Rész, Fejezet

 1   1,  2  |           esküdteknek. Béla erõsen káromkodott, hogy most neki haza kell
 2   1,  2  |       volna el. A sok ügyvéd hiába káromkodott, hogy tárgyalásokat tûz
 3   1,  3  |           alakra, elsápadt s egyet káromkodott:~- Azt a dicsõségét! Hiszen
 4   1,  12 |            kezébõl.~- Sacrebleu! - káromkodott a vezér, önkéntelenül hátrahajolva
 5   1,  14 |         Albertus imádkozott, Orizi káromkodott. A »fény mesterének« (a
 6   1,  16 |         Kató és a Fakó.~Dühöngött, káromkodott, de mit tehetett már ellene?~
 7   1,  19 |    esküdözött a doktor.~Az ezredes káromkodott s hasonlóképpen esküdözött,
 8   1,  21 |           nem maradhat, kinevetik. Káromkodott egyet, aztán kioldotta a
 9   1,  23 |            egész héten pipázott és káromkodott; a pipázásért édesanyám
10   1,  23 |     megindítani a lovakat.~Az öreg káromkodott, szidott ilyenkor.~- Mit
11   1,  23 |            a nagyapa ámult-bámult, káromkodott és hüledezett, hogy még
12   1,  23 |            a tag felé. Az öregapám káromkodott, mint az esõ, de amellett
13   1,  23 |             No, ez jól kezdõdik! - káromkodott a kocsis, leugrott és fölszedte
14   1,  25 |         megnõni!~Fejét csóválta és káromkodott, mi majd megfúltunk a nevetéstõl,
15   1,  27 |           Vesszek meg, ha értem! - káromkodott a hadnagy. - Ez valami természetfölötti.
16   1,  29 |           hajdú a fejét vakarta és káromkodott. Bizony nem illendõ egy
17   1,  31 |     nagyapó apránkint nekibõszült, káromkodott, mint a bakancsos. (Vince
18   1,  31 |          Mind.~- Ej, az ámenjét! - káromkodott Vince, öklével verve a homlokát -
19  II,  6  |      dúlt-fúlt, mint egy vadállat, káromkodott, mint valami budai fiákeres,
20  II,  15 |         óra alatt megjárta dolgát. Káromkodott, amikor lejött: csúfosan
21  II,  15 |      bevehetetlen vár elõtt.~Guyon káromkodott s a haját szaggatta mérgében,
22  II,  65 |        ebédlőjében és rettenetesen káromkodott. Haragos volt, sőt dühös,
23  II,  81 |             emberem pedig hangosan káromkodott.~Kacagásom túlharsogta káromkodását;
24  II,  105|      vesződött, veszekedett, - sőt káromkodott is.~Egy ily rossz percében,
25  II,  125| programbeszédem - mondá és dühösen káromkodott. - Most már megbuktam.~-
26 III,  96 |       Billey uram a fejét vakarta, káromkodott, kiment az udvarra, ott
27 III,  102|            a leányokkal.~Terepetye káromkodott.~- Ereszd el a hajamat,
28 III,  129|        Reggelre megjött Nagy Máté. Káromkodott, dühös volt, hogy a hangulat
29 III,  136|            pedig tágasabb odakünn.~Káromkodott erre nagyokat Lábatlan,
30 III,  148|           fejét vakarta bosszúsan. Káromkodott, és dühösen összerugdosta
31  IV,  37 |       kellett!~Megvakarta a fejét, káromkodott egyet, azután megfogta az
32  IV,  81 |         Csapkodott, hadonászott és káromkodott féktelen dühvel. Nagy idomtalan
33  IV,  82 |       fõjegyzõ kétségbe volt esve, káromkodott, földhöz vágta a pipáját,
34  IV,  86 |           Nem, soha.« Toporzékolt, káromkodott és elkergetett.~- No! És
35  IV,  126|          át.~- Pokol pozdorjája! - káromkodott a hajdú. - Ez veszedelmet
36  IV,  144|            csak a fejét vakarta és káromkodott:~- Mármost mi az istennyílát
37  IV,  152|           szó, számítgatni kezdte, káromkodott, a ceruzáját a földhöz vagdalta