Rész, Fejezet

 1   1,  1  |          alig bírok összetákolni. Hidd meg, csak ezen az egy úton
 2   1,  12 |    általam pusztultál el? Mert ne hidd azt valahogy, édes fiam,
 3   1,  13 |           Tégedet is el fog adni. Hidd meg, hogy el fog adni, én
 4   1,  14 |       nekem, de nem tehetek róla, hidd meg; ha már menned kell,
 5   1,  16 |       Ereszd le a hajadat, Anuta; hidd el, sokkal szebb úgy. Igazítsd
 6   1,  17 |       Mária - súgta érzelgõsen. - Hidd meg, Mária, megérdemlem.~
 7   1,  17 |          róla egyet mást írni.~De hidd meg, hogy az én lustaságom
 8   1,  18 |      emberem. Nem bánt az minket, hidd el, legfeljebb a pénzünket
 9   1,  18 |   hitelezõk nem hagyják elveszni. Hidd meg, Péter pajtás, ebben
10   1,  18 |       bûnöm, hanem a sok pajtásé. Hidd el nekem, a pajtásoké.~-
11   1,  18 |        küldi. Az ördög háladatos, hidd meg nekem. Sok nemes tulajdonság
12   1,  19 |           zöld, sõt csak megnõtt, hidd meg, a takaró alatt. Hát
13   1,  19 |          Elmúlt, hála istennek.~- Hidd meg, Dani, boldogabb voltam
14   1,  20 |      üssed balról. Nem fáj tõled, hidd meg, olyan nagyon, mint
15   1,  20 |      nézem a vasúti intézményt és hidd meg, nagy jövõje van.~-
16   1,  23 |       Piroskát találtad ott.~- Ne hidd, kérlek.~Az én mamám úgy
17   1,  23 |           éppen a negyedik napja. Hidd meg, az a zsivány apja vette
18   1,  25 |        szelíd szürke szemekbõl.~- Hidd el, öcsém, ez életemnek
19   1,  28 |           megkönnyebbül a szíved, hidd meg. Aztán mindjárt megvirrad,
20   1,  31 |      eszembe voltál éjjel-nappal, hidd meg, Verona, és bizonyságom
21   1,  32 |           a dolog fölötte fontos, hidd meg azt nekem. Mert akkor
22   1,  34 |   Kolowotki, mert nem az a módja, hidd el.~S ezzel csillapítólag,
23  II,  4  |   tüzelnék ilyen... olyan... mert hidd meg, öcsém, hogy én szomjúhozom - - -~-
24  II,  13 |        hazámban lenni ismét.«~»Ne hidd - szólt Tiberius szemjártatással -,
25  II,  28 |    Elhiszem, padisah! Hanem te is hidd meg nekem, hogy jó szerencséd
26  II,  34 |             így végzé beszédét -, hidd el, én nem csalatkoztam,
27  II,  36 |        nevetséges, még hiba is.~- Hidd el, öcsém, csak takarékosság.~-
28  II,  113|        politikai befolyása által. Hidd meg, édes öregem, egész
29  II,  123|           már semmi sem kellemes. Hidd el, Marie, én mindent megunok,
30  II,  134|          jóakaróm vagy, pajtás... Hidd el, magamtól sose jöttem
31 III,  2  |          kell, Bizi uram!~- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz
32 III,  5  |          kell, Bizi uram!~- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz
33 III,  51 | gyanúsítani. Ha hiba van valahol, hidd meg, Toldi Miklós, annak
34 III,  66 |         róla, hogy király vagyok? Hidd el - súgta -, nekem is fáj
35 III,  68 |       mesterségre ketyeg azoknak, hidd el, a masinájuk, amelyen
36  IV,  80 |      erõsen küzdve a szavakkal -, hidd el, vannak percek az életben,
37  IV,  123|          ám azért még táblabírák, hidd meg, ebben a Házban is.
38  IV,  127|           Ha ily elleneid vannak, hidd el, országodat többé vissza
39  IV,  127|         szemrehányásokat tenni:~- Hidd meg, uram, ha ezek hazaérnek,
40  IV,  132|           mosoly jelent meg.~- Ne hidd azt, gyerek. Fogadjunk öt
41  IV,  149|           mindig letépi, megeszi. Hidd meg nekem, bátyó.~Fölkacagott