Rész, Fejezet

 1   1,  24|          tartom magamat, hogy t. i. Csapiczky Endre hírlapíró-társam,
 2   1,  24|      meglepetve. - Nincs még korán?~Csapiczky fess fiú, de még zöld és
 3   1,  24|      bizonyítékaim vannak (legalább Csapiczky Endrére vonatkozólag), hogy
 4   1,  24|       ítéletnapkor összekeresgélni.~Csapiczky régebben egy újságnál dolgozott
 5   1,  24|             Deák Ferenc a barátja:« Csapiczky elegáns volt; egy Isten,
 6   1,  24|           hagyni a szerkesztõséget, Csapiczky fölszólalt:~- Ostobaság
 7   1,  24|     indulunk Lazsányba az esküvõre. Csapiczky egész délután el volt foglalva,
 8   1,  24|          egyre megy és végre is egy Csapiczky nem viheti két lovon a menyasszonyát.
 9   1,  24|        takarékpénztárnál pedig maga Csapiczky ment föl és kis vártatva
10   1,  24|           utunk, jobb felõl mutatta Csapiczky az erdei lakot, Eperjes
11   1,  24|           úri hölgyek ülnek rajtok.~Csapiczky mindnyájáról tudta, kik
12   1,  24|         bevártunk a keresztutaknál. Csapiczky leszállott és összeölelkezett
13   1,  24|           menjünk, uraim - kiabálta Csapiczky.~- Ohó, türelmetlen már
14   1,  24| megindulhattunk Gortva felé, ahol a Csapiczky apja lakott, útközben azonban
15   1,  24|               Úgy látszik - felelte Csapiczky bágyadtan, aztán elhallgatott,
16   1,  24|             ki kellett szállnunk, a Csapiczky apjáért és húgáért. A helység
17   1,  24|             még fát vágott.~Az öreg Csapiczky elénk szaladt hajadon fejjel,
18   1,  24| Szlimóczkyné lesütötte a szemeit.~- Csapiczky, maga egy rossznyelvû rágalmazó!~
19   1,  24|           rossznyelvû rágalmazó!~De Csapiczky már jobban bele volt bõszülve
20   1,  24|         teljes bûnbocsánat fejében.~Csapiczky azonban rendületlenül folytatá
21   1,  24|           legyen mondva, részt vett Csapiczky Pál is a három fiával. Milyen
22   1,  24|         tudom, édes öcsém - felelte Csapiczky habozva. - Ha jól nézem,
23   1,  24|           pukedlit csinált.~Az öreg Csapiczky szeretetteljesen mutatta
24   1,  24|            urakok! - kedélyeskedett Csapiczky.~A vendégek betuszkoltattak
25   1,  24|  nemzedékével.~- Ön mester ezekben, Csapiczky - dicsérte meg Szlimóczkyné,
26   1,  24|            fakadt ki éktelen dühvel Csapiczky. - Hát nem mondtam már,
27   1,  24|               Nem, nem - felelgette Csapiczky szerényen -, minden csak
28   1,  24|           Itt öregszünk meg, uraim.~Csapiczky végre is megszánta õket
29   1,  24|       végtelen fonalat az elõzékeny Csapiczky el nem metszi.~Az üveges
30   1,  24|            nyakán maradt ételekért.~Csapiczky bosszankodva ugrott föl,
31   1,  24|            enni?~- Semmit - felelte Csapiczky mérgesen.~- De az nem lehet…
32   1,  24|               Hogy menjünk.~Az öreg Csapiczky a fejét rázta és rámordult
33   1,  24|              Mit gondolsz? Soha még Csapiczky nem mondta a vendégeinek,
34   1,  24|          legutoljára maradt az öreg Csapiczky a kis Marival, s mikor átkelve
35   1,  24|          Azután megérkezett az öreg Csapiczky, leányával, Mari kisasszonnyal,
36   1,  24|            Ferenc karján jött a kis Csapiczky Mari.~És így tovább, egész
37   1,  24|         legyen olyan naiv«.~Az öreg Csapiczky tûkön ült, kivörösödött
38   1,  24|           csont megmozdulna, ha egy Csapiczky nem azt tenné, ami kötelessége
39   1,  24|             hulldogáltak a könnyei. Csapiczky fitymálva vonogatta a vállát:~-
40   1,  24|            egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével csak nem
41   1,  24|      csomagot, mondván, hogy ifjabb Csapiczky úr küldi.~Átvette, lefejtette