Rész, Fejezet
1 1, 5 | komolyan Makkfõi! ~A fõkortes ránézett a tanyatûztõl megvilágított
2 1, 10 | volna az hiába! Aztán úgy ránézett, de olyan furcsán nézte,
3 1, 11 | Pallos illet engem.~Sótony ránézett hosszan, álmodozón, véghetetlen
4 1, 14 | szemei megnyíltak most, ránézett Balduinra és rámosolygott.
5 1, 14 | rebegte Marosini.~Esre ránézett azokkal a nagy fekete szemeivel
6 1, 14 | Quo modo vales?~Altorjay ránézett lesújtó, rideg tekintettel,
7 1, 16 | istállóban, mikor meglátta és ránézett okos szemeivel csodálkozva,
8 1, 17 | szerencsétlen!~Kaszperekné ránézett fürkészve azokkal az álmatag,
9 1, 18 | te vagy.~Elgondolkozott, ránézett gyanakodva.~- Hát ösmer
10 1, 28 | vöröses világító szemével ránézett Szlebenitsre.~- Sicc, te
11 1, 29 | hadnagy elpirult. A hercegnõ ránézett. Olyan kedves fiú volt így
12 1, 29 | lehetne… ~Reszketett a hangja, ránézett esdõn, bánatosan, kék szemeiben
13 1, 31 | Talán beteg vagy?~Az ránézett a lázas kék szemeivel, és
14 1, 31 | leány kinyitotta a szemeit, ránézett szelíden, hálásan, azzal
15 1, 34 | hehehe, a bank.~De a leány ránézett s aggodalmasan kérdezte:~-
16 1, 35 | akarja megkóstolni?~Wraditzné ránézett azzal a csiklandozó tekintettel,
17 1, 35 | még egyéb vad is.~A báró ránézett, hitt neki szentül.~- Milyen
18 II, 66 | engemet, jó angyal?~Az angyal ránézett s mosolyogva szólt:~- Az
19 II, 123| kezeivel, s mikor az öregre ránézett, elszomorodva mondá:~»Milyen
20 II, 129| valamit: egy mamát.~A gyermek ránézett nagy, méla kék szemeivel,
21 III, 2 | leesett ruhadarabnál.~Mindenki ránézett. Még a vén Sós Pál szájában
22 III, 20 | könnyen behozhat oda.~Acsády ránézett a kérelmezõre, eleinte nevetni
23 III, 25 | ni, a csúf szörny, hogy ránézett apró szúrós szemeivel Piroskára,
24 III, 25 | a gyík, amelyik az úton ránézett.~Visszarántotta kezét, késõ
25 III, 30 | suhant el mellette.~A néni ránézett. Ismerõsnek tetszett elõtte.
26 III, 49 | hármat is.~Az alispánné ránézett megelégedetten, büszkeséggel:~-
27 III, 54 | világért.~A nagy úr még egyszer ránézett, s így szólt:~- Szerencsés
28 III, 56 | szobaajtó, s bejött a Bodri. Ránézett, de nem ismerte meg. Megszagolta
29 III, 94 | odaintette kutyáját, az ránézett szemeivel szelíden és visszajött,
30 III, 101| visszavegye.~A szûcs koma ránézett csodálkozva, és azt felelte:~-
31 III, 110| aranyszõke haját.~A leány ránézett meredten, majd lesütötte
32 III, 115| ölni… siessen innen!~A rab ránézett az elõtte álló alakra, de
33 III, 118| kezét megrázva.~Az ügyész ránézett, hogy talán megbolondult.~-
34 III, 148| bontotta, fel.~Az asszony ránézett a reszketõ kezére, és megértette,
35 IV, 12 | ott volt még, s az ahogy ránézett, menten elhitte neki a boldog
36 IV, 37 | zúzmarával.~A doktor úr ránézett szeretettel, azután kikereste
37 IV, 88 | A férfi, akit megkínált, ránézett. És õ is összerezzent.~A
38 IV, 127| küzdöttek egymással. Miczbánné ránézett a halászlegényre s feltûnt
|