Rész, Fejezet
1 1, 27 | juhászné, becsületes nevén Péri Judit. És mikor a báró a ráskai
2 1, 27 | fölszisszent.~- Mi bajod, Judit húgom?~- Jaj, a ló meg akart
3 1, 27 | a tied az a topánka, te Judit?~- Oh istenem, dehogy! (
4 1, 27 | Juditnak, figyelmeztette is: »Judit fiam, vigyázz, tudod hogy
5 II, 22 | Bokros Mihály s az anyja, Judit asszony sem tudná; arra
6 II, 22 | akkor.~A kötelesség az elsõ.~Judit asszony már egy fél órája
7 II, 22 | ártatlan plánta ellen.~- Judit - szólt be az anyjukhoz -,
8 II, 22 | aggodalmakkal!~Az udvarról Judit hangja hallatszék.~- Hol
9 II, 22 | Mit csinált azóta? - kérdé Judit asszony, midõn az istállóból
10 II, 22 | aztán bele is nyugodott Judit asszony, de azért sehogy
11 II, 22 | mindig föléje kerekedhetik Judit asszony.~Nem szólt semmit,
12 II, 22 | valami rossz fog történni, Judit, vagy veletek. Áldjon meg
13 II, 22 | Ezen már elérzékenyült a jó Judit asszony s »megeredt a jóság
14 II, 22 | a régi kerékvágásba. Még Judit asszony nagy fájdalma is
15 II, 22 | jött, már járni sem bírt. Judit asszony vezetgette, ha néha
16 II, 22 | viaszsárgán, mint egy halott.~Judit asszonyt elküldte a papért.
17 II, 22 | besoroztatta önkéntesnek.~Judit asszony kijár a sírra és
18 III, 2 | sarlóval dolgozott, míg a kis Judit csak a markot szedte össze
19 III, 2 | mintha mindenik a Péri Judit szõke haja volna.~Pedig
20 III, 2 | hogy elcsodálkozik majd!~Judit leoldá fejérõl a kendõt
21 III, 2 | kendõt mindjárt! - förmedt rá Judit haragosan.~- Od’adom egy
22 III, 2 | szégyenli magát?! - mondá Judit elpirulva. - Inkább sose
23 III, 2 | sóhajtott fel Pista.~Judit nem kérdezte meg, miért
24 III, 2 | ha az egyiket megunta.~Judit nem kérdezte meg, mire érti;
25 III, 2 | elõl, egyszerre átkapta a Judit darázs-derekát s el nem
26 III, 2 | hímmel lenne kivarrva, a Judit hosszú haja csillogott rajta.
27 III, 2 | szomszéd városkáig mehettek, Judit lázba esett, napokig kellett
28 III, 15 | ruhákat varrnék a bábuidnak.~Judit mikor másodszor beosonhatott
29 III, 15 | odanyújtotta azt Juditnak.~Judit, amint jól megnézte, észrevette
30 III, 15 | piacon vagy a boltokban.~Judit ravasz kis gyermek, elment
31 III, 15 | Laci bácsi? - kiáltott fel Judit csodálkozva. - A Laci bácsi,
32 III, 115| a szép, gazdag Kapornoki Judit pártájára kezdett apródonkint
33 III, 115| meg kellene halniok, hogy Judit férjhez mehessen. Amire
34 III, 115| Bory bácsi? - puhatolá Judit.~- Kit-e, húgocskám? - veté
35 III, 115| eldöntötte végre a szép Judit, látván az alispán életét
36 III, 115| szelíd megadással Kapornoki Judit.~- Nos, ide értünk? - mondá
37 III, 115| elvörösödött, felelni akart, de a Judit egyetlen óvó pillantása
38 III, 115| Zárja külön-külön cellába!~Judit felemelte bágyadt fejét,
39 III, 115| leány, az esze ment el?~Judit lesütötte fejét szégyenlõsen,
40 IV, 85 | lévén, anyja pedig Mester Judit asszony.~A kis Hatvani Pistán
|