Rész, Fejezet
1 1, 9 | bizonyosan megrázta a tekintetes urakat s meghozta az étvágyukat.~
2 1, 11 | útbaigazítja a tekintetes urakat!~Mikulik uram éppen künn
3 1, 11 | figyelmeztette a jegyzõ az urakat. - Ritka szépség és fölségesen
4 1, 11 | nem vette észre a közeledõ urakat.~- Adja, vagy nem adja két
5 1, 11 | s azontúl õ vezette az urakat. Szép haja beakadt egy kiálló
6 1, 11 | tudta, mi illik.~Mikor az urakat megpillantotta az ereszkedõnél,
7 1, 12 | vétettem. Én bepanaszolom az urakat. Eresszenek el!~S felemelte
8 1, 12 | járnia és kapacitálnia az urakat. Ezt pedig csak álruhában
9 1, 15 | kántorral iszogatni, meg az urakat kapáltatni Gömörben?~Hát
10 1, 15 | Ujlaki sorba lökdöste az urakat, tettetett bárgyúsággal
11 1, 16 | kellett volna ezeket az urakat elõlegesen agyonütni? Hiszen
12 1, 18 | isten hozta a tekintetes urakat. Hogy pottyannak ide, ahol
13 1, 18 | Eresszétek elõre a tekintetes urakat! Igyanak, egyenek! Meg ne
14 1, 18 | Körmöczy és Marjánszky urakat keresem - kezdé a csendbiztos.~-
15 1, 23 | összevegyülnek, s azokat az urakat, hölgyeket, akiknek a csehek
16 1, 24 | lebzseltek, nevetgéltek, az urakat szólták s pajzánul incselkedének
17 1, 26 | kapuval, de a tekintetes urakat bizonyosan beereszti a várta
18 1, 35 | egyenesen az erdõbe viszem az urakat, és mielõtt még nagyon messze
19 1, 35 | eleget. Figyelmeztetem az urakat, vigyázzanak, hogy hova
20 II, 24 | beteg bekívánja szobájába az urakat és a grófnõt.~Aladár hátratántorodék
21 II, 33 | egyre mégis nagyon kérném az urakat.~- Elõre is megígérjük.~-
22 II, 99 | megparancsolá Edithnek, hogy az urakat mulattassa odabent, addig,
23 II, 120| öreg, tiszteltetem a tanár urakat, mondja meg nekik, ha megjönnek,
24 II, 127| megparancsolá Marinak, hogy az urakat mulattassa addig, míg õ
25 III, 1 | legalább Csutkás és Luppán urakat mutatva be - Csemez professzor
26 III, 3 | Nem szeretem az olyan urakat, akik nem úri lányt vesznek
27 III, 11 | az isten azokat a derék urakat, akik belesegítették!~Nem
28 III, 20 | alkalommal megkérdi a tekintetes urakat, nem tudnak-e valamit.~-
29 III, 59 | isten áldja meg a tekintetes urakat.~- Szegény ördög! - mondák. -
30 III, 63 | mert tisztességes nemes urakat már akkor bajos volt fogni
31 III, 63 | járta az országtartó nagy urakat, küszöbrõl-küszöbre, költött,
32 III, 118| szolgákat választ, hanem urakat, kiktől csak egyet kíván,
33 III, 144| egy óra múlva vártam az urakat. De ha már itt vannak, csak
34 IV, 21 | ráncba szedje a tekintetes urakat.~A fiatal Kevermesy János
35 IV, 68 | alján. Siettem hát, hogy az urakat megkíméljem a fáradságtól.~-
36 IV, 85 | Én vacsorára híttam az urakat. Ejnye kutyaláncos! No,
37 IV, 98 | kulcsa. De biztosíthatom az urakat, hogy nincs a szobában semmi
38 IV, 127| fogadott, elfogatta a szegedi urakat s kivégeztetvén őket, Pribék
39 IV, 146| színrõl-színre láttam az urakat…~Gyalog kellett mennünk
|