bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

    1   1,  1     |                 Rettenetes nagy tudomány volt! Az egész család jóllakott vele
    2   1,  1     |                         pap lesz! - mondogatta az öreg Gyurka bácsi, égő pipája
    3   1,  1     |                        azok a rablóhistóriák!~…Az ember odaáll a puszták végtelenébe,
    4   1,  1     |                elkiáltja magát: »Itt én vagyok az úr!« - aztán megadóztatja
    5   1,  1     |                  megadóztatja és megjutalmazza az utasokat, mint egy király
    6   1,  1     |                      diáknak ünnepi öltözetre. Az aztán a valami! Hát még
    7   1,  1     |                        aztán a valami! Hát még az az ezer cifrábbnál cifrább
    8   1,  1     |                     aztán a valami! Hát még az az ezer cifrábbnál cifrább
    9   1,  1     |                        cifrább veszedelem, mit az igazi betyár hetyke legénykedéssel
   10   1,  1     |                   zsandár markába, s mikor már az azt hiszi, hogy kezében
   11   1,  1     |                      még gyorsabban nőtt benne az a kimagyarázhatatlan vágy:
   12   1,  1     |                    szelíd, szófogadó fiú volt, az egész falu mutatónak szokta
   13   1,  1     |                mutatónak szokta felhozni; maga az apja is, Kerekes Miklós,
   14   1,  1     |                   lehetne õ még a falu bírája? Az igaz, hogy az apja csak
   15   1,  1     |                     falu bírája? Az igaz, hogy az apja csak egyszerû földhözragadt
   16   1,  1     |                   egyszerû földhözragadt béres az uraságnál, de hát jó az
   17   1,  1     |                        az uraságnál, de hát jó az Isten, jót ád, ami alul
   18   1,  1     |                   Isten, jót ád, ami alul van, az jöhet felülre!~S Jancsi
   19   1,  1     |                     sora lelkébe fúródik. Csak az egy dolog tûnt fel sokaknak,
   20   1,  1     |               foltozott mellényt hordott, s ha az isteni tiszteletre ment
   21   1,  1     |                       issza el, mint a többi.~»Az onnan van, mert még nincs
   22   1,  1     |                      szeretõje.«~Késõbb azután az is akadt, csak utána kellett
   23   1,  1     |                  mégiscsak úgy nézett ki, mint az ágrólszakadt.~A földesúr
   24   1,  1     |                     uram. Nagyon szegény ember az édesapám.~- Hát a magad
   25   1,  1     |                       Könyvre, nagyságos uram!~Az öreg földesúrnak olyan jólesett
   26   1,  1     |                        teszed, fiam! Többet ér az a cifra szûrnél.~És azután
   27   1,  1     |                        s ezzel fel volt avatva az új hivatalba.~Aztán megint
   28   1,  1     |                      ruházatján is meglátszott az új szolgálat, szép kerek
   29   1,  1     |                          Molnár Erzsikéét.~Ezt az egyet is talán csak úgy
   30   1,  1     |                     azokban a könyvekben, hogy az igazi betyárnak nincs kedvese,
   31   1,  1     |                      törõdni vele, ha elhervad az elhagyott, mézétõl megfosztott
   32   1,  1     |                    megfosztott virág. Mert jaj az olyan betyárnak, aki egy
   33   1,  1     |                        aki egy virághoz tapad! Az lépre kerül. Rigó Ferkót
   34   1,  1     |                      Meg is tudta nemsokára.~*~Az öreg Gyurka bácsi, aki testvérbátyja
   35   1,  1     |                      olvasott, aztán felnézett az öreg szemeibe:~- Huszonegy.~-
   36   1,  1     |                    mondója vagyok, öcsém, hogy az Úristen nem azért teremtette
   37   1,  1     |                   Úristen nem azért teremtette az embert, miszerint egész
   38   1,  1     |                       a csízió nem egyéb, mint az, hogy addig kell a körtét
   39   1,  1     |                   fáról, míg meg nem rothad.~- Az ugyan nem sokból áll. Aztán
   40   1,  1     |                    legény vagyok én ahhoz: nem az én számomra érik az meg.
   41   1,  1     |                        nem az én számomra érik az meg. Sohasem egyezne bele
   42   1,  1     |                     egyezne bele házasságunkba az apja. Aki azt gondolja magáról,
   43   1,  1     |                        hogy õ »a világ eleje«. Az lehetetlen…~Az öreg Gyurka
   44   1,  1     |                   világ eleje«. Az lehetetlen…~Az öreg Gyurka bácsi nagy nyomatékosan
   45   1,  1     |                  pipaszárból.~- Tanuld meg azt az egyet, öcsém, hogy a huszárregula
   46   1,  1     |                     asszony a pitvarajtóból:~- Az ám, édes Jancsim! Új borra
   47   1,  1     |                           Ne beszéljenek nekem az ilyenrõl többé; nem lehet
   48   1,  1     |                                  Midõn egy nap az urasági leveleket és hírlapokat
   49   1,  1     |                  csinál velök.~Ahogy hazatért, az volt a legelsõ szava Jancsinak:~-
   50   1,  1     |                      ki egyszerre fejében érzi az egész geográfiai tudományt,
   51   1,  1     |                       talán észre is vette biz az, hanem nem akarta mutatni,
   52   1,  1     |                           Azt, hogy áldjon meg az Isten!~- Csak nem viszi
   53   1,  1     |                       Csak nem viszi el kendet az ördög? - pattant fel a leány,
   54   1,  1     |                    nézett a legény arcára: ott az volt írva, hogy nem hazudik.~-
   55   1,  1     |                     szeret engem.~- Verjen meg az igazságos Isten, ha nem
   56   1,  1     |             hasonlított Erzsikéhez.~- Itt van. Az édesanyámtól kaptam. Emlékezzen
   57   1,  1     |                      erõszakkal bontakozott ki az ölelõ karokból.~»Áldjon
   58   1,  1     |                    ölelõ karokból.~»Áldjon meg az Isten!«~A kerítésen kívül
   59   1,  1     |                       A kerítésen kívül azután az jutott eszébe, hogy õ hûséget
   60   1,  1     |                        húzza vadul a kalapját, az egyik kezét szívéhez szorítja,
   61   1,  1     |                       hold éppen odavilágított az arcára; milyen kedves, áldott
   62   1,  1     |                    hátulsó kijáráson keresztül az urasági istállók felé.~Az
   63   1,  1     |                      az urasági istállók felé.~Az istálló küszöbén feküdt
   64   1,  1     |                        istálló küszöbén feküdt az igás kocsis. Jancsi felköltötte
   65   1,  1     |                      érte!~Világos, hogy ennek az utolsó mondatnak következtében
   66   1,  1     |              következtében nyomban elkotródott az igás kocsis, Jancsi pedig
   67   1,  1     |                    kocsis, Jancsi pedig bement az istállóba, kivezette a legszebb
   68   1,  1     |             csizmasarkával a tüzes ló hasát, s az olyan kevélyen ficánkolt
   69   1,  1     |                       igazi, valóságos betyár.~Az urasági kastély alig volt
   70   1,  1     |                   szárnya ki volt nyitva.~- Ki az? - kérdé a nagyságos úr
   71   1,  1     |                       forintot itt hagyok érte az ablakban, a többivel adós
   72   1,  1     |                 kívánok nagyságodnak!~A legény az ablakba dobta a kendõ csücskében
   73   1,  1     |                    leírva! Nagyon szomorú élet az a valóságban!~A könyv csak
   74   1,  1     |                       elõl nem menekedett meg, az pedig jobban kínozta, mint
   75   1,  1     |             megemlíteni, hogy a legfõbb bírót, az Istent, nem csalta meg,
   76   1,  1     |                       kár azokból a könyvekbõl az ilyet kihagyni, mert az
   77   1,  1     |                        az ilyet kihagyni, mert az ostoba ember fel sem éri
   78   1,  1     |                     kezére ragadt vért lemossa az erdõ patakjában és aztán
   79   1,  1     |                  kegyelemképp bír mindenkitõl, az Istentõl s az embertõl.
   80   1,  1     |                     mindenkitõl, az Istentõl s az embertõl. Mi élvezetet talál
   81   1,  1     |                        ember talán megvehetne. Az õ keze el van átkozva annyira,
   82   1,  1     |                      van átkozva annyira, hogy az arany is fává változik benne.~
   83   1,  1     |                   bizony igazán nagyon szegény az, akinek a sorsán nem akkor
   84   1,  1     |                    legény, csak inas; mert hát az is olyan mesterség, mint
   85   1,  1     |                       mesterség, mint a többi. Az elejérõl kell kezdeni.~No,
   86   1,  1     |                         Kikirics«-csárdában, s az árából megitták a barátság
   87   1,  1     |                    Egészen a maga rendén ment. Az elején atyafiságosan összecsókolództak,
   88   1,  1     |                        verték egymást. Ez volt az ünnepélyes felvétel.~Jancsi
   89   1,  1     |                        Ami pedig fejét illeti, az magától is begyógyul.~Nyolcan
   90   1,  1     |                  Nyolcan voltak a társaságban, az egyik elvetemedettebb a
   91   1,  1     |                   üssék egy kicsit, ki törõdik az ilyen csekélységgel? A zsiványnak
   92   1,  1     |                   lehet és ahogy lehet.«~Ehhez az elvhez ragaszkodtak is ám
   93   1,  1     |                         No, de természetes is, az asztag alatt szedni a kalászt.
   94   1,  1     |                     ölébe.~»Nem lehet, ez csak az igazi élet!« - súgta egy
   95   1,  1     |            engedelmeskedett e hangnak: úr volt az fölötte.~Egypár kirándulásban,
   96   1,  1     |                     megbízni. Hiába, újonc még az ember.~Lõn azonban, hogy
   97   1,  1     |                        osztván magukat, lesték az utazókat, megállapítván
   98   1,  1     |                       lassanként a szekerek és az utazók; az a legalkalmasabb
   99   1,  1     |                       a szekerek és az utazók; az a legalkalmasabb idõ a dologra.~
  100   1,  1     |                    orgazdának csapott fel ezen az estén; bebújt a sötéten
  101   1,  1     |                  következõ éles fütty hangzott az erdõ alsó részébõl. »Baj
  102   1,  1     |                        tüskön-bokron keresztül az erdõnek.~Jó sokáig szaladhattak
  103   1,  1     |                     aztán derék. Nézzetek oda.~Az úton, amennyire a homályban
  104   1,  1     |                    Jancsi, távolabb megkerülöd az utat és a túlsó oldalról
  105   1,  1     |                  kigondolni.~Jancsi megkerülte az utat és várt a jelre.~A
  106   1,  1     |                       nagyon hasonlított ahhoz az egyszerihez. Talán kísértõ
  107   1,  1     |                     Olyat csak egyszer hallott az életben, de az is elég volt
  108   1,  1     |                 egyszer hallott az életben, de az is elég volt egy egész életre…~
  109   1,  1     |                   rablótusát egy percre. De ez az egy perc is elég volt, hogy
  110   1,  1     |                        rája. De ez nem minden. Az öregembert egy fiatal leány
  111   1,  1     |                        a leány Molnár Erzsike, az öregember pedig az apja…~
  112   1,  1     |                    Erzsike, az öregember pedig az apja…~Jancsi reszketve takarta
  113   1,  1     |                      kezd. Rettenetes bomba ez az egy szó, melynek hallatára
  114   1,  1     |                       hanem elviszi haza; mert az édesanyja arra tanította
  115   1,  1     |             megbecsülni, nem érdemes a sokra«.~Az pedig nagyon elbúsította,
  116   1,  1     |                elbúsította, hogy eszébe jutott az édesanyja mondása. Szegény
  117   1,  1     |                      asszony! Szegény asszony!~Az édesanyjáról azután eszébe
  118   1,  1     |                   csendes alacsony házikó… meg az a magas eleven sövény is
  119   1,  1     |                  sövény is a szomszéd kertjén… Az eleven sövény mellett egy
  120   1,  1     |                    Vagy nyugotra, vagy keletre az én elveszett fiamhoz! Vigyél
  121   1,  1     |                        szerelmesek üdvözletét, az anyák sóhajtását, ahová
  122   1,  1     |                      lenni, akire büszke lehet az õ anyja.~- Azt teszem.~Megfordult.
  123   1,  1     |                     volt, de õ jól ismerte már az erdõt, biztos, sietõ léptekkel
  124   1,  1     |                    voltak már. Aki utána jött, az is szaladott.~Egyszerre
  125   1,  1     |                         mikor egyszerre kibújt az ezüstfényû hold, szelíd
  126   1,  1     |                     rebegé:~- Hiszen kegyelmed az, Gyurka bácsi!~A másik alak
  127   1,  1     |                     veszi észre magát, hogy »õ az úr itt«.~- Persze, hogy
  128   1,  1     |                       nem járok lesütött fõvel az emberek között, hanem elviszem
  129   1,  1     |                        kard ugyan nem volt ott az oldalán, de õ azt mindig
  130   1,  1     |                     odaképzelte) és megmutatom az embereknek otthon, hogy
  131   1,  1     |                        embereknek otthon, hogy az öreg huszár nem tûr meg
  132   1,  1     |                  becsületes ember volt mindig.~Az ifjú lankadtan támaszkodott
  133   1,  1     |                     egészen másként nézett ki! Az aztán a valami, aki így
  134   1,  1     |                        azt a könnycseppet, ami az öreg huszár szemeibõl esett
  135   1,  1     |                       és felemelte a két ujját az égre.~- György bátyám, hallgasson
  136   1,  1     |                       hallgasson meg. Esküszöm az élõ istenre, hogy még eddig
  137   1,  1     |                     egy mindent látó isten van az égben. Nem azért mondom
  138   1,  1     |                        felõlem. Mondja meg ezt az édesanyámnak is!~- Majd
  139   1,  1     |                      ki.~- Most már öljön meg, az istenre kérem. Minek éljek
  140   1,  1     |                        kérem. Minek éljek még.~Az öreg huszár csak nézte egy
  141   1,  1     |                       hazájának, hogy elfutott az ellenség elõl.~Nem volt
  142   1,  1     |                        ellenség elõl.~Nem volt az valami nagyon régen. Hanem
  143   1,  1     |                        s kinek egy sebhely van az arcán s egy rendjel a mellén.~
  144   1,  1     |                 idõkben?~A korcsmáros kint áll az ivó ajtajában s nagyot emelint
  145   1,  1     |                        Icig szomszéd! Él-e még az öreg Kerekes Miklós? - kiált
  146   1,  1     |               szekérrõl, azután sietve megy be az ivón keresztül a másik szobába,
  147   1,  1     |                   szuszogó pipájával bajlódik. Az az átkozott nedves dohány
  148   1,  1     |                szuszogó pipájával bajlódik. Az az átkozott nedves dohány sehogy
  149   1,  1     |                        s csak akkor nézett fel az ómódú kalap alul, amúgy
  150   1,  1     |                    mert hát nem szereti ezeket az új huszárokat. Neki még
  151   1,  1     |                    Gyurka bácsinak nagyon fájt az, hogy ez a gyerek felibe
  152   1,  1     |                    bácsi. Már most legalább ez az egy pozíciója lesz Jancsi
  153   1,  1     |                   érdemeltem ki.~- Na, jó lesz az is… A feleséged nyakára,
  154   1,  1     |               belehánytam a tengerbe.~- Ejnye, az kár volt.~- Micsoda! Csak
  155   1,  1     |                       másik huszárnak azon jár az esze, mint faraghasson le
  156   1,  1     |                  gondol mégis? Ideadná-e nekem az öreg Molnár a lányát? Nem
  157   1,  1     |                      Erzsérõl jót állok, hanem az öreg nem érti a dolgot.
  158   1,  1     |                  Paraszt volt, paraszt maradt; az nem látja be, mennyit ér
  159   1,  1     |                       nagyon szegény ember már az öreg Molnár, úgyhogy nemsokára
  160   1,  1     |                      De menjünk haza. Hogy van az apámuram?~- Nincs itthon.
  161   1,  1     |                       múlt héten is azt mondta az öreg Erzsének, mikor a kérõjét
  162   1,  1     |                        bácsi meg volt fogva.~- Az egészen más! Már a regula
  163   1,  1     |                     Menjünk.~Esteledni kezdett az idõ, mikor a két vendég
  164   1,  1     |                      Otthon voltak mindnyájan. Az öregasszony, ki süketnéma
  165   1,  1     |                      volt, valamit varrogatott az ablaknál, talán a szemfedõjét…
  166   1,  1     |                      szemeit a katonára. Tudj’ az ördög… már a magyar ember
  167   1,  1     |                     hogy meg nem gyulladt tõle az a szent könyv.~- Te vagy
  168   1,  1     |                       a szent könyv.~- Te vagy az, Jancsi öcsém? Bizony, bizony,
  169   1,  1     |                      úgy tett, mintha olvasna, az öregember pedig nagy bunkós
  170   1,  1     |                      Csakhogy attól félek, nem az lesz, akit én akarok.~Ezen
  171   1,  1     |                        is gondolkodni kellett. Az öregember megtörölte izzadó
  172   1,  1     |                     megtörölte izzadó homlokát az inge ujjával, azután azt
  173   1,  1     |                      rabolták el kegyelmednek?~Az öregember hátrasimította
  174   1,  1     |                       hát, hogy hiába heverjen az asztalfiában, od’adtam egy
  175   1,  1     |                   temetésére.~- Meghalt! Ejnye az akasztófáravaló, de ki tudta
  176   1,  1     |                        éppen egy nappal elõbb. Az örökösök pedig tudni sem
  177   1,  1     |                         És el is veszett?~- El az utolsó krajcárig, pedig
  178   1,  1     |                    krajcárig, pedig hát nem is az én pénzem volt, hanem a
  179   1,  1     |              összetákolni. Hidd meg, csak ezen az egy úton bírok megmenekülni
  180   1,  1     |                   koldusbottól.~A huszár arcát az izzadság verte ki e szavak
  181   1,  1     |                    alatt, valami gondolat fõtt az agyában.~- Hátha egy más
  182   1,  1     |                        is van még? Milyen volt az a tarisznya?~- Fekete csíkos,
  183   1,  1     |                          kiáltott fel vidáman.~Az õszhajú ember szemei egyet
  184   1,  1     |                       már azóta meg nem rágták az egerek. Ott van a padláson
  185   1,  1     |                    kegyelmed gyorsan! Siessen, az isten áldja meg, mert abban
  186   1,  1     |                       abban a tarisznyában van az én boldogságom.~György uram
  187   1,  1     |                  Micsoda bolondos huszármondás az? Tarisznyában hordani a
  188   1,  1     |                      Jancsi nyakába borulva. - Az életemet adtad vissza!~-
  189   1,  1     |                      öreg gondolkozik, addig õ az Erzsike szemeit bámulja.
  190   1,  1     |                       Erzsike szemeit bámulja. Az aztán az igazi tündérírás,
  191   1,  1     |                      szemeit bámulja. Az aztán az igazi tündérírás, amit onnan
  192   1,  1     |                       háromezer forintjánál.~- Az életemet adtad vissza! -
  193   1,  1     |                        adtad vissza! - ismétlé az öreg, egyet csavarintva
  194   1,  1     |                    egész mennyország… Erzsike…~Az öreg Mihály bácsi nem szedte
  195   1,  1     |                    boldogok voltak…~- Ez aztán az igazi medálion, ami most
  196   1,  1     |                      bácsi, összeütve bokáját.~Az öreg Mihály bácsi pedig
  197   1,  1     |                     szájából s befogta szemeit az édes álom, miután elõbb
  198   1,  1     |                        ki nagy köhintések közt az öreg. - Mondd meg, hogy
  199   1,  1     |                       meg, hogy jutottál ehhez az íráshoz?~A huszár elsápadt,
  200   1,  1     |                     beszélni.~És aztán elmondá az öregembernek élethíven saját
  201   1,  1     |                        meg élte fordulópontján az értékes tarisznyát… és mindaz,
  202   1,  1     |                     múltból s aminek mindennek az átkozott rossz könyvek az
  203   1,  1     |                      az átkozott rossz könyvek az okai, melyek lassankint
  204   1,  1     |                      búzában a konkoly, de hát az ostoba ember, aki még posztót
  205   1,  1     |               méltóságos urak, ha azok helyett az ártatlan papirosok helyett,
  206   1,  1     |                     mik nem ártottak senkinek, az ilyen könyveket hordatták
  207   1,  1     |                       átmelegedett volna a nép az irodalomért, mint ahogy
  208   1,  1     |                       így meghidegedik iránta.~Az öregember figyelmesen hallgatta
  209   1,  1     |                     egészen nyájassá változott az elbeszélés végén.~Jancsi
  210   1,  1     |                    semmi. Egészen kiszorította az a vén kéz.~*~Jámbor atyámfia!
  211   1,  1     |                      talján öt garasért árulja az ötven krajcáros könyveket,
  212   1,  1     |                         amilyen jóízû, tápláló az egyik, éppúgy valóságos
  213   1,  2     |         virginia-szivar végződik, ott kezdődik az esküdt úr, függőleges vonalban
  214   1,  2     |            szégyenkezik lekonyuló végeivel. Ez az audiat Béla.~A másik asztalnál
  215   1,  2     |                gyakorlatban szeret kirúgni. Ez az amice Ferenc.~A harmadik
  216   1,  2     |                   nincs itt, akkor is itt van. Az esküdteket csak együtt lehet
  217   1,  2     |                    lehet képzelni; azért, hogy az egyik másuva keverődött,
  218   1,  2     |                   szelleme lebeg védangyalként az összehalmozott akták fölött,
  219   1,  2     |             összehalmozott akták fölött, miket az esküdt urak »folyamatba
  220   1,  2     |                     lekeféltetik róluk a port.~Az iroda egy előszobából nyílik,
  221   1,  2     |                        előszobából nyílik, hol az öreg náthás iktató rajzolgatja
  222   1,  2     |                  könyvet« szerkesztené.~Jobbra az ablak mellett a becsületes
  223   1,  2     |            mosolygással hunyorítva egyet-egyet az asztal alá rejtett pálinkás
  224   1,  2     |                      pálinkás butykosra, pedig az az oka, hogy olyan görbén
  225   1,  2     |                   pálinkás butykosra, pedig az az oka, hogy olyan görbén csinálódnak
  226   1,  2     |                   csinálódnak a betűk.~Bezzeg, az irodában egészen más élet
  227   1,  2     |                 virágcserép helyett, de mit ér az, mikor a nyílása szorosan
  228   1,  2     |                valamely bűnügyhöz.~Béla esküdt az első napokban alig bírta
  229   1,  2     |                 palackra téved.~Mint mondanám, az irodában egészen más élet
  230   1,  2     |                 irodában egészen más élet van.~Az előszobai lassúságot itt
  231   1,  2     |                valóságos gyorsaság váltja föl. Az ítéletek teremnek, mint
  232   1,  2     |                        teremnek, mint a gomba. Az amice Feri tolla rohamos
  233   1,  2     |                 gyorsasággal perceg a papíron, az audiat Béla, mialatt balkezével
  234   1,  2     |                ügyvédnépnek, hogy: »onnan ered az igazság«.~Aki az esküdtek
  235   1,  2     |                    onnan ered az igazság«.~Aki az esküdtek e kivételes szorgalmát
  236   1,  2     |                      már csak azért sem válnék az igazságszolgáltatás kárára,
  237   1,  2     |               szolgabírói hivatalnak.~És ebben az a szomorú, hogy - majdnem
  238   1,  2     |                senkinek semmiért, csupán abból az egyszerû okból, mert röstell
  239   1,  2     |                     józan állapotában. Persze, az az ostoba szerencséje van,
  240   1,  2     |                        állapotában. Persze, az az ostoba szerencséje van,
  241   1,  2     |                     mert nem feketének látja-e az ember az õ haját is, pedig
  242   1,  2     |                     feketének látja-e az ember az õ haját is, pedig hát harmadéve
  243   1,  2     |                      szokta kifejezni. Mert ha az embernek egy nap alatt meg
  244   1,  2     |                    nagy prókátor, elegzekválja az ember hajának feketeségét,
  245   1,  2     |                     fog ki a természet, de még az idõ sem. Mintha az is megijedne
  246   1,  2     |                      de még az idõ sem. Mintha az is megijedne a legszájasabb
  247   1,  2     |              Augusztinnal viaskodott valamikor az ötvenes években, amint ezt
  248   1,  2     |                     dolgait: hadd maradjon meg az emléke - magnak.~A ZSÍROS
  249   1,  2     |                  megemészteni.~- Mert sótalan. Az ügyvéd urak nagyon kevés
  250   1,  2     |                        Stuchec!~Stofi bácsinak az a tulajdonsága van, hogy
  251   1,  2     |                         Ebbõl magyarázható meg az a keringõ rágalom, hogy
  252   1,  2     |                      nyújtott át Sásdynak, mit az mohó kíváncsisággal fogott
  253   1,  2     |                   kocsira ülni, fölfüggeszteni az árverés terminusát s hazavitetni
  254   1,  2     |                        hazavitetni magát Gy…ra az orvoshoz.~Az orvos azt mondta,
  255   1,  2     |                       magát Gy…ra az orvoshoz.~Az orvos azt mondta, hogy ez
  256   1,  2     |                        hinté meg porzó gyanánt az átolvasandó irományt.~Ehhez
  257   1,  2     |                       odaígérte a prókátornak. Az egész városban híre futott
  258   1,  2     |                       két gyertyát tettek arra az asztalra, amelyhez este
  259   1,  2     |                   méltóztatott, a három esküdt az eddigi »Stofi bácsi« megszólítás
  260   1,  2     |          meghosszabbodott ábrázattal járt-kelt az utcákon és elbeszélte mindenütt
  261   1,  2     |                   szokta emlegetni. Egyszóval, az ötezer forintos pör megnyerése
  262   1,  2     |                   szenzációt gerjesztett. Csak az volt még a kérdés: van-e
  263   1,  2     |                  kérdés: van-e elég jó ködmene az alperesnek?~Majd meglássuk!
  264   1,  2     |                    bácsi tehát azért jött most az irodába, hogy a törvényszék
  265   1,  2     |                       megbízott Sásdy esküdtet az odakint álló kocsiba ültesse.~
  266   1,  2     |                        esküdt. Lesz dinomdánom az úton, még a szomszéd vármegyében
  267   1,  2     |                   tehertõl menekülendõ, tollát az asztalra vágta.~Béla esküdt
  268   1,  2     |                        három nevezetes személy az öreg, zöld bárkában, melyrõl
  269   1,  2     |                         zöld bárkában, melyrõl az a hír kering a városban,
  270   1,  2     |                      Hej! ha akkor tudta volna az igazságos király, mennyi
  271   1,  2     |                    hogy hát tulajdonképp nem õ az egzekválandó.~Egyet gondolkozik
  272   1,  2     |                       egynek a hátulsó, másnak az elsõ bal lába rongyokba
  273   1,  2     |               karonfogva.~Stofi intett neki, s az csakhamar ott termett az
  274   1,  2     |                       az csakhamar ott termett az elõülésen, Béla mellett.~
  275   1,  2     |                    forró augusztusi levegõben. Az emberek borzalommal vették
  276   1,  2     |                        Minden jó lélek dicséri az urat!~Kéry Bélának egy kulacs
  277   1,  2     |                   bajlódott, kinek különben is az a tulajdonsága van, hogy
  278   1,  2     |                       sóhajtott Stofi bácsi. - Az volt ám a szolgabíró… isten
  279   1,  2     |                       a világ megint.~- Mit ér az? hüm… mikor én már kifordulok
  280   1,  2     |                      szálljunk is le, mert már az én kulacsom oly üres, mint
  281   1,  2     |                       megsimogatta körös-körül az orrát, azután hagyott neki
  282   1,  2     |                   Nagyon udvarias ember volt - az orra iránt.~A »kuruci« csárdában
  283   1,  2     |                     kifüggesztve kellett lenni az árjegyzéknek, akkor még
  284   1,  2     |                    korcsmáros szívesen fogadta az úri vendégeket s behozott
  285   1,  2     |                 szoktak árulni.~- Vigye vissza az egyiket - szólott az ügyvéd -
  286   1,  2     |                    vissza az egyiket - szólott az ügyvéd - én csak feketekávét
  287   1,  2     |                  Legalább jobban elalszik tõle az ember lelkiismerete így
  288   1,  2     |                        ember lelkiismerete így az egzekúció elõtt.~A hosszú
  289   1,  2     |                       egy kócmadzagon. Ugyanaz az alak volt, akit úton-útfélen
  290   1,  2     |                     öreg, hogy megy a »gseft«?~Az öreg zsidó szomorú arcát
  291   1,  2     |                       öreg zsidó szomorú arcát az ügyvéd felé fordítá.~- Nagyon
  292   1,  2     |                      rosszul, tekintetes uram! Az emberek nagyon rászoktak
  293   1,  2     |                     kivenni burnótszelencéjét. Az a jó gondolat megér egy
  294   1,  2     |                      Hiszen éppen magam vagyok az!~Stofi úr kezébõl kiesett
  295   1,  2     |                     tekintetes úr parancsolja.~Az ügyvéd elmosolyodott, és
  296   1,  2     |                       és nem jött alkalmas szó az ajkaira.~Lábas Kálmán pedig
  297   1,  2     |             kezét-lábát! Régi, nagyon régi pör az, még szegény megboldogult
  298   1,  2     |                    kezdõdött. Most ránk mondta az ítéletet a teens vármegye,
  299   1,  2     |                        pörlekedik, nem tud már az arról semmit.~- Fizetõdik
  300   1,  2     |              Egyébiránt anélkül is elvállalnám az õ részét.~- Derék testvér! -
  301   1,  2     |                    forint s járulékai erejéig.~Az öreg zsidó hangosan elkacagta
  302   1,  2     |                    magát. Nagyon tetszett neki az a humorisztikum, hogy õt
  303   1,  2     |                   olyan kék lett dühében, mint az érett szilva. Még így meg
  304   1,  2     |                         barátom. Nem oda Buda! Az ötezer forint felét ön,
  305   1,  2     |                    összes vagyona? Üm. Úgy ám!~Az öreg zsidó egészen elkomolyodott.~-
  306   1,  2     |                       elkomolyodott.~- Itt van az egész vagyona a nyakamban.
  307   1,  2     |                  melyek olyan jól tolmácsolják az õ érzelmeit.~Az a fütyülõ
  308   1,  2     |                   tolmácsolják az õ érzelmeit.~Az a fütyülõ az õ legkedvesebb
  309   1,  2     |                        érzelmeit.~Az a fütyülõ az õ legkedvesebb barátja,
  310   1,  2     |                      szomorúan nyöszörög, mint az éhes gyermekek otthon.~Hanem
  311   1,  2     |                   dallamtalan fütyülés, mintha az öreg zsidó lelke költözött
  312   1,  2     |                       A vén zsidó odébb ballag az úton. Az utolsó ugató kutya
  313   1,  2     |                    zsidó odébb ballag az úton. Az utolsó ugató kutya is már
  314   1,  2     |                        csak ismerni kell, hogy az ember meggazdagodhassék.
  315   1,  2     |                        vidám és csapodár lesz. Az ember szinte hallani véli: »
  316   1,  2     |                 hangosan röhögi el magát, hogy az összes vagyon egy garasos
  317   1,  2     |                       Abból ugyan nem futja ki az ötezer forint. Most Stofi
  318   1,  2     |                     zsidót is, hogy belökhesse az ambitusról egyenesen az
  319   1,  2     |                        az ambitusról egyenesen az ördögök ebédlõjébe. Azok
  320   1,  2     |                     majd kipréselhetnék belõle az ötezer forintot.~Egyébiránt
  321   1,  2     |                   Milliom ördög! - pattant föl az ügyvéd. - Engem nem tesz
  322   1,  2     |                  visszahajolt a kocsiülésen és az egyik felével megkínálta
  323   1,  2     |                     rájuk és - nem mosolygott.~AZ EGZEKÚCIÓ~Estefelé volt
  324   1,  2     |                    EGZEKÚCIÓ~Estefelé volt már az idõ, midõn az ominózus bárka
  325   1,  2     |                Estefelé volt már az idõ, midõn az ominózus bárka Csernavodára
  326   1,  2     |               Csernavodára ért.~Stofi fiskális az órájára tekintett és azt
  327   1,  2     |                tekintett és azt mondta latinul az egyik esküdtnek:~- Hüm!
  328   1,  2     |                 tornyán levõ órának semmi köze az idõhöz. Ostoba falusi óra
  329   1,  2     |                      ügyvéd kivette alattomban az óráját és visszatolta egy
  330   1,  2     |                   egyszerû, mert nincs órám.~- Az ördögbe, ez fontos körülmény,
  331   1,  2     |                        ember kalapja - le volt az egyik oldalára csúsztatva,
  332   1,  2     |                        üveg. Mit keresne itten az olyan luxuscikk? Csak gazdag
  333   1,  2     |                      használja a világosságot.~Az udvar benõve bogánccsal,
  334   1,  2     |                    bogánccsal, kóróval, mintha az is mondta volna: »Minek
  335   1,  2     |                 köpködött erõsen jobbra-balra.~Az esküdtek leszálltak és nézték
  336   1,  2     |                      kellemetlenül ne érintené az ügyvédet. Õ maga azonban
  337   1,  2     |                       szépen megjártam! Nem ér az egész ötezer forint egy
  338   1,  2     |               megtörölte homlokát.~Béla esküdt az átelleni korcsma cégérére
  339   1,  2     |                      elhaló utolsó sóhaja volt az, hol a vihar nyögte el magát
  340   1,  2     |                        melynek bal szögletében az ágyon beteg vénasszony nyögött.
  341   1,  2     |                     Látogatást tesz nemsokára.~Az egyetlen ablaknál tizenhat-tizenhét
  342   1,  2     |                    tudja, mit? Talán szemfödõt az - anyjának!…~És milyen leány!~
  343   1,  2     |                        megtestesült tündérrege az ókorból. Nagy, fekete szemei
  344   1,  2     |                     fekete szemei vannak, mint az éjfél, karcsú, délceg termete,
  345   1,  2     |               zsidóleány kíváncsian pillantott az elegáns úri emberekre; el
  346   1,  2     |                       forint.~Sásdy Feri leült az egy forintra becsült asztalhoz
  347   1,  2     |                      csak ki kellett húzni. Mi az ördögnek lettek volna bezárva?
  348   1,  2     |                     vagyontalanság«, kiütöttek az izzadtság harmatcsöppjei
  349   1,  2     |                  felkelt a székrõl s kikereste az ügyvéd kezét valahonnan
  350   1,  2     |                    összeg õt illetõ felerészét az adósok börtönében üli le.
  351   1,  2     |                   adósok börtönében üli le. Ez az igazság!~Az öregasszony
  352   1,  2     |              börtönében üli le. Ez az igazság!~Az öregasszony szívszaggatóan
  353   1,  2     |                     kezeit s mereven nézett ki az ablak lyukán, Feri pedig
  354   1,  2     |                      Bélának, hogy menjenek ki az udvarra egy kis »kalabriászt«
  355   1,  2     |                        tubákpikszisbõl, melyre az igazság istenasszonya volt
  356   1,  2     |                       volt rajta.~- Igenis, ez az igazság: ötszáznapi börtön.
  357   1,  2     |                    kényelmetlenül érezte magát az általános fölindulás között,
  358   1,  2     |                       mérgesen maga után vágva az ajtót.~Eszter utána rohant
  359   1,  2     |                 kenyerünket? Mi lesz belõlünk?~Az ügyvéd megint egy szippantást
  360   1,  2     |                         Milyen szép volt most!~Az öreg fiskális még sohasem
  361   1,  2     |                 felelni. Erre nincs paragrafus az egész »Corpus Juris«-ban.~-
  362   1,  2     |                     nem gondolok semmire, csak az ötezer forintra.~Az öreg
  363   1,  2     |                       csak az ötezer forintra.~Az öreg róka nagyot hunyorított
  364   1,  2     |                lehetséges! - rebegé a leány.~- Az ördögbe! csakis a lehetségrõl
  365   1,  2     |                     lehetségrõl beszélek!~- Mi az?~- Hüm, üm! Tudja mit, tubarózsám?
  366   1,  2     |                    hogysem tökéletesen elértse az ügyvédet, de azért ösztönszerûleg
  367   1,  2     |                        önkéntelenül szakítá ki az ügyvéd izmos markából.~Az
  368   1,  2     |                      az ügyvéd izmos markából.~Az agglegény mosolygott.~-
  369   1,  2     |                        agglegény mosolygott.~- Az nekem mindegy, aranyos apróságom!
  370   1,  2     |                     amit akar. Ha jön, megírom az okmányt, hogy elállok a
  371   1,  2     |             becsukástól. Ha nem jön, bevitetem az apját. Adok egy óra gondolkozási
  372   1,  2     |                        nézte le tetõtõl talpig az ügyvédet.~- Minek az?~-
  373   1,  2     |                    talpig az ügyvédet.~- Minek az?~- Mint felperesi ügyvédnek
  374   1,  2     |          vagyontalanságot. Punktum!~- Igen, de az a mesterségéhez tartozó
  375   1,  2     |                    freccsentette a tintát szét az asztalon.~- No, jól van,
  376   1,  2     |                esküdtnek.~- Hüm, hihihi! Azért az én költségeimet mégis meg
  377   1,  2     |                        múlva a végrehajtók már az átelleni korcsmában ültek,
  378   1,  2     |                       kell zajt ütni semmibõl: az nekem elvem.~A kocsis jelentette,
  379   1,  2     |                        kérdõleg szegzé szemeit az ügyvédre; Kálmán és Béla
  380   1,  2     |                    barátságosan kezet nyújtott az esküdteknek. Béla erõsen
  381   1,  2     |                     kíváncsi volt és fürkészte az eseményeket. Hogy jutott
  382   1,  2     |                       Hüm! Jó éjszakát kívánok az uraknak. Kutyasötét van,
  383   1,  2     |                     hozzátette:~- Jó éjszakát!~Az világos volt, hogy minél
  384   1,  2     |                       le akarja rázni nyakáról az egész érdemes kompániát.
  385   1,  2     |                       együtt lakott Ferivel, s az nem mozdult, ott maradt.
  386   1,  2     |                        most kezdett nyitogatni az agglegény egyetlen cselédje,
  387   1,  2     |                   hazamenni, ügyvéd úr!~- Hüm! az egészen a maga dolga. Én
  388   1,  2     |                    önnel?~- Ez meg már egészen az én dolgom.~- Nem egészen,
  389   1,  2     |                 Beszéld el, miért jöttél ezzel az úrral?~Stofi bácsi dühös
  390   1,  2     |                      vizsgálatot tartani éjjel az ember ellen, a saját lakása
  391   1,  2     |                      beszélni:~- Azt mondta ez az úr, hogy nem csukatja be
  392   1,  2     |                     mindent komolyan venni. Ez az én elvem. Aztán egy tûznél
  393   1,  2     |                 beszélek én!~A magyar nyelvnek az a szép szerény tulajdonsága
  394   1,  2     |                 szerény tulajdonsága van, hogy az mindig veszedelmet jelent,
  395   1,  2     |              megszeppent, hanem még megkísérlé az ellenállást.~- Quid quid?
  396   1,  2     |                     milyen jogon vinné el maga az én szerzeményemet?~A kis
  397   1,  2     |                  szobából állott, melyek közõl az elsõ hálószobának volt berendezve,
  398   1,  2     |                        Mert van olyan mozzanat az emberi életben, ahol a gondolkozó-tehetség
  399   1,  2     |             gondolkozó-tehetség is megzsibbad, az érzés megmerevedik, az ész
  400   1,  2     |                         az érzés megmerevedik, az ész pedig ideiglenesen szintén
  401   1,  2     |                lemondását.~Feri rácsukta volna az ajtót, de nem volt a szobán
  402   1,  2     |                         hogy kivezette Kálmánt az udvarra.~- No pajtás, mit
  403   1,  2     |                       kell õrizni. Azt kívánja az emberség.~Kálmán megnyomkodta
  404   1,  2     |                     ünnepélyes hangon mondá:~- Az már igaz!~Feri meggyújtott
  405   1,  2     |                    tüzénél lássa Kálmán arcát. Az õszinteség beszélt róla.~-
  406   1,  2     |                      odahelyezte mind a kettõt az ajtó oszlopjaihoz a padozatra.~-
  407   1,  2     |                       aztán keresztbe fektette az ajtó elõtt, a két kísérteties
  408   1,  2     |                      magát és attól félt, hogy az álom majd elnyomja a valóságot.~
  409   1,  2     |               fölkönyökölt ágyában és kibámult az ablakon a holdra, és most
  410   1,  2     |                     utána. Nagyon szép látvány az. Az éj ragyogó szemû lámpája.
  411   1,  2     |                        Nagyon szép látvány az. Az éj ragyogó szemû lámpája.
  412   1,  2     |                    röpködõ bogár zirzegésében. Az ember megfelel a holdnak
  413   1,  2     |                  oráció volna, mely fölött még az az elõnye is van, hogy a
  414   1,  2     |                      volna, mely fölött még az az elõnye is van, hogy a lapok
  415   1,  2     |                       hogy hûvös levegõ hat be az ablakon, megfázhatik, megbetegedhetik.
  416   1,  2     |                       takarózott a paplan alá. Az a bolondság történt vele,
  417   1,  2     |                kisleányból, ha õ megbetegednék az éjjel? pedig arról a kisleányról
  418   1,  2     |                 Visszaküldje a szülõihez? Nem! Az annyi volna, mint a nyomor
  419   1,  2     |                        gondoskodnia kell. Csak az a kérdés, miképp gondoskodjék
  420   1,  2     |                        belõle énekesnõ.~Reggel az volt legelsõ dolga Ferencnek,
  421   1,  2     |                        képezze ki énekesnõnek.~Az igazgató derék, joviális
  422   1,  2     |                       különbséget tudott tenni az emberek közt: »Azok, akik
  423   1,  2     |                    úrnak.~Sásdy arca sugárzott az örömtõl.~- Vigyázzon rá,
  424   1,  2     |                     ennek a leánynak én vagyok az apja.~Aztán Eszterhez fordult.~-
  425   1,  2     |                   szempillái alól. Talán attól az »utoljára« szótól.~- Tegnap
  426   1,  2     |                      ajtód elé, mikor aludtál, az virrasztott fölötted. Azon
  427   1,  2     |                      senki át. Te magad állasz az életben, kell, hogy magad
  428   1,  2     |                        senki. Ez a kard legyen az önérzet.~Ha Feri esküdt
  429   1,  2     |                        kedve telik abban, hogy az emberek szeszélyeibõl minduntalan
  430   1,  2     |                     látszik, hogy neki mindene az a piciny fiatalember; az
  431   1,  2     |                       az a piciny fiatalember; az is elhagyja most, s minden
  432   1,  2     |            Önkéntelenül lehajol és megcsókolja az ifjú kezét, azt a kezet,
  433   1,  2     |                        azok a tentafoltok, mik az apja elleni végrehajtási
  434   1,  2     |                        meg, úgy kapja el kezét az esküdt, s szalad ki a szobából,
  435   1,  2     |                    szalad ki a szobából, hanem az ajtóban hirtelen megfordul,
  436   1,  2     |                       eltanulta saját apjától; az szegény mindig ezzel az
  437   1,  2     |                        az szegény mindig ezzel az egy beszéddel ereszté útnak »
  438   1,  2     |                    Mondtam már, hogy én vagyok az apja. Én felelek mindenért.~-
  439   1,  2     |            mazurka-polka lépésekben lejtett ki az ajtón, s egy félóra múlva
  440   1,  2     |                      talán pontig jutott volna az írásban vagy talán kifogyott
  441   1,  2     |                     Bécsben egymás hátán ültek az emberek, mikor a bálványozott
  442   1,  2     |                 vándor-társaságnál födözte föl az operaigazgató; hanem az
  443   1,  2     |                        az operaigazgató; hanem az nem lehet igaz! Jobban megközelítik
  444   1,  2     |                      igaz! Jobban megközelítik az igazságot azok, kik mûkedvelõ
  445   1,  2     |                        egy egész palotát bérel az Úri utcában, melynek szobáiban
  446   1,  2     |                 nyakába, ha egzekúcióra indul: az egyikben likõr van, a másikban
  447   1,  2     |                      és most már szolgabíró, s az a csúfság történt meg rajta,
  448   1,  2     |                   változott; õ megmaradt abban az örökös egyformaságban, amit
  449   1,  2     |                 megújultak a régi napok.~Mikor az ismeretes irodába benyitunk,
  450   1,  2     |                szolgabírót várja a két esküdt. Az iroda bútorzata nem változott.
  451   1,  2     |                        bútor. Azt is ismerjük. Az a garasos fütyülõ az, melyet
  452   1,  2     |                 ismerjük. Az a garasos fütyülõ az, melyet Gelbstein zsidótól
  453   1,  2     |                    vándorolt télikabát helyén. Az a furcsa kaland pedig, mikor
  454   1,  2     |                  Elmossa a többi kalandok köde az emlékezet elõl. Pedig érdekes
  455   1,  2     |                     igazgatónak, hogy »mi lett az õ lányából?« Azóta már alkalmasint
  456   1,  2     |                   Rókus kórházban. Hja, hiába, az már a világ sorja! Mibõl
  457   1,  2     |                        sorja! Mibõl tanulnának az orvosnövendékek rosszul
  458   1,  2     |                      Hanem nem is kellett írni az igazgatónak; jött valaki,
  459   1,  2     |            beleszületik ezekbe a magyar ember.~Az a valaki, aki elmondta,
  460   1,  2     |                   megérkezett. Béla abbahagyta az írást és földhöz ütötte
  461   1,  2     |                        Kálmán cilinderét, amit az annak a jeléül hozott fején
  462   1,  2     |                        fején alkalmasint, hogy az ökör, ha Bécsbe viszik is,
  463   1,  2     |                    megnyertem a pörömet; hanem az csak mind bliktri. Mondok
  464   1,  2     |                         felelt Kálmán.~- És?~- Az udvari színház legelsõ énekesnõje,
  465   1,  2     |                    színház legelsõ énekesnõje, az imádott M. Alphonsine, egy
  466   1,  2     |                      Alphonsine elõszobájában. Az inasok nagyban megbámulták
  467   1,  2     |                      gnóm azt akarná elhitetni az emberekkel, hogy az õ kabátja »
  468   1,  2     |                  elhitetni az emberekkel, hogy az õ kabátja »egy darabból«
  469   1,  2     |              kisasszony? Beszélni akarok vele.~Az inas megvetõleg nézte le
  470   1,  2     |                õnagysága. Wallenbach Edmund és az öreg Mont-Cenis hercegek,
  471   1,  2     |                  látogatáson.~- De, Bruder, ha az egyiptomi alkirály van is
  472   1,  2     |                 egyiptomi alkirály van is ott, az nekem mindegy. Úgy lenyesem
  473   1,  2     |                      aki megtartja, amit ígér. Az inas átvette névjegyét s
  474   1,  2     |                       bontva, márvány homlokán az ég tisztasága, fekete szemeiben
  475   1,  2     |                    nagyon »fade«. Ez is divat.~Az inas nem bírta bevárni a
  476   1,  2     |                        név mely elõtt lemállik az emberrõl, mint a vakolat,
  477   1,  2     |                     marad meg semmi, csak maga az ember - szerep nélkül~-
  478   1,  2     |                    jelentem.~Alphonsine futott az ajtóhoz, hogy maga vezethesse
  479   1,  2     |                   Hanem abban a percben, amint az ajtóhoz ért, megnyittatott
  480   1,  2     |                     ajtóhoz ért, megnyittatott az sebesen, s belépett - Feri
  481   1,  2     |                      közé, és diskurálni velök az õ modorukban, amihez nem
  482   1,  2     |                     beszédét, mert Alphonsine, az igézõ Alphonsine, kire õ
  483   1,  2     |                       fogta s odavezette közel az úri társasághoz.~- Az én
  484   1,  2     |                    közel az úri társasághoz.~- Az én apám. Van szerencsém
  485   1,  2     |                      fiatalember! - mosolygott az öreg herceg.~Alphonsine
  486   1,  2     |                        kecses bókot csinált, s az elámulástól még mindig szóhoz
  487   1,  2     |                    nagysád olyan vakmerõséget? Az akkor volt. Régen volt,
  488   1,  2     |                    volt, talán nem is igaz már az!~Alphonsine a legyezõjével
  489   1,  2     |                       sokszor gondoltam azokra az idõkre.~- Oh! én is, nagyon
  490   1,  2     |                  voltam. Igyekeztem megtartani az ön tanácsát.~Alphonsine
  491   1,  2     |                       méltóságos termetével.~- Az a kard mindig ki volt vonva
  492   1,  2     |                        mikor a némaság beszél. Az õ szava pedig szent.~A nagy
  493   1,  2     |                    falusi ember elõtt, úgyhogy az volt kénytelen megtörni
  494   1,  2     |                        várták Feri barátjukat, az nem jött vissza a vacsorához.
  495   1,  2     |                vetettek pénzökre. Volt, nincs! Az bizony beleölte magát a
  496   1,  2     |                  szívesen látja a nevezetteket az ünnepélyre otthon, öreg
  497   1,  2     |                       neki ezt a levelet, mert az az ember neki apósa.~Béla
  498   1,  2     |                    neki ezt a levelet, mert az az ember neki apósa.~Béla el
  499   1,  2     |               elköltözött a megye területérõl. Az ördög bírna egy batyus zsidót
  500   1,  2     |                      Gelbsteint keresni.~Annak az embernek ott kell lenni