Rész, Fejezet

 1   1,  2  |                pislognak feléje. Újabb remény kel szívében. Lelke elandalog
 2   1,  3  |              füst közt lassankint zöld remény színébe öltözik át az a
 3   1,  3  |               a sejtelemszerű szerelmi remény a dallamot.~És a remény
 4   1,  3  |                remény a dallamot.~És a remény nem volt hasztalan.~Alighogy
 5   1,  4  |               mint a lábadozó beteg. A remény odanyújtotta neki segítségül
 6   1,  4  |           Erzsike arcán a levertség és remény szimptómái kergették egymást.
 7   1,  12 |            hatott Lacira a fölcsillant remény után, mintha egy dézsa vízzel
 8   1,  12 |               a kártyásnál, a csillogó remény folyton ösztökélte. Mindig
 9   1,  14 |               el nem árulta, tehát van remény.~Másnap már Péter kereste
10   1,  15 |                az esetben reménylem…~E remény sajátszerûen csiklandozta.~
11   1,  19 |     vesztenivalója volt. Mikor aztán a remény utolsó szikráját is kioltották,
12   1,  25 |           aszerint éledt vagy lohadt a remény, amint hullámzottak a számok.
13   1,  25 |             tiszttartója.~Ez a halvány remény táplálta még Tóthékat, de
14   1,  31 |             Ásnak, dolgoznak, de nincs remény.~Az öregek a hallott híren
15  II,  15 |          vallanom magamnak, hogy semmi remény többé, minélfogva egészen
16  II,  22 |               fû szépnek ígérkezett. A remény újra elfoglalta helyét a
17  II,  24 |       venientibus pedig megmaradt az a remény, hogy hiszen az öreg Kerecsy
18  II,  26 |               nem tudhat semmit...~Hiú remény! A néma erdõ már mindent
19  II,  33 |        minthogy teljességgel nem lehet remény arra, hogy a szigorú apa
20  II,  45 |              ön visszatér.~- Tehát van remény, hogy még visszatérhetek?
21  II,  48 |              fel Matyi, s fölcsillámló remény sugárzott ki könnyein keresztül
22  II,  72 |         harmatja?~De ha nem volt semmi remény, semmi kilátás, bezzeg bõven
23  II,  112|             melynek nincsen jogcíme, a remény, melynek nincsen neve: ez
24  II,  128| nyugtalankodtak, s ha nem akarta még a remény utolsó deszkaszálát is kiejteni
25 III,  2  |         bundája ugyan hova lett?«~De a remény nem hagyta el. Érezte, hogy
26 III,  3  |               hát a híres bunda?«~De a remény nem hagyta el. Érezte, hogy
27 III,  39 |               rejtekajtóhoz. Hasztalan remény. Az ajtó be volt zárva,
28 III,  55 |       leleményesebb - kivált, ha már a remény utolsó szála is szétfoszlott
29 III,  83 |            hajába, sem a keblére (az a remény volna, ez meg már ígéret),
30 III,  148|         reménylett a holnapi naptól. A remény színes virágaival varrták
31  IV,  47 |            szitálni kezd. De még semmi remény. Megölöm magamat.~S így
32  IV,  96 |            éhezett napok óta. És semmi remény, hogy egyhamar jóllakhassék,
33  IV,  117|             azt jelentették:~- Még van remény. Buzi uram elindult ezer
34  IV,  122|           irányban, s még mindig semmi remény a szomjúzóknak.~- Mindnyájan
35  IV,  140|               kijelentette, hogy nincs remény. Ha jól emlékezem, elõrehaladt
36  IV,  148|          elferdítve, néha megfordítva. Remény, aggodalom, lelkesedés,
37  IV,  151|                csakhogy már nincs itt! Remény és bizodalom, ez a két fiatal