Rész, Fejezet
1 1, 9 | húsz partit vert rám a kópé.)~- …Azóta már nyomában
2 1, 13 | tréfákban leli kedvét. Nagy kópé és ügyes hasbeszélõ a vén
3 1, 14 | tényálladékot: »Hm, ez a Péter! Nagy kópé!… Megkóstolta a gazdasszony
4 1, 15 | Hát hallottad, rossz kópé? No, megállj. Bizony mondom,
5 1, 15 | megcsókolta.~- Ej, ej, rossz kópé, hát illik az, a királyt
6 1, 20 | Moronyi elcsodálkozva.~- A kópé hirtelen elpirult s te ezt
7 1, 29 | egy asszony.~- Ejnye, te kópé - vigyorgott Kozsibrovszky
8 1, 34 | Maga ugyancsak furfangos kópé, Apró gazda.« Aztán a Kati
9 1, 34 | hintajába:~- Elviszlek, kópé, az anyádhoz, tudom, hogy
10 1, 35 | megkérdezte:~- Mit mondott a kópé?~Néha elmondta, néha eltitkolta,
11 II, 3 | feleségét mutatta be. Nagy kópé az a Laci!~Baroghi Aladár
12 II, 24 | beszélsz hát oly könnyen! Nagy kópé vagy, öcsém, nagy diplomata:
13 II, 36 | magas termet.” Ön ügyes kópé, Dick, úgy mond, s tudni
14 II, 60 | Teszi magát a kitanult kópé. Tudom én jól. De engem
15 II, 111| összeráncolt szemöldöke, mert a kis kópé megérzi a szemek haragjának
16 II, 141| És a furfangos kópé elérte célját. Egy hét múlva
17 III, 1 | szakácsmesterséghez.~- Ne okoskodj, kópé, ha mondom… hát nem a tûzhelyen
18 III, 2 | Hallod-e, Samu? hehehe! Ejnye, kópé, kópé! No, most már csakugyan
19 III, 2 | Samu? hehehe! Ejnye, kópé, kópé! No, most már csakugyan
20 III, 24 | reszketõ hangon.~- Hehehe, kópé! No, hát mit szólasz hozzá?
21 III, 24 | olyan hamar ráállt? Ejnye, kópé, kópé! Persze, hogy persze.
22 III, 24 | hamar ráállt? Ejnye, kópé, kópé! Persze, hogy persze. Hanem
23 III, 66 | Ez asszony dolga, ugye kópé?~Dercs vitéz mosolygott,
24 III, 66 | gondolkozz ezen… Jó éjt, kópé… Jó éjt!~A kastély ura eltávozott,
25 III, 66 | akármilyen vidor, könnyelmû kópé is, mégsem árulta el kegyelmedet -
26 III, 70 | Nem vallott semmit a vén kópé - pedig tömérdek jel azt
27 III, 75 | maholnap már nagy fiú lesz a kópé…~- De hát az asszonyném,
28 III, 100| voltam, mit mond nekem a kópé. Hahaha.~Úgy kacagott, mint
29 III, 104| felgazdagodott, megszedte magát a kópé… és most nem akar többé
30 III, 118| sikkasztott. No, várjon, kópé, ezt még megkeserüli. Odaküldöm
31 III, 148| könnyekre, édes öcsém. Mert öreg kópé vagyok, tudom, mi tetszik
32 IV, 1 | Úgy, úgy Erzsébet… Ilyen kópé voltam én valamikor.~De
33 IV, 34 | A másik vörhenyes hajú kópé megállt kissé közelebb kerekre
34 IV, 52 | mennyei jelenség elõtt. Oh, a kópé! A farizeus! Pedig hogy
35 IV, 97 | Vankovics! Hol van ön, gaz kópé? Jöjjön, jöjjön! A Tisza
36 IV, 101| mosolyra görbült titokban. - Ej kópé, hát nem mondanád meg, ki?~-
37 IV, 125| kellene tõle kérdezni. (Ez a kópé már eszeli a szocializmust.)~-
38 IV, 129| aréna. Az aréna elõtt egy kópé színész magolta a szerepét.~
|