Rész, Fejezet
1 1, 3 | elviszlek benneteket haza. Ne félj semmit. Az öreg Marciból
2 1, 4 | ezért a széles világért. Ne félj, mi gyõzünk, ha mondom:
3 1, 11 | nem illõ naivsággal.~- Ne félj semmit, öcsém. Ha már egyszer
4 1, 11 | alássan…~- Csak bátran, ne félj semmitõl. A vármegye parancsolja,
5 1, 11 | állatka vagy, ne kapálódz, ne félj, no, mindjárt becsületes
6 1, 12 | vigasztalni jóságos szavaival: »Ne félj, édes fiam, hiszen a bátyád
7 1, 12 | szólt a fejedelem. - Ne félj semmit, egy hajad szála
8 1, 16 | Iliánkám, gyere, gyere, ne félj! Te vagy a legszerencsésebb,
9 1, 16 | Törüld le a könnyeidet! Ne félj semmit. Ami volt, elmúlt,
10 1, 17 | kellek neki.~- Semmit se félj, fiam! Van nekem egy bûvös
11 1, 18 | fiacskám, azt a puskát, és ne félj tõlem. Jó ember vagyok én,
12 1, 18 | húgocskám, addig a szobádba. Ne félj semmit. Hisz itt maradok
13 1, 20 | hagyj, Pista.~- Semmit se félj, Pista - súgta vissza Moronyi,
14 1, 22 | a gyereket szokás:~- Ne félj, Kriska! Semmi se lesz belõle.
15 1, 23 | pénzt, ha haragszik.~- Ne félj te attól - biztatta a nagyapa. -
16 1, 31 | kicsit?~- Nem tudom.~- Ne félj, nem lesz semmi bajod, elmúlik,
17 1, 34 | Belehalok, papa!~- Ne félj te ettõl, Mátyás! - biztatta
18 II, 14 | haraptam volna le, vagy mi? Ne félj, majd szólok apádnál, hogy
19 II, 21 | valami rögre léptem...~- Ne félj semmitõl, míg engem látsz.
20 II, 21 | valami öreg emberé.~- Ne félj semmit. Az isten nem fog
21 II, 116| egy...~- Mit no?... Ne félj semmit, kicsikém, mondd
22 III, 2 | szíve rajta.~- No, semmit se félj! Én majd elõre megyek s
23 III, 24 | Amikor aztán visszahozod, ne félj, átszolgáltatom az írásodat.
24 III, 56 | Megsimogatta fejét. - Ne félj semmit - biztatgatá az ajtóig
25 III, 56 | eligazítjuk azt még! Ne félj, eligazítjuk…~- A gyerek
26 III, 56 | hagylak ott, aranyom, ne félj semmit. Fodormentát iszol
27 III, 66 | homlokát simogatta.~- Ne félj semmit kis rezedaszálam.
28 III, 87 | kérek…~- No, no, no… ne félj, fiacskám - mondá jóságosan
29 III, 94 | nem tudtam semmit.~- Ne félj te attól. Nem fogja azt
30 III, 142| szóltam tréfálkozva.~- Ne félj, megtanulod te azt magadtól
31 IV, 32 | juhászoknál. Gyerekség az! Ne félj miattuk semmit, két-három
32 IV, 32 | meg fogom hiúsítani.~- Ne félj semmit, Magduska - szólt
33 IV, 55 | lenyakaztatnak.~- Attól ne félj, mert mire ide kerülne a
34 IV, 95 | gyenge piros képét -, ne félj semmit, fiam, a mama elment,
35 IV, 101| csókolta meg homlokát:~- Ne félj semmit, azért te mégis úr
36 IV, 104| Vakuljak meg, ha nem igaz. Ne félj, kis Marcikám, terád nagy
37 IV, 128| Brockhaus Lexikon számára, ne félj. Csak azt akartam megtudni,
38 IV, 148| te még arra. Hiszen, ne félj, lesz még nekünk háborúnk
|