Rész, Fejezet

 1   1,  12 |       is csak úgy, mint maguk a nagytiszteletû professzor urak, s amelyiknek
 2   1,  12 |         a cívis elõtt is. Sõt a nagytiszteletû professzor uraknál is tekintet
 3   1,  12 |        felszedi az irháját.~Még nagytiszteletû Piskárkosi Szilágyi Márton
 4   1,  12 |     való nap az ácsok, balról a nagytiszteletû urak gyönyörködnek, mellettük,
 5   1,  12 |       Egy kis asztalkán, mely a nagytiszteletû urak elõtt áll, van a jutalomdíj:
 6   1,  12 | csendesen elpárologtak onnan.~A nagytiszteletû urak ellenben mind odajárultak
 7   1,  12 |     hímes kardkötõt tartotta.~A nagytiszteletû urak sorba nézegették a
 8   1,  12 |           Nagy kár - jegyzé meg nagytiszteletû Boglányi József uram (s
 9   1,  12 |  függeszté rá szemeit, mintha a nagytiszteletû Boglányi professzor uram
10   1,  32 |      Huhogjanak a tekintetes és nagytiszteletû urak, amennyit tetszik,
11   1,  32 |        megindult a keresgélés a nagytiszteletû professzor urak és a világi
12   1,  32 |   tartanám szükségesnek, hogy a nagytiszteletû professzor urak hirdessék
13   1,  33 |      odavaló református papnak, nagytiszteletû Fekete Sámuel úrnak a mérnök
14  II,  5  |         sem fog mondani fölötte nagytiszteletû Szebeni István uram, kidicsérendõ
15  II,  69 |    nézett ki, mint akár magok a nagytiszteletû professzor urak.~Hanem hát
16  II,  69 |         az elkárhozott lelkét a nagytiszteletû professzor úrnak betudni,
17  II,  69 |    odahaza ebédel, mivelhogy, a nagytiszteletû asszony hazahívatta. Ez
18  II,  69 |     becsületemre mondom - nem a nagytiszteletû úr az oka, hanem én...~-
19  II,  69 |      szolga vagyok itt, akire a nagytiszteletû urak rábízták a gimnázium
20  II,  69 |       ezért ugyan nem felelõs a nagytiszteletû úr.~A tábornagy igen kényelmetlenül
21  II,  69 |      adót mindenfelé.~*~Mikor a nagytiszteletû urak megkerültek, csodálkoztak
22 III,  144|       bizony s az nem más, mint nagytiszteletû Hatvani uram, a híres debreceni
23 III,  144|     föld üregeibe. Értette ám a nagytiszteletû úr még a vakondok nyelvét
24 III,  144|      tövestõl találta kihúzni a nagytiszteletû úr bal lábát.~- Sose hittem
25 III,  144|  visszakövetelni?~- Nem bíz én, nagytiszteletû uram, hanem hogy hát a professzor
26 III,  144|         De jó volna, ha ma élne nagytiszteletû uram: hadd hozatna az ördögeivel
27 III,  144| kalkulus-könyvért küldte haza a nagytiszteletû úr.~Addig kutatott, keresgélt,
28  IV,  85 |      Pistának - vagyis most már nagytiszteletû Hatvani István uramnak,
29  IV,  85 |     föld üregeibe. Értette ám a nagytiszteletû úr még a vakondok nyelvét
30  IV,  85 |      egy takarítónõje is volt a nagytiszteletû úrnak, özvegy Magyariné
31  IV,  85 |         megszolgálom - ígérte a nagytiszteletû.~Magyariné asszonyom addig
32  IV,  85 |  visszakövetelni?~- Nem biz én, nagytiszteletû uram, de a segítségéhez
33  IV,  85 |         mondja…~- Nem bánom én, nagytiszteletû uram, mondjon Seneca, amit
34  IV,  85 |     Mágyika! Az is csak mese! A nagytiszteletû úr az úgynevezett »fizikának«
35  IV,  95 |      könyveket cipelte máskor a nagytiszteletû úr után, most egy nagy nyaláb
36  IV,  95 |         alatt.~- Fiúk - szólt a nagytiszteletû úr a katedrára lépve -,
37  IV,  148|      ahol a méhesben meglelte a nagytiszteletû urat, amint éppen rajt vett