bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

49001  II,  73     |                   álom ragyogó megvalósulása.~A szép Körmös Borcsa ült az
49002  II,  73     |                            Idáig ért János úr a beszédében, meg nem állhattam,
49003  II,  73     |               politika, tekintetes uramöcsém. A menyecske, mint megvallotta,
49004  II,  73     |              szerelmes volt belém. Õ marta ki a férje által odafogadott
49005  II,  73     |                fölfedezési veszedelmek közt - a kísértetet, hogy elõkészíthesse
49006  II,  73     |                   hogy elõkészíthesse magának a jövõt, s hogy a háziak és
49007  II,  73     |                       magának a jövõt, s hogy a háziak és féltékeny, de
49008  II,  73     |                    Nem jött volna el többször a kísértet tekintetes urambátyámhoz?~-
49009  II,  73     |                 naptól kezdve én magam lettem a kísértet. - Én jártam hozzá!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
49010  II,  73     |                  mélyen elgondolkozik, mintha a múltakon merengne, aztán
49011  II,  73     |                 bánatos búcsúpillantást vetve a lapokra, fölemelkedik és
49012  II,  73     |                      lapokra, fölemelkedik és a pincérnek csenget.~- Fizetni! -
49013  II,  73     |                     makog valamit arról, hogy a mai világban már nem érdemes
49014  II,  73     |                       legjobb befeküdni - már a koporsóba, aztán nem hallani,
49015  II,  73     |                   semmit. Eb, aki még törõdik a politikával; hadd menjen
49016  II,  73     |                       óra múlva megint ott ül a kávéházban, hóna alatt a »
49017  II,  73     |                      a kávéházban, hóna alatt a »Közvélemény«-nyel s tenyere
49018  II,  73     |             Közvélemény«-nyel s tenyere alatt a »Pesti Napló«-val....~
49019  II,  74     |                                       ÉLJENEK A SZŐKÉK!~1878~(Megint egy
49020  II,  74     |                        1878~(Megint egy mese. A legügyesebb udvarlók mint
49021  II,  74     |             legügyesebb udvarlók mint kútfõk. A Zsedényi inge és az örök
49022  II,  74     |                     és téli szerelem. Éljenek a szõkék! Pulszky Ferenc és
49023  II,  74     |                    szakadoznak le róla rendre a gombok... - s »értekezletet«
49024  II,  74     |                      s »értekezletet« tartott a »zsebekkel«, miképpen lehetne
49025  II,  74     |                   veszedelmét megakadályozni.~A zsebek azt mondták az ócska
49026  II,  74     |                       belõlem bundát varrni?!~A zsebek kinevették a szegény
49027  II,  74     |                  varrni?!~A zsebek kinevették a szegény kabátot és megmagyarázták
49028  II,  74     |                 maradhat, hogy ne kívánkozzék a lehetetlen után, mert egy
49029  II,  74     |                    jártam az én ideáljaimmal, a Borcsákkal. Kezdtek egyenkint
49030  II,  74     |                    most, miután hûvösebb lett a levegõ, nem tartja nyitva
49031  II,  74     |                     üvegeket, hogy ennélfogva a kisasszonya rám nézve tökéletesen
49032  II,  74     |                  nézve tökéletesen elveszett.~A másik Borcsám a fõvárosban
49033  II,  74     |                    elveszett.~A másik Borcsám a fõvárosban szokta tölteni
49034  II,  74     |                     fõvárosban szokta tölteni a telet; hetvenkilenc darab
49035  II,  74     |                       darab iskatulya hirdeti a folyosójukon, hogy õ immár
49036  II,  74     |                 könnyû poggyásszal odább áll.~A harmadik Borcsám pedig,
49037  II,  74     |                       olyan képzeletbeli. Ami a kettõben a legszebb volt,
49038  II,  74     |                  képzeletbeli. Ami a kettõben a legszebb volt, azt elképzeltem
49039  II,  74     |                      azt elképzeltem egybe. S a két Borcsa mellett nagy
49040  II,  74     |                       nagy gyönyörûségem telt a harmadikban is.~De most
49041  II,  74     |                       harmadikban is.~De most a kettõ nélkül nem ér ez a
49042  II,  74     |                      a kettõ nélkül nem ér ez a harmadik Borcsa semmit sem.~
49043  II,  74     |                        S az tiszta logika.~Ha a hordó üres, az ember elindul
49044  II,  74     |                     talál-e, az más kérdés. S a lámpástól is függ valami.~
49045  II,  74     |                   Diogenesnek tele lett volna a hordója, nem keresett volna
49046  II,  74     |                 keresett volna, ha tele lenne a hordója: de talált volna.~
49047  II,  74     |                     van, csak egyszer nyitnak a virágok s csak ideiglenesen
49048  II,  74     |                     azon szeladon, akit mégis a szeretõi tartanak ki.~Vas
49049  II,  74     |                    azt tartja, hogy aszongya: a szerelem olyan, mint a meleg
49050  II,  74     |                        a szerelem olyan, mint a meleg fürdõ, aki nincs benne,
49051  II,  74     |                   akinek egyedüli szenvedélye a lutri; soha nõi arc nem
49052  II,  74     |                    olyan édes benyomást, mint a kétfejû sas ábrázata a lutri-boltokon.
49053  II,  74     |                   mint a kétfejû sas ábrázata a lutri-boltokon. Ezért ugyan
49054  II,  74     |                    eszméje ellen küzdenek, de a legszebben Balázs Sándor.~
49055  II,  74     |                 legszebben Balázs Sándor.~Még a lelketlen numerusok, ezek
49056  II,  74     |                   változtatni kell.~Furcsa is a közvélemény!~Az öreg Zsedényit
49057  II,  74     |                      mindég egy témáról írok, a leányokról - és mégis dicséri
49058  II,  74     |                     van, Ausztria mindig abba a politikába szerelmes, amelyet
49059  II,  74     |                       elítéli az állandóságot a közvélemény, ítélje el a
49060  II,  74     |                      a közvélemény, ítélje el a szerelemben is.~És akkor
49061  II,  74     |                       cseréli el zöld ruháját a barnával, s barna ruháját
49062  II,  74     |                     barnával, s barna ruháját a fehérrel, amint az õsz jõ,
49063  II,  74     |               fehérrel, amint az õsz jõ, vagy a tél.~Nos, én is elfordulok
49064  II,  74     |                  barna szépségektõl, kik csak a nyári napokra - valók tüzes,
49065  II,  74     |               átcsaptok az õszi szépségekhez, a gesztenyeszínûekhez, kik
49066  II,  74     |                     szemeikkel jobban illenek a bekövetkezõ melankolikus
49067  II,  74     |                       az õszi szezon. Éljenek a szõkék! Az õ védelmükre,
49068  II,  74     |                mennyire megszelídített már az a gondolat is, mely gyöngédebb
49069  II,  74     |                  említeném.~Különben is mióta a pártunkhoz tartozik, azóta
49070  II,  74     |                    rút is, jó helyen szagolja a kormányt.~Köztudomású dolog,
49071  II,  74     |                       Köztudomású dolog, hogy a »legnagyobb orr« tulajdonosának
49072  II,  74     |              elvégezni - hogy õ válogasson ki a hazai szépeknek beküldött
49073  II,  74     |                arcképeibõl negyven legszebbet a párizsi világkiállításra.~
49074  II,  74     |                        melyeket részben magok a lelkes honleányok küldtek
49075  II,  74     |                   Magyarország legszebb, mint a legrútabb negyven hölgyét.~
49076  II,  74     |                mellyel feladatához fogott; ha a saját ízlését követi vala,
49077  II,  74     |                  Párizsba Magyarországból, ha a Gusztira hallgat, akkor
49078  II,  74     |                 esztendõs régiségeket meneszt a »Világ szállodája« felé:
49079  II,  74     |                        mert annak az tetszik. A két Pulszky azonban vitte
49080  II,  74     |                   azonban vitte annyira, hogy a nõkben nem hódol az antik
49081  II,  74     |                       angol vendég, aki arról a két idevágó körülményrõl
49082  II,  74     |                  illetékes megbírálni, melyik a legszebb negyven nõ, ennek
49083  II,  74     |                     helyesen van, Sir - szólt a »fiatalabbik kedélyû« Pulszky.
49084  II,  74     |               Magyarország szépeit képviselni a kiállításon, akiket ön jelölt
49085  II,  74     |               Kíváncsi vagyok, miért? - kérdé a nagyobbik orrú Pulszky.~
49086  II,  74     |                      valami természetes, Sir. A szõke haj többet ér a feketénél.
49087  II,  74     |                    Sir. A szõke haj többet ér a feketénél. Mert a szõkét
49088  II,  74     |                   többet ér a feketénél. Mert a szõkét be lehet festeni
49089  II,  74     |                     Igaz-e, Sir? Míg ellenben a feketét nagyon bajos szõkére
49090  II,  74     |                     Hanem azért mégis éljenek a szõkék!~
49091  II,  75     |                                               A PÁCIENS~1878~Ha valaki,
49092  II,  75     |                       Ha valaki, úgy mint én, a boros üvegek közt növekedett
49093  II,  75     |                    bizonyosan kegyelettel néz a körülötte levõ üvegekre,
49094  II,  75     |                       ami hízelgõ nyájas szót a »csikóbõrös kulacs«-ra halmozott
49095  II,  75     |                     most mind örökségül száll a kulacsok modernebb unokáira,
49096  II,  75     |                  ócsárló emberek, mint magam. A hatalom csak arra való elõttük,
49097  II,  75     |                     mit - fumigálni. Mert már a palóc ilyen ember! Annak
49098  II,  75     |                  palóc ilyen ember! Annak még a feje is csak arra való,
49099  II,  75     |                        hogy legyen hova tenni a kalapját s hogy legyen mit
49100  II,  75     |                    kalapját s hogy legyen mit a falnak verni.~Hatalom, hivatalos
49101  II,  75     |                   Csupán egyszer futott végig a rémlátás a regényes - hegyvölgyes
49102  II,  75     |                       futott végig a rémlátás a regényes - hegyvölgyes palóc
49103  II,  75     |                       Ugyanis Kuhinka Ferenc, a híres üveggyár-tulajdonos
49104  II,  75     |                 akartak eleinte róla. Itt még a paraszt is arisztokrata,
49105  II,  75     |                    paraszt is arisztokrata, s a képviselõséget a palóc oligarcha
49106  II,  75     |              arisztokrata, s a képviselõséget a palóc oligarcha családok
49107  II,  75     |                     Ferenc föllépni. Nincs az a kincs a földön, amiért a
49108  II,  75     |                    föllépni. Nincs az a kincs a földön, amiért a palóc utána
49109  II,  75     |                      a kincs a földön, amiért a palóc utána kiáltsa az »
49110  II,  75     |                       kevélyen tekintenek alá a középkor lovagvárai romokban.~
49111  II,  75     |                      nem száll szájról szájra a sötét gyanú, hogy Kuhinka
49112  II,  75     |                riasztó fenyegetéstõl. Beadták a derekukat. Az üveg hatalma
49113  II,  75     |                       meg, milyen legyen. Még a széltõl is irigyel, még
49114  II,  75     |                       széltõl is irigyel, még a virgíniátok is félt (pedig
49115  II,  75     |                     lüktetésbe hozza véremet: a »Borcsa« és a »Virgínia«).~
49116  II,  75     |                  hozza véremet: a »Borcsa« és a »Virgínia«).~Szegény orvosom!
49117  II,  75     |                  teszi magát, mintha legalább a Soldosné hangja veszne el
49118  II,  75     |                     én örökké beteg lehetnék! A palóc még ilyen áron is
49119  II,  75     |                       van, mint egy betegnek?~A leggorombább ember is megkérdezi,
49120  II,  75     |               megkérdezi, nem-e árt torkomnak a dohányfüst, az öreg takarítóné,
49121  II,  75     |                       azelõtt dörömbölve járt a szobákban, most nesztelenül
49122  II,  75     |                     nehogy fölébressze bennem a beteget, azok, akik eddig
49123  II,  75     |                    eddig becsméreltek, látván a közeledõ halált, mely a
49124  II,  75     |                       a közeledõ halált, mely a legtöbbet érõ jószágomat,
49125  II,  75     |                     legtöbbet érõ jószágomat, a gégémet sorvasztja, sopánkodva
49126  II,  75     |                   sopánkodva mondják, mi lesz a hazai literatúrából, ha
49127  II,  75     |                   négyszögnyi mameluk kerület a temetõben éppen elég lesz, -
49128  II,  75     |                  várni.~És még itt sincs vége a páciens boldogságának!~A
49129  II,  75     |                      a páciens boldogságának!~A másik Borcsám garde des
49130  II,  75     |                      gyenge hangom. Ez is egy a betegség révén szerzett
49131  II,  75     |                   észrevétlenül kedvet kaptam a doktori mesterséghez - s
49132  II,  75     |                        Argenti Dömét, egészen a magam szisztéme szerint.~
49133  II,  75     |                      magam szisztéme szerint.~A dolog úgy esett, hogy van
49134  II,  75     |                Bélának kereszteltek, s akinek a neve elé ezt a szót toldotta
49135  II,  75     |                       s akinek a neve elé ezt a szót toldotta a közvélemény,
49136  II,  75     |                       elé ezt a szót toldotta a közvélemény, hogy »Kvart«.
49137  II,  75     |                     Ellenzéki ember révén, ha a közvélemény nevét szájamra
49138  II,  75     |                     Kvart Béla urat megilleti a Kvart név. Dorozsmától Szentesig
49139  II,  75     |                  kártyás rajta, mint õ.~Ezzel a híres emberrel az történt
49140  II,  75     |                  pokolvarféle pattanás támadt a kezén, s nem bírt sem osztani,
49141  II,  75     |                    kellett mondania egy idõre a legfönségesebb örömeirõl.~
49142  II,  75     |                   lehetetlenség.~Hagyta magát a Dugonics-sétányra vezettetni.~-
49143  II,  75     |                        Most mindjárt kezdõdik a játék - mondám. - Kártyáink
49144  II,  75     |                   játék - mondám. - Kártyáink a szemközt jövõ asszonyok
49145  II,  75     |                szemközt jövõ asszonyok szeme. A kék szem önnek számít egy
49146  II,  75     |                       számít egy félforintot, a barna nekem.~- Gilt! - kiáltá
49147  II,  75     |                   élénken, arca kitüzesedett. A játék heve melegítette,
49148  II,  75     |                    Igen kellemes volt ez így. A játék változó szerencsével
49149  II,  75     |                    hirtelen visszafordult, és a »két szarvú« ajtón eltávozott
49150  II,  75     |                      szarvú« ajtón eltávozott a sétányról.~- Az átkozott! -
49151  II,  75     |                     idõzni e bár kellemes, de a dologra nem tartozó tréfa
49152  II,  75     |                     elmondanom, hogy Kvart úr a játék szenvedélyének az
49153  II,  75     |                    másnap beteg lett, kitörte a hideg: nem járhatott ki
49154  II,  75     |                    módon.~S éppen ez az, amit a mai tárcában el akarok beszélni,
49155  II,  75     |                      olyan nagy feneket, hogy a magamnak csapott reklám
49156  II,  75     |                    essék egy kis hideglelésbe a kedvemért. Ma, mikor Kvart
49157  II,  75     |                      mintha borzongást érezne a tagjaiban. Egy kis juxot
49158  II,  75     |                   arranzsírozni.~Úgy is lett. A spektábilis elkezdett panaszkodni
49159  II,  75     |                    panaszkodni Kvart úr elõtt a hideglelésrõl, minélfogva
49160  II,  75     |                       úr is elõadta szomorúan a maga baját.~- Mondok az
49161  II,  75     |                       valamit. Mikor jön önre a láz, spektábilis?~- Öt óra
49162  II,  75     |                 frt-ot, s akire késõbb jön rá a láz, vagyis aki tovább bírja
49163  II,  75     |                     egyszerûen be fogja húzni a kasszát.~- Gilt! - kiáltott
49164  II,  75     |                        kiáltott fel Kvart úr, a pénz kilökve az asztalra. -
49165  II,  75     |                kilökve az asztalra. - Ön lesz a zsüri. Állom a dolgot.~A
49166  II,  75     |                        Ön lesz a zsüri. Állom a dolgot.~A spektábilis meg
49167  II,  75     |                      a zsüri. Állom a dolgot.~A spektábilis meg annál inkább
49168  II,  75     |                        ha két napig ül is ott a díványon...~Elkezdõdött
49169  II,  75     |                       díványon...~Elkezdõdött a harc. Az én két emberem
49170  II,  75     |                      egymás mellett, mindenik a másik arcát nézve.~Miután
49171  II,  75     |                  olvasó már úgyis tudja, hogy a spektábilist nem fogja kilelni
49172  II,  75     |                spektábilist nem fogja kilelni a hideg, csupán Kvart úr helyzetét
49173  II,  75     |                          Nem fogom elveszteni a tételt. Nem, nem - dünnyögé
49174  II,  75     |           megcsikorgatta.~Majd kék lett, mint a posztó, s mély szaggatott
49175  II,  75     |                     hörgések bizonyíták, hogy a lélek erõs birkózást visz
49176  II,  75     |                    birkózást visz végbe benne a beteg testtel.~Dicséretére
49177  II,  75     |                    legyen mondva, Kvart úrban a lélek gyõzött. Egyszerre
49178  II,  75     |                     homlokát, arcát; túl volt a hideglázon.~- Nyertem! -
49179  II,  75     |                 Nyertem! - kiáltá diadalmasan a spektábilis felé.~- Hogyan?~-
49180  II,  75     |                   észre, de én már túl vagyok a lázon. Most csak az önét
49181  II,  75     |                       Csalódik - vágott közbe a spektábilis -, mert éppen
49182  II,  75     |                  hiszem, megszabadult ezúttal a hidegleléstõl.~- Bagatell!
49183  II,  75     |             hidegleléstõl.~- Bagatell! De hát a tétösszeg?~- A tétösszeget
49184  II,  75     |               Bagatell! De hát a tétösszeg?~- A tétösszeget mondja ön? Az
49185  II,  75     |                   hiszem, legokosabb lesz, ha a bosnyák sebesülteknek adjuk.~
49186  II,  75     |                     Kvart urat nem leli többé a hideg, - a prekárius pénzösszeg
49187  II,  75     |                     nem leli többé a hideg, - a prekárius pénzösszeg pedig
49188  II,  75     |                    prekárius pénzösszeg pedig a bosnyákoké; gyógyuljanak
49189  II,  76     |                      KINEK KELL ASSZONY?~1878~A vizitkártya elég sokat mond
49190  II,  76     |                 arisztokrácia világában, hogy a laikus, a közönséges vérû
49191  II,  76     |                     világában, hogy a laikus, a közönséges vérû emberek
49192  II,  76     |                    akkor személyesen volt ott a tulajdonosa, ha az alsó
49193  II,  76     |                fogadja szerencsekívánatomat«, a felsõ balcsücske »õszinte
49194  II,  76     |                    részvétkifejezést« jelent, a jobb szöglet felül megtörve
49195  II,  76     |                     kér; és ez így megy egész a tanulmány magaslatáig, ki
49196  II,  76     |                        ki lehet azzal fejezni a gyûlöletet, megvetést, szerelmet,
49197  II,  76     |                      nemesembert mindaz, amit a vizitkártyával mondott,
49198  II,  76     |               kötelezvény és ugyanannyi eskü.~A nemességet eltörülte a törvényhozás,
49199  II,  76     |                        A nemességet eltörülte a törvényhozás, de a vizitkártya
49200  II,  76     |                  eltörülte a törvényhozás, de a vizitkártya uralmát nem.
49201  II,  76     |                   uralmát nem. Az hatalmasabb a törvényhozásnál. A polgári
49202  II,  76     |                hatalmasabb a törvényhozásnál. A polgári elem megtanult franciául
49203  II,  76     |                franciául s odatolakodott vele a kulcslyukhoz, megtanult
49204  II,  76     |                      megtanult bosszút állani a becsülete megsértõin, megtanult
49205  II,  76     |                   megtanult úgy öltözni, mint a nemesség, még a vizitkártya
49206  II,  76     |                 öltözni, mint a nemesség, még a vizitkártya használatát
49207  II,  76     |                      vele beszélni mai napig. A societas féltve õrzi ezt
49208  II,  76     |                       aprólékosságában rejlik a felismerhetetlensége s éppen
49209  II,  76     |                  felismerhetetlensége s éppen a felismerhetetlenségben az
49210  II,  76     |                       mint egy nagy regénynek a legszebb fejezete.~A páholynyitogatónõ
49211  II,  76     |                regénynek a legszebb fejezete.~A páholynyitogatónõ a múltkor
49212  II,  76     |                 fejezete.~A páholynyitogatónõ a múltkor egy vizitkártyát
49213  II,  76     |                 múltkor egy vizitkártyát nyom a markomba, melyen ez a név
49214  II,  76     |                    nyom a markomba, melyen ez a név feketedett cifra betûkkel:~
49215  II,  76     |                 Tûnõdve forgattam ujjaim közt a fényezett papírkockát:~-
49216  II,  76     |                    hallottam volna valaha ezt a nevet. Teringette, olyan
49217  II,  76     |                       valahonnan! Különben is a hivatala elég érdekes. Lássuk,
49218  II,  76     |                    érdekes. Lássuk, mit akar.~A páholynyitogatónõt kérdeztem:~-
49219  II,  76     |                     hiszem igen; mondta, hogy a második felvonás alatt el
49220  II,  76     |                      Széll Kálmánhoz.~- Ön az a híres Kákay Aranyos, aki...~-
49221  II,  76     |                       Aranyos, aki...~- Én.~- A Tisza oraságot olan döhösen
49222  II,  76     |                     Az nem én vagyok.~- S aki a Helvey Loura kisasszonyt
49223  II,  76     |                       Itt hamisan csippentett a szemeivel.)~- Az már megint
49224  II,  76     |                     megint én vagyok.~- S aki a »vizitkártya történetét«,
49225  II,  76     |                  vizitkártya történetét«, ezt a politikai skandalomot kibeszélte.~-
49226  II,  76     |                      az megint nem én vagyok.~A derék férfiú erre a kijelentésemre
49227  II,  76     |                   vagyok.~A derék férfiú erre a kijelentésemre nem hökkent
49228  II,  76     |                    vissza, hanem, mint akinek a dolga rendben van, minden
49229  II,  76     |           engedelemkérés nélkül leereszkedett a hátam mögötti székre s kockás
49230  II,  76     |                        Párizsból?~Átnyújtotta a levelet. Egészen meg volt
49231  II,  76     |                      zseniális fickó. Egészen a mi emberünk. Magyar, de
49232  II,  76     |                      de mégis amerikai. Tudja a gyengéinket és szellemesen
49233  II,  76     |                 árucikk, amellyel kereskedik, a lehetõ legérdekesebb s a
49234  II,  76     |                      a lehetõ legérdekesebb s a lehetõ pikáns alakba pakolja
49235  II,  76     |                       van olyanokkal, akikbõl a kész vevõk kerülnek ki.
49236  II,  76     |                      gondoltam magamban -, ez a szellemes levél az öreg
49237  II,  76     |                   tõle.~- Tovább tartózkodtam a külföldön, mint hittem volna.
49238  II,  76     |                 egészen kiment az eszembõl ez a dolog. Ma azonban itt Szegeden
49239  II,  76     |                     meg önt bõvebben. Térjünk a tárgyra. Önnek az a mestersége
49240  II,  76     |                   Térjünk a tárgyra. Önnek az a mestersége tehát, uram,
49241  II,  76     |                  mestersége tehát, uram, hogy a hideg kegyetlen nõi szíveket
49242  II,  76     |                    hogy most születtem, mikor a regényesség kiveszett már
49243  II,  76     |                  kiveszett már az emberekbõl. A középkorban kellett volna
49244  II,  76     |                     mikor még napirenden volt a nõszöktetés s több efféle.~-
49245  II,  76     |                      Nézze meg ön például azt a gyönyörû barna hölgyet itt
49246  II,  76     |                    gyönyörû barna hölgyet itt a túloldali páholyban,...
49247  II,  76     |              páholyban,... nem ott... amabban a másikban.~- Látom. Gukkereztem
49248  II,  76     |                  tudom.~- Nos, mit akar azzal a szép hölggyel?~- Azt, uram,
49249  II,  76     |                     többé érzék az emberekben a nõi báj iránt.~- Dehogy
49250  II,  76     |                      Dehogy nincs. Kicsoda az a hölgy? Leány vagy asszony?~-
49251  II,  76     |                például vinni, hogy megszöknék a férjétõl...~- Ah!~- Igenis...
49252  II,  76     |                   Aludttejszerû nemzedék jött a régi jelesek nyomába. Higgye
49253  II,  76     |                      már, aki fogékony legyen a »gavallér passziók« iránt.
49254  II,  76     |              ellenkezõleg. Hisz ön most éppen a hivatása ellen cselekszik;
49255  II,  76     |         tiszteletreméltó gentleman?~- Ki kész a hölgyet megszöktetni?~-
49256  II,  76     |                 biztos ön abban?~- Egészen.~- A nevét, uram! - kiáltá újra,
49257  II,  76     |                       szemekkel.~Egy tekintet a káprázó szépségû nõre, ki
49258  II,  76     |                  odaadó figyelemmel hallgatva a darabra, s egy másik pillantás
49259  II,  76     |                darabra, s egy másik pillantás a közvetítõre, kinek õszinte
49260  II,  76     |                     bennem az elhatározást.~- A gentleman, uram...~- Igen,
49261  II,  76     |                     felemelkedett székérõl és a kesztyûjét kezdte fölfelé
49262  II,  76     |                  fölfelé húzogatni.~Ön akarja a hölgyet megszöktetni? Milyen
49263  II,  76     |                    utóiratából... Pedig nekem a gróf azt mondta, hogy kitûnõen
49264  II,  76     |                       tóttá változott bennem. A doktorok tudják csak e rendkívüli
49265  II,  76     |                       úgysem lehet megcsalni. A dolog úgy áll, hogy az az
49266  II,  76     |                     az az asszony...~- Oh! Az a rendkívüli szép asszony...~-
49267  II,  76     |                  lanyha, nagyon lanyha. Pedig a feleségem mindent elkövet:
49268  II,  77     |                      most is emlékszem azokra a csodadolgokra, amiket ott
49269  II,  77     |             csodadolgokra, amiket ott láttam, a hatalmas oldalszalonnákra,
49270  II,  77     |                hatalmas oldalszalonnákra, mik a csepegõ kõbõl képzõdnek,
49271  II,  77     |                      csepegõ kõbõl képzõdnek, a mennyországra, a tizenkét
49272  II,  77     |                   képzõdnek, a mennyországra, a tizenkét apostolra, a Mátyás
49273  II,  77     |          mennyországra, a tizenkét apostolra, a Mátyás király ásójára s
49274  II,  77     |                    tárgynál tett megjegyzést.~A tanár úr különös kedvencem
49275  II,  77     |                       különös kedvencem volt, a mai napság is tisztelettel
49276  II,  77     |                   értelmi tehetségéhez.~Midõn a történelemben ki akarta
49277  II,  77     |              történelemben ki akarta tüntetni a francia befolyást, nem értekezett
49278  II,  77     |                        keményen megropogtatva a szavakat:~- Öcsém! Ha ebben
49279  II,  77     |                     Öcsém! Ha ebben az idõben a francia királyné pelyhes
49280  II,  77     |                  szoknyában járt volna.~Ebbõl a jellemzõ képbõl aztán mindnyájan
49281  II,  77     |                  aztán mindnyájan megértettük a Lajosok korát, s nem mosódott
49282  II,  77     |                       Egyszer azt kérdi tõlem a mértanból, a táblára fölrajzolt
49283  II,  77     |                      kérdi tõlem a mértanból, a táblára fölrajzolt figura
49284  II,  77     |                  háromszög - mondám.~- Hát ez a másik?~- Az is.~- De már
49285  II,  77     |                       ez...? - mutat hirtelen a harmadikra.~Pillanatnyi
49286  II,  77     |              aggteleki kirándulásból itt csak a Szeremley két megjegyzésére
49287  II,  77     |                 némileg tárgyamhoz tartozóra.~A paradicsom-barlangban a
49288  II,  77     |                       A paradicsom-barlangban a mutogató kalauz sok érdektelen
49289  II,  77     |                     kõfigura után, miket csak a fantázia idomított át ismert
49290  II,  77     |                      Szeremley ijedten - kend a legszebb ábrándomat rontja
49291  II,  77     |                     járt, okvetlenül tót volt a boldogtalan!~Másik megjegyzése
49292  II,  77     |                boldogtalan!~Másik megjegyzése a Mátyás király ásójára vonatkozott.~-
49293  II,  77     |                   szerszámot csakugyan kivett a szõlõmunkás kezébõl s versenyt
49294  II,  77     |                         Mához egy hétre errõl a témáról készítsenek irodalmi
49295  II,  77     |                   akkor legjobban kitûnik: ki a legény az elõadós és leírás
49296  II,  77     |                     Sokan megszeppentünk erre a szóra; még csak a harmadik
49297  II,  77     |         megszeppentünk erre a szóra; még csak a harmadik osztályba jártunk,
49298  II,  77     |                      szokásban innen pályázni a Teleky-díjra. Az »irodalmi«
49299  II,  77     |                    tudtam ekkor megírni haza, a helyesírásról pedig körülbelül
49300  II,  77     |                  dolgozat nélkül talált tehát a hetedik nap reggele.~Mély
49301  II,  77     |                 sóhajjal keltem fel ágyamból. A nap besütött az ablakon
49302  II,  77     |                   mint egyébkor. Dobos bácsi (a házigazdám) éppen »fölöstökömölt«,
49303  II,  77     |               egyébkor, engem is ott várt már a tányéron a paprikás szalonna
49304  II,  77     |                       ott várt már a tányéron a paprikás szalonna és a fehér
49305  II,  77     |               tányéron a paprikás szalonna és a fehér cipó, mint egyébkor.
49306  II,  77     |                    hogy egészen másképp forog a világ. Istenem, istenem,
49307  II,  77     |                 Istenem, istenem, hogy fog ez a nap végzõdni?~Gépiesen öltöztem
49308  II,  77     |               Gépiesen öltöztem fel s nyúltam a könyveim után, melyek egy
49309  II,  77     |                      egy vakablakban hevertek a Dobos bácsi pálinkás butykosa
49310  II,  77     |               pálinkás butykosa mellett. Mind a ketten egy helyen tartottuk
49311  II,  77     |                   ketten egy helyen tartottuk a szellemi táplálékunkat.
49312  II,  77     |                       s gyakrabban elõkereste a magáét.~Az elkeseredés sötétre
49313  II,  77     |                       vad tekintetet vetettem a falatozó Dobos bácsira,
49314  II,  77     |                       falatozó Dobos bácsira, a szalonnámra, majd a könyvekre,
49315  II,  77     |                  bácsira, a szalonnámra, majd a könyvekre, melyeket rendetlenül
49316  II,  77     |                 összevissza fordítgatva, mint a Csáky szalmáját, csaptam
49317  II,  77     |                      Csáky szalmáját, csaptam a hónom alá.~És íme, elborult
49318  II,  77     |                   felnyílt füzetben (az ördög a megmondhatója, honnan kerülhetett
49319  II,  77     |                        honnan kerülhetett ide a tankönyveim közé!) egy cikk
49320  II,  77     |                   tankönyveim közé!) egy cikk a következõ címet viselte: »
49321  II,  77     |                      Mohón futottam át. Éppen a nekünk feladott tárgy volt,
49322  II,  77     |                       Õ hajította le az égbõl a kész dolgozatot, megszánva
49323  II,  77     |                 bocsásson meg bûnös lelkemnek a derék Boros Mihály, ki nem
49324  II,  77     |                     egy elszomorodott szívet!~A kapuban már ott lesett bennünket
49325  II,  77     |                       öreg Dankó bácsi (kivel a következõ beszélykében ösmerkedünk
49326  II,  77     |                          Üstökös volt az égen a múlt éjszaka. Tegnap meg
49327  II,  77     |                      nemzetiszínû szivárvány. A dolog bizonyos, fiúk. Teringette,
49328  II,  77     |                      én tudom, hogy bizonyos. A kisujjamban van minden haditudomány.
49329  II,  77     |                  tudom, mint jelent az, ha én a kardommal álmodom.~Bántuk
49330  II,  77     |                        Bántuk is mi még akkor a háborút. A csatatûz ott
49331  II,  77     |                       mi még akkor a háborút. A csatatûz ott volt számunkra
49332  II,  77     |                   csatatûz ott volt számunkra a tanteremben.~Néma csendben
49333  II,  77     |                       csendben olvasattak fel a dolgozatok, a tanár komoly
49334  II,  77     |                  olvasattak fel a dolgozatok, a tanár komoly redõkbe vont
49335  II,  77     |                   tudom, mi érdekelhette azon a sok kezdetleges »probatio
49336  II,  77     |                  probatio calami«-n, amelynek a fele így kezdõdött: »Ki
49337  II,  77     |                       hírét!«~Most rám került a sor.~Halk, félénk hangon
49338  II,  77     |                       hangon kezdtem olvasni.~A pattogó szavak, a velõs,
49339  II,  77     |                    olvasni.~A pattogó szavak, a velõs, rövid és szabatos
49340  II,  77     |                      és szabatos körmondatok, a népiesség szépségétõl duzzadó
49341  II,  77     |                  valami bombák röpködtek szét a tág teremben. Tanulótársaim
49342  II,  77     |                 teremben. Tanulótársaim arcán a meglepetés és megdöbbenés
49343  II,  77     |                   helyemre (az utolsó padban) a felolvasás után.~A professzor
49344  II,  77     |                    padban) a felolvasás után.~A professzor úr letette hosszú
49345  II,  77     |                ceruzáját s fürkészõleg nézett a szemem közé.~- Te írtad
49346  II,  77     |                     írtad ezt, öcsém? - kérdé a gyanakodás félreismerhetlen
49347  II,  77     |                    hallhatólag.~Újra felvette a ceruzát kezébe s megfenyegetett
49348  II,  77     |                    mert akkor meggyûlik velem a bajod. Ha egyszer Dobos
49349  II,  77     |               valamibe belekezdeni, ne kerülj a szemem elé; a Dobos bácsi
49350  II,  77     |                       ne kerülj a szemem elé; a Dobos bácsi keze örökké
49351  II,  77     |                       tudott semmit. Nem volt a léhaságok embere, ha tudott
49352  II,  77     |                       az õ elméje, mint aminõ a betûk összerakásának hiú
49353  II,  77     |                       sem mozdul odább.~Ennek a segítségére ugyan nem lehetett
49354  II,  77     |                    színben láttam magam elõtt a jövõt, amidõn ki fog sülni
49355  II,  77     |                        Hüm, fiam. Hát itt van a Meluzina históriája. A feleségem
49356  II,  77     |                    van a Meluzina históriája. A feleségem olvasmány-könyve,
49357  II,  77     |         olvasmány-könyve, olyat nem evett még a professzorod sem. Ha ezt
49358  II,  77     |                     elolvasod, okosabb leszel a sárospataki püspöknél. A
49359  II,  77     |                      a sárospataki püspöknél. A feleségem tizenkilencedszer
49360  II,  77     |                     tizenkilencedszer olvasta a múlt héten, és már is nincs
49361  II,  77     |                     és már is nincs maradásom a megnövekedett elméjétõl,
49362  II,  77     |                 megnövekedett elméjétõl, mire a huszonötödikszer kérõdzik
49363  II,  77     |                kérõdzik végig rajta, meglásd, a kassai káptalan is odább
49364  II,  77     |                 káptalan is odább költözködik a tõle való tartózkodásában.~
49365  II,  77     |                     Megszereztem s elolvastam a Meluzinát. Ez a szép hölgy
49366  II,  77     |                    elolvastam a Meluzinát. Ez a szép hölgy vitt be az irodalomba.~
49367  II,  77     |                       elsõ »ismeretségem«. Ez a »viszony« mindig gátja volt
49368  II,  77     |                      gátja volt haladásomnak.~A szép »Meluzina históriája«
49369  II,  77     |                    irodalmi dolgozatra került a sor, annyi tündöklõ szóvirág
49370  II,  77     |                  szóljon.~- Nagy fantaszta az a te Dobos bátyád... No, mindegy,
49371  II,  77     |                      ízlésem, sokat tanultam; a megszégyenítéstõl való félelmem,
49372  II,  77     |                     észreveszi: honnan vettem a pávatollakat, megedzé lankadó
49373  II,  77     |                    tudni.~Egy év múlva, midõn a saját versemet olvastam
49374  II,  77     |                    saját versemet olvastam el a közvizsgán, Szeremley édesen
49375  II,  77     |                  bácsi, valahányszor megfogod a tollat.~És ez nekem nagyon
49376  II,  77     |                  Féléve már, ahogy kikísértük a temetõbe. Hiszen a tiszteletes
49377  II,  77     |                 kikísértük a temetõbe. Hiszen a tiszteletes tanár úr is
49378  II,  77     |                     Levett kalappal ballagott a koporsója után.~
49379  II,  78     |                                        LÁTTAM A FELESÉGEMET~1878~Tegnapelõtt,
49380  II,  78     |                      aminthogy nem is búsult) a kerület miatt, tegye büszkévé
49381  II,  78     |              mosolyogva:~- Már iszen sokat ér a szép szó is; hanem hát azt
49382  II,  78     |                       döglött oroszlánnak.~Ez a mondat maga megér egy választókerületet.~
49383  II,  78     |                  mondjuk, hogy már nem bírjuk a nagy adó terhét, az átkos
49384  II,  78     |                        az átkos kormány, mint a saskeselyû vájja májunkat,
49385  II,  78     |               saskeselyû vájja májunkat, mint a pióca szopja vérünket, mint
49386  II,  78     |                       tapossa jogainkat, mint a kakukk idegeneket költ ki
49387  II,  78     |                      nyugalmas halottak, akik a föld alatt pihennek, megszabadulva
49388  II,  78     |                  megszabadulva örökkön-örökre a Tisza-politika átkaitól;
49389  II,  78     |                 olvasóim, mennyire megijedtem a múl napokban Budapesten,
49390  II,  78     |                   eleven ember kezembe veszem a klubban a Pester Lloyd-ot
49391  II,  78     |                      kezembe veszem a klubban a Pester Lloyd-ot és azt olvasom
49392  II,  78     |                      és azt olvasom ki belõle a Fremden-liste-ban, hogy
49393  II,  78     |                     én feleségem?~Megtörültem a szemeimet; talán nem jól
49394  II,  78     |                        talán nem jól olvastam a nevet. Ott volt biz az,
49395  II,  78     |                 olvasható betûkkel. Föltettem a monoklimat; mégis úgy volt!~
49396  II,  78     |                       közülök tizennégy éves, a másik hetvenhat, a keresztnevet
49397  II,  78     |                      éves, a másik hetvenhat, a keresztnevet meg pláne csak
49398  II,  78     |                 emlékezhetik mindenre, de már a házassági aktusra mégis
49399  II,  78     |              hihetõleg Hymen hírt is írt róla a Napló-ban.~Szerencsére épp
49400  II,  78     |                    épp e pillanatban nyit rám a szomszéd teremtõl Somogyi
49401  II,  78     |                szomszéd teremtõl Somogyi Ede, a Magyar Lexikon szerkesztõje.~-
49402  II,  78     |                   menne magához feleségül?~Ez a válasz tökéletesen megnyugtatott.
49403  II,  78     |                   egész nyugodtan indultam el a Váci utcai aszfaltra, fiatal
49404  II,  78     |                   kedélyhangulattal nézegetni a világ legszebb hölgyeit,
49405  II,  78     |                     mindig fúrta oldalamat az a név. - Akik ösmernek, tudják
49406  II,  78     |                      Vissza kezdtem emlékezni a világ valamennyi szórakozott
49407  II,  78     |                      Byronra, akit esernyõvel a feje fölött a legnagyobb
49408  II,  78     |                      esernyõvel a feje fölött a legnagyobb záporesõben azzal
49409  II,  78     |               csatolhatná az esernyõt, hiszen a nap süt.~- Köszönöm, Sir -
49410  II,  78     |                         Köszönöm, Sir - mondá a poéta, lecsattantva a parapli
49411  II,  78     |                   mondá a poéta, lecsattantva a parapli bordáit -, ön igazán
49412  II,  78     |                       végtelenül szórakozott.~A szellemes Trenville marquis
49413  II,  78     |                   szellemes Trenville marquis a XVI. században egyszer sürgõs
49414  II,  78     |                egyszer sürgõs ügyben hazajött a lakására. Palotája lépcsõin
49415  II,  78     |                esetben hát - gondolja magában a szórakozott marquis - én
49416  II,  78     |                       ennél is szórakozottabb a Vas Gereben íródiákja, aki
49417  II,  78     |                   íródiákja, aki másfél óráig a saját lába helyett a szomszédja
49418  II,  78     |                    óráig a saját lába helyett a szomszédja lábát vakarta,
49419  II,  78     |                   csudálkozott mellette, hogy a viszketés mégsem múlik.~
49420  II,  78     |                       viszketés mégsem múlik.~A legkülönb eset azonban mégis
49421  II,  78     |                  legkülönb eset azonban mégis a madame Staël-é, ki I. Napóleonnak
49422  II,  78     |                    akart fõzni, de nem értvén a fõzéshez, kikereste a szakácskönyvben:
49423  II,  78     |                  értvén a fõzéshez, kikereste a szakácskönyvben: hány másodpercig
49424  II,  78     |                    hány másodpercig legyen az a forró vízben. Megtalálta,
49425  II,  78     |              pontossággal egyik kezébe vette, a másikba pedig a tojást,
49426  II,  78     |                 kezébe vette, a másikba pedig a tojást, s mikor a víz habhegyeket
49427  II,  78     |                       pedig a tojást, s mikor a víz habhegyeket hányva zajongva
49428  II,  78     |                      azt, hogy mikor telik le a hetven perc, feszült figyelemmel
49429  II,  78     |                     feszült figyelemmel nézte a - tojáson.~Ha mindezeken
49430  II,  78     |                        tojáson.~Ha mindezeken a nevezetes személyiségeken
49431  II,  78     |            szórakozottságomban megházasodtam.~A sors csodálatos véletleneket
49432  II,  78     |                   produkál néha-néha. Egyszer a Nógrád megyei vicispánnal
49433  II,  78     |               kiszálltunk az indóháznál, hogy a Bika szálloda felé igyekezzünk,
49434  II,  78     |                   Elveszti kee az óráját, hé!~A vármegye hatalmas vicispánja,
49435  II,  78     |               vicispánja, aki azt hiszi, hogy a végítélet napján még az
49436  II,  78     |                        rá sem hederített erre a tiszteletlen beszédre, hanem
49437  II,  78     |                      s meglepetve látom, hogy a fekete gérokkja hátulsó
49438  II,  78     |                  kiáltám -, egy óra van hátul a kabátgombján.~Az öreg hirtelen
49439  II,  78     |                    hogy ezennel átruházom rád a vicispánságot, hogy legyen
49440  II,  78     |                    hogy legyen akkora nagy úr a világon, aki engem elfogathasson.~
49441  II,  78     |             elfogathasson.~Végre is rájöttünk a csodálatos esemény nyitjára,
49442  II,  78     |                   esemény nyitjára, az öregúr a pesti indóházban, midõn
49443  II,  78     |                       pesti indóházban, midõn a nagy tumultusban a böröndje
49444  II,  78     |                      midõn a nagy tumultusban a böröndje után lehajolt meg
49445  II,  78     |                     az órát. Így történhetett a dolog. A legkomikusabb benne
49446  II,  78     |                     Így történhetett a dolog. A legkomikusabb benne a debreceni
49447  II,  78     |                  dolog. A legkomikusabb benne a debreceni cívis megütközése,
49448  II,  78     |                  nézhette az öreget, hogy még a kabátja hátulján is órát
49449  II,  78     |                    valószínûséget kölcsönözve a hihetetlennek, s mély borzadással
49450  II,  78     |                     bolyongtam föl s alá; még a Sárkány kirakata sem érdekelt,
49451  II,  78     |                    Magyarország négy szépe és a legszebb ötödik, a rangon
49452  II,  78     |                   szépe és a legszebb ötödik, a rangon aluli.~Többször elindultam
49453  II,  78     |                 visszahökkentett; hátha mégis a feleségem - s ez esetben
49454  II,  78     |                     asszony!~Elfogta lelkemet a keresztény felebaráti részvét.~
49455  II,  78     |                  adósságot csinálni - többet.~A kapust nem találtam az üveg-köpönyegjében,
49456  II,  78     |                     üveg-köpönyegjében, hanem a fõpincér szemben jött velem
49457  II,  78     |                   fõpincér szemben jött velem a lépcsõrõl.~- Sie! - ordítok
49458  II,  78     |                  Zimmer ist die Frau von...~- A Nr. 14-ben.~- Hogy tudja
49459  II,  78     |                      hisz még meg sem mondtam a nevét?~A pincér a kutya-filozófiánál
49460  II,  78     |                      meg sem mondtam a nevét?~A pincér a kutya-filozófiánál
49461  II,  78     |                     mondtam a nevét?~A pincér a kutya-filozófiánál fogva
49462  II,  78     |                      logikának, bekopogtattam a 14. számú ajtón. Egy magas,
49463  II,  78     |                      ön neve?~Megmondtam neki a nevemet és kémleltem a lesújtó
49464  II,  78     |                   neki a nevemet és kémleltem a lesújtó hatást, melyet az
49465  II,  78     |                     Jánosnak hínak, ami pedig a legközönségesebb név az
49466  II,  78     |                     Monarchiában.~- Nos uram, a nevét hallottam, hanem a
49467  II,  78     |                      a nevét hallottam, hanem a fölvilágosításból még semmit...~-
49468  II,  78     |                           Ellenkezõleg! Éppen a nevemben van a fölvilágosítás.~-
49469  II,  78     |            Ellenkezõleg! Éppen a nevemben van a fölvilágosítás.~- Nem értem...~-
49470  II,  78     |                      úgy viseli magát, mintha a feleségem lenne.~- Meg van
49471  II,  78     |                      vagyok.~- Így van beírva a kapusnál?~- Nagyon természetesen.~-
49472  II,  78     |                    rohantam felvilágosításért a kapushoz.~Az én feleségemnek
49473  II,  78     |                       semmi nyoma. Fölhánytuk a vastag vendégkönyvet. Sohasem
49474  II,  78     |                  milyen módon jutott be mégis a Pester Lloydba?~*~Töprengésem
49475  II,  78     |                   szûnt meg. Visszafelé jövet a kupéban is erre gondoltam.
49476  II,  78     |                elnevette magát.~- Hol állt az a Frau von szó. Ugye a sor
49477  II,  78     |                       az a Frau von szó. Ugye a sor végén?~- Ott.~Azután
49478  II,  78     |           megkérdezett, hol voltam szállva.~- A London-ban.~- Egyszerû az
49479  II,  78     |              London-ban.~- Egyszerû az egész. A Pester Lloyd nyomdájában
49480  II,  78     |                      Pester Lloyd nyomdájában a London szálloda listájából
49481  II,  78     |                     szálloda listájába, éppen a Frau von alá.~
49482  II,  79     |                    Sennyei Pálnak kell lennie a legtehetségtelenebb embernek,
49483  II,  79     |                     azóta kezdek kevély lenni a talentumomra.~De sohasem
49484  II,  79     |                    sohasem lyukadt ki belõlem a büszkeség olyan nagy mértékben,
49485  II,  79     |               kifejlettebb koponyám van, mint a Sennyei Pálé!~Szegény professzorom,
49486  II,  79     |                    Kossuth apánk megtette azt a juxot, hogy folyékony dikciókat
49487  II,  79     |                   folyékony dikciókat tartott a brit parton, a hosszú tengeri
49488  II,  79     |              dikciókat tartott a brit parton, a hosszú tengeri úton a szótárból
49489  II,  79     |                 parton, a hosszú tengeri úton a szótárból és a nyelvmesterektõl
49490  II,  79     |                   tengeri úton a szótárból és a nyelvmesterektõl elsajátítván
49491  II,  79     |                     nyelvét. S tanítómesterem a kisasszonyok lábikrái voltak.~
49492  II,  79     |                    azt mondják, hogy az ember a fejétõl kezdõdik. Nem igaz!
49493  II,  79     |                   fejétõl kezdõdik. Nem igaz! A lábától kezdõdik. S Lenhossék
49494  II,  79     |                     okosabban tenné talán, ha a szép asszonyok lábait méregetné,
49495  II,  79     |           celebritások koponyáit.~Mert ha nem a lábak következnének elõbb
49496  II,  79     |                     lábak következnének elõbb a fejeknél, hogyan lett volna
49497  II,  79     |                   lett volna lehetséges, hogy a három miss a lábaival annyi
49498  II,  79     |                 lehetséges, hogy a három miss a lábaival annyi fõt megzavarjon?~
49499  II,  79     |                       fõt megzavarjon?~Miután a nyájas olvasó a misseket
49500  II,  79     |                        Miután a nyájas olvasó a misseket még talán nem ismeri,