Rész, Fejezet

 1   1,  12 |             ki a falból, s a kulcsok kísértetiesen csörömpölve gurultak az
 2   1,  13 |            szobán keresztül. Lépteik kísértetiesen kopogtak, sehol se mutatkozott
 3   1,  13 |         csöndben, mélyen, szûziesen, kísértetiesen, mintha a túlvilág szózata
 4   1,  17 |             kordont vonva. A talyiga kísértetiesen csikorgott, a rajta ülõ
 5   1,  17 |         rémítõ volt. Az izzó hasábok kísértetiesen világítottak. S valami csodálatos
 6   1,  23 |          valahol ablak lehet nyitva) kísértetiesen lobogtatta… Az összegyûlt
 7   1,  27 |             Kacagott hozzá keserûen, kísértetiesen, hogy a lánynak a háta borzongott
 8   1,  28 |            utána hagyította, hogy az kísértetiesen csörömpölt a kövezeten.~
 9   1,  31 |         reszketett. Valamelyik bútor kísértetiesen pattant és megint minden
10   1,  33 |             a szárnyas kertajtót, az kísértetiesen csikordult meg.~Aztán ment-ment
11  II,  7  |              vau!«~Mády kongó léptei kísértetiesen visszhangoztak az éj csendében.~
12  II,  24 |  lélegzetüket is elfojtották. A toll kísértetiesen percegett a papiroson; a
13  II,  39 |        szemei ólomszínben játsztak s kísértetiesen fordultak be az üregeik
14  II,  46 |            szemei, mosolygók máskor, kísértetiesen forogtak most, mellébõl
15  II,  61 |             eresztettem ki számból s kísértetiesen pottyant az éji szekrény
16  II,  71 |             sivalkodtak; közbe-közbe kísértetiesen búgott, hogy szívem reszketett
17  II,  71 |             Ezzel sebesen, éppen nem kísértetiesen megfordult.~Megkaptam karjaimmal.~
18  II,  99 | izzadságcsöppek gyöngyöztek, szemeit kísértetiesen forgatva ujjaival mutogatta
19  II,  112|             s ez a koppanás is olyan kísértetiesen hangzik odabenn...~Mindenütt
20  II,  127| izzadságcsöppek gyöngyöztek, szemeit kísértetiesen forgatva, ujjaival mutogatta
21 III,  2  |        elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó búzavetések és kukoricaszárak
22 III,  2  |    Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen világította meg a temetõt.
23 III,  4  |    Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen világította meg a temetõt.
24 III,  7  |               s ez a koppanás is oly kísértetiesen hangzik odabenn. Ha ajtó
25 III,  24 |              a bõ piros csizma olyan kísértetiesen kopogott, csikorgott… Az
26 III,  29 |              el volt kékülve, szemei kísértetiesen forogtak.~- Menj az istállóba,
27 III,  29 |            volt takarva. Az asztalon kísértetiesen lobogtak a gyertyák. Náthán
28 III,  63 |            káromkodó Kászonyi léptei kísértetiesen kopogtak a néma folyosókon.~-
29 III,  83 |        csikorgott a hó talpaik alatt kísértetiesen, s hogy kongott a kövezet,
30 III,  83 |         támasztotta.~A viaszgyertyák kísértetiesen lobogtak. Körös-körül a
31 III,  102|             itt, s a vaskos oszlopok kísértetiesen visszhangozzák; a boltívekrõl
32 III,  128|              utcák. A kocsik kerekei kísértetiesen kopognak a köveken. A viceispán
33 III,  128|          felé, kátrányos tüzek égtek kísértetiesen. A házak alatt, noha hétköznap
34 III,  138|              esik a padozatra. Olyan kísértetiesen koppant, hogy újra összerázkódtam.~
35 III,  146|             rekedten, szürke szemeit kísértetiesen rám meresztve.~- Dehogy
36  IV,  13 |            sem ment a hídon. Lépteim kísértetiesen kopogtak a pallókon.~Amint
37  IV,  97 |          nagy iskolaépület néptelen. Kísértetiesen kongnak a léptek a hosszú
38  IV,  129|         mögött s rám nézett mereven, kísértetiesen. Mekegett is valamit, utólagosan
39  IV,  151|            szemem egy állatot, amint kísértetiesen reám mereszti vörös szemét.~