bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

44001  II,  37     |             kedvetlenül mordult Katira.~- Hát a gombával mi történt? Nem
44002  II,  37     |                   mennykõ! Hát ki az úr ennél a háznál?~Kati sírva fakadt
44003  II,  37     |                 fakadt s fuldokolva rebegé:~- A gomba mérges volt. Nem akartam
44004  II,  37     |                      dolgokkal tele van verve a fejed. A legszebb királygombák
44005  II,  37     |                       tele van verve a fejed. A legszebb királygombák azok,
44006  II,  37     |                szedtem reggel, s felét neked, a felét pedig Boris testvéremnek
44007  II,  37     |                    Boris testvéremnek küldtem a tanyára. Ne akarjon a csirke
44008  II,  37     |                 küldtem a tanyára. Ne akarjon a csirke többet tudni a tyúknál!~-
44009  II,  37     |                 akarjon a csirke többet tudni a tyúknál!~- Én bizonyosan
44010  II,  37     |                     Én bizonyosan tudom, hogy a gomba mérges - bizonykodott
44011  II,  37     |                     ember nem rohan be rajta. A tanyai csõsz volt.~- Gazduram!
44012  II,  37     |                  siessen gyorsan! - lihegé. - A Boris testvére az öt gyermekével
44013  II,  37     |                     az?~- Mérges gombát ettek a szegény szerencsétlenek -
44014  II,  37     |                   szerencsétlenek - válaszolt a tanyai csõsz.~- Borzasztó! -
44015  II,  37     |                    tudatlan, mint én. Jer ide a szívemre, hadd csókoljalak
44016  II,  37     |              Boriséknak nem lett semmi bajok, a hirtelen orvosi segély megmenté
44017  II,  37     |                     fogva mindinkább belejött a háztartás vezetésébe. S
44018  II,  37     |                   többé mondani, hogy azokban a könyvekben, miket az iskolában
44019  II,  37     |                       iskolában tanult, nincs a háztartáshoz útmutatás.
44020  II,  37     |               ismeretek, ez azon koszorú, ami a gazdasszonyi kulcscsomaghoz
44021  II,  38     |                                               A SELYEMKOKÁRDA~1877~I.~Szép
44022  II,  38     |                   egész természet mosolygott, a korai virágok illatot leheltek,
44023  II,  38     |                   virágok illatot leheltek, s a fák gyenge levelei rejtélyesen
44024  II,  38     |                  levelei rejtélyesen susogtak a nagy urasági kertben. Ünnepélyes
44025  II,  38     |                       mindenfelé, melybe csak a rigó füttye vegyült be zavarólag
44026  II,  38     |                   füttye vegyült be zavarólag a kert hátsó részébõl, mely
44027  II,  38     |                 végzõdött.~E kert egyike volt a legszebbeknek. Tiszta, kígyódzó
44028  II,  38     |                     kellemes benyomást tettek a szemlélõre. Különösen volt
44029  II,  38     |             errejártában, azért is Rákóczi-fa a neve, s a potymándiak szerint
44030  II,  38     |                       is Rákóczi-fa a neve, s a potymándiak szerint levelei
44031  II,  38     |                  meggyógyítanak; sõt oly nagy a csodaereje, hogy még a bogár
44032  II,  38     |                   nagy a csodaereje, hogy még a bogár is ha rászáll, nyomban
44033  II,  38     |                     aranyossá válik rajta.~Ez a babona természetesen onnan
44034  II,  38     |            úgynevezett kõrisbogár. No, de hát a potymándiak sohasem tündököltek
44035  II,  38     |                     tündököltek valami nagyon a természetrajz és állattan
44036  II,  38     |                     nekik az õ hitük szerint.~A kert és a baloldalán ékeskedõ
44037  II,  38     |                      hitük szerint.~A kert és a baloldalán ékeskedõ fényes
44038  II,  38     |                      ékeskedõ fényes kastély, a báró Potymándy család birtoka;
44039  II,  38     |                     Potymándy család birtoka; a család négy tagból áll:
44040  II,  38     |                     családtag egy árva leány, a tizenötéves Harter Vilma,
44041  II,  38     |                     tizenötéves Harter Vilma, a báróné szül. Harter Franciska
44042  II,  38     |                    vagyon nem maradt utánok - a magyar fõúrhoz nõül ment
44043  II,  38     |                       került Potymándra s itt a kis báróval, Ferivel és
44044  II,  38     |                       kis báróval, Ferivel és a kis baronesszel, Margittal
44045  II,  38     |                     föntebb említést tettünk, a három gyermek bevégezvén
44046  II,  38     |                      három gyermek bevégezvén a tanulását, a Rákóczi-fa
44047  II,  38     |                       bevégezvén a tanulását, a Rákóczi-fa alatt uzsonnált
44048  II,  38     |                       uzsonnált és csevegett. A csevegésbe azon édes csengõ
44049  II,  38     |                    csengõ kacaj vegyült, mely a gyermekek társalgását annyira
44050  II,  38     |                       te lenni, Feri? - kérdé a kis baronesz, hosszúkás,
44051  II,  38     |                       kíváncsian szögezve rá. A nevelõ (e szónál elbiggyesztette
44052  II,  38     |                     mondani, hogy törekedjünk a társadalom hasznos tagjaivá
44053  II,  38     |                       Az ugyan szép lenne, ha a fokhagymaszagú Sári mosóasszony
44054  II,  38     |                   mondaná: Ma piócákat rakott a nyakamra a fiatal doktor,
44055  II,  38     |                    piócákat rakott a nyakamra a fiatal doktor, a báró Potymándy.
44056  II,  38     |                     nyakamra a fiatal doktor, a báró Potymándy. Pfuj! Még
44057  II,  38     |                  beszélgetésnek is ízetlen ez a dolog!~- Én fõispán szeretnék
44058  II,  38     |                 fõispán szeretnék lenni, mint a nagyapám volt. Igaz-e, Margit,
44059  II,  38     |                     Margit, hogy fõispán volt a nagyapánk?~- Igaz bizony.
44060  II,  38     |                        Igaz bizony. És grófné a nagyanyánk. Az egész nemzetségünk
44061  II,  38     |                     csupa mágnás, kivéve...~- A mamátokat.~- Azt csak úgy
44062  II,  38     |             befogadtuk - jegyzé meg Margit. - A mama nem tartozik a családhoz,
44063  II,  38     |                 Margit. - A mama nem tartozik a családhoz, jegyezd meg ezt
44064  II,  38     |                     én csak az igazat mondom. A mama polgári származású,
44065  II,  38     |                          Múltkor kihallgattam a kertészt, az beszélte egy
44066  II,  38     |                       közbe Feri -, maradjunk a régi tárgynál. Úgy van,
44067  II,  38     |                   fõispán akarnék lenni, mert a fõispán szép aranyos mentében
44068  II,  38     |                       mindenki leveszi elõtte a kalapját, aztán reggel senki
44069  II,  38     |                     minden reggel Konyári úr, a nevelõ.~- Nos, én meg orosz
44070  II,  38     |                   lássátok, gyerekek, azokban a regénykönyvekben, miket
44071  II,  38     |                       regénykönyvekben, miket a mama eldugdos elõlünk, az
44072  II,  38     |                    lenni, legalább egy napig.~A szörnyûködés szisszenése
44073  II,  38     |           szörnyûködés szisszenése siklott el a két Potymándy testvér ajkáról.~-
44074  II,  38     |              cselekedetnél kilyukadna belõled a polgárvér. Te bolond, hisz
44075  II,  38     |                    polgárvér. Te bolond, hisz a királyi trón fényét a szegények
44076  II,  38     |                    hisz a királyi trón fényét a szegények rongyai sokszorozzák.
44077  II,  38     |                  jómódú volna, ki lenne akkor a kályhafûtõnk?~E mindinkább
44078  II,  38     |                gyermeki párbeszédnek, melyben a kis Vilmának származása
44079  II,  38     |                     ritkán lehetett látni. Ma a szokottnál is komorabb volt,
44080  II,  38     |                         Igen ám, csakhogy itt a háború a mi közelünkben.
44081  II,  38     |                     ám, csakhogy itt a háború a mi közelünkben. Maholnap,
44082  II,  38     |                       Maholnap, meglehet, itt a Potymándy-kastély elõtt
44083  II,  38     |                     Feri. - Igaz-e, édespapa?~A vér nem tagadja meg magát,
44084  II,  38     |                  dörmögé magában az öreg báró A Feri is született diplomata.
44085  II,  38     |                        egy báró Potymándynak, a fényes család legidõsebb
44086  II,  38     |                      Vagy jobbra, vagy balra. A társadalom követeli, és
44087  II,  38     |                     ez is - dünnyögé az öreg.~A baronesz kérdésére Harter
44088  II,  38     |                     sokat hallottam már errõl a háborúról, mikor az ispán
44089  II,  38     |                  háborúról, mikor az ispán és a pap beszélgettek itt a Rákóczi-fa
44090  II,  38     |                     és a pap beszélgettek itt a Rákóczi-fa alatt.~- Igen?
44091  II,  38     |                      Vilmának arcába szökkent a vér. A sértést nem bírta
44092  II,  38     |               Vilmának arcába szökkent a vér. A sértést nem bírta eltûrni,
44093  II,  38     |                        de ez nem az én hibám. A háborúról azt hallottam,
44094  II,  38     |                      magyarok.~- Hahaha! Nézd a németet, - magyar akar lenni.~-
44095  II,  38     |                       az lehetek, ami akarok. A szívre senki sem parancsolhat
44096  II,  38     |             Szakasztott Kossuth-vér - dörmögé a báró, ki minden komor merevsége
44097  II,  38     |                     volt s szívesen fecsegett a gyermekekkel. Ez volt egyedüli
44098  II,  38     |                   gúnyosan -, én is hallottam a dologról valamit. A parasztok
44099  II,  38     |                 hallottam a dologról valamit. A parasztok egyenlõk akarnak
44100  II,  38     |                     akarnak lenni az urakkal. A béresünk a József-napi váci
44101  II,  38     |                  lenni az urakkal. A béresünk a József-napi váci vásárról
44102  II,  38     |                  vásárról egy bokrétát hozott a kalapja mellett a Kossuth
44103  II,  38     |                      hozott a kalapja mellett a Kossuth arcképével és ilyen
44104  II,  38     |                     urával. Ég és föld köztük a különbség. Én ezt így fogom
44105  II,  38     |                     Menjünk, forduljunk egyet a kertben.~A báró elõre bocsátva
44106  II,  38     |                   forduljunk egyet a kertben.~A báró elõre bocsátva a serdülõ
44107  II,  38     |                kertben.~A báró elõre bocsátva a serdülõ fiatalságot, összeráncolt
44108  II,  38     |                     merülve ballagott utánok, a vaskerítés melletti gyalogúton.~
44109  II,  38     |               vaskerítés melletti gyalogúton.~A kerítés mellett, künn az
44110  II,  38     |                      urasági kertbe.~- Ez ott a báró - mondja az egyik meglökve
44111  II,  38     |                      mondja az egyik meglökve a másikat.~- Miféle színû
44112  II,  38     |                    sárgafekete.~- Elég fa van a kertjében, amire felakaszthatjuk,
44113  II,  38     |                       felakaszthatjuk, ha az.~A báró és a gyermekek az egész
44114  II,  38     |             felakaszthatjuk, ha az.~A báró és a gyermekek az egész párbeszédet
44115  II,  38     |                       szóról szóra hallották. A báró megrezzent, a gyermekek
44116  II,  38     |                 hallották. A báró megrezzent, a gyermekek pedig úgy tekintettek
44117  II,  38     |                     mintha már vinnék.~- Azok a gyermekei? - kérdezõsködék
44118  II,  38     |           fenyegetõdzõ alak.~- Kettõ közülök. A fiú és a csúnyábbik leány.~-
44119  II,  38     |                       Kettõ közülök. A fiú és a csúnyábbik leány.~- Hát
44120  II,  38     |                    csúnyábbik leány.~- Hát az a gyönyörû leánygyermek?~-
44121  II,  38     |                    egy kis árva német lányka, a báró távoli rokona, becsületbõl
44122  II,  38     |                       Hát mégsem rossz ember!~A két beszélgetõ odább haladt
44123  II,  38     |                     még nehány megjegyzést:~- A kislány magyar érzelmû,
44124  II,  38     |                         mondá az öreg báró. - A nép vért szomjaz, miért
44125  II,  38     |                 ingerkedjem vele.~- Oh, megöl a düh - nyögé Margit.~- Látod -
44126  II,  38     |                       az tetszik? Igen, igen. A hasonló ráismer a hasonlóra.
44127  II,  38     |                       igen. A hasonló ráismer a hasonlóra. Te a parasztokat
44128  II,  38     |                       ráismer a hasonlóra. Te a parasztokat védelmezted,
44129  II,  38     |                  bizonyosan csak ízlés dolga.~A Margit szeplõs arca kigyúlt
44130  II,  38     |                   Margit szeplõs arca kigyúlt a harag, düh és szégyen érzelmeitõl,
44131  II,  38     |                   szemei vadul forogtak -, ez a lány, kit te kegyelembõl
44132  II,  38     |                       Csitt, gyermek! - szólt a báró - egy szót se többet!~
44133  II,  38     |                   szitkok özönével árasztá el a szegény Vilmát.~- Vagy e
44134  II,  38     |                      Vagy e sehonnait ûzöd el a háztól, vagy én távozom
44135  II,  38     |                   távozom az atyai hajlékból.~A báró gyenge ember volt,
44136  II,  38     |               gondolkozott, hogy õ szökik meg a házból, midõn Vilmában volt
44137  II,  38     |                 méltóság, hogy némán távozott a kastély felé.~Csak isten
44138  II,  38     |                      kastély felé.~Csak isten a megmondhatója, mennyi keserûség
44139  II,  38     |                   arcán ravaszsággá változott a düh, s addig s oly behízelgõn
44140  II,  38     |                  nehány nap múlva eltávolítja a háztól; valamely nevelõintézetbe
44141  II,  38     |                   hogy nincs egyenlõség. Hogy a Margit baronesz és Harter
44142  II,  38     |                     és Harter Vilma közt nagy a különbség.~- Jól van, jól,
44143  II,  38     |                        jól, kis aranyosom, de a világba csak nem dobhatom
44144  II,  38     |                    meg most rá nem érek, hogy a városba menjek, mert mint
44145  II,  38     |                    vendégeink lesznek.~- Igaz a - kiálta Margit és Feri
44146  II,  38     |                     ajándékozni.~- Még titok. A mama még nem adta ide az
44147  II,  38     |                     el, mert mivé lenne akkor a meglepetés?~- Természetesen...
44148  II,  38     |                       természetesen - dörmögé a báró szórakozottan.~- Annyit
44149  II,  38     |                   pillanatra háttérbe szorítá a névnap -, hogy egy bõrtárcát,
44150  II,  38     |                     marad, hogy melyitek adja a tárcát, melyitek a papucsot
44151  II,  38     |                       adja a tárcát, melyitek a papucsot stb., köszönöm
44152  II,  38     |                       pillanatban bukkant fel a bokrok közt a postás, ki
44153  II,  38     |                     bukkant fel a bokrok közt a postás, ki a leveleket és
44154  II,  38     |                      bokrok közt a postás, ki a leveleket és hírlapokat
44155  II,  38     |                 leveleket és hírlapokat hozta a szomszéd postaállomásról.~
44156  II,  38     |                    kapott utánok s felbontván a hírlapokat elhalványodott...~
44157  II,  38     |                  elhalványodott...~Csata volt a határszélen. A magyarok
44158  II,  38     |                     Csata volt a határszélen. A magyarok gyõztek.~Báró Potymándy
44159  II,  38     |                       gyõztek.~Báró Potymándy a magyar fõurak azon osztályához
44160  II,  38     |              alapjában, de sokkal inkább híve a trónnak, mint a hazának,
44161  II,  38     |                   inkább híve a trónnak, mint a hazának, azaz világosabban
44162  II,  38     |                       világosabban szólva, ha a nemzet és király között
44163  II,  38     |                   között szakítás van, mindig a király részére áll.~Az 1848-
44164  II,  38     |                 szívében. Megtestesülése volt a habozásnak.~Nem lehet mondani,
44165  II,  38     |                      Potymándy gyûlölte volna a magyart, sõt inkább magyarnak
44166  II,  38     |                     magát õ is, de haragudott a megindult mozgalmakra.~Mert
44167  II,  38     |                  nagyon furcsa világ volt az!~A szabadság istenasszonya
44168  II,  38     |                     szárnyait fölöttünk is, s a levegõ megtelt soha nem
44169  II,  38     |               szaváért: erre mindig kész volt a magyar és összetartott,
44170  II,  38     |                      összetartott, de küzdeni a szabadságért és egyenlõségért,
44171  II,  38     |                  használtak, sem nem ártottak a szabadságharc ügyének.~De
44172  II,  38     |                     kiáltották, hogy meg kell a mozgó földet állítani.~Hogy
44173  II,  38     |                       az õ engedelmök nélkül!~A szabadságért küzdõknek nem
44174  II,  38     |                       elég volt két ellenség, a német és a horvát, még egy
44175  II,  38     |                      két ellenség, a német és a horvát, még egy harmadik
44176  II,  38     |               harmadik is támadt otthon. S az a harmadik behítt még egy
44177  II,  38     |                  maroknyi nép ellen.~De azért a mozgó földet mégsem állították
44178  II,  38     |                    mégsem állították meg!~II.~A fentebb vázolt kerti jelenetet
44179  II,  38     |                  kerti jelenetet követõ estén a báróné, magas, sovány asszonyság,
44180  II,  38     |                 sovány asszonyság, kiosztotta a gyermekek közt a másnap
44181  II,  38     |                   kiosztotta a gyermekek közt a másnap átnyújtandó ajándékokat.~
44182  II,  38     |                ajándékokat.~Feri fogja átadni a papának a szivarszívót,
44183  II,  38     |                   Feri fogja átadni a papának a szivarszívót, Margit a szép
44184  II,  38     |                papának a szivarszívót, Margit a szép hímzetû házisapkát,
44185  II,  38     |                       házisapkát, Vilma pedig a tárcát. A papucsot némi
44186  II,  38     |             házisapkát, Vilma pedig a tárcát. A papucsot némi humorral hitvesi
44187  II,  38     |                     hitvesi ajándéknak szánta a méltóságos asszony. A nevelõ
44188  II,  38     |                  szánta a méltóságos asszony. A nevelõ úr aztán a három
44189  II,  38     |                    asszony. A nevelõ úr aztán a három gyermek ajándékához
44190  II,  38     |                       értelmesen elmondhassák a báró úr elõtt reggel. A
44191  II,  38     |                       a báró úr elõtt reggel. A versek bizony nem voltak
44192  II,  38     |                     ezek voltak õméltóságának a legdrágább ajándék, amennyiben
44193  II,  38     |                   kapott értök ajándékba ezen a dicsõ napon a nevelõ úr.~
44194  II,  38     |                  ajándékba ezen a dicsõ napon a nevelõ úr.~Ha jól emlékszem,
44195  II,  38     |                      legyen füst és pára~Mely a szivarfüsttel örökre elszállva,~
44196  II,  38     |                   ellen sose álljon lesbe~Ezt a szivarpipát, szídd ki százévesre!~
44197  II,  38     |                     különb, okosabb vers volt a Margité. Ebben már legalább
44198  II,  38     |                       fedő;~Éltessen az isten a holtad napjáig,~Addig míg
44199  II,  38     |                    válik.~Vilma nem tartozván a fõúri családhoz, a nevelõ
44200  II,  38     |                  tartozván a fõúri családhoz, a nevelõ azt hitte, neki szerényebb
44201  II,  38     |                  szabhat, minélfogva ott csak a második sornak jutott rím.
44202  II,  38     |                  sornak jutott rím. Hiába no, a szegény ember hadd fõzzön
44203  II,  38     |                    ünnepélyes nap megvirradt. A gyermekek átnyújtották ajándékaikat
44204  II,  38     |                   esett közbe. Egy szomorú éj a kis Vilmának. A kerti jelenet
44205  II,  38     |                    szomorú éj a kis Vilmának. A kerti jelenet mélyen elkeseríté
44206  II,  38     |                     jelenet mélyen elkeseríté a szegény árvát, mely keserûség
44207  II,  38     |                      át, midõn megtudta, hogy a báró megígérte, miszerint
44208  II,  38     |                   eltávolítja Margit körébõl. A gyûlölség, melyet Margit
44209  II,  38     |              szívelheti, de tûrt, szenvedett, a hideg mellõzést nyájassággal,
44210  II,  38     |                       mellõzést nyájassággal, a megalázást méltósággal,
44211  II,  38     |                       megalázást méltósággal, a megvetést szerénységgel
44212  II,  38     |                        ha kezeit leveszi róla a báró és kiveti a világba?
44213  II,  38     |                 leveszi róla a báró és kiveti a világba? Hiszen olyan egyedül
44214  II,  38     |                ösmerni helyzetét. Tudta, hogy a báró jószívû ember, de meg
44215  II,  38     |                      s mindent képes megtenni a Margit kedveért, õtõle nem
44216  II,  38     |             remélhetett kíméletet; nagynénje, a bárónõ pedig, nem volt titok
44217  II,  38     |                      ha borzasztónak látszott a jövõ képe a gyermekleány
44218  II,  38     |             borzasztónak látszott a jövõ képe a gyermekleány elõtt.~- Oh,
44219  II,  38     |                      Miért hogy nem én vagyok a rútabb! Akkor õ nem üldözne
44220  II,  38     |                     éjjel nem tudott elaludni a jövõjére vonatkozó kínzó
44221  II,  38     |                     fel s alá szobájában. Oh, a puha ágynál nincs keményebb
44222  II,  38     |                   fekhely, ha gond és búbánat a hálótársunk.~Asztalkáján
44223  II,  38     |                        Asztalkáján ott hevert a fekete tárca, mit reggel
44224  II,  38     |                      fekete tárca, mit reggel a bárónak kellend átadnia
44225  II,  38     |          elgondolkozott. Eszébe jutott mindaz a sok apró öröm, amit a Potymándy-kastélyban
44226  II,  38     |                  mindaz a sok apró öröm, amit a Potymándy-kastélyban élvezett,
44227  II,  38     |         Potymándy-kastélyban élvezett, s amit a szegény árva, bármilyen
44228  II,  38     |                       s szíve megtelt hálával a báró iránt.~Azután elkezdte
44229  II,  38     |                     volt az apja helyett, aki a szeretetbõl neki is juttatott
44230  II,  38     |                 találni! És azokat mondaná el a nevelõ üres verse helyett.~
44231  II,  38     |                     ennél egy virágcsokor is! A beszélõ virágok a hallgatag,
44232  II,  38     |             virágcsokor is! A beszélõ virágok a hallgatag, hitvány tárca
44233  II,  38     |                    elfoglalva tartotta. Attól a bérestõl kérte el, aki azt
44234  II,  38     |                    bérestõl kérte el, aki azt a váci József-napi vásárról
44235  II,  38     |                   aranyveretû betûkkel: Éljen a haza, a szabadság és függetlenség!~
44236  II,  38     |                       betûkkel: Éljen a haza, a szabadság és függetlenség!~
44237  II,  38     |                 szabadság és függetlenség!~Ez a három szó visszhangzik most
44238  II,  38     |                   három szó visszhangzik most a Kárpátoktól le az Adriáig.
44239  II,  38     |               Kárpátoktól le az Adriáig. Csak a Potymándy-kastély falai
44240  II,  38     |               szalagokból egy kokárdát készít a zöld levél körül s azt adja
44241  II,  38     |                 közönséges, annak hatása lesz a báróra.~Egy selyemkokárda:
44242  II,  38     |                      Egy selyemkokárda: Éljen a szabadság! felirattal, lehet-e
44243  II,  38     |                  nemzet szülöttje azt kiáltja a magyar fõúrnak: Éljen a
44244  II,  38     |                       a magyar fõúrnak: Éljen a haza, ez a haza, amelyik
44245  II,  38     |                     fõúrnak: Éljen a haza, ez a haza, amelyik a tied, amelyik
44246  II,  38     |                      haza, ez a haza, amelyik a tied, amelyik ellen harcol
44247  II,  38     |                      Vilma. Õ még nem ösmerte a történelmet. Õ még nem hallott
44248  II,  38     |                      nem hallott semmit arról a bizonyos ajándék-fogpiszkálóról,
44249  II,  38     |                  ajándék-fogpiszkálóról, mely a francia forradalom egyik
44250  II,  38     |                       egyik rémvezérének mind a harminckét fogába került.
44251  II,  38     |                        Õ csak azt tudta, hogy a zöld levélre írt jelszavak
44252  II,  38     |                       írt jelszavak elõtt van a mennyország, ahova a jók
44253  II,  38     |                      van a mennyország, ahova a jók igyekeznek, arra nem
44254  II,  38     |                    gondolt, hogy mögöttük meg a vérpad van, és a hóhérpallos.~
44255  II,  38     |                 mögöttük meg a vérpad van, és a hóhérpallos.~Sietve látott
44256  II,  38     |                    hóhérpallos.~Sietve látott a munkához. Kis ujjai mûvészien
44257  II,  38     |                      ujjai mûvészien kezelték a tût, s egy kis idõ múlva
44258  II,  38     |                     nemzeti kokárda került ki a szalagocskákból, hogy szinte
44259  II,  38     |                   lesz, még az is feltûzhetné a kalapjára.~Vilma a kokárdát
44260  II,  38     |                feltûzhetné a kalapjára.~Vilma a kokárdát a tárca egyik titkos
44261  II,  38     |                   kalapjára.~Vilma a kokárdát a tárca egyik titkos rejtekébe
44262  II,  38     |                      rejtekébe helyezte, hogy a báró azonnal ne is vegye
44263  II,  38     |                      mint kerülhetett az oda.~A kis Vilma reggel teljesen
44264  II,  38     |                 fogódva, midõn az ajándékkal, a tárcába rejtett selyem kokárdával
44265  II,  38     |                     rejtett selyem kokárdával a báró elé lépett. Azért nem
44266  II,  38     |                 csakugyan történt, hogy Vilma a végén kezdte elszavalni
44267  II,  38     |                       végén kezdte elszavalni a verset.~Valami jóféle talizmánja
44268  II,  38     |                       talizmánja légyen.~Erre a nevelõ elkezdett grimaszokat
44269  II,  38     |                       grimaszokat vágni, mire a szegény Vilmának emlékezõ
44270  II,  38     |                       annyi sem jutott eszébe a kárbaveszett három sorból
44271  II,  38     |                     görcsösen belekapaszkodva a báró kezeibe s csókokkal
44272  II,  38     |               legalább úgy, mint szolgálóját.~A báró meg volt hatva s elérzékenyedve.~-
44273  II,  38     |                      hogy itt légy körünkben, a fényhez, melyet késõbben
44274  II,  38     |                 kisasszony, inkább megtanulni a versét - tette hozzá gúnyosan.~-
44275  II,  38     |                gúnyosan.~- Nem baj az - mondá a báró mosolyogva -, azért
44276  II,  38     |                 szívesen fogadom az ajándékot a vers nélkül is. A fõdolgot
44277  II,  38     |                   ajándékot a vers nélkül is. A fõdolgot úgyis elmondta,
44278  II,  38     |                        hogy talizmánja legyen a tárcának. Biz az nem is
44279  II,  38     |                     lenne tréfa dolog. Õseink a mellükön s nyakukban hordták
44280  II,  38     |                  hordták talizmánjaikat, vagy a gyûrûikben; nos, csakugyan
44281  II,  38     |                     divatosabb dolog azt most a tárcában viselni. Ám lássuk!
44282  II,  38     |              csakugyan csodatárca lesz.~Ezzel a báró kivette oldalzsebébõl
44283  II,  38     |                oldalzsebébõl régi tárcáját, s a benne levõ irományokat s
44284  II,  38     |                       bankjegyeket áthelyezte a Vilmától kapott, különben
44285  II,  38     |                   múlva egész erejében kitört a szabadságharc. Amirõl azt
44286  II,  38     |                     oroszlánnak bizonyult be.~A nemzet, mint egy nekiszilajodott
44287  II,  38     |                      volt.~No, de beszél róla a történelem; mi csak annyit
44288  II,  38     |                      saját erejét s fitymálta a mienket. Kezdett remegni,
44289  II,  38     |                     mienket. Kezdett remegni, a félelem pedig rossz tanácsadó.~
44290  II,  38     |                       Megfogamzott agyában az a gondolat, hogy az oroszokat
44291  II,  38     |                 segítségül ellenünk.~De ennek a behívásnak némi jogos színt
44292  II,  38     |                     jogos színt kellett adni.~A hatalom tehát ügynököket
44293  II,  38     |                    olyan fõbb emberekhez, kik a forradalom eseményeivel
44294  II,  38     |                     velök egy iratot, melyben a megzavart rend helyreállítása
44295  II,  38     |                       nekik lehettek!~Ugyanaz a századok óta mûködõ átkos
44296  II,  38     |                       intézet állíttassék fel a magyar leányok számára,
44297  II,  38     |           megnémetesítik. Így akartak kifogni a mindennemû germanizálásnak
44298  II,  38     |                    nemzeten; jó címe volt. Ha a magyar anyákat megrontják,
44299  II,  38     |                      elszédíté az öreg bárót. A vendég tiszteletére elhalasztá
44300  II,  38     |                    mert úgy fájt elhagyni ezt a vidéket, mely az õ otthonja,
44301  II,  38     |                  hazája lett, s fájt elhagyni a családot, melyhez hozzátörõdött,
44302  II,  38     |                      olyan visszataszító volt a nyájassága! A báróval latinul
44303  II,  38     |              visszataszító volt a nyájassága! A báróval latinul beszélt,
44304  II,  38     |                       ki lehetett venni, hogy a politika forgott szõnyegen,
44305  II,  38     |                       forgott szõnyegen, mert a szereplõ egyének neveit
44306  II,  38     |                    neveit sokszor említették. A báró mindinkább szótalanabb
44307  II,  38     |                     bizonyosan vitatkoztak, s a báró sarokba szoríttatott.
44308  II,  38     |                   nagyot sóhajtott. Midõn már a gyermekek lefeküdtek, még
44309  II,  38     |               hallotta úgy éjfél táján, mikor a báró elkísérte vendégét,
44310  II,  38     |                       gondolja meg méltóságod a dolgot s magára vessen,
44311  II,  38     |                        Legyen nyugodt - mondá a báró majdnem szomorúan -,
44312  II,  38     |                   szomorúan -, reggel megadom a választ.~Ezen halkan váltott
44313  II,  38     |                   után egészen elcsendesedett a kastély. Csak a szél zörögtette
44314  II,  38     |                elcsendesedett a kastély. Csak a szél zörögtette meg néha
44315  II,  38     |                      az ablakokat odakünn, és a bagoly süvített bele az
44316  II,  38     |                csendbe.~Vilma ébren volt. Ezt a kegyelem-huszonnégy órát,
44317  II,  38     |                kegyelem-huszonnégy órát, amit a véletlen itt engedett tölteni
44318  II,  38     |                 véletlen itt engedett tölteni a kedves, megszokott szülõi
44319  II,  38     |                  nyomban felébresztette volna a rettenetes dörömbölés, mely
44320  II,  38     |                   rettenetes dörömbölés, mely a néma csendben velõt hasítólag
44321  II,  38     |                      velõt hasítólag zuhogott a kapun.~Így döngethette Botond
44322  II,  38     |                 látott az egész udvaron, csak a kapudöngetés hallatszék
44323  II,  38     |                      kiment az udvarra. Amint a lépcsõkön leért, a sötétben
44324  II,  38     |                      Amint a lépcsõkön leért, a sötétben egy futó alak majdnem
44325  II,  38     |            kétségbeesetten nyargalt egyenesen a parknak, tüskön-bokron keresztül.~-
44326  II,  38     |                  Azután sietve kopogtatta meg a kertész ablakát...~- Keljen
44327  II,  38     |                       udvaron. Ott künn pedig a kaput döngetik türelmetlenül...~-
44328  II,  38     |                       rám - hangzott belülrõl a Rigó válasza -, én csak
44329  II,  38     |                       Rigó válasza -, én csak a kertész vagyok, puskám sincs.
44330  II,  38     |                           Szép emberei vannak a bácsinak! - dühöngött magában
44331  II,  38     |                     ispán urat felkölteni, ki a kerti házban lakott.~Az
44332  II,  38     |                   vérû magyar fiú volt, amint a Vilma kisasszony hangját
44333  II,  38     |                        berohant puskájáért, s a kapuhoz tartott Vilmával.~
44334  II,  38     |                     kapuhoz tartott Vilmával.~A dörömbölés még most sem
44335  II,  38     |                     akartok?~- Bebocsáttatást a nemzeti kormány nevében.~
44336  II,  38     |                  percig sem habozott.~- Éljen a kormány és a haza! - kiáltá,
44337  II,  38     |                habozott.~- Éljen a kormány és a haza! - kiáltá, s a kapu
44338  II,  38     |                kormány és a haza! - kiáltá, s a kapu dübörögve nyílott meg.~
44339  II,  38     |                 élükön.~- Kicsoda ön? - kérdé a tiszt Barnától.~- Én az
44340  II,  38     |                     kapott ön utasítást, hogy a kaput nyissa meg elõttünk?~-
44341  II,  38     |                  kaput nyissa meg elõttünk?~- A saját szívemtõl, uram.~-
44342  II,  38     |                senkitõl. Ki figyelmezteté önt a dörömbölésre? Önmaga hallotta?~-
44343  II,  38     |               hallottam, mert távolabb lakom. A kis Vilma kisasszony jött
44344  II,  38     |                       figyelmeztetni.~- Ki az a Vilma kisasszony?~A szegény
44345  II,  38     |                     Ki az a Vilma kisasszony?~A szegény gyermek, ki elámulva
44346  II,  38     |                    állott ott, remegett, mint a nyárfalevél, s egyetlen
44347  II,  38     |                    kegyed hallotta legelõször a zajt. Legyen szíves ezt
44348  II,  38     |                   tudott elaludni s úgy hallá a zajt, kijött s egy embert
44349  II,  38     |                  látott futni...~- Megszökött a gaz hazaáruló! - kiáltá
44350  II,  38     |                       gaz hazaáruló! - kiáltá a tiszt bosszúsan.~- Kicsoda? -
44351  II,  38     |                      Ej, ki más mint Gernyei. A pokol segíti a maga embereit.
44352  II,  38     |                       Gernyei. A pokol segíti a maga embereit. No, de itt
44353  II,  38     |                       No, de itt van helyette a másik. Ispán úr, vezessen
44354  II,  38     |                  másik. Ispán úr, vezessen ön a báró szobájába.~- Ilyenkor? -
44355  II,  38     |                   végeznem. Miért költsem fel a gyermekeket és a nõt is?
44356  II,  38     |                  költsem fel a gyermekeket és a nõt is? Jobb, ha ön vezet
44357  II,  38     |                     mennyire megijesztette az a gazember. Meg kell adni,
44358  II,  38     |                       elsõ neszre megszökött.~A kis Vilma elsápadt. Kezdett
44359  II,  38     |                    fogalma lenni, ki lehetett a tegnapi vendég. Egész testében
44360  II,  38     |                       testében remegett: félt a báróért, látta, hogy borzasztó
44361  II,  38     |                    beszélgetésbe bocsátkoztak a katonákkal. A suttogás moraja
44362  II,  38     |                    bocsátkoztak a katonákkal. A suttogás moraja odább adta
44363  II,  38     |                    suttogás moraja odább adta a rémletes hírt: A báró hazaáruló.
44364  II,  38     |                   odább adta a rémletes hírt: A báró hazaáruló. Azért jöttek,
44365  II,  38     |               Bûnhõdni kell, mert nem tartott a magyarokkal, hanem az éjszaka
44366  II,  38     |                     egy emberrel tanácskozott a haza elvesztésén. Úgy kell
44367  II,  38     |                       vesszen most õ el!~Majd a falusi nép is gyülekezni
44368  II,  38     |                urasági kastély körül. Eleinte a fejöket csóválták, de végre
44369  II,  38     |                 szobájába vonulva letérdepelt a szent kép elõtt, mely a
44370  II,  38     |                       a szent kép elõtt, mely a Krisztus megfeszíttetését
44371  II,  38     |                        hát értem. Szeretem én a magyarokat õhelyette is...
44372  II,  38     |                        mennyire szeretem.«~És a jó isten, lehet, nem hallja
44373  II,  38     |                    lehet, nem hallja ott künn a nép ordítását, süketté válik
44374  II,  38     |                      ordítását, süketté válik a vértszomjazó óhajok elõtt,
44375  II,  38     |                     szilárd léptekkel vezette a tisztet ura hálószobájához.
44376  II,  38     |              hálószobájához. Négyen követték.~A tiszt halkan kopogtatott
44377  II,  38     |                  nehányszor.~- Ki az? - kérdé a báró álmosan.~- Bebocsátást
44378  II,  38     |                  álmosan.~- Bebocsátást kérek a nemzeti kormány nevében.~-
44379  II,  38     |                rendelkezésükre állok - felelt a báró elfojtott hangon, s
44380  II,  38     |                      perc múlva el volt tolva a retesz.~A tiszt intett a
44381  II,  38     |                       el volt tolva a retesz.~A tiszt intett a három honvédnek,
44382  II,  38     |                      a retesz.~A tiszt intett a három honvédnek, hogy künn
44383  II,  38     |                    türelmet kérek, uraim, míg a gyertyát meggyújtom.~- Báró
44384  II,  38     |                 meggyújtom.~- Báró úr - kezdé a kapitány, amint a szobában
44385  II,  38     |                       kezdé a kapitány, amint a szobában világos lett -,
44386  II,  38     |                      okot kitalálni - felelte a báró nem minden megdöbbenés
44387  II,  38     |                    Csak volt. Azóta megérezte a veszedelem szagát, s kereket
44388  II,  38     |                       célból volt itt - mondá a tiszt némi gúnnyal.~- Õ
44389  II,  38     |                    Ennyi az egész.~- Azt majd a haditörvényszék fogja kisütni,
44390  II,  38     |                     is gyanúsan viselte magát a szabadságharccal szemben.
44391  II,  38     |                       vagyok veszve - mormogá a báró magában, s gépiesen
44392  II,  38     |                    önnek levelezései? - kérdé a kapitány.~- Milyen levelezéseim?~-
44393  II,  38     |              Politikai levelezései.~- Én csak a haszonbérlõimmel állok levelezésben.
44394  II,  38     |                     található az íróasztalon, a többi irományaim pedig a
44395  II,  38     |                      a többi irományaim pedig a fiókokban.~- Jól van tehát.
44396  II,  38     |                       magammal vinnem - mondá a báró vánkosa alá nyúlva,
44397  II,  38     |                       volt. - Pénz nélkül még a másvilágra sem jó menni.~-
44398  II,  38     |                   Ámde ön tárcájában õrizheti a legveszélyesebb iratait,
44399  II,  38     |                rendelkezhetik pénzével.~Ezzel a kapitány átvette a tárcát,
44400  II,  38     |                      Ezzel a kapitány átvette a tárcát, s kinyitván azt,
44401  II,  38     |                     megolvassa, kirázta abból a benne levõ bankjegyeket
44402  II,  38     |                  bankjegyeket és irományokat.~A meglepetés halk szisszenése
44403  II,  38     |                       szisszenése hallatszott a kapitány ajkairól.~Az irományok
44404  II,  38     |                 forradalmi kokárda hullott ki a tárcából a Kossuth arcképével.~
44405  II,  38     |                 kokárda hullott ki a tárcából a Kossuth arcképével.~Kedves,
44406  II,  38     |                    csengõn kiáltanának: Éljen a forradalom!~A kapitány maga
44407  II,  38     |              kiáltanának: Éljen a forradalom!~A kapitány maga is elmosolyodott:~-
44408  II,  38     |                    Ezer millió mennykõ, ilyen a katonaember. A külszín félrevezeti.
44409  II,  38     |                 mennykõ, ilyen a katonaember. A külszín félrevezeti. Nyújtsa
44410  II,  38     |                      félrevezeti. Nyújtsa ide a kezét, polgártárs, hogy
44411  II,  38     |               álmélkodott mindezeken, az maga a báró volt.~- Oh, oh, - bosszankodott
44412  II,  38     |                      forradalmárt! Ha most az a kokárda észre nem térít!
44413  II,  38     |                   ilyesmit veszedelmes ám itt a tárcában hordani ha nincs
44414  II,  38     |                     tárcában hordani ha nincs a hadsereg a háta mögött.
44415  II,  38     |                   hordani ha nincs a hadsereg a háta mögött. Oh, oh! Ilyen
44416  II,  38     |                     oh! Ilyen embert elfogni!~A báró hirtelen átlátta a
44417  II,  38     |                       A báró hirtelen átlátta a szerencsés fordulatot s
44418  II,  38     |                      az - mondá mosolyogva. - A forradalmakban gyakoriak
44419  II,  38     |                 félreértések. Én nem tartozom a nagyszájú emberek közé,
44420  II,  38     |                      egész. Nos, uraim, éljen a forradalmi kormány! Önök
44421  II,  38     |                maradjanak itt, amíg lehet. Se a pincém, sem az éléstáram
44422  II,  38     |                polgártárs, siessen költse fel a szakácsot és a cselédséget,
44423  II,  38     |                     költse fel a szakácsot és a cselédséget, lássanak reggeli
44424  II,  38     |                   lássanak reggeli után, mert a legénység éhes. Addig is
44425  II,  38     |                 hozasson fel nekik egy hordót a pincébõl.~*~Báró Potymándyt
44426  II,  38     |                   pincébõl.~*~Báró Potymándyt a selyemkokárda mentette meg.
44427  II,  38     |                      eltalálni, hogyan jutott a tárcájába. Mikor másnap
44428  II,  38     |                       tárcájába. Mikor másnap a század katonaság a kapitány
44429  II,  38     |                     másnap a század katonaság a kapitány meleg köszöntései
44430  II,  38     |             köszöntései mellett eltávozott, s a báró bizalmasan elbeszélte
44431  II,  38     |                    engem!~- Mit hallok - mond a báró meglepetve -, te lettél
44432  II,  38     |                   Igen, igen, hiszen te adtad a tárcát névnapomra, s azt
44433  II,  38     |                       benne.~- Én készítettem a kokárdát, de én nem tudtam,
44434  II,  38     |                     istent térdenállva, mikor a katonák a szobába mentek,
44435  II,  38     |                  térdenállva, mikor a katonák a szobába mentek, hogy tegyen
44436  II,  38     |                    csodát az én kedvemért. És a jó isten megtette a csodát.~-
44437  II,  38     |                        És a jó isten megtette a csodát.~- Oh, gyermekem,
44438  II,  38     |                      Neked köszönöm életemet. A kokárda nélkül ki tudja
44439  II,  38     |                    ide, hadd csókoljalak meg.~A báró egészen el volt érzékenyülve...~-
44440  II,  38     |                      úgy fogsz örökölni, mint a többiek. S ha a kisasszony
44441  II,  38     |                örökölni, mint a többiek. S ha a kisasszony nem fér meg veled,
44442  II,  38     |                      sok nagyon sok.~- De azt a kokárdát, édespapa - mondá
44443  II,  38     |                   mégis jó lesz kidobni onnan a tárcából, mert lám a tiszt
44444  II,  38     |                    onnan a tárcából, mert lám a tiszt is megmondta, hogy
44445  II,  38     |                      Igenis, lányom, kiveszem a tárcámból, de csak azért,
44446  II,  38     |                tárcámból, de csak azért, hogy a kalapomra tûzzem, mert semmi
44447  II,  38     |                   emberek közönyössége. Mikor a haza van veszélyben, akkor
44448  II,  38     |                    haza van veszélyben, akkor a mi veszedelmünk szóba sem
44449  II,  39     |                     Nagy veszedelem fenyeget. A legrettenetesebb ellenség
44450  II,  39     |                     legrettenetesebb ellenség a - kolera. A halál fekete
44451  II,  39     |         legrettenetesebb ellenség a - kolera. A halál fekete álarcban. Ne
44452  II,  39     |                 veszteg; itt nincs menekülés. A halál ez egyszer fölülmúlta
44453  II,  39     |                       mely önmagától hatol be a testbe, mely elõl ki nem
44454  II,  39     |                   miközben csókolád, meghalsz a csókjától. A halál fegyvere
44455  II,  39     |               csókolád, meghalsz a csókjától. A halál fegyvere most a -
44456  II,  39     |              csókjától. A halál fegyvere most a - levegõ.~A jóltevõ elem
44457  II,  39     |                     fegyvere most a - levegõ.~A jóltevõ elem megtagadja
44458  II,  39     |                    siet megölni az embereket. A leghatalmasabb elem, a legnagyobb
44459  II,  39     |                        A leghatalmasabb elem, a legnagyobb úr haragszik.
44460  II,  39     |                  ereszkedik alá imádkozzatok!~A lélekharang egyre szól a
44461  II,  39     |                      A lélekharang egyre szól a kis falu tornyában. Hogy
44462  II,  39     |                        és adja isten, hogy az a sírásó legyen; legalább
44463  II,  39     |                 legalább nem marad temetetlen a többi. Õ most a legszükségesebb
44464  II,  39     |                    temetetlen a többi. Õ most a legszükségesebb tisztviselõ.~
44465  II,  39     |                meghalhat õ is. Szépen megássa a maga sírját a nyolcadik
44466  II,  39     |                  Szépen megássa a maga sírját a nyolcadik napon, aztán leteszi
44467  II,  39     |                       kapát, magára reteszeli a temetõ ajtaját belülrõl,
44468  II,  39     |                       Este van, aratás ideje. A naptár így mutatja; de azért
44469  II,  39     |                      Aratók dala nem hangzik, a megért kalászokat csodálkozva
44470  II,  39     |                kalászokat csodálkozva lóbázza a lomhán mozduló szellõ, még
44471  II,  39     |                  izmos búzaszemeket. Õ örökli a mezõk gyümölcseit a haldokló
44472  II,  39     |                    örökli a mezõk gyümölcseit a haldokló emberektõl s mutatja,
44473  II,  39     |                     örökösnek.~Õ az örökös, õ a gyilkos, õ hordja szét a
44474  II,  39     |                      a gyilkos, õ hordja szét a rettenetes betegséget vidékrõl
44475  II,  39     |                  betegséget vidékrõl vidékre.~A kis falu egészen csendes,
44476  II,  39     |                    ahol gyertyavilág látszik, a ravatal szomorú pompája
44477  II,  39     |                  megtört alak az utcán; amint a sövények mellett bújva siet.
44478  II,  39     |                   hogy üdvözletet váltanának. A kétségbeesés megszabadít
44479  II,  39     |                      messze elhagyta az egyik a másikat.~Az elõbb meggondolja,
44480  II,  39     |               érdemes-e az embernek felnyitni a száját, s csak azután feleli
44481  II,  39     |              visszafordul, és szótalanul megy a másik után. Nem kérdezik,
44482  II,  39     |                       Azt sem kérdezik, kinek a számára. Hát nem mindegy
44483  II,  39     |                    nõi sírás hallik belülrõl.~A fiatal Bátkyné háza ez,
44484  II,  39     |                      kit sirathat!~Bátkynénak a kislánya beteg. Az a szép,
44485  II,  39     |               Bátkynénak a kislánya beteg. Az a szép, mosolygó, pajkos kis
44486  II,  39     |                   pajkos kis Boriska, azokkal a nagy nefelejcsszín szemekkel,
44487  II,  39     |              nefelejcsszín szemekkel, azokkal a hosszú aranyos fürtökkel,
44488  II,  39     |                    aranyos fürtökkel, azokkal a bûvös kis gödröcskékkel
44489  II,  39     |         elhomályosultan, piros rózsák helyett a gyönyörû arcon fájdalmas
44490  II,  39     |                     ez egyszer az isten. Mire a nap felkel, addig el is
44491  II,  39     |                     is viszi már magának haza a mennybe.~Joga van hozzá.~
44492  II,  39     |                igazságosabb.~S amint odaborul a beteg ágyához, kinek lábait
44493  II,  39     |                      görcs hasogatja, s amint a kedves, hidegülõ lábakat
44494  II,  39     |                tehetnél...~Az isten úgy felel a vitára, hogy a kis lábak
44495  II,  39     |                      úgy felel a vitára, hogy a kis lábak egyre jobban hidegülnek,
44496  II,  39     |                 mindig följebb följebb; mikor a szívhez ér a hideg és a
44497  II,  39     |                   följebb; mikor a szívhez ér a hideg és a görcs, akkor
44498  II,  39     |                       a szívhez ér a hideg és a görcs, akkor vége lesz a
44499  II,  39     |                      a görcs, akkor vége lesz a vitának. A kis Boriska az
44500  II,  39     |                    akkor vége lesz a vitának. A kis Boriska az övé lesz,