Rész, Fejezet

 1 III,  1|           FEJEZET~Csutkás tanár úr és Luppán Demeter úr bemutattatik
 2 III,  1|            megróni elõdeink közt akár Luppán Demeter lovagot, akár Csutkás
 3 III,  1|       kapacitás volt mind a három úr.~Luppán lovag ugyanis azt állította,
 4 III,  1|        egyforma lett, sõt azóta, hogy Luppán lovag parókát visel, a hajuk
 5 III,  1| megismertetésére, legalább Csutkás és Luppán urakat mutatva be - Csemez
 6 III,  1|        ismertetõ jelei: orra vörös.~A Luppán lovag személyleiratával
 7 III,  1|         szomorú emlék, mint aminõkkel Luppán lovag dicsekedhetik, mindamellett
 8 III,  1|             rajtam…« és elalszik.~Már Luppán lovag egészen más ember!
 9 III,  1|            okos, kedves gyermek volt! Luppán úr ezer meg ezer dolgot
10 III,  1|         egyetlen szó sem történt meg, Luppán lovag múltját, gyermekségétõl
11 III,  1|         vezetik vissza e dolgot, hogy Luppán lovag egy fiatal, szép leányba
12 III,  1|         szörnyû kínok között meghalt. Luppán úr túlérzékeny kedélyére (
13 III,  1|          leszakítására három kéz nyúl~Luppán lovag és Csutkás úr, mint
14 III,  1|             fel: »Arany kártyám jár!«~Luppán lovag és Csutkás tanár úr
15 III,  1|              lovagregények, melyekrõl Luppán lovag (ki kapni szokott
16 III,  1|              ha az sem elég, szeresse Luppán lovagot is.~Csutkás hirtelen
17 III,  1|               megkeverte, elemeltette Luppán lovaggal, s aztán egy hirtelen
18 III,  1|                uraim és kisasszonyom!~Luppán lovag sóhajtva bólintott
19 III,  1|        markából.~- Mit mondasz ehhez, Luppán? - kérdé Csemez úr hanyagul,
20 III,  1|             és a Csutkás bácsi, meg a Luppán feleségül kértek meg az
21 III,  1|             ember lépegetett feléjök.~Luppán lovag úr ért legelsõnek
22 III,  1|              Még meg találja hallani.~Luppán úr fürkészõleg tekintett
23 III,  1|             én megértettem.~- Oh, oh, Luppán bácsi - szólt közbe Krisztina
24 III,  1|              rafinirozott diplomaták.~Luppán lovag megütõdött a »bácsi«
25 III,  1|          megsértheti a bányagrófot.~- Luppán bácsi tréfál - szólt Krisztina
26 III,  1|               hogy az egészen elfödje Luppán úr elõl arcát s azon egy
27 III,  1|       fakasztá.~- Már megint? - szólt Luppán panaszos hangon. - Hát úgy
28 III,  1|             élet Szahara pusztájának.~Luppán úr nagy lélegzetet vett
29 III,  1|            pillanatban azonban, midõn Luppán úr már egészen a helyzet
30 III,  1|           beszél. Én ösmerem e betût, Luppán, és el bírom olvasni. Õ
31 III,  1|          dörmögé: »Vakmerõ ifjonc!« - Luppán lovag ajkaiba harapott és
32 III,  1|            igazi férfi.~Csutkás úr és Luppán lovag ez erõteljes szavakra
33 III,  1|               mintha semmi sem volna…~Luppán lovag élénken kiáltott közbe:~-
34 III,  1|              kancsót fiam, Krisztina!~Luppán úr erre a szóra vette a
35 III,  1|               repüljön.~Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos vendégek
36 III,  1|              hoznám õt ide. Hallod-e, Luppán, én az az ember vagyok,
37 III,  1|            Lehet, hogy meg is teszem, Luppán. Én megteszem.~Lehajtja