Rész, Fejezet

 1   1,  5  |           adni a törvénynek.~Ettõl ijedt meg csak komolyan Makkfõi! ~
 2   1,  12 | csecsebecséket hullajtgat el.~Laci ijedt mozdulattal hajolt le a
 3   1,  12 |            derékon kapta a halálra ijedt leányt. Ágnes még hallotta
 4   1,  16 |           semmi - suttogta Peléczi ijedt hangon -, õfelsége közeledik!~
 5   1,  18 |            az istenért? - kérdé ez ijedt képpel.~- Csak az, fráter,
 6   1,  21 |       Bizonyosan valami favágóktól ijedt meg. Fiatal leánynak látszik.~-
 7   1,  26 |          nádas ég.~Eleinte meg sem ijedt, sõt még hízelgett neki.
 8   1,  27 |     forintot. No, mért vágsz olyan ijedt pofát? Nem tetszik?~- Tetszik,
 9   1,  32 |          is lágyult s talán meg is ijedt egy kicsit.~- A fölirat
10   1,  32 |           diákkorában, a tétovázó, ijedt tekintetével, a meggörnyedt
11   1,  34 |          hozták, a sápadt, halálra ijedt Kolowotkinak tett szemrehányást:~-
12   1,  34 |          lovak.~Most tehát halálra ijedt, mert oka volt nagy jelenetet
13  II,  3  |     összeroskadt a padozaton.~Mari ijedt kiáltására befutottak a
14  II,  4  |         csodát, akitõl úgy halálra ijedt a magas societas.~Hanem
15  II,  5  |      szõlõben. Képzelhetni, miként ijedt meg! Jószerencse, hogy nem
16  II,  7  |           a gonosz.~No, iszen most ijedt ám csak meg komolyan Mády
17  II,  13 |           elnyomá hangját, ámde az ijedt arc és a könnycseppek eleget
18  II,  35 |     lépcsõkön hallottak, a francia ijedt kiáltásai és a szörnyeteg
19  II,  37 |           nem nyílik az ajtó s egy ijedt képû ember nem rohan be
20  II,  69 |        észre, hozzá volt szokva az ijedt arcokhoz, s nem talál azokban
21  II,  94 |       magukéval balra.~Ilonka most ijedt meg csak igazán. Most is
22  II,  105|        kormánykörök az öreg Lukács ijedt jelentései folytán azt hitték,
23  II,  126|          még a szentelt víztõl sem ijedt meg.~Húsvét után kedden
24 III,  1  |         meg az apámtól a lugasban.~Ijedt tekintettel fordult a kertnek.~
25 III,  25 |           lesütötte szemeit, s egy ijedt rántással húzta le perkál-szoknyáját
26 III,  66 |            A lovag egy csöppet sem ijedt meg. Ölébe vette a leány
27 III,  102|          Hova gondol? - szólt Anna ijedt hangon, és fülig pirult.~(
28 III,  136|         járkálván, nagy lihegve és ijedt arccal rohan be a várudvarra:~-
29 III,  136| kapitulálni.~Kisvártatva felszalad ijedt képpel.~- Nem õk vannak
30 III,  144|           volt az így.~Hatvani nem ijedt meg ettõl a látványtól,
31  IV,  1  |            kend esze, Matykó! Azon ijedt meg, kend, hogy a kenyerét
32  IV,  41 |      mindig elboronálta, némelykor ijedt arccal. A szép Mária nostra
33  IV,  81 |       Ocskoványi Miska sóbálvánnyá ijedt. Tudta is õ, mit vétett!~-
34  IV,  85 |           az így.~Hatvani uram nem ijedt meg tõle, még csak nem is
35  IV,  96 |            ott a sok kopasz fejet, ijedt szárnyrebbenéssel keringett
36  IV,  97 |        ember.~A tacskó azonban nem ijedt meg erre, hanem dacosan
37  IV,  117|             keresztes másznok«-tól ijedt meg a falon, ki pajkosan
38  IV,  127|          fõúri lányok gúnyosan.~De ijedt sikolyra vált a kacaj, mert
39  IV,  133|       falucska csendjét. Egy csomó ijedt asszony befutott az udvarunkra.~-
40  IV,  142|          esze volt, de éppen azért ijedt meg nagyon a járási fõnök