Rész, Fejezet
1 1, 1 | A Jancsi gyerek ilyenkor megörült a szónak, s még harsányabb
2 1, 17 | lelke - a múlt században) megörült a királynak, aki vidáman
3 1, 23 | a Bimbó!~Ezen aztán úgy megörült az én apácskám, hogy elkezdte
4 1, 32 | egyet és kikérdezte. Az megörült, mint a bolond, mikor megértette,
5 1, 34 | határoznék reggel.~Az öreg megörült, mert tudta, hogy Máli néni
6 II, 35 | szobába ugrott.~Erre a matróz megörült és megrémült egyszerre.
7 II, 40 | mint a templom egere: mind megörült a rendkívüli szerencsének
8 II, 95 | ezüstcsengettyû hangot is, és nagyon megörült, az õ unokája az.~Mármost
9 II, 116| asszonyi hiúságot.~No, de hogy megörült a kis beteg, amint meglátta.
10 II, 117| csakugyan az a Gyula volt. Hogy megörült Pali bácsinak, mikor meglátta,
11 II, 123| községházánál.«~Kampós János nagyon megörült a hirdetménynek. Mintha
12 II, 126| díványon hevert s nagyon megörült, hogy a fõkapitányt látta.~-
13 II, 132| aztán?~- Édesanyád erre megörült s könyörögve tette össze
14 III, 2 | ujjában vannak. Elmosolyodott, megörült nekik s hamiskás hunyorítással
15 III, 31 | visszataszítóvá tették külsejét.~Megörült a rokonnak, nem futott elõle,
16 III, 37 | is. Lakatos Mari meg úgy megörült a piros jegy láttára, hogy
17 III, 46 | libapásztorságtól került a tehén mellé) megörült a kisasszonypajtásoknak,
18 III, 51 | majd egyszer a Gellértre.~Megörült erre Toldi Miklós s bezzeg
19 III, 54 | hívatja.~Lupcsek Jani annyira megörült ennek, hogy a viaszkosvászon
20 III, 55 | virágokat, mindig jobban megörült a bennök lévõ arany csecsebecséknek.
21 III, 59 | Kupka János ahelyett, hogy megörült volna, kellemetlen ábrázatot
22 III, 63 | piszkáljam?~Szép Brizló Borbála megörült az esküvési levélnek, még
23 III, 78 | nemzetnek.~Brana bácsi nagyon megörült, hallván, hogy a kegyelmes
24 III, 79 | bírtam. Utol is értem. Nagyon megörült a viszontlátásnak. Szemrehányásokat
25 III, 108| aranyaktól, de a cigányleány is megörült odakünn, mikor megtalálta
26 III, 123| miniszter is csak »szerző«. Megörült amint meglátott, s nyájasan
27 III, 127| inkább elszomorodott mintsem megörült. »Ugyan, minek pazarolja
28 IV, 41 | elfutott Károlyért, aki megörült, mikor meglátott, megölelt
29 IV, 41 | szortyogtatta hosszúszárú pipáját.~Megörült, mikor meglátott, mert roppant
30 IV, 85 | professzornak, aki bezzeg megörült, majdnem táncolt széles
31 IV, 111| lett.~Képzelhetni, mennyire megörült egy napon, mikor az odavaló
32 IV, 112| gyerekeknek.~Béla király megörült a kõnek, mert gyémánt volt
33 IV, 112| és Krasznahorkát. Tudom, megörült nekik a király, mert bizony
34 IV, 127| nem hal meg, már nevet is.~Megörült a király s egy csöppet sem
35 IV, 127| ékesítvén fel. A király megörült a hírnek s elsõ hozóját
36 IV, 142| el Kelemen István uram.~Megörült a fölfedezésnek s nyomban
37 IV, 151| nem gyógyított tífuszt, megörült neki, mint a tudományszomjas
|