Rész, Fejezet

 1   1,  5  |           kedves nevet, azt a bűbájos tündér két szótagot, melyet az
 2   1,  13 |             lakik benne, szép, mint a tündér.~- Tehát be is van a kastély
 3   1,  14 |          vizesen, mint egy igazi vízi tündér.~- Az isten szerelméért,
 4   1,  18 |          Pastránát, ha nincs annyija, Tündér Ilona se kell. Menjünk,
 5   1,  19 |             õhelyette a gyönyörûséges tündér úriasszony, meg az egész
 6   1,  20 |             szolgálatba.~S ha Majmuna tündér beleférceli a nótákat az
 7   1,  23 |              percig igézõ vonalaival, tündér gödreivel, gyíkkeskenységû,
 8   1,  25 |         szabad.~A gyertya meggyúlt. A tündér se rest, hátára vette az
 9   1,  32 |          tiporta a kavicsos utakat. A tündér nem volt látható. Ilyenkor
10  II,  5  |         szelídítésében; a pince torka tündér kioszknak látszik, hátterében
11  II,  9  |               festményeinél; mintha a tündér nimfa írt volna fel oda
12  II,  38 |             téged dicsértek szépséges tündér Ilona! Örüljetek egymásnak!~-
13  II,  54 |           lányka, ki valóságos jótevõ tündér volt Putnokon, beteg volt,
14  II,  67 | összezördülnek valami felett, s a kis tündér duzzogva fordít hátat férjének,
15  II,  90 |            mint a szellõ, ott terem a tündér kedvese: a Délibáb, a rónák
16  II,  90 |         Lováról leugorva, odatérdel a tündér nyughelyéhez s megcsókolja
17  II,  90 |            volt Délibáb könyörgése, a tündér tél kezdetén útnak bocsátá
18  II,  90 |       koldusokká téve, s a bosszúálló tündér ott állt a hajnal fényével
19  II,  90 |             már magad is megbántad?~A tündér kezei közé temette arcát,
20  II,  90 |              emeltek?~A szerencsétlen tündér ott zokogott a sáros földön,
21  II,  102|           igazán eljöttek a fantáziák tündér kisasszonyai, s pergõ, fürge
22  II,  119|              eléje.~De a kocsiból egy tündér szép leány is kiszállott.
23 III,  1  |       néptelen az egész ház tájéka.~A tündér Brezina ki van cserélve -
24 III,  1  |             Aztán meg azt is, hogy én tündér vagyok és erõnek erejével
25 III,  1  |             még. A Pokolka bõre igazi tündér lett, mely az öreg Éliást
26 III,  2  |  tengeri-haraszt pántlikával, majd a »Tündér« éjfekete sörényét fonja
27 III,  2  |         szisszenést hallatott:~- Gyí, Tündér! Ráró!~Aztán odahajította
28 III,  3  |            kívánni. Divat-boltok ezer tündér csecsebecséibõl, az ékszerek
29 III,  18 |             ahogy az égben hívjuk: a »tündér kútja«.~- Értem, bátyámuram.~-
30 III,  45 |              kirakatokat, hol ezernyi tündér apróság csillogott: selymek,
31 III,  56 |               szakadt a játékoknak, a tündér alkonyatoknak, a Tisza-parton.
32 III,  64 |             elsuhant, mint egy gondos tündér, a szép finom fehér zsebkendõjét
33 III,  72 |               Alig mertek szétnézni a tündér helyen. Volt ott tán ezer
34 III,  116|             nem látta Magyarországot! Tündér völgyeinket mosolyogva,
35 III,  116|            ösmertem el, hogy az mégis tündér ország, ahol a víz is kivirágzik.~
36  IV,  23 |              a hátunk mögött elterülõ tündér városra, mely a hanyatló
37  IV,  117|            Boszorkányság volt annak a tündér fehér ujjaiban. Fölségesen
38  IV,  127|               gondoltam? Itt van ez a tündér vidék, amire azt mondtátok,
39  IV,  136|           folynak a lóversenyek. Gyû, Tündér! Gyû, Pajkos! A gazda közibe