Rész, Fejezet

 1   1,  10 |    játszottak a pincetorka elõtt, halálra unta volna magát egyedül.~
 2   1,  11 |            A szerencsétlen Kustár halálra sápadva szabadkozott:~-
 3   1,  12 |       méltó is csak azért, mert a halálra botozott jobbágynak, névszerint
 4   1,  12 |           úr, mert te botoztattad halálra az apánkat.~- Nos? - szólt
 5   1,  12 |      persze csak az marad el, aki halálra készülõ beteg. Nagy szégyen
 6   1,  12 |        apánkat sem verették volna halálra, ha nemesember lett volna.
 7   1,  12 |           közben, derékon kapta a halálra ijedt leányt. Ágnes még
 8   1,  13 | borotvájával a folyosón, mint aki halálra keres valakit. A folyosó
 9   1,  14 |         ítéletet, pedig az ítélet halálra szólt. Hóhér csapja le a
10   1,  14 |         mindent bevallott, a bíró halálra ítélte, s nemsokára felállították
11   1,  17 |           hozatott, pallos általi halálra szólt a nyolc fõcinkosra
12   1,  18 |         Sándor János uram, mindig halálra nevette magát, mikor megpillantotta
13   1,  32 |           a labda. Az ijedtségtõl halálra vált nõ sikoltoz, keze megdermed,
14   1,  34 |           lapot hozták, a sápadt, halálra ijedt Kolowotkinak tett
15   1,  34 |    szerelem, jó lovak.~Most tehát halálra ijedt, mert oka volt nagy
16   1,  35 |   feleségem nincs. Mit csináljak? Halálra unnám magam, ha egy kis
17  II,  4  |          azt a csodát, akitõl úgy halálra ijedt a magas societas.~
18  II,  17 |      mintsem kigondolhatta volna, halálra nem ijed az égi förgeteg
19  II,  53 |           szanaszét a szobában.~A halálra rémült férj átérti a valót,
20  II,  65 |       hajolt; annak õ hadat üzent halálra.~És akadt ilyen is, mert
21  II,  71 |         szegény leánykát, kit itt halálra ítéltek, és a szigorú, élettelen
22  II,  126|   hirtelen kialudt és Zsuzsi néni halálra ijedten a következõ szavakat
23 III,  2  |         Megmérgeztél! - sziszegte halálra váltan.~- Oh, én szerencsétlen!
24 III,  39 |          embert például elítéltek halálra, mert becsmérlõleg nyilatkozott
25 III,  70 |       vagyok - rebegé az asszony, halálra váltan roskadozva.~- Ártatlan!
26 III,  83 |          jobban borult. Készült a halálra, de senkinek se szólt.~Az
27 III,  144|       csizmát húzni Bugyi, s íme, halálra szörnyed, mert tövestõl
28 III,  144|     szoknyáikat, maga Fruzinka is halálra sápad, de Hatvani megnyugtatta:~-
29  IV,  14 |          látszat is.~A haditanács halálra ítélte a legjobb kuruc vitézt,
30  IV,  28 |         ha ellenben el nem ítélik halálra, akkor is miénk a vagyon,
31  IV,  85 |    szoknyájukat, maga Fruzinka is halálra sápad, de Hatvani mosolyogva
32  IV,  107|     szolgált, s az egyik részében halálra ítélt közönséges gonosztevõk,
33  IV,  121|            Jaj! - szisszentem fel halálra ijedve. - Mit csinálsz?~-
34  IV,  127|   teljesen elkészült vitézeivel a halálra. Ami becses, értékes dolog
35  IV,  127|          neki nevemben, hogy én a halálra készülõdöm, nevelje fel
36  IV,  148|     teheneket és a Talpast ítélte halálra. Szép kajlaszarvú tehénke
37  IV,  148|           Jarobitsek megcélozza a halálra ítéltet a puskájával s oh
38  IV,  152|           Papperlapapp!« Az ember halálra kacaghat rajta.~- Ej, nem