Rész, Fejezet

 1   1,  12 |         beválthassam. Kontraktus lesz az reám nézve!~- Jól van, kisasszony.
 2   1,  15 |                az érseki szék betöltését reám bízd, de most már a személyt
 3   1,  15 |              számûzte:~- Nagy kitüntetés reám nézve. Hanem most már húzza
 4   1,  16 |               Bereget.~- Annál hízelgõbb reám nézve - felelte Katica,
 5   1,  26 |                  és megnéztem, õ szintén reám mereszté fénytelen, mocsárszínû
 6   1,  30 |                  és megnéztem, õ szintén reám mereszté fénytelen, mocsárszínû
 7   1,  31 |              nekem, egy fiatal leány vár reám odafönn, sürgõsen akar velem
 8  II,  21 |            szemei, a mama lát engem, néz reám...«~- Igen, néni, én szót
 9  II,  25 |        lelkületét, éppoly bosszantó volt reám nézve.~Szerencsére azonban
10  II,  34 |                  így szólt hozzá:~- Várj reám a kapunál, azonnal ott leszek.~
11  II,  34 |                 akarsz, és a többit bízd reám.~Nina most szekrényéhez
12  II,  36 |           barátim! Iszonyú pillanat várt reám! De minek rajzoljam azt
13  II,  71 |                 Félelmetes hatással volt reám ez a vizsgálódó pillanat,
14  II,  71 |              néztem, olyast láttam, mely reám megdöbbentõ volt. A falak
15  II,  71 |       viasz-álarcát és mosolyogva nézett reám.~Édesen voltam meglepetve.~
16  II,  99 |                  hívhatjuk, hol mindjárt reám gyanakodna.~- Talán valamely
17  II,  99 |                 Edithnek:~- Átok nehezül reám soha, sohasem fogom megtalálhatni...~-
18  II,  113|               milyen csodálatosan nézett reám a premier azokkal az elõkelõ
19  II,  113|                  többet. Pusztuljatok.~- Reám is haragszol, édesapám? -
20  II,  127|                  hívhatjuk, hol mindjárt reám gyanakodnék.~- Talán valamely
21  II,  127|                  Marinak:~- Átok nehezül reám... soha, sohasem fogom megtalálhatni...~-
22 III,  2  |               ismét szerencsétlenség vár reám… Oh, te kifogyhatatlan Isten,
23 III,  47 |                 most olyan bûnt kiált ki reám, amit el nem követtem.~-
24 III,  60 |             kisebb állomásnál kocsi várt reám, s már tengelyen kellett
25 III,  66 |               leszek én is. Számolhattok reám.~Dercs vitéz felült a lovára
26 III,  67 |                nem - kiabálja a másik. - Reám hallgass, Raksányi. Én tartozom
27 III,  79 |               kegyed, tudom, nem gondolt reám. Pedig ha jól emlékszem,
28 III,  87 |                 szegénykét.~Ez alighanem reám vonatkozott.~- Jó, jó, majd -
29 III,  112|               szemét csodálkozva emelvén reám.~- Igen, igen le kell vágatni
30 III,  129|                 Vitkey Bálint név nézett reám búsan, a nyele körül, azután
31 III,  148|            Gábornak.)~- Igen megtisztelõ reám nézve, de honnan veszek
32  IV,  97 |                 keze remegett. - Mariska reám vallott…~- Igen, mert meg
33  IV,  133| lebocsátkozhattam, ahol senki sem ügyelt reám, megszöktem a vadásztársaságtól,
34  IV,  142|             szakadt a tajték.~Az ezredes reám kiáltott.~»Állj fel! Mozdulj,
35  IV,  144|                bajod?~Zavaros tekintetét reám vetette.~- Meghalok - suttogta
36  IV,  145|                   jaj!~- Jer, támaszkodj reám, magam mellé veszlek a lóra.~-
37  IV,  151|             állatot, amint kísértetiesen reám mereszti vörös szemét.~Eszméletnél
38  IV,  152|                Anna, szelíd, kék szemeit reám vetve.~- Igen? Nem tetszik
39  IV,  152|                  mondott a távozóra, ti. reám, ki éles elmével megvilágítottam