Rész, Fejezet
1 1, 5 | sötétség volt, a hüvelye koporsó lett, széttört darabjaiból
2 1, 8 | albumnak nincsen gazdája.~A koporsó meg van csinálva: milyen
3 1, 9 | mellett az övé is. Az utolsó koporsó, melyet a Teléry-kripta
4 1, 9 | befogad. A legislegutolsó koporsó. Most már meg fogják fordítani
5 1, 9 | szemekkel várja be, hogy a koporsó fedelét reá szegezzék, és
6 1, 9 | mellett az övé is. Az utolsó koporsó, melyet a Szent-Illényi
7 1, 9 | befogad. A legislegutolsó koporsó. Most már meg fogják fordítani
8 1, 9 | szemekkel várja be, hogy a koporsó födelét reá szegezzék, és
9 1, 17 | sztaroszta vezette karonfogva a koporsó után, sõt visszajövet is
10 1, 17 | istennek, már késõ…~Igen, a koporsó fenn volt a máglya tetején,
11 1, 17 | csúszott lejjebb s a rettenetes koporsó a tetõn billegett, mozgott,
12 1, 17 | az égõ test sercegését. A koporsó deszkái lehámlottak, szétestek;
13 1, 19 | menetet, síró rokonokkal a koporsó mögött, fáklyavivõkkel a
14 1, 19 | mögött, fáklyavivõkkel a koporsó mellett, hirtelen egy gondolata
15 1, 31 | utcákon, úgy sietés közben.) A koporsó után Kupolyi József uram
16 1, 31 | história. Pap, kántor ennyi, koporsó, sírásó, szemfedõ, halottaskocsi,
17 II, 1 | fognak egymásra, akár a koporsó bezártáig is.~Oh, az a nagy
18 II, 39 | hallgassa, már olyan alig van.~Koporsó koporsót követ, de nincs
19 II, 99 | nagy szó az a soha. Egy koporsó, melybe magára zárja az
20 II, 112| ami itt van, egy szomorú koporsó, amibe egy szép asszony -
21 II, 112| egészen mindegy, virágos-e a koporsó, aranyozott arabeszkekkel
22 II, 127| nagy szó az a »soha«. Egy koporsó, melyben önmagára zárja
23 III, 7 | diófából, azért mégis csak koporsó az. Hiába hagyta itt neki
24 III, 30 | gyorsan folytak, sok, sok koporsó kiment már azóta a Kerepesi-úton,
25 III, 49 | Miféle jószág az, barátim?~- Koporsó, hat embernek.~Hatával temették
26 III, 83 | ravatalon a fekete diófa koporsó az ezüstveretû betûkkel: »
27 III, 83 | fénye megvilágította neki a koporsó belsejét.~Sápadtan tért
28 III, 83 | melyek ott röpködtek a koporsó két végén, útközben letépte
29 III, 130| árnyékot vetettek, megannyi koporsó. Egy denevér az arcomba
30 IV, 32 | ettõl a perctõl kezdve a koporsó bezártáig számít, s az Isten
31 IV, 57 | rácsattant Grünblath Erzsébetre a koporsó fedele egészen.~Még ugyan
32 IV, 87 | mindég eszembe jut egy koporsó, s ha hallom a nép üdvrivalgását,
33 IV, 87 | nagy, feketére bemázolt koporsó nyugodott. Egyetlen szál
34 IV, 87 | virág sem volt rajta.~A koporsó után három ember ment gyalog,
35 IV, 87 | annál jobban feltûnt a koporsó nagysága.~Ugyancsak kemény
36 IV, 87 | darab! Egész házikó az a koporsó! No, ugyan nem valami nagyon
37 IV, 87 | pillantást vetni a koporsóra, a koporsó fehér festékkel odamázolt
38 IV, 87 | kiáltott fel a porkoláb. - Az a koporsó - lihegtem képembõl kikelve -,
|