Rész, Fejezet

 1 III,  1|             hát kísérletképpen a kis Anika ágyába a meleg párnák közé.
 2 III,  1|             is akkor halt meg, mikor Anika született. Az Isten úgy
 3 III,  1|         tizenhat év múlva is, míg az Anika ábrándos dalait kéjelegve
 4 III,  1|              felhangzanak a völgyben Anika nótái, szinte jólesik a
 5 III,  1|           szívesen látott vendég. Ma Anika dalolja. Erdõ madarai hallgatják.
 6 III,  1|          bojtár dudája is megszólal. Anika messzirõl hallhatja, hogy
 7 III,  1|       meglophatja a lehetetlenséget.~Anika már künn várja õket, ami
 8 III,  1| birkafilozófiát egészen!~- Jó estét, Anika - szólítja meg Matyi a leányt
 9 III,  1|             is duda volt - ellenveté Anika -, hanem…~- Hanem? - hörgé
10 III,  1|         Miért hogy puskának nézi azt Anika most, amit dudának tartott
11 III,  1|            lesz? No, az derék dolog, Anika! Azt hinné az ember, vendég
12 III,  1|        nagyon különös ember - felelt Anika.~- Ösmerõsöm?~- Nem, nem.
13 III,  1|           táján jött ide - fecsegett Anika odább. - Képzelhetik kendtek,
14 III,  1|            jött a brezinai bacsához.~Anika mosolyogva rázta a fejét.
15 III,  1|              a falnak is füle lehet.~Anika még mindig hitetlenül rázta
16 III,  1|            csak magát vártuk - szólt Anika s befutott a szobába.~A
17 III,  1|          megy ma. Jó helyen van itt. Anika a kamrában vet majd ágyat.
18 III,  1|        többet érõ kincsed is, a szép Anika.~Matyiban, ki ott ült az
19 III,  1|         költség.~E percben lépett be Anika, bort helyezve az asztalra.
20 III,  1|            No bizony - felelt vissza Anika gyorsan. - Hiszen nincs
21 III,  1|           fiatal herceg, a mi urunk.~Anika felkacagott. Üde nevetése
22 III,  1|              versenyt kacagni, amire Anika azon hitben, hogy õt neveti,
23 III,  1|             Hátha eljött Bécsbõl. Az Anika is hallotta a csõsztõl,
24 III,  1|       teremtõm, tán fejét is veszik!~Anika szorongó szívvel lépegetett
25 III,  1|           meg a ház elõtt, - és mire Anika az utolsó fölhágó pálcáig
26 III,  1|              a földre emelje, amitõl Anika nem érez, nem tud semmit,
27 III,  1|        legyek énelõtted soha herceg, Anika. Te pedig hercegnõ leszesz
28 III,  1|         elõttem… mindig… mindig…«~És Anika olyan szívesen hallgatja
29 III,  1|             Brezinák dalai pihennek. Anika nótáit nem hallja ma sem
30 III,  1|           itt. Beszélni akarok vele.~Anika összerezzent s egyetlen
31 III,  1|      bezörget.~- Nyisd föl az ajtót, Anika! Talán elaludtál, szép tündérem,
32 III,  1|              öreg Olej? Nos, hol van Anika?~Olej megrázta cifra tüszõjét
33 III,  1|        figyelve, meghallotta künn az Anika ruganyos lépteit.~- Megjött,
34 III,  1|           fordultak karikáikkal mire Anika bejött a Lapajtól hozott
35 III,  1|       eszméletlenül hevert a földön.~Anika el nem bírta gondolni, mi
36 III,  1|             a szobát üresen találta.~Anika hétköznapi ruhája hevert
37 III,  1|         kiáltozni kétségbeesetten:~- Anika! Anika!~Tudta pedig, hogy
38 III,  1|            kétségbeesetten:~- Anika! Anika!~Tudta pedig, hogy nem jõ
39 III,  1|        felelet sehonnan. Hol van már Anika azóta! Bécs városa felé
40 III,  1|            be nem ereszti? Bizonyára Anika végett. Tán alszik? Tán
41 III,  1|     összeszorította a bojtár szívét.~Anika és a bacsa nevét kiáltozta.~