bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

47001  II,  60     |                      Ki vele hát szaporán, mi a baj?~- Azt hittem, Csonka
47002  II,  60     |                pillantva.~- Az unokaöcsém ez, a Károly. Miatta beszélhetsz.
47003  II,  60     |                      ha alkalmatlan, mindjárt a pokolba kergetem...~A fiatal
47004  II,  60     |                mindjárt a pokolba kergetem...~A fiatal kertész fülig pirult.~-
47005  II,  60     |                     elõadta az öregnek baját. A vén, könnyelmû, de jószívû
47006  II,  60     |                  Csonka annyira át volt hatva a fájdalomtól, hogy elõször
47007  II,  60     |                  Egy-két napig beéri tán vele a háziúr, aztán majd gondoskodik,
47008  II,  60     |           legörömestebb tolják rá az emberek: a jóisten.~Az öreg szemeibõl
47009  II,  60     |                szemeibõl csak egyre csurogtak a könnyek, s hogy azokat letörölje,
47010  II,  60     |                    nagy batyuba kötötte össze a párnákat és a derekaljat;
47011  II,  60     |                   kötötte össze a párnákat és a derekaljat; és hogy a kínos
47012  II,  60     |                      és a derekaljat; és hogy a kínos hallgatásból egérutat
47013  II,  60     |                 elkezdte nyakra-fõre dicsérni a két fehér rózsát, esküdve,
47014  II,  60     |                   fehér rózsát, esküdve, mint a vereshagyma, hogy ilyen
47015  II,  60     |                   hogy ilyen szép virágot még a burkus király sem látott
47016  II,  60     |                          Azután vállára vette a batyut, kopott kalapját
47017  II,  60     |                     gondolatjait elhessegesse a saját szavaival, folyton
47018  II,  60     |                    gyönyörû fehér rózsák!~IV. A MEGLEPETÉS~Az öreg Csonka
47019  II,  60     |                       örömtõl, ahogy belépett a kis hajlékba.~- Szerencsésen
47020  II,  60     |                    húgám, öt forintot beadunk a hiénaszívû háziúrnak, a
47021  II,  60     |                       a hiénaszívû háziúrnak, a többi pedig jó lesz neked
47022  II,  60     |                      pedig jó lesz neked arra a pár napra, míg valamerre
47023  II,  60     |                   napra, míg valamerre fordul a sorod.~Úgy is lett. Szabóné
47024  II,  60     |                     õnagyságához. (Budapesten a háziurak még a Torma utcában
47025  II,  60     |                     Budapesten a háziurak még a Torma utcában is nagyságoltatják
47026  II,  60     |                  elfogadta az öt forintot, de a kérelmet meg sem hallgatta.~-
47027  II,  60     |              földhözragadt koldusnép elszökik a házbérrel.~- De nagyságos
47028  II,  60     |                     De nagyságos úr, csókolom a kezét, az egy nagyon becsületes
47029  II,  60     |                    minden jöttmentnél odavész a házbérem?~Ezen rettenetes
47030  II,  60     |                 Szabóné, mint hogy ott hagyta a kõszívû embert. Azonban
47031  II,  60     |                      Azonban most következett a nehéz feladat: hogy adja
47032  II,  60     |                     feladat: hogy adja tudtul a szegény leánynak a borzasztó
47033  II,  60     |                     tudtul a szegény leánynak a borzasztó izenetet? Hiszen
47034  II,  60     |                 Hiszen ha meghallja, meghasad a szíve ily lelketlen bánásmód
47035  II,  60     |                bánásmód súlya alatt.~Oh, hogy a pesti háziurak oly kegyetlen,
47036  II,  60     |                   érzéketlen emberek, akiknek a keblükben nincsen egy szemernyi
47037  II,  60     |                      hogy minden rendben van, a háziúr elvár egypár napig.
47038  II,  60     |                   hogy éppen ellenkezõleg áll a dolog. Ott kinn az udvaron
47039  II,  60     |                     az udvaron aztán elmondta a házmesterné Csonkának, hogy
47040  II,  60     |                   mily rossz kedvében találta a háziurat, hogy az reggelnél
47041  II,  60     |                     nem várakozik.~Az öregnek a bosszúságtól szikrázott
47042  II,  60     |                       bosszúságtól szikrázott a szeme, s bizonyos, hogy
47043  II,  60     |                     magában kívánt is valamit a háziúrnak.~- Ez rettenetes,
47044  II,  60     |                    borzasztó! Így üldözni ezt a szegény teremtést.~- Mit
47045  II,  60     |                 segíteni fog. Ki lesz fizetve a szörnyeteg; s aztán a leány
47046  II,  60     |                 fizetve a szörnyeteg; s aztán a leány nem marad itt tovább.
47047  II,  60     |                     Ezzel eltávozott az öreg. A házmesterné pedig sokáig
47048  II,  60     |                     jószívû, de szegény, mint a templom egere, maga is kegyelemkenyeret
47049  II,  60     |         kegyelemkenyeret eszik unokaöccsénél, a Károly kertésznél.~Katica
47050  II,  60     |                szívvel rendezett, rakosgatott a szobában. Ifjúi lelke, hogy
47051  II,  60     |                     bár pillanatra is, elmúlt a veszély, ismét visszanyerte
47052  II,  60     |                     õrködik felette. Igen, az a jó lélek, aki õt úgy szerette,
47053  II,  60     |                    aki neki mindene volt ezen a földön, vigyázni fog rá
47054  II,  60     |                    fent az égben! Ott van! Az a fényes, az a ragyogó csillag,
47055  II,  60     |                      Ott van! Az a fényes, az a ragyogó csillag, mely oly
47056  II,  60     |                     Az lesz, nem lehet más...~A gyermek az oly fényesen
47057  II,  60     |             tekintetét, s nézte, nézte sokáig a rezgõ, tûzgolyócskát, és
47058  II,  60     |                       percben szívéhez kapott a leány, s megrezzent egész
47059  II,  60     |                      elsõ nap is elfeledtelek A rózsa, a te rózsád, melyet
47060  II,  60     |                      is elfeledtelek A rózsa, a te rózsád, melyet úgy szerettél,
47061  II,  60     |                      te tudod, te látod onnét a fényes csillagból, hogy
47062  II,  60     |                       csillagból, hogy mennyi a szenvedésem De várj csak,
47063  II,  60     |                    csak, egy percig várj még, a rózsa tied lesz, sírodra
47064  II,  60     |                     mindjárt, még az éjjelen. A rózsa tied, jó anyám!~A
47065  II,  60     |                       A rózsa tied, jó anyám!~A leány a virágállványhoz
47066  II,  60     |                       tied, jó anyám!~A leány a virágállványhoz lépett,
47067  II,  60     |             virágállványhoz lépett, felemelte a tündéri szépségû rózsát,
47068  II,  60     |                     mely az esthomályban mint a gyémánt ragyogni látszék.~-
47069  II,  60     |                   gyémánt ragyogni látszék.~- A rózsa tied, jó anyám! -
47070  II,  60     |                 sietve világot gyújtott, hogy a kissé csípõs hideghez felöltözködjék.~
47071  II,  60     |                       sebes kocsizörgést hall a város felõl, mely pillanat
47072  II,  60     |                     meg, hogy hátha õt keresi a grófné.~És valóban úgy volt.
47073  II,  60     |                  grófnõ csakugyan õt kereste, a másik pillanatban pedig
47074  II,  60     |                       lépett be, azután pedig a házmesterné.~- Kegyed Delér
47075  II,  60     |                  Katica, gyermekem? - szólott a grófné az ámuló leányhoz
47076  II,  60     |                       az csaknem öntudatlanul a rendkívüli meglepetés miatt.~-
47077  II,  60     |                említést. Mutassa, édesem, azt a rózsát, bírni óhajtanám.~
47078  II,  60     |                       bírni óhajtanám.~Csonka a virágállványhoz ugrott s
47079  II,  60     |            virágállványhoz ugrott s felemelte a becses virágot.~- Ah, valóban
47080  II,  60     |                 valóban pompás - kiáltott fel a grófné -, meg tud-e, gyermekem,
47081  II,  60     |                         Méltóságos grófné, az a virág nem az enyém - rebegte
47082  II,  60     |                      enyém - rebegte félénken a leány.~- Hát kié?~- Az édesanyámé.~-
47083  II,  60     |                 meghalt? Bohó gyermek, õ lent a sírban nyugszik, neki nincs
47084  II,  60     |                   tudom, mit akartál mondani; a virágot õ ápolta, õ gondozta,
47085  II,  60     |                       én nem is kívánom magát a rózsatõt, csak a kinyílott
47086  II,  60     |                kívánom magát a rózsatõt, csak a kinyílott virágot, sõt nem
47087  II,  60     |                 virágot, sõt nem is kell mind a kettõ, megelégszem az egyikkel.~-
47088  II,  60     |                méltóságos grófné - szólt most a leány hevesen, és örvendezve,
47089  II,  60     |                  készíteni, éspedig úgy, hogy a rózsa képezze benne a fõdíszt.
47090  II,  60     |                    hogy a rózsa képezze benne a fõdíszt. És el fogod hozni
47091  II,  60     |                       fogod hozni kastélyomba a csokrot. A leányomé lesz
47092  II,  60     |                  hozni kastélyomba a csokrot. A leányomé lesz az, aki holnap
47093  II,  60     |                    Minõ felségesen fog állani a kezében e rózsa, amilyen
47094  II,  60     |                       Aztán majd gondoskodunk a továbbiakról.~Így szólt
47095  II,  60     |                       továbbiakról.~Így szólt a grófnõ, s azzal két darab
47096  II,  60     |                     darab tízforintost nyomva a leány kezébe, köszönetet
47097  II,  60     |                        szólott Szabóné, mikor a hintó elrobogott.~S aztán
47098  II,  60     |                     Lásd, hogy viseli gondját a legfõbb Jó azoknak akiket
47099  II,  60     |                  szeret. Hogy fordítja örömre a bánatot. Holnap majd kifizetjük
47100  II,  60     |                        Holnap majd kifizetjük a drágalátos háziurat. Azután
47101  II,  60     |                      elég marad arra is, hogy a holmidat kiváltsd. Igazán
47102  II,  60     |                       csak, hadd csókolom meg a homlokodat, te árva lélek.
47103  II,  60     |                   Azután pihenj le. Adj hálát a jóságos istennek, imádkozzál
47104  II,  60     |                   sokáig nem tudott elaludni. A végtelen izgatottság, mit
47105  II,  60     |                     végtelen izgatottság, mit a nap folytán átélt, az esti
47106  II,  60     |                  folytán átélt, az esti öröm, a csodálatos meglepetés: sokáig
47107  II,  60     |                foglalkoztatták gondolatát. És a fényesen rezgõ csillag az
47108  II,  60     |             aranysugarak szárnyain leszállott a szunnyadóhoz, tündéri káprázattal
47109  II,  60     |                 tündéri káprázattal töltve be a szobát. És beszélt a csillag,
47110  II,  60     |                       be a szobát. És beszélt a csillag, lágyan, édesen,
47111  II,  60     |                csillag, lágyan, édesen, ahogy a legjobb anya szokott volt
47112  II,  60     |                 szokott volt beszélni. Azután a sugarakra helyezte õt, s
47113  II,  60     |                       messze, messze oda, hol a nagyon sok csillag ragyog.
47114  II,  60     |                    szép volt az út, mi fényes a jók hazája, és mi határtalan
47115  II,  60     |                   csókját, hallotta beszédét!~A jó leánynak boldog volt
47116  II,  60     |                     Reggel legelsõ dolga volt a grófnõ rendelésének eleget
47117  II,  60     |                leszedett minden virágot, csak a rózsa volt még hátra. Hozzálépett
47118  II,  60     |                   volt még hátra. Hozzálépett a gyönyörû növényhez, lehajolt,
47119  II,  60     |                   lehajolt, késével érintette a felségesen kinyílott virágot.
47120  II,  60     |               megérintette, lehulltak szirmai a fehér rózsának.~A szerencsétlen
47121  II,  60     |                     szirmai a fehér rózsának.~A szerencsétlen gyermek megkövülten
47122  II,  60     |               megkövülten állott ott, ereiben a vért megfagyni érezé...~
47123  II,  60     |                    Azzal vigyázva lemetszette a másik rózsát, mely még oly
47124  II,  60     |                      szirma sem hiányzott. És a többi virágot körülte helyezé,
47125  II,  60     |                      virágot körülte helyezé, a csokrot gondosan összekötötte.
47126  II,  60     |                       egy pici kosárba rejtve a csokrot, a kora reggel csöndjében
47127  II,  60     |                     kosárba rejtve a csokrot, a kora reggel csöndjében kiosont
47128  II,  60     |                     reggel csöndjében kiosont a házból.~A városba sietett,
47129  II,  60     |                  csöndjében kiosont a házból.~A városba sietett, a Kiléry-palota
47130  II,  60     |                    házból.~A városba sietett, a Kiléry-palota felé irányozta
47131  II,  60     |                    Majd egy órába került, míg a tekervényes zig-zug utcákból
47132  II,  60     |                  utcákból kibontakozva, végre a palotához ért. Az épület
47133  II,  60     |                      lépteit, félénken nézett a nagy kapura, melynek egyik
47134  II,  60     |               ismételte, mikor végre belépett a palota udvarára. Alig halad
47135  II,  60     |                       pár lépést elõre, midõn a vele szemben levõ oszlopcsarnokból
47136  II,  60     |                     hozzám.~Katica megrettent a hangra, s úgy érezte, mintha
47137  II,  60     |                  hozzá.~- Jöjjön, kisasszony, a grófnõ várja kegyedet.~Katica
47138  II,  60     |                        Katica gépileg követte a szobalányt.~- Elhoztad a
47139  II,  60     |                      a szobalányt.~- Elhoztad a rózsát? - kiáltott felére
47140  II,  60     |                     rózsát? - kiáltott felére a grófnõ.~- Nem, méltóságos
47141  II,  60     |                  méltóságos asszony - rebegte a lány.~- Mi az, nem hoztad
47142  II,  60     |                     de nem adhatom - fuldoklá a szegény árva. Majd erõt
47143  II,  60     |                    erõt vett magán. - Itt van a húsz forint, visszaadom.
47144  II,  60     |                      húsz forint, visszaadom. A rózsától nem válhatok meg...~
47145  II,  60     |                  rózsától nem válhatok meg...~A grófnõ a meglepetés és a
47146  II,  60     |                      válhatok meg...~A grófnõ a meglepetés és a bosszúság
47147  II,  60     |                      A grófnõ a meglepetés és a bosszúság miatt csaknem
47148  II,  60     |                       az asztal sarkára tette a pénzt és csaknem eszmélet
47149  II,  60     |                       kezekkel.~- Dobjátok ki a nyomorult tettetõt - rivallt
47150  II,  60     |               nyomorult tettetõt - rivallt rá a grófnõ.~A szerencsétlen
47151  II,  60     |               tettetõt - rivallt rá a grófnõ.~A szerencsétlen sorsüldözött
47152  II,  60     |               sorsüldözött gyermek már érezte a szolgák erõs markát.~- Távozzanak! -
47153  II,  60     |                      zsibbadtság szállta meg; a falhoz támaszkodva tántorgott
47154  II,  60     |                támaszkodva tántorgott tovább.~A grófnõ nem állhatta meg,
47155  II,  60     |                     tekintsen. Talán bántotta a lelkiismeret, hogy oly durván
47156  II,  60     |            lelkiismeret, hogy oly durván bánt a védtelen árvával, vagy talán
47157  II,  60     |                     árvával, vagy talán égett a kíváncsiságtól, hogy vajon
47158  II,  60     |                        hogy vajon hová viheti a rózsát? Elõcsengette a szobalányt.~-
47159  II,  60     |                 viheti a rózsát? Elõcsengette a szobalányt.~- Hívja hamar
47160  II,  60     |                 férficselédet, talán Károlyt, a fiatal kertészt.~- Károly -
47161  II,  60     |                kertészt.~- Károly - így szólt a grófnõ a lihegve elõérkezett
47162  II,  60     |                   Károly - így szólt a grófnõ a lihegve elõérkezett fiúhoz -,
47163  II,  60     |                       fiúhoz -, látja ott azt a gyermeket? Menjen óvatosan
47164  II,  60     |                       megyek! Viszem azt, ami a tied. Nem engedtem elrabolni,
47165  II,  60     |                 örököd.~És kebeléhez szorítva a kis kosárkát, összehúzta
47166  II,  60     |                      egészen beburkolta azzal a féltett kincset. És ment
47167  II,  60     |                       azaz hogy már futott ki a városból, a nagy fákkal
47168  II,  60     |                     már futott ki a városból, a nagy fákkal szegélyzett
47169  II,  60     |                    Gyönge kezével felnyitotta a kaput. Belépett. A temetõ
47170  II,  60     |                felnyitotta a kaput. Belépett. A temetõ néma birodalmában
47171  II,  60     |                       néma birodalmában volt. A magasan felnyúló gránitoszlopok
47172  II,  60     |                      szûk ösvényre tért, mely a szegények fakeresztjeihez
47173  II,  60     |                frissen hantolt sír elõtt, ott a szegényosztály legvégén,
47174  II,  60     |                    egyszerû keresztet, melyen a szerény koszorú már elhervadt.
47175  II,  60     |               letérdepelt, maga mellé letette a kis kosarat. Imádkozott.
47176  II,  60     |                  kitakarta kincsét, s kivette a csokrot, melynek közepén
47177  II,  60     |                    elragadó szépen mosolygott a fehér rózsa. Megcsókolta
47178  II,  60     |                      fehér rózsa. Megcsókolta a virágot s azzal a sírra,
47179  II,  60     |                 Megcsókolta a virágot s azzal a sírra, a kereszt tövéhez
47180  II,  60     |                      virágot s azzal a sírra, a kereszt tövéhez helyezte
47181  II,  60     |                       azt. »Itt van, elhoztam a te virágodat, drága jó anyám!« -
47182  II,  60     |                    susogta, s újból megölelte a keresztet, s csókolta sokszor,
47183  II,  60     |               csókolta sokszor, számtalanszor a rideg fát.~»Anyám, egyetlenem,
47184  II,  60     |                    Így esengett, így zokogott a szenvedõ árva, mialatt forró
47185  II,  60     |                   árva, mialatt forró könnyei a fagyos fára tapadtak; a
47186  II,  60     |                       a fagyos fára tapadtak; a hó nagy pelyhekben elkezdett
47187  II,  60     |                       hullani, hogy egyenlõen a halál leplével fedjen be
47188  II,  60     |                     meghatottságán uralkodni. A szenvedõ alak felé lépett.
47189  II,  60     |               megállott, be akarta várni, míg a szegény teremtés kegyeletes
47190  II,  60     |                 folyvást, görcsösen átölelvén a keresztet. Károly már egészen
47191  II,  60     |                       érinté s nevén szólítá. A leány nem felelt. Az ifjú
47192  II,  60     |              hozzátérdelve közelrõl nézte meg a halálravált arcot.~Gyorsan,
47193  II,  60     |                     Gyorsan, mint csak lehet, a nagykendõt ráburkolja egészen,
47194  II,  60     |              ráburkolja egészen, s elszakítva a kereszttõl, mit még akkor
47195  II,  60     |                   ölelve tartott - ölbe vette a szerencsétlent, és sebes
47196  II,  60     |            szerencsétlent, és sebes léptekkel a temetõõri lakhoz sietett.~
47197  II,  60     |                 messzirõl - segítséget hamar!~A temetõõr jószívû neje gondozás
47198  II,  60     |                 ajkait. Károly pedig elrohant a városba orvosi segítségért.~
47199  II,  60     |                  szemeit, és susogva kérdezte a jó asszonytól: mi történt
47200  II,  60     |                   ember, ki Bihari Károlynak, a Kiléry gróf kertészének
47201  II,  60     |                 élettelenül hozta ide.~Katica a történet másik részét mondta
47202  II,  60     |                   szívességét, Károly - szólt a leány, midõn az ifjút megpillantotta -,
47203  II,  60     |                     lent kín, nyomor, üldözés a részem.~- Nem, kisasszony,
47204  II,  60     |                      ön egy perccel elõbb még a halál karjaiban volt. Legalább
47205  II,  60     |                         Azt elfogadom - súgta a még mindig nagyon szenvedõ
47206  II,  60     |                    nagyon szenvedõ leány.~VI. A GRÓFNŐ~Kiléry grófnõ nyugtalanul
47207  II,  60     |                    tenger ideig? - hova vitte a gyermek a rózsáját? - mit
47208  II,  60     |                          hova vitte a gyermek a rózsáját? - mit tett azután? -
47209  II,  60     |                    mit tett azután? - valának a grófnõ rohamos kérdései.~
47210  II,  60     |                 gondolatait, híven elbeszélte a történteket.~A grófnõ megilletõdve
47211  II,  60     |                     elbeszélte a történteket.~A grófnõ megilletõdve hallgatá
47212  II,  60     |                 Katica anyja sírjára helyezte a rózsát.~- Istenem! - kiáltott
47213  II,  60     |                    Hiszen õ maga mondta, hogy a rózsa az édesanyjáé, azt
47214  II,  60     |                 Azután, méltóságos asszonyom, a szegény nagy szívfájdalmában
47215  II,  60     |                  elájult, görcsösen átkarolva a sírfát öntudatlanul hanyatlott
47216  II,  60     |                       öntudatlanul hanyatlott a fagyos göröngyökre.~- Szent
47217  II,  60     |                          kiáltott fel ijedten a grófnõ.~- Nem, méltósága,
47218  II,  60     |                     grófnõ.~- Nem, méltósága, a gondviselés küldött valakit,
47219  II,  60     |                     rendelését teljesíteni.~*~A grófi fogat hamar elért
47220  II,  60     |                       grófi fogat hamar elért a Torma utcába. Lehet, hogy
47221  II,  60     |                    Károly, aki az inas helyén a kocsis mellett ült, segített
47222  II,  60     |                  kocsis mellett ült, segített a kocsisnak nógatni a lovakat.~
47223  II,  60     |                  segített a kocsisnak nógatni a lovakat.~De szükséges is
47224  II,  60     |                szükséges is volt sietni, mert a Torma utcai kis házban nagyon
47225  II,  60     |                   szavát. Amit mondott tegnap a házmesternének, azt kérlelhetlenül
47226  II,  60     |                 hívatta Szabónét. ~- Fizetett a gyermek? - kérdezte. ~-
47227  II,  60     |                   tudom, hogy fizet - erõsíté a házmesterné.~Hazament a
47228  II,  60     |                       a házmesterné.~Hazament a szegény gyermek, de mily
47229  II,  60     |                  tudott más nótát fújni, csak a magáét: Adós, fizess!~S
47230  II,  60     |                     nem gyõzte várni Szabónét a pénzzel, rosszat gyanítva
47231  II,  60     |                       rosszat gyanítva lement a Katica lakásába rendet csinálni.~
47232  II,  60     |                   rendet csinálni.~Ott feküdt a beteg leány izzó homlokkal,
47233  II,  60     |                     tekintettel. Mellette ült a temetõõrné és Szabóné. Mindketten
47234  II,  60     |                Mindketten felrettentek, mikor a háziúr belépett.~- Na, ugyan
47235  II,  60     |                      Talán bizony egyetértünk a csalóval?~- Nagyságos úr,
47236  II,  60     |                        Nagyságos úr, csókolom a kezeit, nagyon beteg e szegény
47237  II,  60     |                  magára hagyni.~- Teszi magát a kitanult kópé. Tudom én
47238  II,  60     |                    tudja-e, hogy régen elmúlt a fertály, s a házbér felével
47239  II,  60     |                     régen elmúlt a fertály, s a házbér felével még mindig
47240  II,  60     |                     kiáltott e percben valaki a pitvarból. A másik pillanatban
47241  II,  60     |                   percben valaki a pitvarból. A másik pillanatban pedig
47242  II,  60     |                       Kiléry grófnõ lépett be a feltárt ajtón, s arcából
47243  II,  60     |                   fékezhetlen dühvel rárohant a megdöbbent háziúrra, s nem
47244  II,  60     |                       erõvel eltaszította azt a beteg ágya mellõl.~- Miféle
47245  II,  60     |                  pénzemet követelem - hebegte a háziúr. - Ez itt az én házam,
47246  II,  60     |                  kidobatom, s ha be nem fogja a száját rendõrökkel elkísértetem.
47247  II,  60     |                    fennhangon beszélni. Ekkor a grófnõ intett Károlynak.
47248  II,  60     |                    sem kellett több, megfogta a zsugori nyakán a bõrt, s
47249  II,  60     |                     megfogta a zsugori nyakán a bõrt, s úgy kiemelte a szobából,
47250  II,  60     |                 nyakán a bõrt, s úgy kiemelte a szobából, mint egy macskát,
47251  II,  60     |                    keletkezett. Hogyne, mikor a háziurat saját házából kidobják.
47252  II,  60     |               ordítani s rendõrökért kiabált. A nép összecsõdült, s megérkezett
47253  II,  60     |                   összecsõdült, s megérkezett a rendõrség is két drabant
47254  II,  60     |                    drabant képében. Kapros úr a rend képviselõinek elõadta
47255  II,  60     |                  elõadta sérelmét, megmutatta a helyet, ahova kidobták,
47256  II,  60     |                   alapján kért igazságtételt.~A rendõrség Kapros úr vezetése
47257  II,  60     |                     vezetése mellett bevonult a Katica szobájába. A grófnõ
47258  II,  60     |                  bevonult a Katica szobájába. A grófnõ komolyan, összefont
47259  II,  60     |                       összefont karokkal állt a szoba közepén, úgy mint
47260  II,  60     |                     azt halálos beteg ágyából a csikorgó hidegbe akarta
47261  II,  60     |                      ne tehesse, én dobtam ki a semmirekellõt, most pedig
47262  II,  60     |                      most pedig kívánom, hogy a törvény elõtt is elvegye
47263  II,  60     |                     elvegye méltó büntetését.~A rendõrök összenéztek, s
47264  II,  60     |               Magyarország elsõ zászlósurának a neje, parancsolom, hogy
47265  II,  60     |                       embert tartóztassák le!~A rendõrök, amint leolvasták
47266  II,  60     |                    rendõrök, amint leolvasták a névjegyrõl a grófnõ nevét,
47267  II,  60     |                       leolvasták a névjegyrõl a grófnõ nevét, csaknem keresztet
47268  II,  60     |                      kezdték vezetni, úgyhogy a lába sem érte a földet.~-
47269  II,  60     |                       úgyhogy a lába sem érte a földet.~- Irgalom boldogtalan
47270  II,  60     |                    Inkább elengedem Katicának a házbérét - tette hozzá együgyû
47271  II,  60     |                  Legyen - szólt lecsillapulva a grófnõ -, tehát megbocsátok.
47272  II,  60     |               rendõreivel együtt elkullogott.~A beteg leány feje folytonosan
47273  II,  60     |                     folytonosan lázban égett. A körülte történõ dolgokból
47274  II,  60     |                     tudott. Nem érezte, mikor a grófnõ hozzálépett, megcsókolta
47275  II,  60     |                       beteg e leány - susogta a grófnõ.~- Károly, önre bízom
47276  II,  60     |                   Károly, önre bízom most már a továbbiakat. El fogja azonnal
47277  II,  60     |                        El fogja azonnal hívni a mi háziorvosunkat; kövessenek
47278  II,  60     |                  annyira magához jöjjön, hogy a palotába lehessen elhozni.
47279  II,  60     |                tündérmeséi közt lehet olvasni a királlyá varázsolt szegényemberrõl,
47280  II,  60     |                 király ébredt fel. Ilyenforma a Katica története. Az elhagyatott
47281  II,  60     |                     ébredt fel. Nem hiányzott a szeretõ anya sem, akit attól
47282  II,  60     |                   anya sem, akit attól kezdve a jószívû Kiléry grófné képviselt,
47283  II,  60     |                       lelt Sárika konteszben, a grófnõ kedves leányában.~
47284  II,  60     |                Társalkodója, játszótársa lett a Sárikának, aki csak kevéssel
47285  II,  60     |                       ember! - Katica megvált a nagy boldogságtól, amit
47286  II,  60     |                       nagy boldogságtól, amit a grófné környezetében élvezett.
47287  II,  60     |             környezetében élvezett. Odahagyta a palota fényes termeit. De
47288  II,  60     |                       nem messzire ment, csak a kastély remek szép virágos
47289  II,  60     |                       elrejtett részébe, ahol a kertészi lak az üvegházzal
47290  II,  60     |                      felesége. És ekkor ismét a virágok közt, az õ elválhatlan
47291  II,  60     |                  beszélgetett velük. Ott állt a kertészlak elõtt gyönyörû
47292  II,  60     |                      elõtt gyönyörû állványon a felséges fehér rózsa is.
47293  II,  60     |                     virágokat! Csodájára járt a fõrangú világ.~Kiléry grófnõ
47294  II,  60     |                 kontesszel gyakran megfordult a kertészlakban és sokszor
47295  II,  61     |                   1877~1869. év június 29-én, a délelõtti órákban a következõ,
47296  II,  61     |                       én, a délelõtti órákban a következõ, szóról szóra
47297  II,  61     |                  Tekintetes fõszolgabíró úr!~(A fõnököm ugyan csak alszolgabíró
47298  II,  61     |                     alszolgabíró volt, de már a mi arisztokratikus megyénkben
47299  II,  61     |            arisztokratikus megyénkben az volt a dolog sorja, hogy minden
47300  II,  61     |                alszolgabíróból fõszolgabíró s a fõszolgabíróból fõ-fõszolgabíró.)~
47301  II,  61     |                   fõ-fõszolgabíró.)~De lássuk a levelet:~Minekutána Mravecz
47302  II,  61     |                       elgázolta úgy, hogy az, a kerék átmenvén rajta, rögtön
47303  II,  61     |                  rajta, rögtön meghalt, kérem a tekintetes vármegye intézkedését,
47304  II,  61     |                   kántortanító, hites jegyzõ.~A levélbõl megértettük, hogy
47305  II,  61     |                 haláleset történt, minélfogva a szolgabíró kedvetlenül mondá:~-
47306  II,  61     |              preferánc, öcsém. Ki fogsz menni a doktorral a helyszínére,
47307  II,  61     |                       fogsz menni a doktorral a helyszínére, fel kell boncolni
47308  II,  61     |            helyszínére, fel kell boncolni azt a gyereket.~A doktor vidám,
47309  II,  61     |                      boncolni azt a gyereket.~A doktor vidám, derék fickó,
47310  II,  61     |                     igen morózus képet vágott a kiküldéshez, de azért összeszedvén
47311  II,  61     |                  mûszereit, délután felültünk a zöld színû szolgabírói bricskára
47312  II,  61     |                     elindultunk Szilkére, hol a faluházán feküdt kiterítve
47313  II,  61     |                    mint tiszteletbeli esküdt, a bíróságot reprezentáltam,
47314  II,  61     |          reprezentáltam, jelen kellett lennem a boncolásnál, mely csakhamar
47315  II,  61     |                     csakhamar kezdetét vette. A bíró, jegyzõ és az odavaló
47316  II,  61     |                       kiáltám, amint az orvos a holttestbe szúrta bonckését
47317  II,  61     |                    könnyedén végighasítá vele a testet.~- Gyújtsanak önök
47318  II,  61     |                      mondá Szilkey Miska, míg a doktor gúnyosan nevetett.~-
47319  II,  61     |              gumiköpenyéhez törülvén, azalatt a szinte véres kést a fogai
47320  II,  61     |                   azalatt a szinte véres kést a fogai közé vette.~Már természetemnél
47321  II,  61     |                       gyenge idegzetû voltam, a kísérteties regék és történetek,
47322  II,  61     |                    gyermekkoromban televerték a fejemet, élénk emlékezetemben
47323  II,  61     |                       azon Festetich gróf, ki a königgrätzi csata után amputáltatni
47324  II,  61     |                  amputáltatni lévén kénytelen a bal lábát, - midõn az orvos
47325  II,  61     |                   tövétõl metszé, így szólott a fájdalom minden szisszenése
47326  II,  61     |                    élettelen testen történnek a mûtétek, mint ha a saját
47327  II,  61     |                  történnek a mûtétek, mint ha a saját magunkén.~Ennek igazságáról
47328  II,  61     |                  összes figyelmem oda fordult a hevenyészett boncasztalra,
47329  II,  61     |                   darabokra fölvágva feküdött a gyermek. Amint azonban körülnéztem,
47330  II,  61     |                körülnéztem, észrevettem, hogy a bíró és jegyzõ elosontak
47331  II,  61     |                      és jegyzõ elosontak már, a doktor pedig érdekes vitába
47332  II,  61     |                 érdekes vitába van bonyolódva a tudákos Szilkey Miskával.~
47333  II,  61     |                Szilkey Miskával.~Egy tekintet a vérfagyasztó jelentre, melynek
47334  II,  61     |                     jelentre, melynek háttere a két disputáló doktor, és
47335  II,  61     |                      két disputáló doktor, és a kívülrõl hangzó sírás, s
47336  II,  61     |           eszmélet-vesztve tántorogtam kifelé a szabad levegõre.~- Hova,
47337  II,  61     |                    esküdt úr? - kiáltá utánam a doktor.~- Rögtön elájulok,
47338  II,  61     |                   viszonzá amaz - ki írja alá a jegyzõkönyvet?~- Majd aláírom
47339  II,  61     |                       egy óra múlva megfordul a kocsi, a doktorért.~- Fölösleges!
47340  II,  61     |                      múlva megfordul a kocsi, a doktorért.~- Fölösleges!
47341  II,  61     |                      doktorért.~- Fölösleges! a doktort nálunk marasztjuk
47342  II,  61     |                      meleg bundába takaróztam a kocsin, kilelt a hideg,
47343  II,  61     |                   takaróztam a kocsin, kilelt a hideg, s úgyszólván félig
47344  II,  61     |                       emelt le otthon hajdunk a kocsiról. Szobámba érve
47345  II,  61     |                       kocsiról. Szobámba érve a hajdúnak megparancsoltam,
47346  II,  61     |             megparancsoltam, hogy gyújtsa meg a gyertyát, s hagyjon magamra.~
47347  II,  61     |                  gyertyát, s hagyjon magamra.~A hajdú távozott s én vetkezõdni
47348  II,  61     |                     levetése által eloltottam a gyertyát.~Mérges lettem,
47349  II,  61     |                 gyertyát.~Mérges lettem, mert a sötétben nem bírtam gyufát
47350  II,  61     |                     felfogni, miként aludt el a gyertya. Valami kísérteties
47351  II,  61     |              befolyásnak tulajdonítottam azt; a holt gyermek árnya cselekedte
47352  II,  61     |                       árnya cselekedte azt...~A hideg végigborsózott hátamon
47353  II,  61     |                   mint egy portorikószivarnak a csutkája. El nem bírtam
47354  II,  61     |               egyenesen, mintegy önkéntelenül a számba vevém, mialatt kezemmel
47355  II,  61     |                fedeztem fel mellényzsebemben.~A szivarnak hitt tárgy sós
47356  II,  61     |                      éji szekrény márványára.~A gyufát meggyújtva, oda pillanték -
47357  II,  61     |               borzalom istene, ne hagyj el! - a felboncolt gyermek ujja
47358  II,  61     |              felboncolt gyermek ujja volt ott a szekrényen...~A gyufát villámhirtelen
47359  II,  61     |                      volt ott a szekrényen...~A gyufát villámhirtelen elcsaptam
47360  II,  61     |                       és remegve vágtam magam a dunyhák közé, szememet behunyva.
47361  II,  61     |                       behunyva. De hasztalan! A gyermek ujját ott láttam
47362  II,  61     |                   mindenütt. Világított, mint a szentjánosbogár.~Halálos
47363  II,  61     |                                  Korán reggel a doktor és Szilkey Miska
47364  II,  61     |                    Szilkey Miska nyitottak be a szobámba.~Miska még az ajtóból
47365  II,  61     |                   kiáltá:~- No, megtaláltad-e a kisgyerek ujját?~- Ez erõs
47366  II,  61     |                       diófakoporsót - szólott a doktor nevetve.~Ez eset
47367  II,  62     |                                               A KÍNAI MIKÁDÓ~1877~Memel
47368  II,  62     |                   öltözött katonatiszt sétált a tengerparton, mind a kettõ
47369  II,  62     |                   sétált a tengerparton, mind a kettõ szõke, kék szemekkel,
47370  II,  62     |                      idõsebb gömbölyû arcáról a szelídség tükrözõdött, addig
47371  II,  62     |                  szelídség tükrözõdött, addig a fiatalabb egész lényébõl
47372  II,  62     |                      és gõg volt kiolvasható.~A két tiszt a kikötõben levõ
47373  II,  62     |                      kiolvasható.~A két tiszt a kikötõben levõ hajó szemléletébe
47374  II,  62     |              kabinjáról egy marcona alak jött a partra, iszonyú füstgomolyokat
47375  II,  62     |                     rá lehetett ismerni, hogy a hajóhoz tartozik.~A fiatalabb
47376  II,  62     |                      hogy a hajóhoz tartozik.~A fiatalabb tiszt elõbbre
47377  II,  62     |                   Mikor utazik vissza e hajó?~A megszólított rá sem nézett
47378  II,  62     |                    megszólított rá sem nézett a megszólítóra, hanem az erõs
47379  II,  62     |                      hozzá?~- De uram - mondá a tiszt bosszankodva -, ön
47380  II,  62     |                 kérdezõsködõt s lefelé indult a parton azon irányban, hol
47381  II,  62     |                     parton azon irányban, hol a hátramaradt másik tiszt
47382  II,  62     |               hátramaradt másik tiszt állott.~A tiszt gépileg utána ment
47383  II,  62     |                     megállapodott, végignézte a két porosz katonatisztet,
47384  II,  62     |                   kiket hosszú köpenyük óvott a tengerparti heves lég ellen,
47385  II,  62     |                tengerparti heves lég ellen, s a foga közül dörmögte:~- Nos,
47386  II,  62     |                    ide az út, mint nekem oda.~A két tiszt egymásra nézett
47387  II,  62     |                       önkéntelenül közeledtek a goromba fickóhoz. Egyéb
47388  II,  62     |                beszélhetni, mert ellenkezõleg a parton járókelõ idegen matrózok
47389  II,  62     |                    tiszt, egészen közel lépve a hajóshoz. - Tudni akarom
47390  II,  62     |                 eléggé van tettem megfizetve? A mennykõbe is a cárok jól
47391  II,  62     |                    megfizetve? A mennykõbe is a cárok jól tudnak jutalmazni.~-
47392  II,  62     |                szerencsétlen! - kiáltja közbe a fiatalabb tiszt - Uralkodója,
47393  II,  62     |                     cár õfelsége elõtt áll...~A kapitány arcának eszeágában
47394  II,  62     |                 azután egy nagyot szippantott a burnótszelencéjébõl.~- Ah!
47395  II,  62     |               bolonddá az öregapját.~- Hát ez a másik úr ugyan kicsoda?
47396  II,  62     |                       úr ugyan kicsoda? Talán a spanyol király, hehehe...
47397  II,  62     |                     Én Frigyes Vilmos vagyok, a porosz király!~- Természetesen
47398  II,  62     |                     veszi itt magát fölséged? A másik felséget értem, az
47399  II,  62     |                 felséget értem, az itthon van a birodalmában, de hogy fölséged
47400  II,  62     |                    mit keres itt, az nem megy a fejembe.~Sándor cárt igen
47401  II,  62     |                       cárt igen mulattatta ez a jelenet, mosolyogva felelé:~-
47402  II,  62     |                    felelé:~- Olvashatta volna a lapokban, hogy én ide, õfelségével,
47403  II,  62     |                      hinne, de tulajdonképpen a legcsekélyebb gyanú vagy
47404  II,  62     |                    azon meggyõzõdéséhez, hogy a kedélyes burkusok most õvele
47405  II,  62     |                       összeköttetésben állott a hajóján összehalmozott kínai
47406  II,  62     |                       termetét kiegyenesíté s a füstöt szuverén gõggel orrlyukain
47407  II,  62     |                      Ha ön az orosz cár és ön a porosz király, hát tudják
47408  II,  62     |                  lépést hátrálva az uralkodók a villogó szemû egzaltált
47409  II,  62     |                      egzaltált embertõl.~- Én a kínai császár - a mikádó
47410  II,  62     |                          Én a kínai császár - a mikádó vagyok.~Az uralkodók
47411  II,  62     |                  Mivel bizonyítja be ön, hogy a kínai császár?~- Bagatelle!
47412  II,  62     |                      Bagatelle! Jöjjenek önök a hajómra, olyan kínai vacsorát
47413  II,  62     |                       elenyészik afelõl, hogy a nap fia és a hold öccse
47414  II,  62     |                     afelõl, hogy a nap fia és a hold öccse vagyok.~- Elfogadjuk! -
47415  II,  62     |               Elfogadjuk! - mondá rá hirtelen a cár, minélfogva Frigyes
47416  II,  62     |                 ellent e fejedelmi kalandnak.~A két uralkodó a hajóra ment,
47417  II,  62     |                     kalandnak.~A két uralkodó a hajóra ment, s ott a durva
47418  II,  62     |                 uralkodó a hajóra ment, s ott a durva hajóskapitány egyszerre
47419  II,  62     |                       hajóskapitány egyszerre a lehetõ legelõzékenyebb házigazdává
47420  II,  62     |                     asztal mellett ültek mint a hárman, mely meg volt rakva
47421  II,  62     |                      mint italokban, melyeket a mesés Kína nyújthat.~A két
47422  II,  62     |               melyeket a mesés Kína nyújthat.~A két uralkodó fokonkint derültebb
47423  II,  62     |                    fokonkint derültebb lett - a kínai császár õfelsége pedig
47424  II,  62     |                     pedig szinte átadta magát a teljes fesztelenségnek s
47425  II,  62     |                 fesztelenségnek s így szólott a lakoma végén:~- Én bebizonyítottam
47426  II,  62     |            bebizonyítottam fölségteknek, hogy a mikádó vagyok, most már
47427  II,  62     |                  vagyok, most már felségteken a sor. Most már ön bizonyítsa
47428  II,  62     |                     Iván nevetve, hogy szinte a könnyei folytak - nevezzen
47429  II,  62     |                     tollat.~Ivanovics elhozta a szükségeseket s a cár a
47430  II,  62     |                     elhozta a szükségeseket s a cár a következõ sorokat
47431  II,  62     |                       a szükségeseket s a cár a következõ sorokat jegyzé
47432  II,  62     |                 Ivanovics Ivánt, aki különben a kínai mikádó egyúttal, kinevezem
47433  II,  62     |          altengernagynak.~Sándor, cár.«~- Itt a kinevezés, tengernagy úr.
47434  II,  62     |             Szentpétervárra ér, láttamoztassa a hadügyminiszteremnél - szólt
47435  II,  62     |                      Ivanovics utánok kiabált a hajóról:~- No, majd láttamoztatom.
47436  II,  62     |                      nála mint tengernagynál.~A cárnak volt rá gondja, hogy
47437  II,  62     |                        hogy azalatt értesítse a hatóságokat az új kinevezésrõl.~
47438  II,  63     |                                               A »KIS RÓKA«~1877~Hát bizony
47439  II,  63     |                      RÓKA«~1877~Hát bizony ez a kis róka nem volt igazi
47440  II,  63     |                     igénytelen rókácska, mely a Kranzer Amália asszonyság
47441  II,  63     |                       sifonérján volt látható a hálószobában: aminthogy
47442  II,  63     |                       kik annyira bolondulnak a szépnem után, s kiket közönségesen
47443  II,  63     |                  közönségesen balháknak nevez a Fogarassy-féle nagy szótár.~
47444  II,  63     |                        az ágyba emelte, s míg a jobb kezébe fogott koppantóval
47445  II,  63     |                     fogott koppantóval eloltá a gyertyát, ritka eset volt,
47446  II,  63     |                  pillantással el ne búcsúzzék a kis rókától.~Egyébkint is
47447  II,  63     |                    szemügyben tartotta mindig a kis kitömött állatot, hogy
47448  II,  63     |                    kis kitömött állatot, hogy a házban, ahol lakott, kivált
47449  II,  63     |                   házban, ahol lakott, kivált a nõcselédek közt, azon csodálatos
47450  II,  63     |                  kezdett gyökeret verni, hogy a kis róka bizony senki egyéb,
47451  II,  63     |                      kérõi voltak, mint levél a fán nem mintha Kranzerné
47452  II,  63     |                      szép lett volna, de mert a pénzszag után mennek mainapság
47453  II,  63     |                pénzszag után mennek mainapság a férfiak...~Bármennyire szerette
47454  II,  63     |                     azonban Kranzerné asszony a kitömött rókát, - egy napon
47455  II,  63     |                 kellett azt hagynia: meghalt.~A jámbor asszonyságnak volt
47456  II,  63     |                     az örökölt utána mindent, a mezei jószágát, a pesti
47457  II,  63     |                    mindent, a mezei jószágát, a pesti házát, a készpénzét
47458  II,  63     |                      jószágát, a pesti házát, a készpénzét és a bútorait.~
47459  II,  63     |                  pesti házát, a készpénzét és a bútorait.~A jószágot és
47460  II,  63     |                     készpénzét és a bútorait.~A jószágot és a házat átíratta
47461  II,  63     |                       bútorait.~A jószágot és a házat átíratta a nevére,
47462  II,  63     |                  jószágot és a házat átíratta a nevére, a pénzt zsebre rakta,
47463  II,  63     |                      házat átíratta a nevére, a pénzt zsebre rakta, a sok
47464  II,  63     |                 nevére, a pénzt zsebre rakta, a sok haszontalan limlomot
47465  II,  63     |             haszontalan limlomot pedig eladta a zsibárusoknak.~Így került
47466  II,  63     |          zsibárusoknak.~Így került zsidókézbe a kitömött róka is. Gondolom,
47467  II,  63     |               beszámítva. Egy szó, mint száz, a Kranzerné rókája odakerült
47468  II,  63     |                      országúti kirakatba, hol a legcsodálatosabb összhangzavarban
47469  II,  63     |             levéltartó, kávéõrlõ sat. Ha ezek a tárgyak meg tudnának szólalni,
47470  II,  63     |                   adnának anyagot!~Hát ha még a kis róka szólalt volna meg!
47471  II,  63     |                      sportsmannes dolog, hogy a fiatal emberek szobájában
47472  II,  63     |                 valami kitömött állat legyen.~A róka tehát új szállásra
47473  II,  63     |                   sokat hányódott-vetõdött; s a két Seregélyi fiú egy cseppet
47474  II,  63     |                     az igen súlyosnak találta a rókát, s elõször született
47475  II,  63     |                   ezzel szokás.~- Nem hiszem: a tengeri fû nem volna olyan
47476  II,  63     |                  nézzük meg! Hasítsd fel alul a hasát!~Felhasították. És
47477  II,  63     |                      hasát!~Felhasították. És a kis róka megszólalt. Csakugyan
47478  II,  63     |                      tengeri fûvel volt tömve a szélein, de a támadt résen
47479  II,  63     |                      volt tömve a szélein, de a támadt résen egyszerre csak
47480  II,  63     |               egyszerre csak potyogni kezdtek a Napoleon-d’or aranyak -
47481  II,  63     |                    aranyak - mindig sûrûbben.~A Seregélyi fiúk arca eleinte
47482  II,  63     |                   örömkiáltásban tört ki mind a kettõ:~- Heuréka!~- Mit
47483  II,  63     |                    Mit lármázol úgy? Mi közöd a rókához? - Az az enyém.~-
47484  II,  63     |                aranyak egyre hullottak, addig a két fiú közt olyan testvérháború
47485  II,  63     |                    testvérháború fejlõdött ki a birtoklási igények folytán,
47486  II,  63     |              birtoklási igények folytán, hogy a háziasszony, semlegességi
47487  II,  63     |                       lett az eredménye, hogy a két fiú lecsillapult. A
47488  II,  63     |                       a két fiú lecsillapult. A közös veszély, mely örömteljes
47489  II,  63     |                       aranyakat s félretették a rókát addig, míg a háziasszony
47490  II,  63     |                félretették a rókát addig, míg a háziasszony el nem távozott.~
47491  II,  63     |                 meglepetés várt rájuk azután; a róka tölteléke, amint a
47492  II,  63     |                       a róka tölteléke, amint a tengerifû-réteget leszedték,
47493  II,  63     |              körülbelül egy esztendeig. Folyt a pezsgõ s akaratlanul pihent
47494  II,  63     |                    index az almáriom fenekén, a Seregélyi fiúk gavallér
47495  II,  63     |                 gavallér voltát messze hordta a hír, de nyomában egyszersmind
47496  II,  63     |              egyszersmind szájról szájra járt a kíváncsi kérdezõsködés,
47497  II,  63     |                    lett volna eltalálni, mert a Seregélyi fiúk szegény szülõktõl
47498  II,  63     |                     mint tavaly, ott búsultak a szobájukban, hogy honnan
47499  II,  63     |                      honnan fizetik ki másnap a lakbért. A rókából már nem
47500  II,  63     |                  fizetik ki másnap a lakbért. A rókából már nem volt meg