Rész, Fejezet

 1   1,  4  |           uramnak, megfogta kezét és hosszan, szótlanul nézett szeme
 2   1,  9  |      felrezzent, szippantott egyet s hosszan billegtette az orra bal
 3   1,  9  |           Tudni akarom, uram…~A bíró hosszan nézett rá és oly gyengéden,
 4   1,  11 |         illet engem.~Sótony ránézett hosszan, álmodozón, véghetetlen
 5   1,  13 |              leány, kinek a nyakában hosszan leeresztett, sáfrányszínû
 6   1,  17 |              kevés szavú ember volt, hosszan elgondolkozott elõbb ezen
 7   1,  19 |              Bécsben.~De nem érdemes hosszan rajzolni ezt a kedvetlen
 8   1,  23 |          prédikáció meghallgatására.~Hosszan, unalmasan beszélt a tiszteletes
 9   1,  26 |      kápolnától. A mocsaras rész még hosszan tartott. S a tûz csak jött
10   1,  27 |         fáról való.~Nézte-nézte õket hosszan, elmélázva. Egy darázs beszállt
11   1,  31 |          Sándor Istvánnét és feltûnõ hosszan tartotta fejét, minthogy
12   1,  32 |        meg-megállt annál a sírnál és hosszan elmerengett, félszemmel
13   1,  34 |          egyenest a Marosnak ment. - Hosszan, részletesen írja le a vízbõl
14  II,  1  | megüvegesedett szemekkel nézett reá, hosszan, némán, meredten, észre
15  II,  7  |       szeretetével.~Majd megfordul s hosszan elandalog a másik alakon
16  II,  17 |             fordítá könnyes szemeit, hosszan, mereven vizsgált és így
17  II,  48 |        tanítód...~Garay Máté.~Hõsünk hosszan lélegzett fel e sorok elolvasása
18  II,  53 |        elfordult és a padlóra nézett hosszan mereven...~Majd lábujjhegyen
19  II,  57 |          saját kalapja bélését nézte hosszan, mereven, míg végre fölemelé
20  II,  65 |           aki múlt éjjeli álmát nagy hosszan beszéli el. A tisztes matrónák
21  II,  85 |              hanem csak nézem, nézem hosszan, némán, elábrándozva és
22  II,  99 |          visszasompolyog az ágyhoz s hosszan elnézi - halavány, élettelen
23  II,  99 |       mondott Sir Ihon, hallgatott s hosszan, elmerülve nézte Edithet,
24  II,  114|               magára lévén hagyatva; hosszan törtem fejemet, miképp segítsek
25  II,  123|             vetett be és ott feledte hosszan, hosszan.~Szegényes volt
26  II,  123|              és ott feledte hosszan, hosszan.~Szegényes volt a szoba,
27  II,  127|            visszasompolyog ágyához s hosszan elnézi a férfias szépségû,
28  II,  127|       mondott Gábor úr, hallgatott s hosszan elmerülve nézte Marit, ki
29  II,  135|            közvetlen szobája elõtt s hosszan, érdekkel szemlélte...~Olyan
30 III,  2  |            legényre, epedõen, lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét.~…
31 III,  83 |           éves Miklóskát, s mereven, hosszan nézte kis fonnyadt arcát.~»
32  IV,  1  |     rámszegezte nagy, fekete szemeit hosszan, fürkészõn, szemrehányón.~-
33  IV,  3  |          csakhamar megszikkadt, de a hosszan elnyúló keskeny posvány
34  IV,  45 |            erdõséghez döcögtek, mely hosszan és szélesen zárta el láthatárt.
35  IV,  85 |      hallhatták a csőreik kopogását.~Hosszan tartott a viaskodás. Egyszer
36  IV,  146|              ilyen tócsa pláne olyan hosszan feküdt keresztbe, hogy szinte
37  IV,  152|            fogta meg, hol a másikat; hosszan nézegette egyenkint, majd
38  IV,  152|             fölkönyökölt az ágyában, hosszan, fürkészõn nyugtatta rajtam