Rész, Fejezet
1 1, 3 | Ezek ölték meg Marcit.~Bárcsak ne látta volna õket.~Marci
2 1, 9 | Minden órán várjuk.~- Oh, bárcsak jönne már - jegyzé meg Boriska,
3 1, 9 | sem volt idegen irántam.~Bárcsak el tudnám mondani, mit érzett
4 1, 11 | fel a paszkvill íróját… de bárcsak elszökne azalatt.~- Hallgass! -
5 1, 12 | lesz lekötelezve ezért. Oh, bárcsak a nénémet is megmentette
6 1, 14 | ragyogó bõrömhöz képest? Bárcsak megvolna, hogy abban temetnének
7 1, 17 | Keresheti már régi puha fészkét! Bárcsak kizöldülne addigra a köles.~
8 1, 26 | de azt a szájra adják.~- Bárcsak hát szájon ütöttél volna
9 1, 27 | fölfohászkodott a király (bárcsak inkább sohase imádkozott
10 1, 29 | foglalkoztatta, a meleg ágyban lenni (bárcsak láthatta volna, hogy tiszta-e,
11 1, 31 | szívgörcse van, kívánta, bárcsak õt is elõvenné valami nagy
12 II, 4 | bácsi szerette volna, hogy bárcsak ez az éjszaka tizenhárom
13 II, 6 | fog mondani Mácsikné?«~Oh, bárcsak sohasem jönne haza Gyõrbõl!
14 II, 6 | sohasem jönne haza Gyõrbõl! Bárcsak kizökkenne az a kutya gõzkocsi,
15 II, 17 | oszladozni kezdett fejembõl, hogy bárcsak soha ki ne virradna többé.
16 II, 29 | és azt kívánja magában: bárcsak ékszer, bárcsak valami olyan
17 II, 29 | magában: bárcsak ékszer, bárcsak valami olyan ne legyen,
18 II, 30 | neveket cserélték ki! Oh, bárcsak ne jönne még értök a kocsi
19 II, 30 | legalább egy-két napig, oh, bárcsak akkora sarak, esõzések támadnának,
20 II, 37 | Szinte azt kívánja, hogy bárcsak soha fel ne virradjon az
21 II, 40 | végrendelet sodorta.~Oh, bárcsak férjhez menne már a Mari!
22 II, 43 | évben fog elõfordulni.~- Bárcsak elõfordulna - mondá a nagyságos
23 II, 59 | milyen gyermekes vágya volt: bárcsak megélhetné az elsõ rózsa
24 II, 99 | pillantja meg mellette? Oh, bárcsak ne térne eszméletre addig,
25 II, 99 | míg valaki jõ! És mégis bárcsak magához jönne szegény! Lábujjhegyen
26 II, 113| rá lesz függesztve.~Oh, bárcsak a folyosón lenne az összes
27 II, 127| pillant meg mellette? Oh, bárcsak ne térne eszméletre addig,
28 II, 127| míg valaki jõ. És mégis, bárcsak magához jönne szegény!~Lábujjhegyen
29 III, 1 | A vendég mosolygott.~- Bárcsak mindennap ehetném.~A bacsának
30 III, 2 | mindig felsóhajtott, oh, bárcsak a földbe szúródnék; mikor
31 III, 2 | mindig felsóhajtott, oh, bárcsak az õ kerítésükre ülne rá.~
32 III, 24 | varrják… Tûszúrástól ujjuk bárcsak megdagadna, az a fehér fátyol
33 III, 73 | porzótartóstul, mindenestül. Bárcsak nyakon öntene vele valami
34 III, 87 | nem vett, óhajtottam, hogy bárcsak megszólítana; de mikor bejött
35 III, 126| és kap érte sok pénzt.~Bárcsak hallgattam volna apámra,
36 III, 127| nézegethettem a csodaszép csokrot.~- Bárcsak én adhatnék egyszer ilyet
37 III, 135| királyát vasba veretem«. (Jaj, bárcsak a mi falunkon vinnék majd
38 IV, 83 | lehet az? Hogy nézhet ki? Ó, bárcsak már túl volnék rajta.~Azalatt
39 IV, 97 | megvigasztalódott.~- Ó, bárcsak bent lehetnék, bárcsak hallhatnám,
40 IV, 97 | bárcsak bent lehetnék, bárcsak hallhatnám, mit beszélnek.~-
|