Rész, Fejezet

 1   1,  4  |          kizárólag fegyvertárt képezõ kampós szögrõl függ egy rozsdás
 2  II,  123|                Miféle unokáihoz?~- Én Kampós János vagyok, kedves uraim,
 3  II,  123|                Istenre bízom magamat.~Kampós ki akart szállani. A katonák
 4  II,  123|                Üljön kend ide mellém, Kampós, mutassa az irányt.~Mintegy
 5  II,  123|      alkalmasint az öreg unokái. Hej, Kampós apó, ébredjen, nyissa fel
 6  II,  123|          borzasztót álmodtam! - szólt Kampós a szemeit dörzsölgetve,
 7  II,  123|          legmagasabb pontján fekszik.~Kampós János a szögletrõl még egyszer
 8  II,  123|            megdöbbenés a jövõ fölött.~Kampós János fázni kezdett azon
 9  II,  123|              a szegények ellátásában.~Kampós Jánost és két unokáját egy
10  II,  123|              órakor a községházánál.«~Kampós János nagyon megörült a
11  II,  123|              fogják gondját viselni.«~Kampós János a nagy tömeg közt
12  II,  123|            lesz, ha mindjárt.~Az öreg Kampós bezzeg meg volt most akadva.
13  II,  123|             No, hát szóljon már, öreg Kampós! - sürgeti a szolgabíró.~-
14  II,  123|              s éppen nem vereti vasba Kampós Jánost, hanem egy tíz forintost
15  II,  123|            nem akart engedni. Az öreg Kampós János még ez este veszedelmesen
16  II,  123|              kétségkívül semmi bajuk.~Kampós bátyót azonban nem lehetett
17  II,  123|             valami bajuk van.~Az öreg Kampós János nem is ment Szegedre,
18  II,  123|          mintha nyertem volna - mondá Kampós bátya jókedvûen, aztán elõvéve
19  II,  123|          ember áll. Ahhoz utasították Kampós Jánost: az majd megmondja,
20  II,  123|         minden ember juthat be hozzá.~Kampós nagyot sóhajtott s jámbor
21  II,  123|               azonban egészen az övé.~Kampós bátyó önfeledten rohant
22  II,  123|               elrobogott, ott hagyván Kampós Jánost lehajtott fejjel,
23  II,  123|               odasettenkedett az öreg Kampós és megrántva a szõke gyermek
24  II,  123|               folyosóról:~- Jó napot, Kampós gazda! Hát megjött?...~-
25  II,  123|                Kegyelmed derék ember, Kampós uram! Nekem semmi akaratom
26  II,  123|             is.~- Nem kívánom ingyen, Kampós gazda. Jó fizetése lesz.~-
27  II,  123|            majd õ fogja kiházasítani.~Kampós János nagy hálálkodással
28  II,  123|           jobban összefacsarták volna Kampós János szívét.~Kis leányát
29  II,  123|        nemzetiszín betûkkel:~Építette Kampós János. Annó 1878.~Az öreg
30  II,  123|               van a kulcs?~- Itt van.~Kampós átvette a kulcsot és kinyitotta
31  II,  133|              kis-kagylósi és bezerédi Kampós Mihály uram, s négy rét
32  II,  133|              udvarról a havat, domine Kampós? Micsoda rendetlenség ez?~-
33  II,  133|           lehet!~- Megbolondult maga, Kampós? Hogyne lehetne?~- Márpedig
34  II,  133| akasztófáravaló gazemberek... - szólt Kampós uram méltatlankodva. - Egyetlenegyet
35  II,  133|             annak teljesedni kellett.~Kampós uram utánanézett és Köszvényes
36 III,  19 |              élete.~Íme, nézzük meg a Kampós Gábor községi jegyzõ úr
37  IV,  2  |           ilyenkor, és meghasította a kampós botjával. - Kenyérre lehetne
38  IV,  97 |         kifújja fejébõl a gõzt; vette kampós botját, a tarisznyáját,