Rész, Fejezet
1 1, 8 | kérlelhetetlen emberek, kik végtelenül gyûlölik a kormányokat és
2 1, 13 | Manusek, végre is szereti, végtelenül szereti õt, a kezén fogja
3 1, 19 | hajlongni, kacérkodni! Végtelenül közönségesnek látszott neki
4 1, 24 | Nem tették rám többé azt a végtelenül elõkelõ benyomást, amit
5 1, 25 | jegyzé meg az asszony végtelenül bánatosan. - Hát a kis jövevény?~
6 1, 25 | volt elõtte a város, olyan végtelenül üres és kietlen. Hiába építették
7 1, 27 | amerre ment. Környékünkön végtelenül szerették a hatalmas õsfamíliát,
8 1, 28 | megcsillogtak a könnyek, ez mind oly végtelenül különös volt. A pezsgõbe
9 1, 29 | langweilig. Már a dajkám teje is végtelenül untatott, valami mást szerettem
10 1, 29 | hogy az összes ételek oly végtelenül unalmasak, s nagy habozás
11 1, 33 | se veszik, hogy ott van. Végtelenül csekélynek tartotta magát
12 1, 34 | felelte kevélyen, mert végtelenül büszke ember volt.~Maga
13 II, 5 | magának. Harcsa Ezékiel tagja végtelenül szép. Az ezer meg ezer fa
14 II, 9 | többé az eszébõl. Aladárt végtelenül szerette azóta. Õ lett a
15 II, 10 | joviális fiú, iskolatársam, ki végtelenül szeretvén a huszonegyezést,
16 II, 11 | fölfedezni hangjában, és ez végtelenül boldoggá tette, pedig hát
17 II, 53 | lezárt szemeket, a sima, oly végtelenül nyugodt s mégis bûvös álomregékkel
18 II, 59 | mégsem e neki bár fájó, mégis végtelenül édes emlékeknél idõzik:
19 II, 67 | tekintettem le az ünnepeltre s végtelenül meg voltam lepetve, midõn
20 II, 69 | arisztokratikus arccal, végtelenül hosszú lábakkal és kezekkel.~
21 II, 70 | adjanak nekem igazat, ha végtelenül csodálkoztam, midõn láttam,
22 II, 77 | szép »Meluzina históriája« végtelenül tetszett s fölébreszté bennem
23 II, 78 | igazán figyelmes, s én oly végtelenül szórakozott.~A szellemes
24 II, 92 | amelyben történt.~Nekünk is végtelenül érdekes minden apróság,
25 II, 119| Hiszen a királyfiak oly végtelenül szeretetreméltók egytõl
26 III, 11 | lám, az öreg fickó…~És oly végtelenül jól esett neki is, hogy
27 III, 42 | tartásban is volt valami végtelenül kellemetes elõkelõség.) -
28 III, 87 | Azokkal a többiekkel! Oh, de végtelenül jól esett ez a szó. Hogy
29 III, 121| szakférfiakat.~Jó barátok együtt, végtelenül szeretik egymást, de egymás
30 III, 148| fiú lett belõle, csakhogy végtelenül naiv és tanulatlan. Az egész
31 III, 148| Mondjon le!~A fõispán végtelenül savanyú arcot vágott erre,
32 IV, 43 | unalmas úton.~Az ügynök végtelenül megszerette az öregurat;
33 IV, 54 | bizonyos nemével, ami engem végtelenül felháborított.~- Tetszik? -
34 IV, 69 | orra alá. Az egész jelenet végtelenül komikus volt, mert olyan
35 IV, 69 | hiszen az igaz, hogy rút, de végtelenül okos.~Ezalatt mind jobban
36 IV, 69 | inkább ostobácska kissé, de végtelenül szép.~Úgy, úgy, tündéri
37 IV, 105| súgta az öreg apó -, de végtelenül hiú. Minden szép szót készpénznek
|