,  26     |                     lovadnak lefelé fog állni a füle az éhségtõl, az az
42071  II,  26     |                       mert szorgalmas, munkás a gazdája, kitõl - bizony
42072  II,  26     |                    inkább, mintsem kicsúfold.~A zsidó egy lovat fog be oda,
42073  II,  26     |                       oda, hol az is megteszi a magáét, te pedig, édes magyarom,
42074  II,  26     |                     mikor levélvitelre rendel a bíró uram õkigyelme, úgy
42075  II,  26     |                     õkigyelme, úgy viszed azt a szomszéd faluba, hogy négy
42076  II,  26     |                     egész gangosan sétálsz el a levéllel a négyökrös szekér
42077  II,  26     |                gangosan sétálsz el a levéllel a négyökrös szekér mellett.~
42078  II,  26     |                     négyökrös szekér mellett.~A gyermekedet sem ártana megpirongatni,
42079  II,  26     |          megpirongatni, mikor más embertársát a vallása, a hite miatt csúfolja
42080  II,  26     |                    más embertársát a vallása, a hite miatt csúfolja s bántalmazza;
42081  II,  26     |          figyelmeztetned, hogy az is tanuljon a zsidótól; mert bizony nagyon
42082  II,  26     |                     el talál maradni mögötte.~A zsidófiú, ha tizenhat-tizenhét
42083  II,  26     |                   magának szorgalmával, mikor a te fiad nagy lomhán várja
42084  II,  26     |                     te fiad nagy lomhán várja a huszonnegyedik esztendejét,
42085  II,  26     |                       magad el nem költöttél. A zsidóleány pedig még gyermekkorában
42086  II,  26     |                      gyermekkorában megszokja a takarékosságot és háziasságot,
42087  II,  26     |                       hogy valaha zsidó ember a felesége miatt jutna tönkre,
42088  II,  26     |                       miatt jutna tönkre, ami a keresztény magyaroknál mindennapi
42089  II,  26     |                   Mert azt mondja Kant, hogy: a leány legyen olyan házias,
42090  II,  26     |                     legyen olyan házias, mint a csiga (mely ti. ritkán jõ
42091  II,  26     |                  csiga (mely ti. ritkán jõ ki a kagylójából), de ne legyen
42092  II,  26     |                      de ne legyen olyan, mint a csiga, mely mindenét magán
42093  II,  26     |                  minden leány pártájára, mert a fényûzés és cifrálkodás
42094  II,  26     |                    eddig is több kárt okozott a magyar nemzetben, mint a
42095  II,  26     |                      a magyar nemzetben, mint a sajói, mohácsi csata és
42096  II,  26     |                       sajói, mohácsi csata és a világosi fegyverletétel
42097  II,  26     |                    mindig is foganatosította. A padláslyukat tervéhez híven
42098  II,  26     |                     híven berakta gallyakkal, a szénatartóból azonban gondosan
42099  II,  26     |                 azonban gondosan kiszedegette a vasvillákat, mert már olyan
42100  II,  26     |                      el volt rendezve, kiállt a nagykapuba zsidót várni.~
42101  II,  26     |                    izzadva, nyájasan köszönté a kisasszonykát.~- Van ám
42102  II,  26     |                      világ juhbõr. Itthon van a nagyságos papa úr? Bizonyomra
42103  II,  26     |                  nagyságos kisasszonyka, hogy a juhbõrt maholnap már arra
42104  II,  26     |                     felnézni az égre, ni, még a felhõk is úgy fityegnek,
42105  II,  26     |                 kiterített juhbõr lenne. Kell a pokolnak a mai világban.~
42106  II,  26     |                 juhbõr lenne. Kell a pokolnak a mai világban.~De azért csak
42107  II,  26     |                  mégis az udvarra sompolygott a juhbõrök lelkes ócsárlója,
42108  II,  26     |                 lelkes ócsárlója, nem törõdve a rámorduló kutyák keresztényies
42109  II,  26     |                  igyekezett.~Az udvarra érve, a nagyságos urat éppen az
42110  II,  26     |                     amint méltatlan tekintete a tekintetes alakra esett,
42111  II,  26     |                elmondá föntebbi észrevételeit a juhbõrrõl.~- Szervusz, zsidó! -
42112  II,  26     |                      Szervusz, zsidó! - szólt a szolgabíró úr - jó, hogy
42113  II,  26     |                      nem jól cselekszed, hogy a juhbõrt annyira lebecsmérled.
42114  II,  26     |                     csak lehet, megszabadítom a nagyságos urat tõlük, ne
42115  II,  26     |                     adhatsz értök és küldd be a pénzt az inasomtól. Magad
42116  II,  26     |                      Magad ne alkalmatlankodj a szobámban, mert nagyon fokhagymásszagú
42117  II,  26     |                      vagy. Ha elégnek találom a pénzedet, viheted õket pokolba,
42118  II,  26     |            megelégedetten sétált be szobáiba.~A döglött juhok halandóbb
42119  II,  26     |                       kézdörzsöléssel fogadta a tekintetes úr szíves bizalmát
42120  II,  26     |                       sietett valakit elfogni a cselédek közül, aki megmutassa
42121  II,  26     |                cselédek közül, aki megmutassa a »hitvány« portékát, miért
42122  II,  26     |                      hitvány« portékát, miért a mai világban már csak olyan
42123  II,  26     |                 dolgozik.~- Majd elvezetem én a bõrökhöz - mondá Ilonka,
42124  II,  26     |                feszültséggel várva, sikerül-e a csíny.~- Jaj bizony leesik
42125  II,  26     |                    csíny.~- Jaj bizony leesik a kisasszonyka a létráról.~-
42126  II,  26     |                  bizony leesik a kisasszonyka a létráról.~- Ne féljen attól.
42127  II,  26     |                   Hanem maga mért nem köti le a batyuját, minek cipeli azt
42128  II,  26     |                    batyuját, minek cipeli azt a nagy terhet fel a padlásra?~-
42129  II,  26     |                  cipeli azt a nagy terhet fel a padlásra?~- Olyan az már
42130  II,  26     |                    nem is érzem; ha nem volna a hátamon, azt hinném, hogy
42131  II,  26     |                 hinném, hogy nem is én vagyok a Blau Salamon, s egy tapodtat
42132  II,  26     |                      akkor is meghagyom, hogy a nyakamban hagyják: édesebb
42133  II,  26     |               nyakamban hagyják: édesebb lesz a nyugodalmam, kérem alássan,
42134  II,  26     |                nyugodalmam, kérem alássan, ha a másvilágon is együtt leszek
42135  II,  26     |                  megvallom az igazat. Rosszak a cselédek, kérem alássan,
42136  II,  26     |                      ami az üzlet kárára van. A múltkor is, amint lent hagytam
42137  II,  26     |                múltkor is, amint lent hagytam a batyumat, mikor az ócska
42138  II,  26     |                  mikor az ócska tollut néztem a magtár-padláson, két eleven
42139  II,  26     |                      csempésztek bele, s majd a nehéz nyavalya jött rám,
42140  II,  26     |                     hogy batyum megelevenedik a hátamon s elkezdi a hátamat
42141  II,  26     |             megelevenedik a hátamon s elkezdi a hátamat kaparászni. Hát
42142  II,  26     |                       hátamat kaparászni. Hát a két patkány volt. Képzelheti
42143  II,  26     |                      patkány volt. Képzelheti a kisasszonyka, milyen károm
42144  II,  26     |                     milyen károm lett! Azokat a finom bõröket úgy átlyukasztották
42145  II,  26     |                   bõröket úgy átlyukasztották a semmirevalók, mintha ki
42146  II,  26     |                    emlékezett vissza rá, hogy a két patkányt õ csempészte
42147  II,  26     |                  csempészte be annak idejében a bõrökkel megrakott batyuba.~
42148  II,  26     |                     batyuba.~Eközben felértek a padlásra s már csak néhány
42149  II,  26     |                      néhány lépés választá el a zsidót a végzetes helytõl.~
42150  II,  26     |                    lépés választá el a zsidót a végzetes helytõl.~Az elõre
42151  II,  26     |                     Ilonka óvatosan kikerülte a jól megfigyelt helyet s
42152  II,  26     |                       jól megfigyelt helyet s a különben is már gyengén
42153  II,  26     |                    merre jöjjön, hova lépjen.~A zsidó tekintete különben
42154  II,  26     |               tekintete különben is sóvárogva a feketedõ bõrökre tapadt,
42155  II,  26     |               feketedõ bõrökre tapadt, látván a nagy birkahalandóságot,
42156  II,  26     |                    nyereség egyszerre eltûnik a láthatárról, s õ a mélységbe,
42157  II,  26     |                    eltûnik a láthatárról, s õ a mélységbe, a bizonytalanságba
42158  II,  26     |                 láthatárról, s õ a mélységbe, a bizonytalanságba látszik
42159  II,  26     |                      iszonyattá válva halt el a vásott gyermek ajkán, amint
42160  II,  26     |                   vásott gyermek ajkán, amint a zsidó mellébõl tompa hörgés,
42161  II,  26     |                   elõbbi kiáltást.~Ilonka, ki a kacagástól elõbb mit sem
42162  II,  26     |              odatekint s borzadva látja, hogy a szegény zsidót nagy batyuja,
42163  II,  26     |                     zsidót nagy batyuja, mely a lyukon ki nem fért, nem
42164  II,  26     |                       ki nem fért, nem engedé a puhára hevenyészett szénatartóba
42165  II,  26     |                  föltartá függve, fölakasztva a levegõben.~Irtóztató poézis!
42166  II,  26     |                  levegõben.~Irtóztató poézis! A batyu, az édes batyu, életének
42167  II,  26     |                    imént esküdött hûséget még a síron túlra is, melyet olyan
42168  II,  26     |                emberéleten keresztül, most az a batyu, mely eddig õt és
42169  II,  26     |                     lettem... el nem eresztem a torkodat...«~Nyelve kiöltve,
42170  II,  26     |                hallható nyöszörgést küld fel, a költözõ lélek szárnyvergõdését.~
42171  II,  26     |                     kínja hajtanak, rohant le a borzasztó helyrõl az udvarra,
42172  II,  26     |                  udvarra, s ki az angolkerten a mezõre, az erdõbe...~Mért,
42173  II,  26     |                       az erdõbe...~Mért, hogy a bûnt elkövetõket magához
42174  II,  26     |                      susogják: »gyilkos!«~Oh, a természet magánya, csendje
42175  II,  26     |                     nagyon kegyetlen, szigorú a gonosztevõkhöz, kegyetlenebb,
42176  II,  26     |            gonosztevõkhöz, kegyetlenebb, mint a bíró, mint a sújtó törvény.
42177  II,  26     |               kegyetlenebb, mint a bíró, mint a sújtó törvény. Sohasem bírom
42178  II,  26     |                   hogy mégis az erdõt keresik a gonosztevõk.~Az úri gyermek
42179  II,  26     |                        sebesen, kétségbeesve, a lerogyásig. Hova? Tudta
42180  II,  26     |                    szemrehányólag néznének rá a felhõk, és talán az a nagy
42181  II,  26     |                      rá a felhõk, és talán az a nagy égetõ szem is, mely
42182  II,  26     |                   mely mindent lát és tud, az a szem, melyre eddig nem is
42183  II,  26     |                       Legjobb lesz beleugrani a Marosba. Igen, ez volt elsõ
42184  II,  26     |                     futott, egyre futott, míg a folyót elérte.~Megállt a
42185  II,  26     |                      a folyót elérte.~Megállt a parton.~A habok locsogva,
42186  II,  26     |                     elérte.~Megállt a parton.~A habok locsogva, haragosan
42187  II,  26     |                locsogva, haragosan csapkodták a part szélét, mintha mondanák: »
42188  II,  26     |                      és remegve fordult ismét a falu felé.~Oh, minek is
42189  II,  26     |                    többé nem fog visszatérni, a megfúlt ember ott lóg még
42190  II,  26     |                  lehunyja, térde megcsuklik s a földre roskad: de a kiöltött
42191  II,  26     |              megcsuklik s a földre roskad: de a kiöltött nyelvû embert folyton
42192  II,  26     |                       E pillanatban megkondul a faluból az esti harangszó.
42193  II,  26     |                    erejét, s neki az erdõnek, a néma rengetegnek: az még
42194  II,  26     |                  tudhat semmit...~Hiú remény! A néma erdõ már mindent tud;
42195  II,  26     |                gyilkos!« Mindnyájan vádolják.~A gyermek ereje kimerült,
42196  II,  26     |                  találták meg fáklyás emberek a bekövetkezõ éjjel, kik mindenütt
42197  II,  26     |                        kik mindenütt keresték a leánykát. A megrémült Tarka
42198  II,  26     |                mindenütt keresték a leánykát. A megrémült Tarka István az
42199  II,  26     |                      kétségbeesve futkosta be a határt s halásztatta az
42200  II,  26     |                   menetét.~Elképzelhetõ tehát a tekintetes úr atyai öröme,
42201  II,  26     |                    Ilonkát életben megtalálta a kalacsai erdõ szélén.~-
42202  II,  26     |                        kiáltá karjaiba zárva.~A gyermek föleszmélt s fölsikoltott:~-
42203  II,  26     |                       Mit tettem, mit tettem!~A tekintetes úr közbevágott:~-
42204  II,  26     |                   öreg Salamonnak semmi baja. A batyunak volt annyi esze,
42205  II,  26     |                    kenyértörésre került volna a dolog; nyilván megunta tartani
42206  II,  26     |                       nyilván megunta tartani a nagy terhet, mert akármi
42207  II,  26     |                    legyek, ha nincs kétmázsás a vén Salamon. Bizony nehéz
42208  II,  26     |                    Bizony nehéz elhinni, hogy a vereshagymától is ekkorára
42209  II,  26     |                       Oh, csakhogy él - mondá a leányka, s talán elõször
42210  II,  26     |                   volt: ingyen adtam oda neki a bõröket.~Mikor hazaértek,
42211  II,  26     |                   Mikor hazaértek, az udvaron a vén Salamon fogadta s kezet
42212  II,  26     |                      itt vagy, zsidó? - kérdé a szolgabíró úr.~- Meg akartam
42213  II,  26     |                      köszönni, kérem alássan, a kisasszonykának az irántam
42214  II,  26     |                      meg aztán kérem alássan, a tekintetes úr egy kancsó
42215  II,  26     |                      komoly vagy, verd ki már a fejedbõl az egészet...~-
42216  II,  26     |                     nyílt, levetkõzött, fejét a fehér selyem párnára hajtotta,
42217  II,  26     |                        soká gondolkozott azon a mondaton, amit egyszer magáról
42218  II,  26     |                     hogy az apró hibák szülik a nagyokat, s a nagy hibák
42219  II,  26     |                    hibák szülik a nagyokat, s a nagy hibák szülik a bûnöket.~-
42220  II,  26     |               nagyokat, s a nagy hibák szülik a bûnöket.~- Istenem! - kiáltá -
42221  II,  26     |                    lecke, amit az isten adott a rossz úton tévelygõ gyermeknek,
42222  II,  26     |             kitörülhetlen betûkkel belevésett a még romlatlan szívbe: és
42223  II,  26     |                      még romlatlan szívbe: és a gyermek megértette, megtanulta...~
42224  II,  26     |                     ágyában és lassan kinyitá a folyosóra nyíló ablakot.~-
42225  II,  26     |                   mint én?~- Hányat parancsol a kisasszonyka? Mind elõszámítsam?~-
42226  II,  26     |                   ragyogó fekete szemeit, mik a sötétségben is villogtak,
42227  II,  26     |                   villogtak, gyöngéden emelve a vén zsidóra -, nyújtsa be
42228  II,  26     |                     vén zsidóra -, nyújtsa be a kezét, Salamon bácsi!~-
42229  II,  26     |                  tréfát csinál, kis nagysága, a szegény Salamonnal, de azért
42230  II,  26     |                   kösöntyûket, adja oda annak a lányának, amelyik olyan
42231  II,  26     |                     meg majd szépen elmondaná a kisasszonyka a nagyságos
42232  II,  26     |                      elmondaná a kisasszonyka a nagyságos papának, hogy
42233  II,  26     |                       nagyságos papának, hogy a karperecei elvesztek, s
42234  II,  26     |                 elfognának, nálam találnák, s a vármegye kosztjára fognának.~
42235  II,  26     |                   Mondja, hogy ugye megbocsát a mai gonoszságomért?~- Jó
42236  II,  26     |                  mégis nyújtsa be még egyszer a kezét!~Ilonka hirtelen megragadta
42237  II,  26     |                    Ilonka hirtelen megragadta a sötétben feléje nyúló piszkos,
42238  II,  26     |                    zsidó keveset értett ebbõl a jelenetbõl. Mit tudta õ,
42239  II,  26     |                     le ez ünnepélyes percben: a »Jó« megütközött a »Rossz«-
42240  II,  26     |                   percben: a »Jó« megütközött a »Rossz«-szal és legyûrte
42241  II,  26     |                       üzletet csinált, s hogy a szép kis kisasszony azt
42242  II,  26     |                  bolondságot követte el, hogy a kezét megcsókolta. Mennyivel
42243  II,  26     |                ahelyett elharapta volna tövig a kisujját, mit a gavallér
42244  II,  26     |                   volna tövig a kisujját, mit a gavallér uraság reggel bizonyosan
42245  II,  26     |                      illendõen kipótolt volna a vén Blau Salamonnak.~*~Nem
42246  II,  26     |                   leválik. Kis folyókból lesz a tenger, kis hibákból lesz
42247  II,  26     |                     tenger, kis hibákból lesz a bûn, mert akiben a hibák
42248  II,  26     |                       lesz a bûn, mert akiben a hibák gyökeret vernek, nehéz
42249  II,  26     |                      angyali arcával, melyrõl a jóság és szelídség mindent
42250  II,  26     |                 elnöknõje, s bizonyára ti is, a fiatalabb nemzedék, sokszor
42251  II,  26     |                     sokszor láttátok arcképét a hazai képeslapokban, s kegyelettel
42252  II,  26     |                    élet meredékén, s õ ma nem a társadalom élén, hanem annak
42253  II,  26     |                    hatalmas tölgyfája, melyet a vihar ültetett, s az õserõ
42254  II,  27     |                          HOGY JÁRT VÖRÖSMARTY A FINÁNCCAL?~1877~Mikor a
42255  II,  27     |                       A FINÁNCCAL?~1877~Mikor a jó magyar szűzdohány iránti
42256  II,  27     |                  áldozni, Vörösmarty Mihályt, a híres költőt, mindig ellátták
42257  II,  27     |                  barátai jóféle verpelétivel.~A Pesthez közeleső Nyékről (
42258  II,  27     |                   megye) sokszor be-berándult a fővárosba, barátaihoz, s
42259  II,  27     |                     az apostolok lovain, mert a földi kincsekből édeskevés
42260  II,  27     |                   füstöket eregetve ballagott a budai vámon, kopott szürke
42261  II,  27     |                      szürke köpenyében, midőn a balszerencse egy finánc
42262  II,  27     |                      finánc képében utólérte. A tiltott magyar dohány illatát
42263  II,  27     |                       messziről megszimatolta a derék hivatali közeg.~-
42264  II,  27     |                    hivatali közeg.~- Adja elő a zacskóját - rivallt rá a
42265  II,  27     |                      a zacskóját - rivallt rá a költőre, ki szótlanul, ijedten
42266  II,  27     |                  szótlanul, ijedten teljesíté a kemény parancsot.~- Nos,
42267  II,  27     |                          Nos, barátom - mondá a különben magyar születésű
42268  II,  27     |                         Vörösmarty sóhajtott, a bírságra és az elkobzott
42269  II,  27     |                       látta könyörgésre fogni a dolgot. Azonban mit sem
42270  II,  27     |                     Azonban mit sem használt: a jegyzőkönyvet felvették.~
42271  II,  27     |                ilyenféle bajokból, megmondja, a jó magyar képű s neveltnek
42272  II,  27     |                      látszó finánc visszaadja a zacskót s a bírságot is
42273  II,  27     |                 finánc visszaadja a zacskót s a bírságot is két kézzel engedi
42274  II,  27     |                      barátom - szólt szelíden a buzgó emberhez. - Én Vörösmarty
42275  II,  27     |                     Vörösmarty Mihály vagyok.~A finánc nem látszott meghatva
42276  II,  27     |                      volt, mégis bosszantá ez a közöny s még egyszer figyelmezteté:~-
42277  II,  27     |                mondtam. Én Vörösmarty vagyok.~A finánc haragosan förmedt
42278  II,  27     |               forintot, aztán menjen pokolba! A dohány itt marad.~Költõnk
42279  II,  27     |                       megemlékezett még errõl a jelenetrõl, s ha valaki
42280  II,  28     |                   REGÉK ÉS TÖRTÉNETEK~1877~1. A PASA MACSKÁJA~Hogy a török
42281  II,  28     |                       1. A PASA MACSKÁJA~Hogy a török milyen jó szívű nép,
42282  II,  28     |                     jó szívű nép, mutatja ezt a nálunk, Európában csak most
42283  II,  28     |                      feltűnhetett nekik, hogy a sírt egy kőlap fedi, melynek
42284  II,  28     |                    közepén hosszú nyílás van, a nép hite szerint az ítélet
42285  II,  28     |                       ki- s bejárásul hagyva, a kőlap négy szegleteire pedig
42286  II,  28     |                     lyukat vágatnak, amelyben a meggyűlő esővíz a fákon
42287  II,  28     |                    amelyben a meggyűlő esővíz a fákon fészkelő madarak italául
42288  II,  28     |                árulnak, tömegesen heverésznek a kutyák, egész biztonságban
42289  II,  28     |               Közönségesen ismert dolog, hogy a jószívű török megveszi a
42290  II,  28     |                      a jószívű török megveszi a marhák tüdejét, máját s
42291  II,  28     |                       közt, vagy megvásárolja a kalitkába zárt madarakat,
42292  II,  28     |                 vonást lehetne felhozni, mely a törökök figyelmes bánásmódját
42293  II,  28     |                 Mevlevi pasa macskája, melyet a pasa kimondhatatlanul szeretett,
42294  II,  28     |                   tarka szőrét, nyalatta vele a kezeit. A pasa kemény, harcedzett
42295  II,  28     |                       nyalatta vele a kezeit. A pasa kemény, harcedzett
42296  II,  28     |                     sem képes őt meglágyítani a világon, csak e macska nyávogása.~
42297  II,  28     |                       napon éppen csibukozott a főúr, pamlagán ülve, kedvenc
42298  II,  28     |                      ült és szundikált, midőn a szultán hírnöke lép be,
42299  II,  28     |                  Sztambulban lázadás tört ki, a pasa azonnal üljön lóra,
42300  II,  28     |                  selyemzsinórra.~Mevlevi pasa a hírnök lihegve elmondott
42301  II,  28     |                        hogy kardját felkötve, a lázadók megfékezésére induljon,
42302  II,  28     |               Kétségbeesve gondolt arra, hogy a szegény állatot, ha a díványról
42303  II,  28     |                    hogy a szegény állatot, ha a díványról megmozdul, okvetlenül
42304  II,  28     |                    mozdulnia kellett és akkor a macska fölébred, vagy maradnia
42305  II,  28     |                     és akkor tarthatja nyakát a selyemzsinór alá.~»Oh, Allah!
42306  II,  28     |                   Allah! mit tegyek? - kiáltá a pasa, kezeit tördelve. -
42307  II,  28     |                 Mevlevi oly örömmel, mint aki a puskaport feltalálta, nyúlt
42308  II,  28     |                   puskaport feltalálta, nyúlt a kisegítő szerszám után s
42309  II,  28     |                      s gondosan elnyírta vele a drága kaftán azon részét,
42310  II,  28     |                    kaftán azon részét, melyen a macska szunnyadozott.~Mevlevi
42311  II,  28     |                      s midőn nehány óra múlva a csőcselék szétverése után
42312  II,  28     |                    még akkor is ott bóbiskált a megcsonkított kaftán levált
42313  II,  28     |                       AZ ÉPÍTÉSZ~II. Mahomed, a nagy hódító, bár egyike
42314  II,  28     |           becsületesek legyenek is egyébként.~A nevezett padisah egy nagyszerű
42315  II,  28     |                    megparancsolván neki, hogy a mecset mindenekben tökéletes
42316  II,  28     |                     Ezeregyéjszaka regéit is.~A mecset fényes is lett és
42317  II,  28     |                     fényes is lett és ragyogó a pompától, de a szultán mégsem
42318  II,  28     |                     és ragyogó a pompától, de a szultán mégsem volt vele
42319  II,  28     |                     semmit.~Az építész elment a kadihoz (bíró) és bevádolá
42320  II,  28     |                      bíró) és bevádolá emiatt a császárt. A császár megidéztetvén
42321  II,  28     |                   bevádolá emiatt a császárt. A császár megidéztetvén a
42322  II,  28     |                       A császár megidéztetvén a bíró által, megjelent és
42323  II,  28     |                megjelent és le akart ülni, de a bíró megparancsolta, hogy
42324  II,  28     |                       Az építész elõadá, hogy a mecsetet a gyakori földindulások
42325  II,  28     |                       elõadá, hogy a mecsetet a gyakori földindulások miatt
42326  II,  28     |                  akart, mert azt óhajtá, hogy a mecset tartós legyen, ellenállhatván
42327  II,  28     |                     minden viszontagságainak. A szultán ezért kezeit vágatta
42328  II,  28     |                    fenntartására.~- Beismerem a vád igazságát - felelte
42329  II,  28     |                      uralkodó -, de ismétlem, a mecset alacsony, minélfogva
42330  II,  28     |                   dicsõségére emelt épületet.~A bíró szigorú arccal vágott
42331  II,  28     |                      vágott közbe:~- Padisah, a hatalom néha igazságtalanságra
42332  II,  28     |                      igazságtalanságra vezet. A te mecseted alacsonysága
42333  II,  28     |                      tíz aranyat. Ezt ítélem.~A szultán kérõleg fordult
42334  II,  28     |                       szultán kérõleg fordult a bíróhoz, hogy változtassa
42335  II,  28     |                       és lealázó ítéletet, de a bíró hajthatlan maradt.~-
42336  II,  28     |                  volna agyon.~S ezzel elõvoná a felsõruhája alá rejtett
42337  II,  28     |                    fényesre köszörült bárdot.~A bíró nem mutatott sem ijedelmet,
42338  II,  28     |                       ha dacolni mertél volna a törvénnyel, minthogy a padisah
42339  II,  28     |                  volna a törvénnyel, minthogy a padisah vérét ontani nem
42340  II,  28     |                      S ezzel õ is fellebbenté a bírói széke mellett lévõ
42341  II,  28     |                       tigrist rejtett, melyet a bíró egy nyomással szabadon
42342  II,  28     |                 szabadon elereszthetett volna a láncról.~
42343  II,  29     |                    HOSSZÚ RUHA«~1877~- Rajz -~A mama titkolózik. El-el mosolyog
42344  II,  29     |                 gondolaton kapná rajta magát. A Máli nénivel suttogva tanácskozik
42345  II,  29     |                       Néni aztán orrára teszi a pápaszemét, és méregetõleg
42346  II,  29     |               pápaszemét, és méregetõleg nézi a kis Vilmát.~- Bizonyisten,
42347  II,  29     |                      lány már! - ... suttogja a mamának; eljár az idõ...
42348  II,  29     |                      idõ... eljár!...~Eközben a papa is hazakerül a mezõrõl.
42349  II,  29     |                   Eközben a papa is hazakerül a mezõrõl. Éhes, mint a farkas,
42350  II,  29     |               hazakerül a mezõrõl. Éhes, mint a farkas, neki enni adjanak,
42351  II,  29     |               szempillanat alatt eltakarítják a szétszabott kelmedarabokat,
42352  II,  29     |                  ruhaszöveteket, amikhez csak a kiszabás hiányzott már,
42353  II,  29     |                    lépéssel közelebb érjenek. A papa nem engedi, megakadályozza.
42354  II,  29     |                   nyomban kiderül arca, amint a mama valamit odasúg neki.~-
42355  II,  29     |                     Megrezzenve üti fel fejét a kisasszony szóra és kérdõleg
42356  II,  29     |                megtudni; pedig kíváncsi egész a türelmetlenségig, s ha egyedül
42357  II,  29     |                       amiért rá nem bír jönni a titkolózás okára.~És haragját
42358  II,  29     |                       És haragját érezteti is a gonosz. Kopogós cipõiben
42359  II,  29     |               cipõiben dübörögve szalad végig a szobán, szántszándékkal
42360  II,  29     |           szántszándékkal megzavarni kívánván a Máli néni ebéd utáni szundítását.
42361  II,  29     |                   utáni szundítását. Ilyenkor a mama semmiféle parancsainak
42362  II,  29     |                  szófogadó. Bosszúsan jár-kel a szobákban, a konyhában,
42363  II,  29     |                Bosszúsan jár-kel a szobákban, a konyhában, az udvaron és
42364  II,  29     |                érdekli. Minden oly »fád«. Fád a kis Janikával játszani,
42365  II,  29     |                       szívesen tette, unalmas a gyerekes meséskönyveket
42366  II,  29     |                       apja legközelebb hozott a könyvkereskedõtõl; még a
42367  II,  29     |                      a könyvkereskedõtõl; még a Hoffmann történetei is mind
42368  II,  29     |                      nyomban ki lehet találni a végét. Háládatos, jószívû
42369  II,  29     |                   gazdagok, boldogok lesznek, a rosszak pedig megbüntettetnek.
42370  II,  29     |                    Milyen szép elegáns szó ez a »fád«! A tiszttartó kisasszonyoktól
42371  II,  29     |                       elegáns szó ez a »fád«! A tiszttartó kisasszonyoktól
42372  II,  29     |                      kisasszonyoktól hallotta a kis Vilma, s azóta nem gyõz
42373  II,  29     |                       nagylányok!~Boldogok, - a kiállhatatlanok! Kiállhatatlanok,
42374  II,  29     |               méltatlanság, és sok más, mivel a világ õt üldözi. Íme, most
42375  II,  29     |                        õk csak gúnyolják mind a hárman.~Hanem jól van, jól,
42376  II,  29     |                     õk azt, neki is megvannak a maga tervei. Ezentúl õ is
42377  II,  29     |                     Nos, hogy fog tetszeni ez a dolog, majd meglássuk!...~
42378  II,  29     |                     dolog, majd meglássuk!...~A kis Vilma konokul el van
42379  II,  29     |                 kezébe nem kerülne véletlenül a naptár, mely egyszerre felnyitja
42380  II,  29     |                      mely egyszerre felnyitja a nagy átláthatlan titok zárját.~
42381  II,  29     |                  minden világos! Az édespapa, a kedves Máli néni és a legkedvesebb
42382  II,  29     |               édespapa, a kedves Máli néni és a legkedvesebb mama ajándékkal
42383  II,  29     |                    üde kacagása végig hangzik a szobákon, az udvaron, a
42384  II,  29     |                       a szobákon, az udvaron, a kerten, mint egy tündércsengettyû.
42385  II,  29     |                     összevissza Máli nénit és a mamát, hogy azok már meg
42386  II,  29     |                     azok már meg is sokallják a nagy szeretetet, s tettetett
42387  II,  29     |                       Még este is alig bírják a szobájába tuszkolni, mert
42388  II,  29     |               elálmosodni. Olyan rövidek ezek a napok - nyáron! Ágyában
42389  II,  29     |                    sincs, amit óhajtana: azaz a dolog úgy áll, hogy õ tulajdonképpen
42390  II,  29     |                       helyet lelkében, melyet a névnapi ajándéknak fennhagyott.
42391  II,  29     |                 szeretne, minõ talán nincs is a világon, de az is meglehet,
42392  II,  29     |                   tudja õ azt, aki nem ösmeri a világot s annak sok tündér-szépségeit.~
42393  II,  29     |                      fel reggel.~Egész nap és a következõ éjjel is e kérdés
42394  II,  29     |                   szórakozott, szomorú, de ez a szomorúság szinte édes;
42395  II,  29     |                       gyönyörérzet.~Végre itt a nagy nap. Az alvó kislány
42396  II,  29     |                   észre, hogy már nappal van; a nap vidáman süt be játszi
42397  II,  29     |                    siessen, hol már ott várja a meglepetés az elképzelhetlen
42398  II,  29     |                       szoknyácskáit, már csak a felsõ ruha van hátra. Egy
42399  II,  29     |                pillanatban megnyílik az ajtó. A mama lép be lassan, ünnepélyesen,
42400  II,  29     |                     kész, fodros kék ruha van a karján.~Vilma már elbiggyeszteni
42401  II,  29     |                  elbiggyeszteni akarja száját a csalódás keserûségével,
42402  II,  29     |                 csalódás keserûségével, midõn a ruhát ráadja mamája.~- Istenem,
42403  II,  29     |                       kapott, végzetes lehet. A hosszú ruha, mely bokáit
42404  II,  29     |                    eltakarja, eltakarja elõle a gyermekkor gondtalan és
42405  II,  29     |                       és ártatlan örömeit is. A hosszú ruha új életbe viszi,
42406  II,  29     |                 bajnak van kitéve. Ha azonban a hosszú ruha mellé mamája
42407  II,  29     |                      is adott Vilmának, akkor a mai nap és ajándék valóban
42408  II,  29     |                     nõi rendeltetésének, mely a hosszú ruhánál kezdõdik,
42409  II,  29     |                      ruhánál kezdõdik, s mely a szorgalom, erény, hazafiság
42410  II,  29     |                  cselekedetek útján megszerzi a nõ fejére a királyokénál
42411  II,  29     |                   útján megszerzi a nõ fejére a királyokénál is fényesebb
42412  II,  29     |            királyokénál is fényesebb koronát, a köztiszteletet és boldogságot.~
42413  II,  30     |                                               A MEGBUKOTT ÉS AZ »EMINENS«~
42414  II,  30     |                        EMINENS«~1877~- Rajz -~A Károly a nagyobbik fiú,
42415  II,  30     |                        1877~- Rajz -~A Károly a nagyobbik fiú, de azért
42416  II,  30     |                  akarta már tavaly felküldeni a »latin« oskolába, mert még
42417  II,  30     |                     hogy ha egyszer felviszik a tudomány forrásához, még
42418  II,  30     |                      akik már öt éve magolják a »Haec mensát«. Lángész a
42419  II,  30     |                      a »Haec mensát«. Lángész a Károly gyerek - erõsíté
42420  II,  30     |                       Károly gyerek - erõsíté a jó édesapa -, nincs szüksége
42421  II,  30     |                meghagyatván mind az apa, mind a mama részérõl, hogy a Sándorra
42422  II,  30     |                    mind a mama részérõl, hogy a Sándorra mint kisebbikre
42423  II,  30     |                    mint kisebbikre vigyázzon, a jóban oktatgassa, s szükség
42424  II,  30     |               fennhéjázó lelkének tetszett ez a megbízatás, minek különösen
42425  II,  30     |                       már eddig is benne volt a gyakorlatban s zsarnokilag
42426  II,  30     |                  szerint bántalmazván azt még a szülõk szemeláttára is,
42427  II,  30     |                   szülõk szemeláttára is, kik a kisebbik fiút, mert nem
42428  II,  30     |                     kedvelték annyira.~Károly a szülõk reménysége, büszkesége,
42429  II,  30     |                   ismételnie fog kelleni azt, a lenézett Sándor pedig kitûnõen
42430  II,  30     |                    elsõ eminens lett. Ma volt a »kálkulus«-olvasás, hallották
42431  II,  30     |                       olvasás, hallották mind a ketten. Most otthon ülnek
42432  II,  30     |                     ketten. Most otthon ülnek a kosztadó asszonynál, kis
42433  II,  30     |                asszonynál, kis szobájukban és a kocsit várják, mely értök
42434  II,  30     |                       dobbant, ha elképzelték a kedves utazást hazafelé.
42435  II,  30     |               hazakészülõ diák komponálta ezt a dalt:~Zörög a kocsi~Pattog
42436  II,  30     |                  komponálta ezt a dalt:~Zörög a kocsi~Pattog a Jancsi~Talán
42437  II,  30     |                    dalt:~Zörög a kocsi~Pattog a Jancsi~Talán értem jönnek...~
42438  II,  30     |                     vidáman rakja be könyveit a bőröndbe, Károly könyökére
42439  II,  30     |            rettenetesebb. Sándor kegybejutása a háznál. Oh, ha ez bekövetkezik!
42440  II,  30     |                 szólal meg Sándor -, az lenne a derék, ha nem üresen küldenék
42441  II,  30     |                        ha nem üresen küldenék a kocsit, ha atyánk vagy anyánk
42442  II,  30     |                       elé nézve sötéten, mint a bűn.~És valóban, bűn is
42443  II,  30     |                      cselekedett; elpazarolta a drága időt, ahelyett hogy
42444  II,  30     |                       fog mindent s átcsúszik a felsőbb osztályba. A sors
42445  II,  30     |                átcsúszik a felsőbb osztályba. A sors azt mondta neki: »megállj!«
42446  II,  30     |                       õtõle jõ: »mit tudna az a tacskó?«~Különben is mit
42447  II,  30     |                Különben is mit ért volna most a vigasztalás. A megtörténten
42448  II,  30     |                     volna most a vigasztalás. A megtörténten nem lehet változtatni.
42449  II,  30     |           megtörténten nem lehet változtatni. A bûnhõdés a hanyagságért
42450  II,  30     |                       változtatni. A bûnhõdés a hanyagságért és elbizakodottságért
42451  II,  30     |                   elbizakodottságért utólérte a »szekunda« képében, és az
42452  II,  30     |              megváltoztatja az egész világot. A nap se süt most olyan szépen,
42453  II,  30     |                       derülten, mint azelõtt, a fák lombjai nem integetnek
42454  II,  30     |                  barátságosan, mint egyébkor, a könyvek mindmegannyi éles
42455  II,  30     |                      utcákat, bújva sompolyog a kapuk mellett, s ha valamelyik
42456  II,  30     |                      fölösleges elfordítania, a pajtás úgysem venné õt észre;
42457  II,  30     |                      már korán megtanulta azt a bölcsességet, hogy a hitványakkal
42458  II,  30     |                      azt a bölcsességet, hogy a hitványakkal jó nem lenni
42459  II,  30     |                  hangzik feléje sehonnan. Még a szomszéd kutyái is, kikkel
42460  II,  30     |                   árva széles e világon, mint a »szekundába« esett diák!~
42461  II,  30     |                     eminens«-hez sorra jönnek a távozó társak elbúcsúzni,
42462  II,  30     |                   keserû falat az annak, mert a szívességet, szeretetet,
42463  II,  30     |                  szívességet, szeretetet, mit a pajtások a pogácsa mellé
42464  II,  30     |                    szeretetet, mit a pajtások a pogácsa mellé adnak, meg
42465  II,  30     |                     ez is elég fájdalmat okoz a megbukottnak, de mi a jelen
42466  II,  30     |                    okoz a megbukottnak, de mi a jelen sivársága még a jövõ
42467  II,  30     |                      mi a jelen sivársága még a jövõ kilátásaihoz képest?
42468  II,  30     |                     édesapa, ha keresztülnézi a két bizonyítványt! Azt fogja
42469  II,  30     |          bizonyítványt! Azt fogja hinni, hogy a neveket cserélték ki! Oh,
42470  II,  30     |                    bárcsak ne jönne még értök a kocsi legalább egy-két napig,
42471  II,  30     |                   támadnának, hogy fennakadna a közlekedés, hogy ne mehetnének
42472  II,  30     |                       s ne lenne kitéve annak a szigorú atyai tekintetnek,
42473  II,  30     |                      még nem volt része...~De a rossz diákot a sors nem
42474  II,  30     |                    része...~De a rossz diákot a sors nem hallgatja meg,
42475  II,  30     |                    nem válik járhatlanná, sem a kocsi nem késik: éppen e
42476  II,  30     |                        majd el is felejtettem a levelet.~Nagy nehezen elõkotorássza
42477  II,  30     |                   vigyázni fog rátok az úton. A ruhátokat, könyveteket szedjétek
42478  II,  30     |                   hogy valami el ne maradjon. A bizonyítványokat látni akarom
42479  II,  30     |                       látni akarom én is, meg a tisztelendõ úr is, anélkül
42480  II,  30     |                      is, anélkül ne jöjjetek. A Sándoréra különösen kíváncsi
42481  II,  30     |            mesterséget tanulni. Isten veletek a viszontlátásig! Szeretõ
42482  II,  30     |                       útra. Vigyázzatok, hogy a gyomrotokat el ne rontsátok.«~
42483  II,  30     |                     volt szomorúbb útja, mint a mostani. Az ismerõs halmok,
42484  II,  30     |                        Midõn végre berobogott a kocsi a szülõi ház udvarára,
42485  II,  30     |                      végre berobogott a kocsi a szülõi ház udvarára, elsápadt
42486  II,  30     |                     nem volt most édessége, s a pompás vacsorának, mely
42487  II,  30     |                      semmi íze.~És mindezt az a hitvány szekunda okozza.
42488  II,  30     |                       neki máskor az elsõ nap a családi hajlék alatt.~Szórakozottan,
42489  II,  30     |                      Eredj ki már, nézz körül a háznál. Mindjárt felvidulsz.
42490  II,  30     |                  háznál. Mindjárt felvidulsz. A kis lámpásos csikó, majd
42491  II,  30     |               mennyire megnõtt azóta! Hát még a tarka bárányod.~...Mind
42492  II,  30     |              Mindenütt nyomában húzódik, mint a bûn, sötéten, komoran a »
42493  II,  30     |                       a bûn, sötéten, komoran a »szekunda«.~- Nos, fiúk,
42494  II,  30     |                     közbe végre az apjuk, hol a »kalkulus«? hadd lássam!~
42495  II,  30     |                   hadd lássam!~Íme, lecsapott a villám, a rettegett perc
42496  II,  30     |                      Íme, lecsapott a villám, a rettegett perc itt van.~
42497  II,  30     |                 rettegett perc itt van.~Elébb a Sándor bizonyítványát nézi
42498  II,  30     |               bizonyítványát nézi át az öreg. A pápaszemét is megtörüli,
42499  II,  30     |              megtörüli, ha jól lát-e; nem mer a szemének hinni.~- Micsoda?
42500  II,  30     |                      fel élénken - ember vagy a talpadon. Ide a szívemre!