Rész, Fejezet

 1   1,  1  |           maradt; az nem látja be, mennyit ér egy ilyen magunkszõrû
 2   1,  3  |          Annyi esküdözésre persze, mennyit a ripõk zsidó elkövet, a
 3   1,  5  |            meggyőződtek róla,~Hogy mennyit ütött az óra.~- Két óra
 4   1,  12 |      született gyermek. Oh, öcsém, mennyit szenvedtem én a börtönben!
 5   1,  12 |        csakhogy megkerültél! Pedig mennyit kerestelek, te cudar! Hát
 6   1,  14 |         mit adnak a színházban, ki mennyit vesztett a kaszinóban, ki
 7   1,  16 |         meg - utasítá I. Ferenc.~- Mennyit parancsol fölséged?~Gondolkozott
 8   1,  18 |           tízet, húszat, ki tudja, mennyit s mind bélyeggel. Ösmerem
 9   1,  23 |            a dinnyéket, mama, hogy mennyit nõttek egy hét óta.~- Ráérnél
10   1,  24 |            most bent a világosság! Mennyit érnének most ezek a hazugságok!
11   1,  24 |     mindjárt azon kezdtem tûnõdni, mennyit kap rá Endre a zálogházban.)~
12   1,  27 |           báró úr, hogy az emberek mennyit élnek vissza a jóságommal.
13   1,  29 |          teheneket a szolgálók, és mennyit adtak? Reggelre kenyérsütés
14   1,  31 |            fürdõbõl.« Oh, istenem, mennyit szenvedhetett otthon az
15  II,  6  |       többet vett be a jóból, mint mennyit kellett volna, s most már
16  II,  17 |           tudta a másikról, mit és mennyit iszik, se azt, hogy a kedélyhangulat
17  II,  22 |           a széna közé a padláson, mennyit tûrt, szenvedett emiatt.
18  II,  34 |          nyomorultabb voltam, mint mennyit egy ember elviselni képes.
19  II,  43 |         elmagyaráztam családomnak, mennyit szenvedett a honvéd a hazáért,
20  II,  45 |             Isten a megmondhatója, mennyit szenvedtem! Mint fiatal
21  II,  99 |           võlegénye. Annyit pedig, mennyit ön mondhatna volt lakónkról,
22  II,  108|         elszakított tõled a fátum, mennyit incselkedtem veled egykoron,
23  II,  127|           Talán említett?~- De még mennyit. De nem csoda, hiszen ön
24 III,  30 |           az emberi nagyságnak. Ki mennyit ér el életében, ekkor és
25 III,  60 |        reggelinél. - Szegény Laci, mennyit szenved a hidegen! Van-e
26 III,  63 |         akkor ad libitum ment, aki mennyit bírt.~A szent helyek, hogy
27 III,  110|         nem is az volt a nehéz, ki mennyit kap, azt meglehetõsen szabályozta
28 III,  112| részletesen, milyenek a szándékai, mennyit költhet, s aszerint osztott
29 III,  118|        jövedelmét sohasem számolta mennyit vett ki, s mennyit lett
30 III,  118|        számolta mennyit vett ki, s mennyit lett volna joga kivennie…~-
31 III,  129|          rámpislantva.~- Hoztam.~- Mennyit?~- Ötvenet.~- Hüm - szóla
32 III,  129|           hangulat pénzt kóstál…~- Mennyit adjak?~Nagy Máté mormogott
33  IV,  53 |         annyit?~- Annyit nem.~- És mennyit ér?~- Hát talán megér tizenkétezer
34  IV,  128|         eszembõl, hogy voltaképpen mennyit ér nekünk az a titulus: »
35  IV,  128|         Maga az úr fogja meglátni, mennyit érdemlek - dörmögte az ázott
36  IV,  129|          Egy kicsit drágállotta.~- Mennyit akar venni?~- Csak nehány
37  IV,  134|       gondolkodás nélkül feleli:~- Mennyit parancsolsz?~Mire kielégítetlenül
38  IV,  144|          hozzám s még evett is, de mennyit! Szabadjára hagytam a sok
39  IV,  148|   hatosokat.~Csodálatos volt, hogy mennyit bírt megenni ez a tizenkét
40  IV,  150|            IS CSAK EMBEREK~1892~I. MENNYIT ÉR EGY KIRÁLY SZERETETE?~
41  IV,  150|      valamit a hárommillióból.~II. MENNYIT ÉR EGY KIRÁLY MEMÓRIÁJA?~