Rész, Fejezet

 1   1,  1  |              Ember ember ellen, vad, kétségbeesett tusában. Zavart kiáltások,
 2   1,  1  |        takarja el testével, szomorú, kétségbeesett arccal… Rojtos Pista éppen
 3   1,  3  |               a szempillantásban két kétségbeesett sikoltást támasztott a hátrább
 4   1,  12 |           elé a kõre, s onnan kezdte kétségbeesett hangon hívni:~- Dráva! Dráva!
 5   1,  14 |              halott szólalt meg, egy kétségbeesett iramodással a másik ablakon
 6   1,  14 |             nagy üvegek megmondják a kétségbeesett egzisztenciáknak, mitévõk
 7   1,  14 |             a Pesti Hirlapba), midõn kétségbeesett sikoltást, majd tompa hörgést
 8   1,  18 |          támaszkodott egy fához, oly kétségbeesett tekintettel, hogy a Marjánszky
 9   1,  22 |            én meg darabonkint.~Birli kétségbeesett s a rábeszélés minden fegyverét
10   1,  31 |      csináljanak neki; ma még jobban kétségbeesett és már ezerszer megsajnálta,
11  II,  1  |       csüggedten hajtotta le fejét s kétségbeesett hangon hörgé:~- Egyetlenegy
12  II,  4  |           vérét, elannyira, hogy egy kétségbeesett eszmével kezdett foglalkozni,
13  II,  5  |       kapujánál búcsúztak el.~Attila kétségbeesett, keresztülfutkosta az egész
14  II,  5  |             néztek a sápadt, remegõ, kétségbeesett alakra.~- Mi történt?~Ezékiel
15  II,  7  |        magában.~A dal megszûnt. Mády kétségbeesett erõfeszítéssel emelte ki
16  II,  15 |             a kútba, a pocakos ember kétségbeesett ábrázatára, melynek egyik
17  II,  21 |      egyszerre megüti füleit Örzsike kétségbeesett jajkiáltása. Miska fölszisszent,
18  II,  22 |             vonítása verte fel, mibe kétségbeesett emberi sírás vegyült. A
19  II,  22 |         kiabálj úgy! - nyöszörgött a kétségbeesett ember roskadozva, megtört
20  II,  40 |      rendeltük - sóhajtott fel Krebs kétségbeesett arckifejezéssel.~- Az volt
21  II,  70 |           szemû emberem lép ki dúlt, kétségbeesett arccal... Minden, minden
22  II,  90 |            azokat a gátak ellen, hol kétségbeesett nép dolgozott és imádkozott
23  II,  90 |         milyen öröm neki látni azt a kétségbeesett várost, gyönyörködni halálvergõdésében,
24  II,  94 |             Most is elõttem áll az a kétségbeesett tekintet, melyet rám vetett,
25  II,  99 |               Oh, miss - dünnyögé az kétségbeesett ábrázattal. - Én mindent
26  II,  100|           örökös szomja támad annak, kétségbeesett, velõt égetõ, lelket sorvasztó
27  II,  112|           fiú eljött éjszaka idején, kétségbeesett szenvedélye hajtotta utánam.
28  II,  127|             kisasszony - dünnyögé az kétségbeesett ábrázattal. - Én mindent
29 III,  2  | játszogattunk mi gyerekek, egyszerre kétségbeesett, fájdalmas kiáltásokat hallunk
30 III,  4  |             mi gyerekek, s egyszerre kétségbeesett, fájdalmas kiáltásokat hallunk
31 III,  39 |          elmeháborodott ember.~Mórus kétségbeesett arccal, esdõ hangon fordult
32 III,  44 |           kormánytól. A kocsisunk is kétségbeesett, annyi tudomány azonban
33 III,  136|            törték ketté kardjaikat a kétségbeesett hazafiak, ott szúrták le
34 III,  137|    szétnézett még egyszer a tömegen, kétségbeesett arccal és váratlanul hirtelen -
35 III,  148|                hangzott kívülrõl egy kétségbeesett kiáltás, melyre egyszerre
36  IV,  26 |              egymás között.~Petrõczy kétségbeesett hangon, képébõl kikelve
37  IV,  32 |           midõn egyszerre fölriasztá kétségbeesett zokogás.~- Ki az, mi az? -
38  IV,  126|         ijedten, magára maradt ott a kétségbeesett menyasszony.~Azaz, ha még
39  IV,  142|              Plutó-kérdést, feltárta kétségbeesett helyzetét, bepillantást