Rész, Fejezet
1 1, 14| ezek?~- A barna fiatalember Altorjay István, aki Willner Eszterrel
2 1, 14| világos a sok beszédbõl, hogy Altorjay házasodik s hogy Korláthy
3 1, 14| indokolandó az író által, Altorjay azért házasodik, mert véletlenül
4 1, 14| Városligetbe hajtatott, Altorjay pedig megfordult és elsietett
5 1, 14| néznek.~Minisztert keresett Altorjay is, akinek elfecsegje a
6 1, 14| szép fényük van ezeknek.~Altorjay, minthogy parti sem akadt (
7 1, 14| Ez ni! Kellene, ugye?~Altorjay nevetett.~- No hát csak
8 1, 14| velünk, ha ráérsz - mondá Altorjay. - A klubban úgy sincs senki.~
9 1, 14| segített a társalkodónénak Altorjay.~- Egy kocsi bizonyosan
10 1, 14| ingerlõ idomait.~A madame és Altorjay, akik csak azt látták a
11 1, 14| képzelhették, mi történt.~Altorjay madame-ra nézett, a madame
12 1, 14| Persze, persze - mondá Altorjay szórakozottan.~A csónak
13 1, 14| lett, aki küldte? - kérdé Altorjay.~- Egy másik kocsira ült
14 1, 14| úgy hozta magával, hogy Altorjay nem jöhetett az ebédre.
15 1, 14| keringenek a levegõben.~Altorjay is akart valamit. Mit? Hát
16 1, 14| lépésnél: »Itt megy a nagyságos Altorjay képviselõ úr«. A Péter ajtaján
17 1, 14| kérem alássan, ösmerem, hogy Altorjay nagysága, de azért az uram
18 1, 14| már, hogy tudom - felelte Altorjay nyugodtan.~Ez a nyugodtság
19 1, 14| együtt mentek el Eszterrel.~Altorjay elhalványodék, szemei kidülledtek.~-
20 1, 14| egy kötni való imposztor.~Altorjay egy székbe roskadt, kezét
21 1, 14| érzékeny hangon.~- Az - mondá Altorjay tompán.~- Hogyne volna kérem,
22 1, 14| napjaimra állás nélkül maradtam.~Altorjay nem is hallotta; feje zúgott,
23 1, 14| tovább leverõ gondolatait Altorjay. (Hogy az õ szíve mit mond,
24 1, 14| lakásba.~Egy nap csak elbámult Altorjay, mert amint végigment a
25 1, 14| lihegve olvasta a point-okat.~Altorjay egyenesen a játékasztal
26 1, 14| Pista! Quo modo vales?~Altorjay ránézett lesújtó, rideg
27 1, 14| otthon a házereszek alatt…~Altorjay lõtt elõször és nem talált,
28 1, 14| kacsa ellenében, hogy az Altorjay sebe életveszélyes volna.
29 1, 14| lehetetlenség volt, mert az Altorjay kezét összekötözték a doktorok.
30 1, 14| halkan mondá:~- Hát vedd el!~Altorjay meglepetve kapta el fejét.~-
31 1, 14| árnyalatával a részvétnek Altorjay.~- Igen, a pénz elfogyott,
32 1, 14| vagyok én - pattant föl Altorjay -, hogy miután a hozományt
33 1, 14| Egy ízben meglátogatta Altorjay. Már akkor a szegénység
34 1, 14| üdévé, a nõt finommá.~Mikor Altorjay elbúcsúzott azzal a kijelentéssel,
35 1, 14| neki, mert nincs pénzem!~De Altorjay csakugyan ott volt sülve-fõlve
36 1, 14| másnap az üres fészekben Altorjay. A galamb elröpült. Csak
37 1, 14| elfelejtettem megírni, hogy az Altorjay urat azóta kinevezték fõispánnak
38 1, 14| híja a végsõ akkordnak sem.~Altorjay fõispán úr õméltósága Budapestre
39 1, 14| kegyetlenség volt - sóhajtott Altorjay.~- Az ördög se kereste már,
40 1, 14| valamelyik belsõ szobában.~Altorjay felugrott, régi cimboráját
41 1, 14| odabent, és éppen õ az elnöke.~Altorjay rábámult Gravinczyra, de
|