Rész, Fejezet

 1  II,  15|               olyan igaz, mint ahogy Suska Mihály a nevem.~- Hát van-e
 2  II,  15|          mert olyan igaz, mint ahogy Suska Mihály a nevem, nyomban
 3  II,  15|            azt nem szeretem hallani. Suska Mihálynak még azt nem mondta
 4  II,  15|       használnának. Nem minden ember Suska Mihály vagy Guyon Rikhárd!~-
 5  II,  15|       gondolkozik és õrködik az öreg Suska Mihály helyette is.~Azzal
 6  II,  15|      megöltem Schlikket is.~Most már Suska Mihály lesz a fõgenerális.
 7  II,  15|       görcsöt agyonfojtották bennök.~Suska Mihály kigyógyult, talpra
 8  II,  84|        cselédünk haldoklott, a híres Suska Mihály, kirõl annyit írtam
 9  II,  84|           megelégedhetne vele. Pedig Suska Mihály csupán közember volt
10  II,  84|            nagy kortyokban nyelte le Suska Mihály; még a nyelvével
11  II,  84|   lábhasogatással látogatott meg, de Suska Mihály elõtt meg kellett
12  II,  85|          HOGY VETTE BE FALUNK HŐSE, ~SUSKA MIHÁLY, BRANYICKÓT~1879~(
13  II,  85|              Mit akarsz?~- Én bizony Suska Mihály káplár volnék - mondám
14  II,  85|  veszedelmére? Hát ilyen ember kend, Suska Mihály?~Megmozdult bennem
15  II,  94|         többi közt két öreg kocsist, Suska Mihályt és Kaczót. Szegény
16  II,  94|               ameddig nekik tetszik.~Suska Mihálynak azonban, mivelhogy
17 III,  2 |             nem azért volt a hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt
18 III,  2 |              régen az elsõ lehetett.~Suska Mihály hamar váltotta be
19 III,  2 |              az anyaföldet. Ott volt Suska Mihály is, ki váltig bizonykodott,
20 III,  4 |              az anyaföldet. Ott volt Suska Mihály is, aki váltig állította,
21 III,  45|          mehettem a kocsissal, vitéz Suska Mihállyal. A nagy Filcsik
22 III,  45|            három görcsre.~Filcsik és Suska hadi kalandokat beszéltek
23 III,  45|              valának, meg kell adni! Suska Mihály egymaga húsz embert
24 III,  45|   valamennyit.~Azután megnyomkodta a Suska vállát kedélyesen.~- Kegyetlen
25 III,  45|            csak Vácnál mondá egyszer Suska, az ostornyéllel mutatva
26 III,  45|            odaállhatunk a szekérrel.~Suska kedvetlenül vakarta az orrát.~-
27 III,  45|             az ablakban… Teringette, Suska… mikor még fiatalok voltunk.~
28 III,  45|        laknak asszonyok - toldozgatá Suska az õ együgyüségében.~Pedig
29 III,  45|       álltunk meg egy népes utcában. Suska leszállott ostort venni,
30 III,  45|              palatinus?…~Nagy sokára Suska jött az új ostorral, megátkozván
31 III,  45|           megvan: vagy három forint.~Suska kétkedõleg nézett a majszterre.~-
32 III,  45|             megvan.~Elhelyezkedtünk, Suska közbevágott a lovaknak.~-
33 III,  45|        Laczkó-iratok a tarisznyában.~Suska is fölélénkült apródonkint,
34 III,  45|         betûket!~Levetette bundáját, Suska is a ködmönt, s gyöngéden,
35 III,  45|            hangzott a Filcsik szava.~Suska leugrott. Csakugyan leült
36 III,  45|               Ahol ni! - rikkant fel Suska. - Ott bólingat egy kis
37 III,  45| tengelydorongnak? - türelmetlenkedék Suska.~- Jó biz az - szólt Filcsik