Rész, Fejezet

 1   1,  13 |            járt Jahodovskának, néha rózsát hozott, néha szegfût, amit
 2   1,  14 |     rózsámat neked adom tövestõl. A rózsát ritkasága teszi szebbé.
 3   1,  14 |        abban a kis házikóban?~- Egy rózsát - felelte a kertész -, ámbár
 4   1,  14 |         volna szabad elárulnom.~Egy rózsát! Tehát nem galambot, hanem
 5   1,  14 |           Tehát nem galambot, hanem rózsát! Valami nagy értékû unikumot,
 6   1,  14 |            mondá, de a legbecsesebb rózsát elrejtette elõle.~E ravaszság
 7   1,  14 |        legalább. Nini, hiszen még a rózsát sem választottad ki magadnak.~-
 8   1,  14 |           madarak!…~Csak a kérdéses rózsát nem említette egyik se.
 9   1,  14 |             nem rózsa. Én egy igazi rózsát hittem, Albertus. Sem én
10   1,  14 |     Albertus, Albertus, veszedelmes rózsát adtál te nekem, akinek az
11   1,  22 |   elgondolkozott.~- Végre is minden rózsát le lehet szakítani - mondá. -
12   1,  32 |             letépett egy szép piros rózsát az út mellett, aztán behunyva
13   1,  32 |        levegõben.~- Köszönöm a szép rózsát - rebegte csöndesen, a szemeit
14   1,  32 |         csak, igazán nekem szánta a rózsát?~- Igazán… persze… izé…
15   1,  32 |             báró úr! Hát így szokás rózsát átnyújtani hölgyeknek? No,
16   1,  34 |           Egy szó mint száz. Mert a rózsát is pohárba kell tenni, ha
17  II,  1  |       mindennap lelopna arcáról egy rózsát, fekete szemeibõl egy sugarat,
18  II,  11 |            tûzött helyébe egy fehér rózsát.~- Nemde, ön is különb ékszernek
19  II,  11 |          különb ékszernek találja a rózsát a gyémántnál? - kérdé Feketéhez
20  II,  59 |             anyám! Elviszem az elsõ rózsát. Te akartad, neked ígértem,
21  II,  59 | elhatározással lemetszé a megmaradt rózsát, s köpenye alá rejtve szilárd
22  II,  59 |        kivette keblébõl a csodaszép rózsát és odahelyezte a sír közepére.~
23  II,  60 |          fel a majdan kinyíló fehér rózsát.~És íme, a rózsa e télen
24  II,  60 | rózsabokorhoz, megcsókolta az egyik rózsát, azt, amelyik elõször nyílt
25  II,  60 |    nyakra-fõre dicsérni a két fehér rózsát, esküdve, mint a vereshagyma,
26  II,  60 |        felemelte a tündéri szépségû rózsát, mely az esthomályban mint
27  II,  60 |              Mutassa, édesem, azt a rózsát, bírni óhajtanám.~Csonka
28  II,  60 |        vigyázva lemetszette a másik rózsát, mely még oly teljesen nem
29  II,  60 |            szobalányt.~- Elhoztad a rózsát? - kiáltott felére a grófnõ.~-
30  II,  60 |            hogy vajon hová viheti a rózsát? Elõcsengette a szobalányt.~-
31  II,  60 |            anyja sírjára helyezte a rózsát.~- Istenem! - kiáltott fel
32  II,  71 |        mialatt õ piros pamutból egy rózsát hímzett rá.~Ilonka volt
33  II,  85 |       mennydörgött az ágyú, s piros rózsát vetett el a fehér havon.~
34 III,  2  |           mint a liliom.~És mégis a rózsát sajnálta meg elébb. Hozzá
35 III,  2  |          azt hallgatta.~»Ha a piros rózsát ejtem ki kezembõl az útra,
36 III,  38 |        hatosos pénzarabból, még egy rózsát vettem hát s megkínáltam
37 III,  76 |            s amint letépett egy-egy rózsát, gyöngéden, részvéttel nézett
38  IV,  108|              kegyelmes uram. Minden rózsát leszakított, hogy rózsavízben