Rész, Fejezet

 1   1,  9  |            Csak nem dobhattuk ki az utcára.~Az öreg Bornemisza ajkába
 2   1,  13 |       világához. Õ bent üldögélt az utcára nézõ lakószobában, kötögetett,
 3   1,  13 |       Páváné kihajigálja az urát az utcára.~Druzsba úr megdermedt a
 4   1,  13 |          már menekülõ Manuseknek az utcára. Az utcai gyerekek megtalálták
 5   1,  13 |              amint befordul utcáról utcára, vagy valamely másik fogatnak
 6   1,  14 |            várt, amíg Péter leér az utcára. Akkor fogta a kosarát,
 7   1,  17 |            eleven fekete macska, az utcára, mindenki örült neki és
 8   1,  18 |             mintegy kilökte õket az utcára.~- Mit tegyünk? - kérdé
 9   1,  18 |            titokban kísérte utcáról utcára, dehogy tudna ő most nyugton
10   1,  20 |       ételillatok szivárogtak ki az utcára, s érezni kezdte az éhséget.
11   1,  26 |          elrémülve s futottam ki az utcára, hol már akkor nagy tömegek
12   1,  28 |     kivezették õket szerencsésen az utcára, persze nagy lárma és nagy
13   1,  28 |            üveget, és kikísértük az utcára, ahol a kocsija állt, egy
14   1,  29 |             csak az kellene még!~Az utcára nyíló kis ablakhoz siettek.
15   1,  34 |           holnap se a boltba, se az utcára, mert értsd meg, félek,
16   1,  34 |         lövés zajától megriadtan az utcára, hogy mi történik. Hol lõttek?
17  II,  6  |          hogy leveleket dobáltak az utcára, melyekre ráírták: »Terhelve
18  II,  7  |        egyikét, melynek kilátása az utcára nyílik, s mely egyszersmind
19  II,  7  |            észrevétlenül lemenni az utcára.~Melanie szemrehányó sóhajjal
20  II,  19 |              hogy azonnal, amint az utcára ért, arról a »pech«-rõl
21  II,  34 |      mindenütt utánam járt. S ha az utcára mentem is, nagy bajjal hajthattam
22  II,  35 |         nyitott ablakon leugrott az utcára.~A francia a kétségbeesés
23  II,  55 |             A rendõr utána. Utcáról utcára, mindenütt nyomában van.
24  II,  60 |           ha nem fizet, lökje ki az utcára.~Arról is gondoskodott a
25  II,  60 |     kijátszani, vagy fizet, vagy az utcára dobom ki.~- Némul el, nyomorult
26  II,  69 |     lehetett azt hallani a harmadik utcára.~E percben léptek be a legmagasabb
27  II,  75 |           nem járhatott ki többé az utcára, hanem ott gubbaszkodott
28  II,  99 | sejtelemszerû vonzalom bilincselte. Utcára nyíló ablakú, földszintes
29  II,  120|            gyõzött kiszaladgálni az utcára, nézni, vajon nem jön-e
30  II,  120|      egymaga a gimnázium. Kiállt az utcára, s ernyõt csinálva kezeibõl
31  II,  127| sejtelemszerû borzalom bilincselte. Utcára nyíló ablakú, földszintes -
32 III,  56 |       kackiásan még kijjebb jött az utcára, s gúnyosan nézte végig
33 III,  73 |       alapföltételeit, s kidobta az utcára tollastul, porzótartóstul,
34 III,  84 |    pesztonkát! Leszökött a kujon az utcára, pedig még csak most tanult
35 III,  148|        falusiak. Hátha kihánynak az utcára? Hova legyek én akkor kenyér
36  IV,  17 |           megkopogtatja, kiviszi az utcára, odaveregeti a kövezethez,
37  IV,  97 |        nyugtom, kiosontam legott az utcára, beszaladgáltam nagy mohón
38  IV,  97 |            volt, amint kiléptünk az utcára, eszembe jutott megkérdezni:~-
39  IV,  152|         ódon, tornyos ház volt, két utcára szolgáló. Az apósom nagyapja
40  IV,  152|     kivitetném a varróasztalomat az utcára.~- Ugyan, Józsi!~- Hát minek