Rész, Fejezet

 1   1,  9  |         már akkor? Saját magadnak árnyéka.~Szlimák mélyen elszomorodott,
 2   1,  9  |     részesülõ ifjaknak, kihez még árnyéka sem fér a bûnnek. A megye
 3   1,  9  |          akkor? Saját magadnak az árnyéka.~Szlimák mélyen elszomorodott,
 4   1,  12 |   csengettyû, s fenyegetõ ujjának árnyéka egy reszketõ késpengét ábrázolt
 5   1,  13 |         bányába, Druzsba úr a fák árnyéka alá húzódott, a szénpajták
 6   1,  13 |          Vesszen a papírra vetett árnyéka is. ~A megrettent mûvész,
 7   1,  13 |           nevezhetõ üzelemnek még árnyéka is, sem pedig ama budai
 8   1,  17 |   mindenütt utána járjon, mint az árnyéka, kivált a kirándulásain.
 9   1,  20 |        lámpára, melynek tál alakú árnyéka ott reszketett a szoba mennyezetén.~-
10   1,  23 |      fehér liliomnak is fekete az árnyéka.~- Kirõl beszélnek a mamáék? -
11   1,  23 |     mögött, hogy kísérem, mint az árnyéka… aztán hátrafordul, én köszönök,
12   1,  27 |        oly ártatlan. Ej, istenem, árnyéka mégis van! A szegény kis
13   1,  28 |           átellenes templomtorony árnyéka, mely az út közepén terült
14   1,  31 |    Kupolyi József ez már, csak az árnyéka. Napról napra fogy, köhög,
15   1,  31 |           arcán a híven lerajzolt árnyéka reszketett, futkározott.~
16  II,  39 |           egy lehulló levélnek az árnyéka, s mint a kés pengéjén,
17  II,  48 |      kisebb a fénye, de kisebb az árnyéka is. Mindamellett Garay Máté
18  II,  85 |        megélhetett volna köztünk.~Árnyéka se lehet ez a mostani, ki
19  II,  95 |         utolérte az öregek kísérõ árnyéka, a betegség. Lázba esett,
20 III,  1  |        tele költészettel, bûbájos árnyéka a féltett valóságnak.~Oh,
21 III,  1  |        gondolatnak odavetett tûnõ árnyéka.~Nyugalommal kelt föl s
22 III,  1  |         már akkor? Saját magadnak árnyéka.~Szlimák nagyon elszomorodott,
23 III,  2  | agglegénynek mindene, az a kísérõ árnyéka: megbecsüli, ha él, megsiratja,
24 III,  4  |   agglegénynek mindene. Az kísérõ árnyéka, az becsüli meg, míg él,
25 III,  8  |        szent, hogy Nagy Jakab még árnyéka sem lehet. De hát nem errõl
26 III,  19 |        jövõnek elõre vetõdõ sötét árnyéka terhesen vonult kedélyére;
27 III,  23 |          Azoknak a nagy fáknak az árnyéka a selyem gyepen táncoló
28 III,  45 |     Csakugyan egy karcsú fának az árnyéka feküdt táncoló fekete csíknak
29 III,  53 |     festéke amazokon, a csüggedés árnyéka ezeken. Láttam… láttam õt!
30 III,  115|          mintha a felhõknek lenne árnyéka. A tüzek mellett gulyáshúst
31 III,  128|         zsugorodott a fiákerlovak árnyéka a csillogó homokon: mintha
32 III,  146|            A házak egyre sötétebb árnyéka végigterült a kövezeten.
33 III,  148|      selyem réteken, hol a hegyek árnyéka nyújtózkodott. A vékony,
34  IV,  34 |      amint nagy foltot vet csonka árnyéka a Duna vizén.~Ott fenn uzsonnáltunk
35  IV,  91 |         nap múlva lesz, s az elsõ árnyéka, amit elõrevet, megjelenik
36  IV,  127|        hogy már rajta van a halál árnyéka.~Nem mosolyog… nem örül
37  IV,  127|           agyonnyomorgatott hõsök árnyéka. Ezeket hagyom én a holdkóros
38  IV,  133|           óriás kísértet. Ijesztõ árnyéka megnagyobbodva feküdt kiterítve
39  IV,  152|          a torony is), melynek az árnyéka feketén terpeszkedett végig