Rész, Fejezet
1 1, 2 | korcsma cégérére pillantott és épp a kabai asszony híres mondásával
2 1, 2 | ismeretes irodába benyitunk, épp Kálmán szolgabírót várja
3 1, 2 | kölcsönzött valahonnan, épp megfordítva, mint azelõtt.
4 1, 2 | fölötti bosszúságában már épp Bécsbe készült vissza s
5 1, 2 | Hiszen a menyasszonyom épp a maga lánya: Eszter!~-
6 1, 9 | István uram egészen.~De épp mikor e nemû rendeleteit
7 1, 9 | volt megelégedve, s már épp bosszankodott, össze akarta
8 1, 9 | fenyegetõ álláspontot foglalva, épp mint õ.~- Ön szemtelen kezd
9 1, 9 | holtig.~De bizony, mikor épp enémû rendeleteit osztogatná
10 1, 12 | paraszt Magyarországon, épp úgy, mint a mogyorófapálca. -
11 1, 12 | a jel az összecsapásra. Épp úgy, mint hajdanta Budán
12 1, 12 | alakjában járt az országban, épp úgy, mint késõbb Vak Bottyáné
13 1, 17 | lovon és veres ruhában. Épp ezen indoknál fogva nem
14 1, 28 | idején, hogy ekkor és ekkor épp tizenkét órakor megjelenjenek
15 1, 35 | mondta az Úr Ádámhoz - épp úgy fogod vonni az igát,
16 II, 19 | miután megélhetési móduk épp e külsõ tisztesség. Ha az
17 II, 22 | vonulnak át homlokán. A hajnal épp az imént kezdte egyre fehérebbre
18 II, 33 | míg az ezüst és arany, kik épp annyit szenvednek, mint
19 II, 35 | halkan és nyugodtan mondá. Épp oly nyugodtan ment az ajtóhoz,
20 II, 37 | posta, s a pap, tanító - épp most láttam az ablakból -
21 II, 39 | jöttünk. Ez már meghalt. Épp e percben leheli ki lelkét
22 II, 51 | szokott mûködési órája közt épp úgy bántotta, mintha a fõkönyvben
23 II, 55 | okáért kidobta maga elõtt, épp most mászik kifelé az ablakon:
24 II, 59 | kicsiny, s szegény Marinak épp mély gondokba merülve ül
25 II, 60 | volt a komoly föllépésre, s épp azon percben, midõn történetünk
26 II, 60 | adnak neki...~A rózsabokron épp ma nyílt ki teljes pompájában
27 II, 65 | szegény ember képzelmében épp oly biztató eszköze a könnyű
28 II, 66 | kiáltott fel Pali, mert épp e percben esett le a templom
29 II, 74 | volt az öreg Pulszkynál épp akkor egy elõkelõ angol
30 II, 78 | a Napló-ban.~Szerencsére épp e pillanatban nyit rám a
31 III, 2 | szegény kis Eszterkéé is épp ilyen fehéres…~De nini,
32 III, 35 | semmije sincs.~Különben nem épp holmi dib-dáb emberek ezek
33 III, 35 | miután megélhetési eszközük épp e külsõ tisztesség.~Ha az
34 III, 58 | népünkbõl, kinek segédjei is épp úgy, mint a Dórié, valóságos
35 III, 94 | éjjel olyat cselekednem! Épp az imént kaptam levelet
36 III, 100| voltunk kenyeres pajtások, s épp annyi idõ óta nem láttuk
37 III, 121| gyengítésére. Mert õk érzik, hogy épp e kölcsönös gyengítés által
38 III, 146| asszonyt várni.~Az utca most is épp olyan csöndes és néptelen
39 IV, 3 | bosszankodását a másik férfi, épp oly villámgyorsan õ is átnyalábolta
40 IV, 127| sebekkel elborítva Fejét épp most viszik Ali elé.~- Íme,
|