Rész, Fejezet
1 1, 1 | öregember pedig az apja…~Jancsi reszketve takarta el szemeit kezével,
2 1, 4 | Erzsike most sem felelt, reszketve nézett atyjára, ki most
3 1, 9 | sem tudja, amint ott áll reszketve a tekintetes vizsgálóbíró
4 1, 9 | gyerekek is ismerték, s reszketve húzták félre a kapuk aljába
5 1, 11 | szeme Apolkát kereste, ki reszketve, halaványan támaszkodott
6 1, 16 | elámulva, megdicsõülve, reszketve.~Két lányka, a virgonc Marikuca
7 1, 18 | ítélet harsonái.~Borcsányi reszketve támaszkodott a falhoz. A
8 1, 22 | a foga összevacogott s reszketve hebegte:~- És meg kell történnie?~-
9 1, 23 | keresztülverõdtek rajta.~No most! Reszketve kezdtem kibontani, mikor
10 1, 25 | szó? - rebegte a grófnõ reszketve.~- Én megutáltam az országot,
11 1, 25 | miközben az indulattól reszketve hörgé:~- No, nézd a kutya
12 II, 7 | vacogott a foga.~A vénlány reszketve bújt a párna alá és arról
13 II, 7 | ide?~A gyámoltalan ember reszketve, félve húzódott az aggszûz
14 II, 18 | Már nincs meg - mondám reszketve.~A tanár úr egyet ordított,
15 II, 21 | vissza fog-e térni az is?~Reszketve ügyelt a toronyóra mutatójára.
16 II, 21 | sziklákról rohanó ár. Örzsike reszketve simult a koldushoz, tagjai
17 II, 25 | nem érdemes sokáig fázni!« Reszketve lapultam a fagyos földhöz.
18 II, 35 | haj ez?~- Dupin! - kiáltám reszketve. - Ez nem emberhaj.~- Ugye
19 II, 65 | együtt szenvedélyét is. Reszketve közeleg azon végzetes táblához,
20 II, 84 | nem udvarol senki; akitõl reszketve fut el minden élõ ember,
21 II, 97 | szakálla csupa zúzmara. Reszketve járult az óriás elé s lábainál
22 II, 101| elhomályosult a világ, s reszketve ereszkedtem vissza helyemre.~
23 II, 117| mernék arra gondolni - rebegé reszketve -, hogy mi valaha... Istenem,
24 II, 119| princ odanézett, elsápadt s reszketve ereszté el a szeretõje karját.~-
25 II, 130| Igazán sajnálom...~Izgalomtól reszketve álltam az ügyész elé, két
26 II, 140| s mint rózsához a lepke, reszketve repült hozzá. Eh, de mi
27 III, 1 | körül, míg a leány sápadtan, reszketve állt ott, hasztalan kísérletekkel
28 III, 2 | a sás, a mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket s gúnyosan
29 III, 2 | szétbontott hajjal ott feküdt reszketve, félájultan, összerogyva
30 III, 2 | elpityeredett s félénken, reszketve hányta le magáról a ruhákat.~-
31 III, 56 | az lehorgasztott fõvel, reszketve tántorgott ki. Sovány alakja
32 III, 66 | egy fehér alak félénken reszketve, mint a nyárfalevél - aki
33 III, 72 | van? - kérdezé Ács Mihály reszketve.~- Itt van - súgta a szõke
34 III, 94 | mondá a vitéz.~Koháry reszketve futotta át a sorokat, melyeknek
35 III, 100| parancsol fûttetni? - dadogá reszketve.~Az idegen mogorván emelte
36 III, 109| távírda állomásról.~Urambátyám reszketve bontotta fel a telegramot.
37 IV, 54 | Haljunk meg együtt.~Rám nézett reszketve, olyan fehéren, mint a hó.~-
38 IV, 127| rémület. A gonosz rablók reszketve suttogták:~- Beteljesedett
39 IV, 129| Megdermedtem, lábaim megrogytak, reszketve mormoltam a miatyánkot (
40 IV, 142| Jankó?~- Félek - mondá reszketve a fiúcska.~Az asszony megszánta:~-
41 IV, 150| éjszaka után kimerülve, reszketve a félelemtől, holthalványan
|