Rész, Fejezet

 1   1,  11 |        ostromot.~- Föl nem foghatom - dörmögte a bíró. »Eláll az eszem,
 2   1,  11 |                No, ez szép história - dörmögte a bíró indulóban -, hogy
 3   1,  13 |                ez nem sok.~- Ej, no - dörmögte Mliniczky -, mire nézi a
 4   1,  17 |             engedi.~- Ej, ostobaság - dörmögte a sztaroszta -, az a bolond
 5   1,  17 |      mosolyogva.~A herceg csodálkozva dörmögte:~- Egy vadmacskáért ennyi
 6   1,  18 |            lovak is lehettek!~(- Hm - dörmögte a tiszttartó -, ez a gazember
 7   1,  18 |              No no! Majd meglássuk! - dörmögte vontatottan. - Gyerünk be
 8   1,  23 |       mélyedve a zsoltárba, bosszúsan dörmögte:~- A hiú bolond! Tetteti
 9   1,  24 |          innivaló is kell.~- Vajon? - dörmögte gúnyorosan:~- Mert higgye
10   1,  25 |           uradalom jut és félhangosan dörmögte: mégiscsak szemtelenség.~
11   1,  25 |         nevettek azok a romok!~- Eh - dörmögte az öreg és nagyot csapott
12   1,  31 |               azt kihagyni (s magában dörmögte: Pukkadjon meg a vén kutya!).~-
13   1,  33 |          Hiszen mindig megreperálom - dörmögte a konziliárius méltatlankodva.~-
14   1,  34 |            Hah, de rosszat álmodtam - dörmögte. - Lefeküdt már Kati?~-
15   1,  34 |          pisztolyával.~- Hát persze - dörmögte gúnyosan. - Azt hittük volna
16   1,  34 |            Hát azért se találkozunk - dörmögte magában -, és azért se lépek
17   1,  34 |             is mind nekem dolgoznak«, dörmögte mellét dagasztó érzések
18  II,  1  |            azt fel a földrõl s tompán dörmögte:~- Nem tesz semmit.~És olvasott
19  II,  4  |                 Mily neveletlenség! - dörmögte Zsiga bácsi, felkelve az
20  II,  60 |          saját szavaival, folyton ezt dörmögte:~- Milyen rózsák! Milyen
21  II,  62 |             lég ellen, s a foga közül dörmögte:~- Nos, mit akarnak hát?~-
22  II,  113|            hivatás!~Az öreg szomorúan dörmögte, hogy nagyon szép.~- Mit
23  II,  118|          Péter bácsi!~- Jól van, no - dörmögte az öreg, ki már ötven éve
24 III,  42 |      kishirdetésekben…~Azután magában dörmögte:~- Csak nekem nem használnak
25 III,  73 |           mégis csak szabad! De hohó! dörmögte, hátha kihallgatni sem szabad.
26 III,  102|               volt érdemes idejönni - dörmögte Terepetye. S ezekbõl is
27 III,  130|              tatár van a nyakunkon? - dörmögte és a másik oldalára fordult.~-
28  IV,  1  |               ajtón.~- Érzékeny fiú - dörmögte utánam a konziliárius, s
29  IV,  57 |            mutathassa.~- Szavazzunk - dörmögte Vietorisz János.~- »Igen«-
30  IV,  85 |              professzorba szerelmes - dörmögte Butykai, bosszút lihegve. -
31  IV,  91 |             jártam a praxisom alatt - dörmögte fejvakarva a kortes.~Toporczy
32  IV,  95 |        hallgatóságon, és bosszankodva dörmögte:~- No, én cudarul megjártam
33  IV,  95 |           roppant hatást, csodálkozva dörmögte:~- Sohasem hittem volna,
34  IV,  97 |             ez az arc?~- A pajtások - dörmögte Pali.~- Õk csinálták?~-
35  IV,  101|           korán van, te tejfelszájú - dörmögte az öreg, összeráncolt homlokkal,
36  IV,  109| osztálytanácsos.~- Semmit sem tudok - dörmögte Borosnyói kétségbeesve.~
37  IV,  127|               Már úgy lesz valahogy - dörmögte az röstelkedve.~Bosszankodott.
38  IV,  128|          meglátni, mennyit érdemlek - dörmögte az ázott köpönyeg.~Beültem,