Rész, Fejezet
1 1, 4 | hirtelenkedjék.~Az öregembernek fogai vacogtak a fölindulástól.~-
2 1, 12 | egy jókora nyulat hozott a fogai között.~- No, ez derék kutya -
3 1, 13 | miközben kivillogtak fehér fogai, melyek között némi aranycsillámok
4 1, 13 | már öreg, nincsenek meg a fogai, és istenhez tért, meg van
5 1, 17 | sztarosztának úgy vacogtak most a fogai, hogy eszeágába se jutott
6 1, 17 | mintha kergetnék egymást. A fogai is kivillantak, amint a
7 1, 17 | kutyának nincs kése, de fogai ugye vannak? Hát csak azt
8 1, 19 | szép asszony a vakító fehér fogai közül. Szeretett volna beleharapni
9 1, 21 | nyögte összetörve és a fogai vacogtak, míg a keble nyugtalanul
10 1, 22 | pipája pedig vígan füstölt a fogai közt.~- No, mi a baj, öreg? -
11 1, 26 | már hideg volt. Fázott, a fogai vacogtak. Mintha valaki
12 1, 33 | Jaj, azok a szép fehér fogai!~- Hogy ki vetett rád szemet?
13 1, 34 | állt neki, nagyon csúnya fogai voltak.~- Hát abból tudom,
14 II, 3 | kacérkodott összeszorított fogai közt.~Baroghi Aladár gyûlölségteljes
15 II, 5 | halványabb, kékebb lett arca, fogai vacogtak, tagjai reszkettek.
16 II, 6 | fekete volt rajta, még a fogai is (persze akkor, mikor
17 II, 6 | Zemák szemmeresztve, míg a fogai vacogtak. - Igenis, értem
18 II, 7 | lehetett. Kiálló arccsontjai és fogai leginkább csúnyították mégis
19 II, 22 | csak úgy öntudatlan tartja fogai közt s szaggatottan szippant
20 II, 54 | fürkészõleg nézve körül.~Imre fogai vacogtak a félelemtõl.~Szerencsére
21 II, 61 | azalatt a szinte véres kést a fogai közé vette.~Már természetemnél
22 III, 1 | herceg címeres pecsétjével, fogai közt kardot tartó oroszlánnal.
23 III, 2 | meglátogatta az Isten…~Az öregember fogai összevacogtak.~- Hiszen,
24 III, 2 | száját, kivicsorított apró fogai, amint bozontos fejét megrázta,
25 III, 2 | ördögnek - lihegé, és a fogai vacogtak.~- Bolondokat beszél
26 III, 4 | az ördögnek - lihegé és a fogai összevacogtak.~- Bolondokat
27 III, 57 | hogy száz esztendeig éljen.~Fogai vacogtak már ekkor, s homlokán
28 III, 115| táján elkezdett dideregni, fogai vacogtak. Majd a szíve szorult
29 III, 115| Most már rám fog ismerni a fogai helyérõl, ha odamegyek,
30 III, 128| János!~- Ühüm - mondá õ fogai közül, és fáradtan levette
31 III, 138| nézett ki, mint tegnap, de új fogai még fehérebben, még szebben
32 III, 148| futott végig a pap tagjain, fogai összevacogtak. - A másvilágon
33 III, 148| kívánságukon. (Jaj, be szép fehér fogai vannak, komám uram! - sugdosta
34 IV, 37 | mint egy párduc, s míg a fogai vacogtak a nagy hidegben,
35 IV, 43 | rezzent meg Schulze, s fogai összevacogtak, de csak egy
36 IV, 142| csikó-fogai?~- Olyanok annak a fogai, mint az alabástrom.~- Adja
37 IV, 142| fehér lett, mint a fal; a fogai vacogtak:~- Istenem, istenem,
38 IV, 144| kezdtek rendre kibújni a fogai. Ugyan mire valók? Mit fog
39 IV, 148| Mit tegyünk, lelkem? (És a fogai vacogtak. )~- Hát semmit.
40 IV, 149| fekete szemei, vakító fehér fogai incselkedõn nevettek a kikosarazott
|