Rész, Fejezet
1 1, 2 | megírásánál ragadtak rá. S mintha izzó vas égette volna meg, úgy
2 1, 3 | Végighanyatlott egy kereveten és kezét izzó homlokára tapasztá.~»Hiszen
3 1, 4 | égetné az a gyûrû, mintha izzó tûzbõl lenne, mely lassankint
4 1, 13 | Jahodovska karja, mintha izzó kályhacsövet vezetnének
5 1, 13 | rá aranysávot hintett az izzó verõfény. Meneteles partjain
6 1, 16 | alatt.~Mihályi megfogta az izzó kezet.~- Gyere, kis Iliánkám,
7 1, 17 | Mindez rémítõ volt. Az izzó hasábok kísértetiesen világítottak.
8 1, 17 | most már hatalmasra dagadt, izzó karjai átfogták a koporsót.
9 1, 19 | leült vele szemben, állta az izzó szemeknek a ragyogását,
10 1, 19 | homlokára ráncok gyûltek.~A nyár izzó részét a Bécs melletti Badenben
11 1, 20 | flegma, flegma!« Tenyerével izzó homlokára csapott, és állt,
12 1, 21 | a szemeibõl már a tudás izzó parázsa villogott ki. Sugár,
13 1, 23 | jöhessen utána fizetni, egy izzó vasat kezdett paskolni,
14 1, 24 | Fölséges utunk volt Eperjesig, izzó verõfényesen sütött a nap,
15 1, 26 | az inas a konyhából egy izzó vasalóval és nem újságolja~-
16 1, 27 | durva és mégis szerelemtõl izzó hangon hörgé:~- Mimi, Mimi,
17 1, 27 | olvadt, mint a nemes érc az izzó tûzben.~Egyszerre az asztalra
18 1, 28 | szítt; a rézkupak lyikain izzó tûzszemecskék futkároztak
19 1, 29 | legtovább eltartani egy darab izzó parazsat. S mindezeket ott
20 1, 29 | kék szemeiben epekedéssel, izzó tûzzel.~- Lehet-e? - sürgeté
21 1, 31 | úgy, csak a lélegzete volt izzó és gyors. Kupolyi részvéttel
22 1, 31 | Jól eshetett neki: sovány, izzó kezével, talán önkénytelen,
23 1, 34 | Fölszisszent Apró István, mint akit izzó tüzes vassal érintenek.~-
24 1, 35 | nap nem sütött, nem tûzött izzó sugarakkal, majdnem közömbösen
25 1, 35 | A másik mód - súgta s izzó leheletétõl ide-oda röpködtek
26 II, 3 | feleséged. Hüm!~Baroghi izzó homlokát tapogatta meg reszketõ
27 II, 6 | a világ irigysége nagyon izzó volt, nem hûlt ki soha.
28 II, 11 | gyémánt-diadém, egyszerre olyan izzó lett erre a látványra, mint
29 II, 13 | soha - bömbölve hányja az izzó tûzparázst; a tûz magosan
30 II, 60 | Ott feküdt a beteg leány izzó homlokkal, megtört tekintettel.
31 II, 60 | hozzálépett, megcsókolta izzó homlokát, nem hallotta,
32 II, 71 | lángjai megszûntek és csak izzó parázstömeg hever helyettök
33 II, 99 | olvadó pillantása egyszerre izzó szénné nem égeti. Az ellentétek
34 II, 127| olvadó pillantása egyszerre izzó szénné nem égeti, ha meg
35 II, 134| megperzselje a becsületet, mosolyod izzó sebeket fakasszon...~Szörnyû
36 IV, 1 | sebesen lüktetett, odakaptam izzó homlokomhoz, s eltakartam
37 IV, 82 | hamvakon keresztül piroslik az izzó tûzszem, csak néha pattan
38 IV, 128| hasadoznak ki a mennyboltból az izzó vörös pántlikák…~Ilyenkor
39 IV, 129| kandúr macska meresztette rám izzó, vörös szemeit. Huh, de
40 IV, 142| macska ült, szemei helyén két izzó tûzgolyó.~- Eredj el az
41 IV, 149| asszonyka lett, pajzán, izzó vérû, aki még a szentekre
42 IV, 152| nézegette egyenkint, majd izzó ujjával meglökte a bárány
|