Rész, Fejezet
1 II, 99| a boltba, mint Sir Ralph Ihon, az egész elsõ emelet bérlõje?~-
2 II, 99| meghajlással.~Sir Ralph Ihon fölteszi monokliját, és
3 II, 99| helyzet - viszonzá Ralph Ihon.~Mr. Karkban ma nagy volt
4 II, 99| Ez nagy különbség.~Ralph Ihon csakugyan inkább volt még
5 II, 99| nem bérli - kérdé Ralph Ihon élénken.~- Valóban, õ már
6 II, 99| Nagy kár! - mondá Ralph Ihon bosszúsan. - Nagyon nagy
7 II, 99| legszebbet, a legjobbat...~Ralph Ihon mosolygott.~- Bizonyára
8 II, 99| kacagott édesdeden Ralph Ihon. - Akadémiai taggá legyen
9 II, 99| szomorú eset! - mondá Sir Ihon megindultan.~- Mary kétségbe
10 II, 99| Szegény leány! - sóhajtá Sir Ihon önkéntelenül.~- Nem olyan
11 II, 99| költészet! - kiáltá Sir Ihon elragadtatva. - Oh, miss,
12 II, 99| elérzékenyültem magam is - mondá Sir Ihon fölkelve -, érdekes elõadása
13 II, 99| vélekedék Mr. Kark.~Sir Ihon néma áhítattal kísérte föl
14 II, 99| ennél drágább lábacskák!~Sir Ihon szívérõl - úgy érezte -
15 II, 99| nyújtotta karját, s belépett.~Ihon úgy érezte amint a beteghez
16 II, 99| csevegni, az ön barátja, Ihon úr fölkérése folytán.~Az
17 II, 99| honolt a teremben, csak Ralph Ihon mély lélegzete hallatszék,
18 II, 99| hogy ön derék barátja, Ihon úr nagy bánatára elfelejtett
19 II, 99| rogyott össze.~- Segítség! Sir Ihon! - kiáltott Edith ijedten. -
20 II, 99| gondjait a whisky mellett, Sir Ihon pedig kõszoborrá meredve
21 II, 99| Oh, csak jönne már Sir Ihon az orvossal!~Éppen e percben
22 II, 99| hogy bemutatom neked a Sir Ihon házi doktorát Eredj, siess
23 II, 99| pillanatban futott le Sir Ihon egyenesen Edithez.~- Oh,
24 II, 99| erély kifejezésével, Sir Ihon ellenben lehûtve és megzavarodva
25 II, 99| Dick! - parancsolá Sir Ihon - egy ezüstcsészét fog lehozni
26 II, 99| fölött határozó állapot, Sir Ihon két orvost tartott ott éjjel-nappal,
27 II, 99| mistress.~Egy napon Sir Ihon élénk örömmel nyitott be,
28 II, 99| jóízû skót kiejtésével: No, Ihon, gonosz fickó! ugyan jól
29 II, 99| Oh, Edith! - mondá Sir Ihon, és ebben ki volt fejezve
30 II, 99| délután nem mondott Sir Ihon, hallgatott s hosszan, elmerülve
31 II, 99| vagyok, én kutatom Marit Sir Ihon költségén ama beteg barátja
32 II, 99| mondhatna volt lakónkról, Sir Ihon már tud tõlem.~- Mily szerencsétlenség! -
33 II, 99| sózva a hónapos szoba; Sir Ihon annyira meg volt elégedve
34 II, 99| ha az orvos vagy akár Sir Ihon jötte által háboríttaték.~
35 II, 99| kötött vagy hímzett, Sir Ihon sóhajtozott. (Ki tudja,
36 II, 99| én feleletem önhöz, Sir Ihon. Meg van ön elégedve?~-
37 II, 99| megfenyegesse ujjaival.~Hanem Sir Ihon már akkor szép észrevétlenül
38 II, 99| elmulasztottad dolgodat!~Sir Ihon nem jött zavarba.~- Elmaradt,
|