Rész, Fejezet

 1   1,  9  |      engem ide, tied az érdem, a dicsõség és jutalom«.~Legelsõ dolga
 2   1,  12 |      nyújtózkodni ennél. Nagyobb dicsõség eleven diákot nem érhet.~
 3   1,  26 |       ott motoszkálja most. Nagy dicsõség. Király mondta miniszternek: »
 4   1,  31 |     határban. Ebbõl áll az egész dicsõség.~Hanem hát jó tanító a félelem,
 5   1,  32 |           a pénz csak pénz, de a dicsõség… Szinte képzelem, hogy fognak
 6  II,  1  | meghúzódhassék a rongyba burkolt dicsõség, hova elrejtezhessék az
 7  II,  7  |      kerül neki ez a tenger nagy dicsõség! De hát ez mind a színfalak
 8  II,  7  |    ébredt az ambició, mert hát a dicsõség utáni vágy olyan, mint a
 9  II,  7  |         Vége van mindennek! Hír, dicsõség már pihenhet. Most már mehet
10  II,  13 |          KŐSZEGEN~1862~I.~Magyar dicsõség, mi valál?~Hulló csillag...~
11  II,  15 |        madzaggal oda van kötve a dicsõség szárnyához; az aztán húzza
12  II,  15 |          de amott meg a temérdek dicsõség... bizony nehéz volt választani.
13  II,  15 |          hogy ez csalás!~*~Ilyen dicsõség és ilyen fátum érte szegény
14  II,  17 |           Az az erdõ, hol a hír, dicsõség babérjai teremnek, a szabónak
15  II,  17 |        kinn kell függnie. Mert a dicsõség olyan, mint a holt szeretõ,
16  II,  25 |       Mikor a váratlan vendég, a dicsõség, nagy robajjal köszöntött
17  II,  45 |   pályájának magaslata. A hír és dicsõség nyájasan mosolyog feléje
18  II,  48 |    elsõsége, ott végzõdött a sok dicsõség, hogy odafogta az apja maga
19  II,  54 |         városra. De a legnagyobb dicsõség Imrének jutott ki, nemességet
20  II,  55 |      hova vezérelnék egyebüvé?~A dicsõség, ambíció marasztalná is
21  II,  55 | marasztalná is vagy mi de hisz a dicsõség és ambíció is csak ott dagad
22  II,  55 |  mindenütt nyomában van. Hírnév, dicsõség ösztökéli most, talán elõször
23  II,  69 |       múltban.~S mialatt lelke a dicsõség emlékeiben fürdött, azalatt
24  II,  86 |  ébresztgetõre a jelenben. Rang, dicsõség utáni sóvárgás sohasem fúrta
25  II,  86 |          a világra. Jólét, rang, dicsõség apródonkint szereztetik
26  II,  89 |          Õvele akartam indulni a dicsõség útjára.~Midõn elbeszélésem
27  II,  100|         lehet föltalálni. Mert a dicsõség csalóka fény, mely mocsarakból
28  II,  120|      királlyal sem. Ha már ennyi dicsõség alatt sem roskadt le Dankó
29 III,  47 |     szépapja. Mert hát még az is dicsõség.~
30 III,  50 |      kész veled indulni. Hova? A dicsõség után, ugye?~Nem tudom, mit
31 III,  50 |     erdei virágok, szerelem és a dicsõség magoktól jönnek-mennek,
32 III,  51 |   szeretnének a jövõben s minden dicsõség az övék a múltból. Még az
33 III,  99 |         megyéé, de nem volt nagy dicsõség komposszesszornak lenni
34 III,  103|      NICOLAUS BERCSÉNYI.~A kuruc dicsõség letûntével ismét visszaszállt
35 III,  136|        van, ahol kõvé változik a dicsõség, ahol a szégyen üljön rá
36  IV,  8  |     mindent megél az ember! Nagy dicsõség ez a falura! A birkát ezentúl
37  IV,  10 |        ott lehetnek, ott, ahol a dicsõség van, meg a kötelesség, meg
38  IV,  73 |       nehézségek, versengés, hiú dicsõség, elmúlnak a hatalmasok és
39  IV,  141|     mikor még ragyogott. Mikor a dicsõség teljes verõfénnyel öntötte