bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

48501  II,  70     |                       édes kibékülés lehessen a múló harag folytatása. Igazi
48502  II,  70     |                 folytatása. Igazi mézeshetek.~A képviselõválasztás napján
48503  II,  70     |            képviselõválasztás napján kimentem a Széchenyi térre. - Ekkor
48504  II,  70     |                     Együtt mentek karonfogva; a szõke férfi csakugyan csinos,
48505  II,  70     |                     férfi csakugyan csinos, s a menyecske is ma igen kitûnõen
48506  II,  70     |                egymáshoz tapadva, talán éppen a szerelemrõl csevegnek, mintsem
48507  II,  70     |                    csevegnek, mintsem törõdve a tarkán hullámzó tömeggel.~
48508  II,  70     |                      midõn egy korosabb férfi a tömegbõl feléjök lépett
48509  II,  70     |                   lépett s elmagyarázta nekik a szavazatok állását.~Megálltam,
48510  II,  70     |                  mindkettõjükkel kezet fogva, a választási bódék felé tartott,
48511  II,  70     |                       Én is arra felé tartok.~A bódékhoz indultunk.~- Nemde
48512  II,  70     |                   bódékhoz indultunk.~- Nemde a Csipkés Máténé volt a szép
48513  II,  70     |                   Nemde a Csipkés Máténé volt a szép barna asszony, akivel
48514  II,  70     |                  ösmerem, hogy nagyon szereti a férjét.~- Ah! Ah! - mondá
48515  II,  70     |                      amint folyton csókolózik a férjével nyolc órától kezdve
48516  II,  70     |                      kezdve tizenkettõig. Még a cuppanások is áthallatszanak.~-
48517  II,  70     |                   áthallatszanak.~- Ösmeri ön a férjet? - hörgé emberem,
48518  II,  70     |                   arca elkékült.~- Hogyne! Az a szõke ember, aki vele ment.
48519  II,  70     |                      Az is bolondul szerelmes a nejébe. Mondhatom, csinos
48520  II,  70     |                       ha egy államtisztviselõ a délelõttöket otthon tölti
48521  II,  70     |                     délelõttöket otthon tölti a neje karjai közt.~Az én
48522  II,  70     |                       éppen távozni készültem a bódé mellõl, ahova nagy
48523  II,  70     |                 bajjal sikerült jutnom, midõn a választási lajstromból éppen
48524  II,  70     |              Megrezzenve tekinték oda.~S íme, a név birtokosául az - én
48525  II,  70     |                       léptekkel tántorgott el a tömeg közé.~A kormány embere
48526  II,  70     |                   tántorgott el a tömeg közé.~A kormány embere a kormány
48527  II,  70     |                  tömeg közé.~A kormány embere a kormány ellen szavazott.~
48528  II,  70     |                      állni? Én tudtam.~Láttam a tragédiát, mely itt lejátszódott.
48529  II,  70     |              lemondott az életrõl s felmondta a szolgálatot a hatalmasoknak,
48530  II,  70     |                       felmondta a szolgálatot a hatalmasoknak, akiktõl csak
48531  II,  70     |                   most is le vannak eresztve; a zöld bordákon most is ott
48532  II,  70     |                  bordákon most is ott csillog a napfény, de a hasadékokon
48533  II,  70     |                     ott csillog a napfény, de a hasadékokon keresztül nem
48534  II,  70     |              keresztül nem látszik semmi; sem a barna, sem a szõke fej.~
48535  II,  70     |                       semmi; sem a barna, sem a szõke fej.~Én pedig most
48536  II,  70     |                   élettapasztalás mégis igaz; a mézeshetek még Szegeden
48537  II,  71     |                    nekem egy köpenyem, melyet a régi jó világban százrétûnek
48538  II,  71     |                     kedvesem neve; szebb volt a környék valamennyi leányánál,
48539  II,  71     |                   hamis csak olyan volt, mint a többi.~Egy napon tudtomra
48540  II,  71     |                   mással jegyezték el szülei.~A rémhír való volt: - a régi
48541  II,  71     |                 szülei.~A rémhír való volt: - a régi szerelembõl nem maradt
48542  II,  71     |                     más, csak az emlékezet és a szárétû köpönyeggalléron
48543  II,  71     |                      szárétû köpönyeggalléron a hímzett piros rózsa.~Ilonkát
48544  II,  71     |                       rózsa.~Ilonkát valahova a felvidékre vitte férje.
48545  II,  71     |                   igazán szeretett-e? és csak a hajthatatlan szülõi akarat
48546  II,  71     |                  gonosz volt szíve-mája, mint a leányoké általában?~Falura
48547  II,  71     |               általában?~Falura mentem lakni, a csöndes magány hadd hegessze
48548  II,  71     |                   hegessze be kínjaimat. Nem. A nyitott seb folyton vérzett,
48549  II,  71     |             megakadályozta Ilonka bírhatását.~A sors fogta magát ekkor,
48550  II,  71     |                  annyi édes órát töltöttem el a csöndes, kedélyes szobákban
48551  II,  71     |                csöndes, kedélyes szobákban és a kicsiny virágos kertben.~
48552  II,  71     |                        virágágyak, gyeppadok, a nagy platánfa, a közepén
48553  II,  71     |                   gyeppadok, a nagy platánfa, a közepén a galagonyabokrok,
48554  II,  71     |                      nagy platánfa, a közepén a galagonyabokrok, minden,
48555  II,  71     |                 minden... - csak õ hiányzott, a legszebb virág innen.~Leugrottam
48556  II,  71     |                       virág innen.~Leugrottam a kocsiról s dobogó szívvel
48557  II,  71     |                       Kocsisom elbámészkodott a városi mindennapi apró komédiákon,
48558  II,  71     |                    irományaim is benne voltak a köpönyegben.~Rohantam az
48559  II,  71     |                jutalmat biztosítani annak, ki a vásott köpönyeget visszahozza.~-
48560  II,  71     |                   Csalódtam.~Nehány nap múlva a hirdetmény folytán a következõ
48561  II,  71     |                    múlva a hirdetmény folytán a következõ levél érkezett:~»
48562  II,  71     |              Sztropkóra, Zemplén megyébe, hol a kastélyban az ön jószágát
48563  II,  71     |                     fel.~- Fiatal barátom, ki a köpönyegrõl számolni tud,
48564  II,  71     |                       görbe országot, hol még a hetvenhetedik nagyapám sem
48565  II,  71     |                     járt. Megcsináltam otthon a testamentumot s istennek
48566  II,  71     |                     ébren voltak, legelõbb is a jegyzõ lakása után tudakozódtam.~-
48567  II,  71     |                      helyen jár ön. Én vagyon a nótárius. Mi tetszik?~-
48568  II,  71     |                       nótárius. Mi tetszik?~- A köpönyegem.~- Ahá! Ön az?
48569  II,  71     |              köpönyege megvan, uram, fenn van a kastélyban.~- Látta ön?
48570  II,  71     |                érzékenyen voltak mondva, hogy a jegyzõ elmosolyodott az
48571  II,  71     |                ellátva.~- Igen!... Igen!...~- A legfelsõ gallérának belsõ
48572  II,  71     |                  hiába e hosszú utat?~- Tehát a kastélyban?~- Igen!... a
48573  II,  71     |                      a kastélyban?~- Igen!... a kastély mostani tulajdonosánál.~-
48574  II,  71     |                     amint megérkezik, azonnal a kastélyba vezessem, bármily
48575  II,  71     |                 kérdém türelmetlenül.~- Éppen a kísértetek órája - szólott
48576  II,  71     |                    kísértetek órája - szólott a jegyzõ. - Éjfélre jár az
48577  II,  71     |                    hogy minden percben várnak a kastélyban; ne várjanak
48578  II,  71     |                     hiába. Fel fogom zörgetni a kapust.~- És csakugyan nem
48579  II,  71     |                     fél ön? - kiáltá rémülten a jegyzõ.~- Mitõl? A - kísértettõl?
48580  II,  71     |                   rémülten a jegyzõ.~- Mitõl? A - kísértettõl? Eh, ne tréfáljon,
48581  II,  71     |                    ezzel bosszúsan elindultam a sötétben. A kastély nem
48582  II,  71     |              bosszúsan elindultam a sötétben. A kastély nem volt messze.
48583  II,  71     |                      kastély nem volt messze. A fehér falak valóban mint
48584  II,  71     |                határozottsággal rántottam meg a kapu csöngettyûjét.~Mogorva
48585  II,  71     |                   sapkáját fejérõl. - Nagyság a köpönyeges ember? Tessék -
48586  II,  71     |                   Parancsoljon velem nagyság!~A téres udvaron át az ódon
48587  II,  71     |                  kicsit.~- Kicsoda?~- Ej, hát a kísértet, aki minden éjjel
48588  II,  71     |                    minden éjjel végigcsinálja a maga sorját. Kutyába sem
48589  II,  71     |                     már aludni sem tudnék, ha a kísértet egy éjjel elmaradna.
48590  II,  71     |                    valami édes bölcsõdal. Ja, a szokás, nagyságos uram,
48591  II,  71     |                       szokás, nagyságos uram, a megszokás!~Az öreg még vagy
48592  II,  71     |                      morogta egymásután: »Ja, a megszokás: a megszokás!«
48593  II,  71     |                 egymásután: »Ja, a megszokás: a megszokás!« s azzal kifordult
48594  II,  71     |                     hagyott.~Egyedül maradtam a nagy, csöndes, rémletes
48595  II,  71     |                    felpillantani; oda siettem a kandallóhoz; ehhez egy kis
48596  II,  71     |              suttogtak, pattogtak vidáman, és a lángok játszva csókolták
48597  II,  71     |                    épületben, befurakodva még a falak közé is - végigrezgett
48598  II,  71     |                     dobtam hasábot hasáb után a tûzre és midõn a lángok
48599  II,  71     |                   hasáb után a tûzre és midõn a lángok lobogtak, megkönnyebbülve
48600  II,  71     |              Félelmetes hatással volt reám ez a vizsgálódó pillanat, s mindenütt,
48601  II,  71     |                   mely reám megdöbbentõ volt. A falak körös-körül sötétbarna
48602  II,  71     |                      szekrények voltak volna; a szoba közepén hosszú asztal
48603  II,  71     |                  székek; elképzeltem magamnak a szegény leánykát, kit itt
48604  II,  71     |                       itt halálra ítéltek, és a szigorú, élettelen arcú
48605  II,  71     |              Mindenütt sírt, koporsót láttam; a fali szekrényekben mindenütt
48606  II,  71     |                    kripták ajtaját képzeltem. A viasz-szál hosszú kanóca
48607  II,  71     |                ruháimat szaporán lehánytam és a párnák közé temetém magamat.~
48608  II,  71     |                      sem látok; magamra húzom a párnát, hogy újra alszom,
48609  II,  71     |                    felpillanték.~Megrémültem! A kísértet állott elõttem;
48610  II,  71     |                        legkisebb nesz nélkül, a lélek suhanásával, mely
48611  II,  71     |                 öltönyöm felé pisztolyaimért.~A kísértet csontos kezét fölemelte -
48612  II,  71     |           Fölbátorodva pillantottam fel újra.~A kísértet már eltûnt volt,
48613  II,  71     |                      volt, s észrevevém, hogy a szekrény, melyre mutatott,
48614  II,  71     |                     ágyamba.~Nézem gallérját: a piros rózsa ott van, Valóban
48615  II,  71     |                 ragadott; jó kedvem lett; még a kísértetet is összevissza
48616  II,  71     |                nesztelenül feltárul, és rajta a kísértet lép ki élettelen
48617  II,  71     |                   csodálattal bámultam. - Nem a szellem volt többé elõttem,
48618  II,  71     |                       az vakító fehér volt és a bámulatosságig gömbölyû.~
48619  II,  71     |               meggyõzõdni, hogy valóban mi az a kísértet? Test-e, mint mi,
48620  II,  71     |                     szellem, mely olyan, mint a lég - tapinthatatlan, és
48621  II,  71     |                       szekrény mellé, melybõl a kísértet elõsétált.~Elhúzódtam
48622  II,  71     |                   ajtó mögött termettem, hogy a visszatérésre útját elzárjam.~
48623  II,  71     |               lopóztam lábujjhegyen, vigyázva a háta mögött, hogy észre
48624  II,  71     |                   hogy nem látott ottan.~Ahá! a kísértet megrettent, majd
48625  II,  71     |                       Az istenért! - szólt õ, a kísértet, - ne bánts, meg
48626  II,  71     |                    bezzeg nem volt élettelen. A szemei sem hiányoztak, sõt
48627  II,  71     |                   kábítóak voltak.~- Megijedt a kísértet - lihegtem nevetve.~-
48628  II,  71     |                  kicsit! - szólt Ilka, míg én a kéjtõl reszkettem s karjaimban
48629  II,  71     |             karjaimban tartán õt.~- Nem fázik a kísértet? - kérdém szelíden,
48630  II,  71     |                   gyöngéden vonva õt közelebb a kandallóhoz, hol vidáman
48631  II,  71     |                     hol vidáman lobogott újra a tûz.~A vidám tûznél mi is
48632  II,  71     |                  vidáman lobogott újra a tûz.~A vidám tûznél mi is vidámabbak
48633  II,  71     |                 sebesebben lüktetett ereimben a vér.~Ki bírna számot adni
48634  II,  71     |                    játszta, tavaly farsangkor a kassai bálban használta.~
48635  II,  71     |                     nagyon rövid történet, és a sorsnak különös játéka.
48636  II,  71     |                       sorsnak különös játéka. A tolvaj, ki ellopta, bátyámnak
48637  II,  71     |                írásokat akkor észre nem vette a zsebben. Képzelheted örömemet,
48638  II,  71     |                   Képzelheted örömemet, midõn a köpönyeget megláttam és
48639  II,  71     |                       rögtön megrettent, hogy a köpönyeg lopott, s örömest
48640  II,  71     |                    nekem, midõn mondtam, hogy a köpönyeg tulajdonosát ismerem.
48641  II,  71     |                          ellent nem állhattam a vágynak: téged láthatni!
48642  II,  71     |                       felõled! mindent tudok; a köpönyegben lévõ írásaidat
48643  II,  71     |                    fiú, nagy birtokod van itt a szomszédságunkban, amint
48644  II,  71     |                   lettem az ódon kastélyban - a kísértet. De nehogy aztán
48645  II,  72     |                     Tóth Edétõl hallottam ezt a történetet, talán egy megírandó
48646  II,  72     |                      ha meg nem dermed örökre a kéz, mely erõteljes tollát
48647  II,  72     |                       tanúságául mondom, hogy a sors mégis nagy úr, még
48648  II,  72     |             devalválni, ha kedve telik benne: a jó színmûbõl rossz novella
48649  II,  72     |                    hiszem, nagyon sajnálhatja a t. c. közönség, de még százszor
48650  II,  72     |                    Pallér Miksa barátunk, kit a meghalt költõ minden félszegsége
48651  II,  72     |                  Pallér Miksa barátunknak, ha a szép Pukovics Kati által
48652  II,  72     |                     segéd Krammer Pál uramnál a »Veres gólyá«-hoz címzett
48653  II,  72     |                  címzett vegyeskereskedésben. A »Veres gólya« átellenben -
48654  II,  72     |                   gólya« átellenben - fekszik a »Kék pává«-hoz címzett kereskedéssel,
48655  II,  72     |                       fõnöke Pukovics Árkádi, a Kati apja.~Ezzel azután
48656  II,  72     |               képtelenség már gondolatnak is. A »Veres gólyá«-ra oly begyesen
48657  II,  72     |                        ra oly begyesen néz le a Pukovicsék »Kék pává«-ja,
48658  II,  72     |              Pukovicsék »Kék pává«-ja, mintha a piktor tudta volna a gazdák
48659  II,  72     |                   mintha a piktor tudta volna a gazdák érzelmeit, s melyeknek
48660  II,  72     |                      gyûlölete is, lévén mind a kettõ hiú és nagynyelvû
48661  II,  72     |                       nagynyelvû s lévén mind a kettõnek eladó hajadon leánya;
48662  II,  72     |                     eladó hajadon leánya; sõt a két család közötti viszályt
48663  II,  72     |                   család közötti viszályt még a természet is nevelte, mert
48664  II,  72     |                természet is nevelte, mert míg a Krammerék Luciája szõkében
48665  II,  72     |                      ritkította párját, addig a Pukovicsék Katija barnában
48666  II,  72     |                vakmerõség kellett ahhoz, hogy a jámbor Pallér Miksa ilyen
48667  II,  72     |                  Miksa ilyen körülmények közt a Pukovicsék Katijára emelje
48668  II,  72     |                   szemeit. De ki parancsolhat a szerelemnek? Ki tilthatja
48669  II,  72     |                        Ki tilthatja meg, hogy a szerelem csodás virágának
48670  II,  72     |                     kijutott az ellenkezõbõl. A szép Pukovics Katinak hiába
48671  II,  72     |                        akit legjobban gyûlölt a világon: a fiatal - Kéredy
48672  II,  72     |                  legjobban gyûlölt a világon: a fiatal - Kéredy Péter.~Ifj.
48673  II,  72     |                     akivel apja végigjáratván a hat gimnáziális osztályt,
48674  II,  72     |                       kivétel nélkül. Egy nap a fõispán lányával: Elvira
48675  II,  72     |                    már Pukovics Katit kísérte a reggeli misére, míg következõ
48676  II,  72     |                       Lucia szalonjában tette a szépet, nem nagy lelkiismeretet
48677  II,  72     |                       hogy az elõszobában még a Náncsi szobaleány pirospozsgás
48678  II,  72     |            tulajdonságai dacára bálványa volt a leányok- és mamáiknak, egyrészt
48679  II,  72     |                       Péter fia. Mikor otthon a kis székvárosban tartózkodott,
48680  II,  72     |               valóságos izgatottság uralkodék a körökben.~Hogy a hölgyek
48681  II,  72     |                    uralkodék a körökben.~Hogy a hölgyek közül melyiket szereti
48682  II,  72     |                    majd amazt vette szárnyára a kisvárosi pletyka. Annyi
48683  II,  72     |                       egyetlenegyet ne bántsa a hír. Iszonyú féltékeny volt.~
48684  II,  72     |                 féltékeny volt.~Hát még mikor a helyi élclap oly tárgyú
48685  II,  72     |                  Mikor Miksának kezébe jutott a torzkép, s a hölgyalakban
48686  II,  72     |                    kezébe jutott a torzkép, s a hölgyalakban Katit vélte
48687  II,  72     |                     úgy nyakon ütötte kétszer a mellette legközelebb álló
48688  II,  72     |                 legközelebb álló boltosinast, a Palkót, hogy a kettõ közül
48689  II,  72     |                   boltosinast, a Palkót, hogy a kettõ közül az egyik ütés
48690  II,  72     |             félõrülten.~- Jaj, oh jaj! Hiszen a tegnapi ropszdropszért már
48691  II,  72     |                   ropszdropszért már kikaptam a fõnök úrtól!~- Nem te halsz
48692  II,  72     |                       alatt elveszni!~Öklével a lap azon részére ütött,
48693  II,  72     |                       azon részére ütött, hol a Kéredy rosszul talált arcképe
48694  II,  72     |                     pedig valami verset tanul a névnapomra? Nem szükség
48695  II,  72     |                    összeszalad az utca.~Miksa a »legfelsõbb hatalom« ebbeli
48696  II,  72     |                      gondolkoztam fõnök úr.~- A pokolba is, ilyen hangosan
48697  II,  72     |                  haragszik? Nos, nem felel?~- A fiatal Kéredyre - suttogá
48698  II,  72     |              pislantva pápaszemén keresztül - A fiatal Kéredyre? Hogy jut
48699  II,  72     |                       néha haragszom - kiáltá a szelíd ember, nagy, bozontos
48700  II,  72     |                      édes barátom, nagy lehet a maga nemében, de azért mégsem
48701  II,  72     |                      vicispán az édesapja itt a mi vármegyénkben, magának
48702  II,  72     |                       is ... hm...~Miksa csak a fejét rázta és nem szólt
48703  II,  72     |               pillanatra megtisztult vevõktõl a bolt, újra mag újra visszatért
48704  II,  72     |                     mag újra visszatért ehhez a témához.~- Aztán hm... egy
48705  II,  72     |                     jó ember, hm... aki annak a fának az ágait nyesegeti,
48706  II,  72     |                  szemeivel csodálkozva nézett a beszélõre.~- Nos, nos, ön
48707  II,  72     |                    találunk ébredni, hm, hogy a nagyságos Kéredy família
48708  II,  72     |                   família címere fog pompázni a Krammer Lucia fehérnemûjén,
48709  II,  72     |                     hm... hm...~Miksa most is a fejét rázta.~- Micsoda!?
48710  II,  72     |                        Talán beteg ön? Menjen a szobájába, pihenjen kissé!~
48711  II,  72     |                     ott aztán levetette magát a veres csíkos díványra és
48712  II,  72     |                   kötözni való õrültség, hogy a »Veres gólya« embere a »
48713  II,  72     |                   hogy a »Veres gólya« embere a »Kék pává«-val viszonyt
48714  II,  72     |                      viszonyt merjen kezdeni.~A hosszas sírás sokat könnyített
48715  II,  72     |                     Nyugodtabb lett. Lehajolt a nagy borjúbõrrel bevont
48716  II,  72     |                      közül egy kis fényképet (a Kati 50 oszt. értékû krajcáron
48717  II,  72     |                   akkor gondolkozott?~Azonban a sok zagyva gondolatból mégis
48718  II,  72     |                     Miklós. Ki fogom híni azt a nagy urat. Oda fogok állni
48719  II,  72     |               effélékhez.~Oh, hogy csillogott a szeme erre a gondolatra!
48720  II,  72     |                       csillogott a szeme erre a gondolatra! Bezzeg, milyen
48721  II,  72     |             kiszínezni ezen megmarkolt alapon a közeli jövõt! Ha megsebesíti
48722  II,  72     |                   érdekes vágást, teszem azt, a halántékára, milyen sokat
48723  II,  72     |                        Hogyne tudná meg ebben a pletyka városban? Aztán
48724  II,  72     |               seblázban fog feküdni, odaküldi a szolgálóját megkérdezni,
48725  II,  72     |                     volt az õ fogalma szerint a legmagasabb kegy és részvétnyilvánítás.)
48726  II,  72     |                  pedig szép gömbölyû betûkkel a névjegyére írja: »Köszönöm,
48727  II,  72     |                    agyában, hogy hiszen ennek a torzképnek talán nem is
48728  II,  72     |                      kellett. Mit bánta õ, mi a logika, mi a lovagias szabály.
48729  II,  72     |                      bánta õ, mi a logika, mi a lovagias szabály. Az ész
48730  II,  72     |                      ész tíz mérföldnyire jár a szív háta mögött. Aztán
48731  II,  72     |                      szíve vezette mindenben.~A szív pedig könnyelmû szörnyeteg,
48732  II,  72     |                      ellenállhatatlanul, mint a vihar a pehelyt, mint a
48733  II,  72     |              ellenállhatatlanul, mint a vihar a pehelyt, mint a bõszült
48734  II,  72     |                       a vihar a pehelyt, mint a bõszült Duna a saját hullámait.~
48735  II,  72     |                  pehelyt, mint a bõszült Duna a saját hullámait.~Miska barátunk
48736  II,  72     |                 izgatott léptekkel indult meg a »Kis-Palatinus utcán« keresztül,
48737  II,  72     |                   utcán« keresztül, egyenesen a Kéredy lakására. Csak ott
48738  II,  72     |                     Csak ott hökkent meg, már a nagy szárnyas ajtónál, mikor
48739  II,  72     |                       szárnyas ajtónál, mikor a csengettyût meghúzta, s
48740  II,  72     |                      bizony, ha elfutsz innen a heringes hordó mellé!~Kéredy
48741  II,  72     |                 úgysem kerül semmibe. Megkéri a leányt annak a gyámoltalan
48742  II,  72     |                        Megkéri a leányt annak a gyámoltalan fickónak, úgysem
48743  II,  72     |                 apprehenzió lesz belõle, mert a nagyralátó Pukovicsék, mint
48744  II,  72     |                    látni lehetett számítottak a fiatal képviselõre, legalább
48745  II,  72     |                  fiatal képviselõre, legalább a mama nem nagy titkot csinált
48746  II,  72     |                   nagy titkot csinált belõle, a Kati meg segített neki.
48747  II,  72     |                    föllépést kockáztatni. Ami a netaláni apprehenziót illeti
48748  II,  72     |                  Péter, sõt inkább óhajtotta. A kisasszonyok neheztelése
48749  II,  72     |                      beburkolt vallomás, mely a bekövetkezõ viszontvallomásra
48750  II,  72     |            viszontvallomásra tart vadászatot. A viszontvallomás pedig bizony
48751  II,  72     |                      ott lebegett hónapok óta a Péter nyelve hegyén, csak
48752  II,  72     |                  lábujjhegyen bírt csak ahhoz a ponthoz érni, melyen a Pukovics
48753  II,  72     |                  ahhoz a ponthoz érni, melyen a Pukovics Katival való házassági
48754  II,  72     |                   hónapok elõtt ért ide, mert a viszonyok erõsen tolták.
48755  II,  72     |                    adósodva, egyik végrehajtó a másiknak adta a kilincset
48756  II,  72     |                    végrehajtó a másiknak adta a kilincset házában; kezdte
48757  II,  72     |                       érezni s bekívánni abba a meleg fürdõbe, melyet Vas
48758  II,  72     |                   nevez.~De hát elvégre is az a rendeltetése a halandónak,
48759  II,  72     |                  elvégre is az a rendeltetése a halandónak, hogy házasodjék.
48760  II,  72     |                    lehet hát valami borzasztó a házasság sem; nem dicsérnék
48761  II,  72     |                      abból az indokból teszik a kárörvendõ lelkek (különösen
48762  II,  72     |                 amibõl az adoma cigányai, kik a megivott suviksz-kortyokat
48763  II,  72     |                     átadták megízlelés végett a következõknek.~Nem kutatom
48764  II,  72     |                    következõknek.~Nem kutatom a dolgot, csupán annyit jegyezek
48765  II,  72     |                    hõsi elszántság feláldozni a függetlenséget, mert ha
48766  II,  72     |                      mert ha nem tekintjük is a Pallér szemeivel, be kell
48767  II,  72     |                     délceg, barna leány volt, a görög jelleg minden bûbájával,
48768  II,  72     |                   gazdag, mint Krammer Lucia.~A fiatal képviselõ mind átgondolta
48769  II,  72     |                  Pallérral Pukovicsékhoz ért. A lépcsõkön a hölgyekkel találkoztak,
48770  II,  72     |                Pukovicsékhoz ért. A lépcsõkön a hölgyekkel találkoztak,
48771  II,  72     |                       üzleti ügyben. Bent van a szobájában.~- Oh, éppen
48772  II,  72     |                     Oh, éppen nem, sõt inkább a legbensõbb családi ügy vezetett
48773  II,  72     |                   menjünk, pajtás - súgá Misa a Péter fülébe, meghúzva több
48774  II,  72     |                      Oh, hogy néz rám azokkal a nagy fekete szemekkel! Mindjárt
48775  II,  72     |                     vagy, aztán vihetjük haza a mennydörgõs nagy kosarat.~-
48776  II,  72     |              szemrehányó hangon megfenyegetve a szólót. - Ez igazán nem
48777  II,  72     |                   szószaporítás! - selypített a kedves mama. - Nem veszed
48778  II,  72     |                      veszed észre, bohó, hogy a képviselõ úr tréfál, különben
48779  II,  72     |                     most már feléje fordulván a közfigyelem, csakugyan azt
48780  II,  72     |                szögletességgel izegve-mozogva a Péter háta mögött.~- Sõt
48781  II,  72     |                  bemutatni Pallér Miksa urat, a Krammer cég segédjét (mind
48782  II,  72     |                    Krammer cég segédjét (mind a két hölgy a zsebkendõjét
48783  II,  72     |                    segédjét (mind a két hölgy a zsebkendõjét tartotta orra
48784  II,  72     |                     hasonlatot - az esküvõhöz a võlegény.~...Pallér Miksa
48785  II,  72     |            szórakozottak; ahol eladó lány van a háznál s két fiatalember
48786  II,  72     |                 háznál s két fiatalember akar a papával a kisasszonyt érdeklõ
48787  II,  72     |                    fiatalember akar a papával a kisasszonyt érdeklõ ügyben
48788  II,  72     |                 szólani, mi lehetne ott egyéb a fiatalemberek egyike, mint -
48789  II,  72     |                    Katalin! Ejnye hová fut az a leány? Oh, oh, édes Péter...
48790  II,  72     |                       mint megriadt õz futott a hosszú tornácon keresztül
48791  II,  72     |                     hosszú tornácon keresztül a kert csendes magányába,
48792  II,  72     |                     bent esengve kéri apjától a megálmodott ifjú...~Kéredynek
48793  II,  72     |                   Finom diplomáciával kivette a vesékbõl, amit még eddig
48794  II,  72     |                    amit még eddig nem tudott, a leány csakugyan szereti,
48795  II,  72     |                    leány csakugyan szereti, s a mama el van ragadtatva általa,
48796  II,  72     |                tényezõvel kell még számolnia, a rideg számok emberével,
48797  II,  72     |                 számok emberével, kinek neve »a furfangos ember«, Pukovics
48798  II,  72     |                    Árkádi urammal. Így állván a dolgok, valószínûleg az
48799  II,  72     |                   kéjes érzések dagasztották; a négyes fogatot ismét visszavásárolja
48800  II,  72     |                      emeleti szobát fog lakni a Hungáriában: van a görögnek
48801  II,  72     |                      lakni a Hungáriában: van a görögnek elég pénze. Most
48802  II,  72     |                     gõgös, büszke szíve, mint a haláltól, hogy fiaskót csinál.
48803  II,  72     |                    pihenjen most már Bismarck a maga babérjain, - nem irigyli
48804  II,  72     |                    ember rovására kipuhatolja a helyzetet, s azt találja,
48805  II,  72     |                 született apja és nagyapja is a kis székvárosban, hol beszélyünk
48806  II,  72     |                    beszélyünk alakjai laknak. A tiszteletes úr egyszer évek
48807  II,  72     |                       és ámult-bámult, de hát a szent könyv elvégre is nem
48808  II,  72     |            harmincnyolcévesnek. Történt, hogy a jámbor pópa valami társaságban
48809  II,  72     |                   különösségei fölött, amiért a derék aggastyánt, Pukovicsot
48810  II,  72     |                       hogy õ negyvenkét éves. A tiszteletes úrnak ez annyira
48811  II,  72     |                      lehetetlenség volt, maga a tiszteletes úr is emlékezett
48812  II,  72     |                   volt, de nem eredménytelen; a harmadik Pukovics Árkádit
48813  II,  72     |                    már az igazi, az élõ, mert a két testvér elhalt. A dolog
48814  II,  72     |                    mert a két testvér elhalt. A dolog egyéb rejtélyes oldalait
48815  II,  72     |               hitestársa, Xevics Anna, - mind a három magzatát az Árkádi
48816  II,  72     |                      újoncozásnál, hogy mikor a legidõsb Árkádira került
48817  II,  72     |                      legidõsb Árkádira került a katonasor, bebizonyította,
48818  II,  72     |                        bebizonyította, hogy õ a fiatalabb, ki még csak következni
48819  II,  72     |                      még csak következni fog, a középsõnél ugyanezt tette,
48820  II,  72     |                  ugyanezt tette, míg ellenben a legfiatalabb Árkádi sem
48821  II,  72     |                különben csupán egyetlen vonás a furfangos kereskedõ jellemébõl,
48822  II,  72     |                 sohasem cselekedett úgy, mint a többi emberek, s ki szép
48823  II,  72     |                     tíz-húszezer akó bor állt a pincéiben. Az egész kontinenst
48824  II,  72     |                úgyszólván monopolizálta volna a borkereskedésben, ha hatalmas
48825  II,  72     |                nagymérvû borkereskedést ûzött a külfölddel.~Pukovics tiszteletteljesen
48826  II,  72     |                         Minek köszönhetem ezt a nagy szerencsét?~- E fiatalúrnak
48827  II,  72     |                          E fiatalúrnak itt... A Krammer úr elsõ segédje,
48828  II,  72     |                       úr segédje, nálam?...~- A dolog nem üzleti, s rögtön
48829  II,  72     |                     legyek szószólója önnél - a lánya kezéért.~A szigorú
48830  II,  72     |                      önnél - a lánya kezéért.~A szigorú kereskedõi szellem
48831  II,  72     |                  embere nem fortyant fel erre a szóra, mint Péter várta,
48832  II,  72     |                    minden bosszúság nélkül -, a dolog mindenesetre megtisztelõ,
48833  II,  72     |                     uram - válaszolá Pukovics a szerencsétlen »miért«-re,
48834  II,  72     |            szerencsétlen »miért«-re, miközben a sürgönyt bontotta fel. -
48835  II,  72     |                   sürgönyt bontotta fel. - Ez a két szó az »igen« vagy »
48836  II,  72     |                     hogy »nem«, s ezzel vége. A kereskedõ nem magyaráz.~
48837  II,  72     |                     magyaráz.~Azzal átfutotta a sürgönyt s homlokára egyszerre
48838  II,  72     |                     homlokára egyszerre kiült a ráncok légiója. Ha így látja
48839  II,  72     |                  ráncok légiója. Ha így látja a pópa, megesküszik, hogy
48840  II,  72     |                    pópa, megesküszik, hogy ez a legöregebb Árkádi.~Izgatottan
48841  II,  72     |                    kezdett járkálni fel s alá a szobában, azután megállt
48842  II,  72     |                       aki hallani fogja, hogy a Pukovics Árkádi szájából
48843  II,  72     |               ellenkezõje. Uram, meggondoltam a dolgot: én önnek adom a
48844  II,  72     |                       a dolgot: én önnek adom a leányomat.~- Megbolondult
48845  II,  72     |                Megbolondult ön? - pattant föl a képviselõ ijedten.~- Azt
48846  II,  72     |                    uram, az ön leánya és...~- A kereskedõ nem magyaráz,
48847  II,  72     |                    magyaráz, tekintetes uram.~A szegény Miksa még most is
48848  II,  72     |                      vagyontalan fiatalember, a Krammer segédje -~- Az nem
48849  II,  72     |                       Már késõ - vágott közbe a kereskedõ.~- Hallgasson
48850  II,  72     |                       szólt Péter izgatottan.~A kereskedõ ravaszul dörzsölte
48851  II,  72     |                    bosszúsan fogta kalapját s a szobát készült elhagyni,
48852  II,  72     |               Pukovicsné lépett be leányával. A nõi kíváncsiság és türelmetlenség
48853  II,  72     |                   azon finom elõrelátás, hogy a netáni akadályokat eloszlassák.~-
48854  II,  72     |                     hagyjon engem, asszonyom. A levegõ itt nem kedvezõ nekem.
48855  II,  72     |                      Péter bosszúsan távozék. A felsülés szégyene égett
48856  II,  72     |                       szégyene égett arcán, s a bosszúság tombolt lelkében.
48857  II,  72     |                 emléke sem marad. Kétségkívül a sürgöny tartalma változtatta
48858  II,  72     |                   hirtelen. Mi lehetett abban a sürgönyben? Ezen törte fejét
48859  II,  72     |                     is, nem nagyon bõvül vele a bölcsessége.~Abban a sürgönyben
48860  II,  72     |                     vele a bölcsessége.~Abban a sürgönyben arról, tudósította
48861  II,  72     |              Pukovicsot berlini ügynöke, hogy a »Knapp és társa« borkereskedõ
48862  II,  72     |                       nem segít semmi, csupán a furfang.~Vajon mit gondolt
48863  II,  72     |                 furfang.~Vajon mit gondolt ki a furfangos ember?...~Midõn
48864  II,  72     |                        Midõn Kéredy távozott, a két nõ megrendülve, némán,
48865  II,  72     |                      micsoda esemény ez, hogy a võlegény elfut s még azt
48866  II,  72     |                        Micsoda võlegény? Hisz a võlegény itt van! Uram,
48867  II,  72     |                       most jutott eszmélethez a nagy örömtõl s remegve közeledék
48868  II,  72     |                    remegve közeledék jegyese, a szép Kati felé. Tündérmesének
48869  II,  72     |                          Kicsoda ön? - kiáltá a szép Katica indulatosan
48870  II,  72     |             indulatosan s négy lépést hátrált a boldogtalan elõtt.~- Én
48871  II,  72     |                   szeretem nagysádat - hebegé a szomorú diadalhoz jutott
48872  II,  72     |                    nem tesz semmit - dünnyögé a kereskedõ. - Azért mégis
48873  II,  72     |                      kereskedõ. - Azért mégis a neje leszesz. Azt én mondom.
48874  II,  72     |                     innen, leányom - sipított a mama. - Ez nem maradhat
48875  II,  72     |                 Mindent elfogadok vakon.~- Ez a bizalom jele, édes fiam,
48876  II,  72     |                      feleljen rá. Ön ugye ért a borkezeléshez?~- Nagyon
48877  II,  72     |                       természetes. Én kezelem a cég borait.~- Ösmerõs ön
48878  II,  72     |                      cég borait.~- Ösmerõs ön a »Knapp és társa« céggel?~-
48879  II,  72     |                     céggel?~- Én viszem velök a levelezést.~- No, ez derék!
48880  II,  72     |                        mivel preparálják önök a boraikat.~- Hogyne tudnám,
48881  II,  72     |                  magam hozatom és készítem el a szereket.~- Miután ön viszi
48882  II,  72     |                   szereket.~- Miután ön viszi a »Knapp és társa« céggel
48883  II,  72     |                        Knapp és társa« céggel a levelezést, ön eszerint
48884  II,  72     |                      egy füzetkét fog ön írni a borhamisításról s abban
48885  II,  72     |                       szerekkel készítette ön a Krammer cég különféle borait.~-
48886  II,  72     |                       Vagy, vagy! Ha itt lesz a füzet öt nap múlva akkor
48887  II,  72     |                     Ne mondja, kérem, tovább, a füzet itt lesz...~- Annál
48888  II,  72     |                     jobb - mondá kézdörzsölve a kereskedõ -, német nyelven
48889  II,  72     |                     az én võm csak nem szorul a Krammer kenyerére.~- De
48890  II,  72     |                       Krammer kenyerére.~- De a becsület, uram, a becsület.~-
48891  II,  72     |                          De a becsület, uram, a becsület.~- Eh, egy üzletembernél
48892  II,  72     |              tekintete önkéntelenül odatévedt a Kati falon függõ arcképére,
48893  II,  72     |                   falon függõ arcképére, arra a csodás, bûbájos arcra, melyrõl
48894  II,  72     |                        bûbájos arcra, melyrõl a menny minden üdvössége mosolygott
48895  II,  72     |                    uram - kiáltá és elrohant.~A kereskedõ mosolygott, kivette
48896  II,  72     |                      többé nem ráncosodott el a homloka tõle.~*~Ötödnapra
48897  II,  72     |                      Miksa szépen letisztázva a hamis borkészítésrõl szóló,
48898  II,  72     |                       aztán személyesen vitte a nyomdába, hogy még az éjjel
48899  II,  72     |                     napig megmagyarázta nekik a dolgot, s átlátták, hogy
48900  II,  72     |                   házassága sokat fog behozni a konyhára, míg a Kéredy sokat
48901  II,  72     |                       behozni a konyhára, míg a Kéredy sokat vinne el. Egyszóval
48902  II,  72     |               lassankint kezdett kiszivárogni a közönség közé.~Másnap megjelent
48903  II,  72     |               közönség közé.~Másnap megjelent a füzet s ezer példányban
48904  II,  72     |                 Krammertõl szoktak vásárolni. A címlapon ott állott nagy
48905  II,  72     |                 betûkkel: »Írta Pallér Miksa, a Krammer cég elsõ segédje.«
48906  II,  72     |                     hogy ezentúl úgy kerülték a Krammer céget a borvásárlók,
48907  II,  72     |                      kerülték a Krammer céget a borvásárlók, mint a gyehenna
48908  II,  72     |                     céget a borvásárlók, mint a gyehenna tüzét, minden bora
48909  II,  72     |                      uram kettõs áron adta el a magáét, sõt az év vége felé
48910  II,  72     |                     gazdagodott.~Erre volt jó a Pallér Miksa röpirata.~Miksa-
48911  II,  72     |                 röpirata.~Miksa- és Katicából a szabályszerû egyházi hirdetések
48912  II,  72     |                házaspár lett. Most ott laknak a Pukovics-ház elsõ emeletén.
48913  II,  72     |                      minden szeszélyeit.~Hogy a menyecske mint érzi magát,
48914  II,  72     |                 nemigen lehet tudni.~Azt csak a jó isten tudná és azonkívül
48915  II,  72     |                      tudná és azonkívül talán a Náncsi szobalyány, ki gyakran
48916  II,  72     |                gyakran visz valami levélfélét a postára: aztán mikor már
48917  II,  72     |                postára: aztán mikor már odaér a levélgyûjtõ szekrényhez,
48918  II,  72     |                  csúsztatja be nagy hirtelen.~A rossz világ azt súgja, hogy
48919  II,  73     |                                      JÁNOS ÚR A POLITIKUS, VAGY A SZEGEDI
48920  II,  73     |                    JÁNOS ÚR A POLITIKUS, VAGY A SZEGEDI KÍSÉRTET~1878~Abban
48921  II,  73     |                   SZEGEDI KÍSÉRTET~1878~Abban a kávéházban, ahol reggelizni
48922  II,  73     |                      ahol reggelizni szoktam, a naponkénti csésze kávé és
48923  II,  73     |                       mellé rendesen megkapom a János úr társaságát is.
48924  II,  73     |                       S az nem utolsó csemege a reggelihez.~János úr ott
48925  II,  73     |                    ott ül szétvetett lábakkal a márványasztal mellett, kalapja
48926  II,  73     |                     búbánatos hazafihoz ebben a pecsovics világban. Az egyik
48927  II,  73     |                    világban. Az egyik tenyere a »Pesti Napló«-n pihen, nehogy
48928  II,  73     |                       az »igazibb« politikát. A hóna alatt a »Közvélemény«-
48929  II,  73     |                       politikát. A hóna alatt a »Közvélemény«-t szorongatja,
48930  II,  73     |                  szorongatja, míglen lábaihoz a »Pester Lloyd« van függőlegesen
48931  II,  73     |              függőlegesen leeresztve, úgyhogy a csizmaszártól nem láthatják
48932  II,  73     |              újságfalók fürkésző szemei. Csak a »Hon«-t hagyja őrizetlenül.
48933  II,  73     |                     virgínia szivar van, s az a hőmérséke szíve érzelmeinek,
48934  II,  73     |                     füstmacskák« szállnak föl a levegőbe; mikor semmi füst
48935  II,  73     |                kigömbölyödik az ábrázata, még a lélegzete is eláll..., még
48936  II,  73     |                    lélegzete is eláll..., még a virgíniát is elfelejti,
48937  II,  73     |                 minden megfékezés nélkül inog a szájában ide-oda. Ha az
48938  II,  73     |                      Ha az orrán keresztül jő a füst, ez akkor rendkívüli
48939  II,  73     |                   szimatol meg akkor János úr a politika egén.~Mikor aztán
48940  II,  73     |                   Ghyczy Kálmán szokta, egész a homlokára taszítja fel a
48941  II,  73     |                      a homlokára taszítja fel a pápaszemét s elkezdi resummálni
48942  II,  73     |                csinálunk?~Szegény János úr! - A gond száz ráncot vet homlokára,
48943  II,  73     |                       hát mi is lesz most már a szegény Európából, ha neki
48944  II,  73     |                      semmi?~Ha azt olvassa ki a lapokból, hogy háború készül,
48945  II,  73     |                      mindig háborút olvas ki. A háború az õ elementuma. -
48946  II,  73     |                       már évek óta, lesi mint a vadász a nyulat. S ha már
48947  II,  73     |                       óta, lesi mint a vadász a nyulat. S ha már közel van,
48948  II,  73     |                       lövöldözget rá.~Otthona a kávéház, rokona, családja
48949  II,  73     |                      s itt járnak egy darabig a földtekén, aztán egy nap
48950  II,  73     |                     többé itt?~Az õ ismerõsei a királyok, diplomaták és
48951  II,  73     |                      diplomaták és írók. Ezek a családja, ezek a rokonai,
48952  II,  73     |                   írók. Ezek a családja, ezek a rokonai, kiket, mint a »
48953  II,  73     |                   ezek a rokonai, kiket, mint a »gibic« a játékosokat, figyelemmel
48954  II,  73     |                rokonai, kiket, mint a »gibic« a játékosokat, figyelemmel
48955  II,  73     |                     rossz idõ jár.~Tíz év óta a legantipatikusabb alakja,
48956  II,  73     |                     legantipatikusabb alakja, a vén Bismarck húz be minden
48957  II,  73     |                       akinek János úr kívánja a szerencsét - - itt, a szegedi
48958  II,  73     |                 kívánja a szerencsét - - itt, a szegedi kávéház márványasztalánál.~
48959  II,  73     |            márványasztalánál.~Néha azonban az a megkülönböztetett szerencse
48960  II,  73     |                       beszélek neki mindenrõl a világon, csak a politikáról
48961  II,  73     |                     mindenrõl a világon, csak a politikáról nem, azon hitben,
48962  II,  73     |                  értekezek az idei termésrõl, a búzáról, zabról, egyszerre
48963  II,  73     |                    tekintetes öcsémuram, mert a gondviselés is úgy gondolkozik,
48964  II,  73     |                    úgy gondolkozik, ahogy én, a gondviselés is úgy tudja,
48965  II,  73     |                 bármilyen tárgyra tévedjen is a beszéd. Ha a kövezetet nézi,
48966  II,  73     |                      tévedjen is a beszéd. Ha a kövezetet nézi, azok a kövek
48967  II,  73     |                     Ha a kövezetet nézi, azok a kövek jutnak eszébe, melyeket
48968  II,  73     |                       jutnak eszébe, melyeket a francia polgárok fölszaggattak
48969  II,  73     |                francia polgárok fölszaggattak a júliusi forradalom alkalmával,
48970  II,  73     |                    emeljenek belõlük, és azok a más kövek, amelyekkel a
48971  II,  73     |                       a más kövek, amelyekkel a Tisza ablakit verték be
48972  II,  73     |                       Tisza ablakit verték be a tavasszal. Ha az átellenes
48973  II,  73     |                  átellenes trafik boltra esik a pillantása, a monopólium
48974  II,  73     |                     boltra esik a pillantása, a monopólium eszméje kezdi
48975  II,  73     |                     szekeret lát végigdöcögni a kávéház elõtt, a »pestmegyei
48976  II,  73     |                 végigdöcögni a kávéház elõtt, a »pestmegyei elõfogatok«
48977  II,  73     |                       az embernek szeme-szája a leleményesség fölött.~Csupán
48978  II,  73     |                       hosszasabban beszéljek.~A nõkrõl...~- Haj... tekintetes
48979  II,  73     |                       az igazi politikusok... a nõk csak az igazi diplomaták!~-
48980  II,  73     |                      korú lehettem, mint most a walesi herceg, de ledér,
48981  II,  73     |                       Viktor Emánuel! Van itt a város végén egy sárga ház,
48982  II,  73     |                   szoba. Egy jómódú polgárnak a háza volt ez, ki maga is
48983  II,  73     |           kihurcolkodott, mert kísértet járta a házat, s ott csörgött az
48984  II,  73     |                 csörgött az ablaka alatt, sõt a szobájába is behatolt. A
48985  II,  73     |                      a szobájába is behatolt. A kisasszony után egy nyugalmazott,
48986  II,  73     |                    azt is csakhamar kizavarta a kísértet.~A sárga háznak
48987  II,  73     |               csakhamar kizavarta a kísértet.~A sárga háznak rossz híre
48988  II,  73     |                       akarok lenni, vegyem ki a rossz hírû kerti szobát...~
48989  II,  73     |                   potya áron. Az öreg Körmös, a szép menyecske férje, akitõl
48990  II,  73     |                       menyecske férje, akitõl a szobát kivettem, csak annyit
48991  II,  73     |                 éjfélt. Egyszerre csak, amint a nagy fali óra elütötte a
48992  II,  73     |                      a nagy fali óra elütötte a tizenkettõt, megnyílik a
48993  II,  73     |                      a tizenkettõt, megnyílik a sifonérom ajtaja, s egy
48994  II,  73     |                        Ijedten húztam magamra a paplant, úgy, hogy ne lássam
48995  II,  73     |                  paplant, úgy, hogy ne lássam a megfoghatatlan jelenést.~
48996  II,  73     |                   halottam az udvarról, midõn a kísértet jött azon keresztül.~
48997  II,  73     |                    Úgy éreztem, mintha valaki a paplan alul kimaradt hajammal
48998  II,  73     |                    Képzelheti meglepetésemet. A kísértet ott ült az ágyam
48999  II,  73     |                      gyöngéden fölém hajolva, a lepedõ már le volt csúszva
49000  II,  73     |                       ijesztõ kinézésû, hanem a leggyönyörûbb álom ragyogó