Rész, Fejezet
1 1, 10| A MI HŐSEINK~ZÁHONY ÉS GRACZA TÖRTÉNETE~1882~ ~Olyanok
2 1, 10| egyik s egy bocskoros nemes, Gracza a másik.~Egyik sem tanulta
3 1, 10| szeme is hiányzott az egyik, Gracza pedig nem hallott a jobb
4 1, 10| Azok is sírtak otthon.~Gracza Péter uram restellni kezdte
5 1, 10| Egy kicsit vakaródzik.~Gracza nagyokat szuszog ilyenkor,
6 1, 10| Nem tudom minek? - dörmögé Gracza ásítva, s egy megvetõ mozdulatot
7 1, 10| jössz el holnap? - kérdé Gracza gyanakodón.~- Nem jövök
8 1, 10| máriást untad meg? - bõdült el Gracza csodálkozva. - Lehet is
9 1, 10| aztán sokáig elgondolkozott Gracza Péter, ezzel is feküdött
10 1, 10| a szóra lerúgta magáról Gracza a takarót, s mezítláb rohant
11 1, 10| gondolta ezt ki a Sármány.~Gracza megösmerte lovát azonnal,
12 1, 10| hízelgõ szavakat, s mialatt Gracza a lapockáit veregette, egészen
13 1, 10| jobban sírt, mint a másik. Gracza csak most vette észre, hogy
14 1, 10| tarsolyostul a fogason, a vén Gracza Miklós viselte valamikor
15 1, 10| nem háború! - bömbölt rá Gracza nevetve. - Hacsak a seprûre
16 1, 10| megmondhatója, hogy lesz, mint lesz…~Gracza kevélyen lovagolt végig
17 1, 10| felfordult világ ez itt? - kérdé Gracza csodálkozva egy cifra tarsolyos
18 1, 10| dolgát is faluról-falura.~Gracza elgondolkozott. Éppen ezt
19 1, 10| meghempergetik a hamujában.~Gracza összefont karokkal nyugodtan
20 1, 10| Vitéz major uram! Én nemes Gracza vagyok.~- Servus humillimus! -
21 1, 10| nekiesett a folyó ügyeknek.~Gracza dühös volt egy kicsit, de
22 1, 10| megpederve bajuszát, megállt Gracza elõtt, és rámordult:~- Mit
23 1, 10| Katona akarok lenni - mondá Gracza némileg megszeppenve.~-
24 1, 10| Már mint én? - szólt Gracza ingerülten és a mellére
25 1, 10| veszünk be. Servus humillimus.~Gracza elvörösödött, s óriási fokosát
26 1, 10| köpenyeg alatt, mikor már Gracza künn volt az utcán, ahol
27 1, 10| dolog ez? - kiált odaugorva Gracza és megragadva a zablát. -
28 1, 10| öntözte annak a sima, szõrét.~Gracza elnémulva nézte: sohse látott
29 1, 10| innen az úr, azt mondom…~Gracza érezte, hogy csakugyan nincs
30 1, 10| Teringette! - kiáltá Gracza. - Hát a háborúba készült
31 1, 10| Az ördögbe is - dünnyögé Gracza -, hiszen ez a Majgó érdekes
32 1, 10| Eredj innen - nézte le Gracza mogorván - az anyád szoknyája
33 1, 10| vármegyének parancsolni fog.~Gracza fölemelte a fokosát, hogy
34 1, 10| szöszke fejét, s becsapott a Gracza tenyerébe.~- Most már hát
35 1, 10| a tisztikarom - dünnyögé Gracza, s kevélyen lépkedett hadnagyával
36 III, 1 | nagy »háború« zaja, amikor Gracza, Záhony Brezináról tettek
37 III, 1 | hozzá suttogva - ez vagy Gracza lesz, vagy Záhony. Náluk
38 III, 1 | Mondom nektek, hogy vagy Gracza, vagy Záhony. Ide jött a
|