Rész, Fejezet

 1   1,  8  |                  kelt.~Oh, az nagyon szép, õszinte album lesz.~S el is készült
 2   1,  9  |                   akarnak tõlem?~- Egy kis õszinte fölvilágosítást.~- Õszinte
 3   1,  9  |                 õszinte fölvilágosítást.~- Õszinte leszek, uram.~- Hüm! Lássuk,
 4   1,  9  |              Vigyázzon, kisasszony, ön nem õszinte. Ezzel mindent elront.~Kléner
 5   1,  9  |                hangja szinte reszketett az õszinte érzettõl.~Az ajtókból még
 6   1,  13 |                térdeimen üldögéltél, olyan õszinte, okos kisgyermek voltál,
 7   1,  14 |                   legyen olyan kegyetlenül õszinte!~- Mert ha nem lettem volna
 8   1,  20 |               meleg szavával: »Légy hozzám õszinte, Pista«, meglágyította,
 9   1,  26 |                 erdõben. Hanem mivel olyan õszinte volt hozzám, és mert jóért
10   1,  26 |                  láng se oly tiszta, olyan õszinte, mint amikor azt eszik,
11   1,  29 |                  teszi, hogy õszinteségért õszinte legyek.~- No és?~- A dolog
12   1,  31 |                 menni - folytatá az unoka, õszinte nyílt arccal -, mondtam,
13   1,  32 |                  daliás ember, volt valami õszinte és rokonszenves a föllépésében,
14   1,  34 |            találnak valami sugdosni valót. Õszinte, mély vonzalmat tanúsít
15  II,  33 |                  öregúr megfogadta e jó és õszinte tanácsot, s azóta nem eszik
16  II,  65 |                    a polgármesterhez, mert õszinte szándoka van õt nõül venni.~
17  II,  69 |                   kifejezni e tekintetbeni õszinte meggyõzõdésemet.~Dankó bácsi
18  II,  76 | szerencsekívánatomat«, a felsõ balcsücske »õszinte részvétkifejezést« jelent,
19  II,  76 |             pillantás a közvetítõre, kinek õszinte öröme meggyõzött az ajánlat
20  II,  81 |                  közül néhányan, kik iránt õszinte részvétet érzek, házasemberek
21  II,  99 |             kegyedéi, de engedje meg, hogy õszinte örömérzetem dacára is, melyet
22  II,  107|                     hanem csak akkor ilyen õszinte, ha becsíp.~De mivelhogy
23  II,  107|                  becsíp, tehát minden este õszinte.~Valóban az. Az elsõ pohár
24  II,  113|                     Mi történt veled? Légy õszinte.~De Domándy Gábor úrból
25  II,  127|             kegyedéi, de engedje meg, hogy õszinte örömérzetem dacára is, melyet
26  II,  139|                    tagadom meg tiszteletem õszinte kijelentését a robogó gõzvonattól,
27 III,  1  |                    önt? Neheztel rám, mert õszinte voltam önnel szemben? Istenem,
28 III,  55 |            lemondott. De a lemondás sohase õszinte dolog, valami ül a kosarában
29 III,  66 |              elõbbi tárgyra.~- Szeretem az õszinte, szókimondó embert.~- Én
30 III,  110|              Szerelmes a gyerek - szólt az õszinte tót nemes. - Az ördögbe
31 III,  124|                    lettem meg képviselõvé.~Õszinte ember vagyok, és nem szeretek
32 III,  128|                  hátulsó lábára ülve nézte õszinte sárgás szemeivel, amint
33  IV,  15 |                    hogy »éljen!«. Hanem az õszinte hang volt akkor, a bírák
34  IV,  45 |                   szemeit behunyva -, maga õszinte volt hozzám, én is õszinte
35  IV,  45 |                 õszinte volt hozzám, én is õszinte leszek, de aztán magunk
36  IV,  108|                    tisztes aggastyán okos, õszinte szemeibe, és így szólt:~-
37  IV,  117|             õszinteség egy királytól.~- Az õszinte királyok nem olyan ritkák,
38  IV,  117|                     kedves Kovács, mint az õszinte alattvalók.~Csak egy dolgot