Rész, Fejezet

 1   1,  14 |            nálunk van. A megboldogult ezredes penziót hagyott a Jánosnak,
 2   1,  19 |          történetünk.~I. A MÉLTÓSÁGOS EZREDES ÚR~Híres, nevezetes vitéz
 3   1,  19 |          van-e töltve a karabélya?~Az ezredes meghökkenve nézett rá e
 4   1,  19 |            neki - gondolta magában az ezredes; - lássuk csak, megteszem
 5   1,  19 |         regimentbe; maga a méltóságos ezredes úr hozta Újfaluba. (Nem
 6   1,  19 |              káplár lett belõle és az ezredes kedvence; ha szóval kellett
 7   1,  19 |            kellett valamit üzenni (az ezredes pedig nem szerette a sok
 8   1,  19 |             érintkezés a grófné és az ezredes közt. Jól kieszelte ezt
 9   1,  19 |        asszony frajlája, a Borcsa.~Az ezredes ijedten kiáltott fel:~-
10   1,  19 |          valami kár essék bennünk.~Az ezredes fölkacagott:~- Aha! Gardedámot
11   1,  19 |              fölcsillanó szemekkel az ezredes.~- Oly patyolat-sima, hogy
12   1,  19 |               FOGADTAK A GRÓFNÉ ÉS AZ EZREDES?~Ebben az idõben kezdte
13   1,  19 |                 Na, mibe fogad velem, ezredes, hogy az én Mucim megelõzi
14   1,  19 |        parancsolja - felelte vígan az ezredes.~- Meg ne bánja aztán -
15   1,  19 |               a verebek: »Jó reggelt, ezredes úr, jó reggelt!«~- Itt a
16   1,  19 |               eléje kitörõ örömmel az ezredes.~(- Bizony nagy fülesbagoly
17   1,  19 | Cselejthy-címer körirata - felelte az ezredes - »Virtute et veritate«.~-
18   1,  19 |              az igen egyszerû, kedves ezredes.~S aztán vontatott hangon
19   1,  19 |               esküdözött a doktor.~Az ezredes káromkodott s hasonlóképpen
20   1,  19 |             nem nyúlt hozzá, hanem az ezredes nagy bámulatára a lábhoz
21   1,  19 |             Úristen, vidd helyre!«~Az ezredes nagyra meresztette a szemeit,
22   1,  19 |               ilyen rossz helyre.«~Az ezredes felordított, de már későn
23   1,  19 |          Remélem, ki van elégítve?~Az ezredes dadogott valamit, az urak
24   1,  19 |             gubó lesz!~Hanem iszen az ezredes se övezi ám szalmakötéllel
25   1,  19 |               Hát úgy volt az, kedves ezredes, mert ez egy egész kis mese,
26   1,  19 |              elég legyen téve, kedves ezredes, mely, úgy gondolom, megkívánja
27   1,  19 |               Ön csúnya, rossz ember, ezredes! Mikor éppen holnap lesz
28   1,  19 |              eljegyzési ebéd! Ej! ej, ezredes, szégyellje magát.~…És az
29   1,  26 |                Hát parti van-e?~- Egy ezredes volt, az tudott tarokkozni,
30   1,  29 |      parancsoló tekintettel, mint egy ezredes. Amellett valóságos mûvészettel
31   1,  29 |          reménylem, hogy báró Zervitz ezredes, aki tudja jöttemet és ismeri
32   1,  29 |                báróné. És hogy van az ezredes?~- Köszönöm. A legutóbbi
33   1,  29 |     öregasszony azt mondta, hogy õ az ezredes anyja. No, de most már készen
34   1,  29 |              Tudom. A szegény Zervitz ezredes. Együtt utazik a nagymamával,
35 III,  53 |            miért nem adja ide, kedves ezredes?~- Mert hát… mert izé -
36  IV,  72 |   honvédtisztek. Ezek közt volt Dobay ezredes is. Az asztal fölött összedisputáltak
37  IV,  72 |            mellett - folytatám.~Dobay ezredes rám nézett fürkészõ szemmel.~-
38  IV,  142|              úgy szakadt a tajték.~Az ezredes reám kiáltott.~»Állj fel!