Rész, Fejezet
1 1, 1 | cikázott végig a beborult égen. Oh, bár csak ne cikázott
2 1, 2 | forint érte. Több pénzem sem égen, sem földön. Sokat izzadtam,
3 1, 9 | hogy komor este van, az égen fellegek járnak, s hogy
4 1, 13 | vonaglottak az út szélén. Az égen sötét felhõk vágtattak és
5 1, 15 | Azt a nagy aranytányért az égen. Az édes ismerõst. Azt most
6 1, 25 | emberfejnyi fénygolyó az égen megmelegít egy világot,
7 1, 35 | idõ volt, a tiszta fehér égen egy folt, egy felhõ sem
8 II, 5 | lámpából kifogyott az olaj - az égen, az éji lámpa szelíd félhomályos
9 II, 6 | legforróbban sütõ napot az égen egyszerre becserélné a méla
10 II, 21 | nehéz felhõk tornyosultak az égen, s hideg záporesõ indult
11 II, 22 | megszámlálhatta a csillagokat az égen, olyan fekete éjszaka volt
12 II, 77 | örömtõl.~- Üstökös volt az égen a múlt éjszaka. Tegnap meg
13 II, 129| kis nyílást vágjanak az égen, amelyen által rád nézhessen.
14 II, 130| csillagot láttam reszketni az égen és bosszút esküdtem a megye,
15 III, 1 | is megállt hallgatni az égen, a gyönyörtõl megittasodva,
16 III, 2 | hozzá az a millió szem az égen?~Most már sietni, majdnem
17 III, 6 | õszi felhõk gyülekeznek az égen… és Ákosnak semmi híre.~
18 III, 39 | Egy fehér út, nem fent az égen, hanem mely levezet a pokolba.~-
19 III, 50 | hajladoztak, fölöttem az égen valami megdöbbentõ fenség
20 III, 65 | rágyújtott, megnézte a napot az égen s azután hátrafordult egy
21 III, 128| foszlányos felhõk úsztak az égen. Megannyi lepedõs kísértetek,
22 III, 138| haragos felhõk kóvályogtak az égen.~- Esõ lesz, tekintetes
23 III, 146| vörnyeges felhõk úsztak az égen. A Gellértre, mely jól idelátszik,
24 III, 148| Borzasztó látványosság. Az égen egy folt, mintha téglavörös
25 IV, 18 | mondják, valami planéta az égen elkoppantotta volna a napnak
26 IV, 44 | talált egy csillagot az égen.~Most a földben keres egyet.~
27 IV, 44 | hátha éppen ez az, amit az égen talált?…«~
28 IV, 47 | nem tesz semmit, hogy az égen annyi felhõ se volt, mint
29 IV, 47 | egy szemernyit sem, ami az égen történik.~És valóban, Balla
30 IV, 47 | jön. Aggódni kezdek. Az égen semmi folt. A természetben
31 IV, 50 | még egymást se láttuk. Az égen sötét felhõk úsztak, hozzájárult
32 IV, 99 | kiméricskéltem már én az égen Szegedtõl Pancsováig ezt
33 IV, 125| Kigyúlnak a csillagok az égen, az ablakok is megvilágosodnak.
34 IV, 127| Istvánt, míg ez a nap az égen jár, egy ujjal sem bántom.~
35 IV, 127| bántódásod, míg ez a nap az égen jár, - de nem kötelez immár
36 IV, 142| fekete felhõ kúszott az égen s apró békák kezdének belõle
37 IV, 151| röppen, egy csillagot az égen megkoppantanak, és elalszom.~
38 IV, 152| a harminc almáért.~- Se égen, se padláson nincs több.
|