Rész, Fejezet
1 1, 14| Hogy hívják az illetõt?~- Albertus Marosininak.~- Albertusnál?
2 1, 14| nemsokára útra kelt Nápolyba Albertus látogatására.~Albertus nyájas
3 1, 14| Nápolyba Albertus látogatására.~Albertus nyájas barátsággal fogadta
4 1, 14| Balduinnak eszeágában sem volt Albertus pompás házát korán elhagyni;
5 1, 14| Te jómódú ember vagy, Albertus; nem is képzeltem.~- Gazdag
6 1, 14| voltak túl a harminc éven. Albertus alacsony, zömök fiú, szelíd
7 1, 14| kenni, mint a puha vajat.~Albertus semmi titkot se tartott
8 1, 14| filagória, mint egy kalitka.)~Albertus elkacagta magát.~- Hja,
9 1, 14| egy csodanövényét. Ej, ej, Albertus, te selyma!~E fölfedezés
10 1, 14| maradt még Balduin reggelig. Albertus egész nap szomorú volt,
11 1, 14| tetszés szerinti színt adni. Albertus pedig egy titkát közölte
12 1, 14| minthogy kívántad - szólalt meg Albertus reszketeg hangon.~- Én?
13 1, 14| ékességét. Oh, bocsáss meg, Albertus! Vétkeztem ellened, hogy
14 1, 14| kapott e szavakon mohón Albertus.~- Nem veszem el tõled,
15 1, 14| egy igazi rózsát hittem, Albertus. Sem én nem láttam õt soha,
16 1, 14| csak természetes - felelte Albertus. - S én még kevésbé tûrhetném
17 1, 14| Esre már döntött - mondá Albertus szomorúan. - Beszéltem vele
18 1, 14| még egy percig - szólt Albertus, s egy kis sípot fújt meg,
19 1, 14| leggazdagabb egész Nápolyban.~- Oh Albertus, a te jóságod mindeneket
20 1, 14| bort ivott és meggyógyult. Albertus is a borban kereste a feledést.
21 1, 14| napfényben, de nem hívogatón; az Albertus szíve elszorult: vajon rám
22 1, 14| ha a menésrõl van szó, s Albertus benyitott a cinterembe,
23 1, 14| pillanatban kiugrott az ablakon.~Albertus összeszedte magát s félelme
24 1, 14| ártatlan vagyok. Nevem Marosini Albertus, évek elõtt jómódú ember
25 1, 14| egyebekben. Ha a neved Marosini Albertus, s mégsem állasz összefüggésben
26 1, 14| volt ráhímezve: »Marosini Albertus«.~A vádlott mohón kiáltott
27 1, 14| szakítá meg a bíró ridegen.~Albertus fölsóhajtott magában: »Ezt
28 1, 14| szól a program), ezt még Albertus is végignézheti, ha kíváncsi
29 1, 14| siralomházban is együtt ültek. Albertus imádkozott, Orizi káromkodott.
30 1, 14| alatt teljesíteni kell), Albertus pompás ételeket, kitûnõ
31 1, 14| lugasban.~Oh, hogy dobogott az Albertus szíve. A vérpadon nem volt
32 1, 14| részegen döngnek a méhek.~Albertus egyszerre összerezzent:~-
33 1, 14| bokáját. Oh, be szemvakító!~Albertus kõvé meredt, Balduin ellenben
34 1, 14| férjed van itt, Esre!~- Albertus! - sikoltott föl Esre, kitépve
35 1, 14| Mindenütt kerestettelek, Albertus, de mindenütt - folytatá
36 1, 14| küszöbét át nem lépte: »Hej Albertus, Albertus, veszedelmes rózsát
37 1, 14| nem lépte: »Hej Albertus, Albertus, veszedelmes rózsát adtál
38 1, 14| szerencsével. Mondhatom neked, Albertus, hogy aligha van hozzád
39 1, 14| elbeszélésnek vége van. Esre és Albertus visszakerültek, s természetesen
40 IV, 57| világon, úgyhogy a híres Albertus Turibius egyenesen azért
|