Rész, Fejezet

 1   1,  2  |        pirulva, lesütött szemekkel hallgatott.~Mit tudott volna õ, együgyû
 2   1,  3  |            nagyságos úr türelemmel hallgatott végig.~- No, derék gyerek
 3   1,  4  |      Karczy Pétert szerette? Minek hallgatott szüleire, kik elébe tették
 4   1,  8  |      Karczy Pétert szerette? Minek hallgatott szüleire, kik elébe tették
 5   1,  9  | ellentmondani.~- Ön nem elég tanút hallgatott ki. A vallomások nem eléggé
 6   1,  12 |          követett el, arról mélyen hallgatott, ha más vitt véghez derekas
 7   1,  13 |        Ugye, õ adott el?~Sipsirica hallgatott.~Druzsba úr megragadta a
 8   1,  13 |            Felelj nekem!~Sipsirica hallgatott.~- Nem védekezel? Jó. Mindegy.
 9   1,  17 |      tanács azt bámulta, senki sem hallgatott a prókátorra, nézték a pipa
10   1,  20 |          csendes, levert maradt és hallgatott mélyen, mint a sír: sõt
11   1,  25 |              Mit csinál?~De oda se hallgatott a kárvallott Sós koma: neki
12   1,  27 |     históriát a környéken. Az erdõ hallgatott, az erdõ félig-meddig orgazda.
13   1,  31 |            Elõérzetem volt, de nem hallgatott rám, nem hallgatott.~Ezalatt
14   1,  31 |            nem hallgatott rám, nem hallgatott.~Ezalatt beköszönt az est,
15   1,  32 |         közöttük semmi érintkezés, hallgatott mind a két fél, jól esett,
16   1,  35 |            Báró Knopp tehát mélyen hallgatott, mert két rosszból, hogy
17  II,  17 |        kimosva.~Kutlikné asszonyom hallgatott is rám, nem is. A szeme
18  II,  29 |        vágtak ilyenkor. Aztán hogy hallgatott rájok papa és mama, mikor
19  II,  33 |            hogy mi baja? De a szép hallgatott. A bankár esdekléseire végre
20  II,  34 |          arra láttam.~Nem szívesen hallgatott a nyulacska ezen intésekre.
21  II,  38 |           se többet!~De Margit nem hallgatott atyjára, szenvedélye vakrohamában
22  II,  51 |            a fõ...~Mr. Lamiel alig hallgatott fõnökére, ki ma természete
23  II,  66 |         látod?~Az angyal egy ideig hallgatott s aztán szólt:~- Érted a
24  II,  67 |       mikor én hoztam fel, nemigen hallgatott rám senki. Fõvárosban kevésbé
25  II,  96 |          szemepárja.~De bizony nem hallgatott rám, s az újságban még most
26  II,  99 |      délután nem mondott Sir Ihon, hallgatott s hosszan, elmerülve nézte
27  II,  127|      délután nem mondott Gábor úr, hallgatott s hosszan elmerülve nézte
28  II,  133|            természetben is, minden hallgatott, minden glédába látszott
29  II,  134|  valamennyien, csak egyetlen ember hallgatott: egy szép fiatal férfiú,
30 III,  2  |           meg, miért van jó dolga. Hallgatott.~- Más fészket rakhat, ha
31 III,  105|         ezt kiáltani, de senki sem hallgatott rám.~Majd holnap… elmélkedém
32 III,  144| lehorgasztotta fejét, és szomorúan hallgatott.~De mire a vendégek hazakészülõdnek,
33  IV,  80 |         címeres szamár… mert rátok hallgatott. (Egy egész battéria elsülõ
34  IV,  83 |    csakhogy õexcellenciája nem oda hallgatott, mire folytatni kezdtem
35  IV,  121|    megmaradt, s ez a fõ.~Õ rám sem hallgatott, hanem amint utólag visszagondolok
36  IV,  131|            az asztalnál és szintén hallgatott.~Ilyen rosszul végzõdött
37  IV,  132|   elfogódva.~A polgármester rám se hallgatott, a szenátorok felé fordulva,